A választások előtt tovább nőhet a korrupció

2009.06.03. 17:37
A gazdasági és politikai kockázati index korábban nem látott mélypontra zuhant 2008-2009-ben, leginkább annak köszönhetően, hogy a válság felnagyította, elmélyítette és láthatóbbá tette a régóta megoldatlan problémákat a gazdaságban, a politikában és a társadalomban. A Figyelő és a Political Capital készítette politikai kockázati index megközelítve a közepes kockázati tartományt 2 pontot csökkenve 64 pontos értékre került, a gazdasági kockázati index pedig 52,6 pontról 45,5 pontra zuhant, továbbra is közepes kockázatot jelezve (a 100-as skálán elhelyezett mutatók esetében az alacsonyabb érték magasabb kockázatot jelez). A legnagyobb kockázatot jelentő területek a korrupció, a politikai instabilitás, és az etnikai konfliktusok.

Az utóbbi másfél évben tovább nőtt a politikai kockázat Magyarországon. Ez főképp a tartós kormányzati instabilitásnak köszönhető, ami a kisebbségi kormányzást, majd a kormányváltást követően sem szűnt meg, hiszen továbbra is bizonytalan, hogy a kormány kitölti-e mandátumát, intézkedéseiből mit tud megvalósítani, és azokból mi marad érvényes a következő ciklusban is. Kiemelt veszélyforrást jelent az utóbbi másfél évben felerősödött, és további eszkalációval fenyegető roma-nem roma konfliktus, amit a növekvő támogatottságú és intézményesülő szélsőjobboldal még hatásosabban szíthat a jövőben. Súlyos problémát jelent továbbá az elharapózó korrupció a központi bürokráciában és az önkormányzatokban, amely a küszöbön lévő politikai elitváltás miatt még jobban felerősödhet. Magyarország viszont gazdaságpolitikai szempontból kedvező úton indult meg az állami újraelosztás csökkentése felé tett lépésekkel, és mivel az ország kényszerpályán van, erről az útról a jövőben sem térhet le. A közelgő parlamenti választások pedig a kormányzati stabilitás terén hozhatnak kedvező irányú változást, így 2010-re az általános politikai kockázat csökkenése valószínűsíthető. Ezt állapítja meg a Political Capital Institute és a Figyelő szakértői által idén is elkészített Országjelentés, amely vezető magyar gazdasági és politikai elemzők segítségével ad összegzést Magyarország helyzetéről.

Kormányzati instabilitás, gyakran cserélődő haverok

Magyarországot 2006. őszétől kezdődően permanens kormányzati instabilitás jellemzi. Az elmúlt másfél évben ennek látványos jele volt a koalíció felbomlása, a kisebbségi szocialista kormány magalakulása, valamint a 2009 tavaszán lezajlott kormányfőcsere. Az elmúlt 3 évben összesen 23 minisztercsere történt, és csupán három – a Honvédelmi, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési, valamint az Oktatási és Kulturális – tárca esetében nem volt váltás, ez pedig önmagában is jelzi a kormányzat instabilitását. A folytonos kormányzati személycserék szerkezeti és szervezeti változásokkal is együtt jártak. Ez egyes ágazati minisztériumok esetében kifejezetten gátjává vált a szakpolitikai programok végrehajtásának, sőt a programokat meghatározó politikai döntések megszületésének is. A legjobb példa erre a gazdasági szempontból is jelentős közlekedési tárca, amelynek élén három év alatt öt miniszter váltotta egymást.

arindex

Válságban tovább nő a korrupció

A korrupciót Magyarországon a legmagasabb kockázatú területként azonosítjuk, ahol a kockázati szint a közepes tartományban maradt. A Transparency International adatai szerint 2008-ban nőtt a korrupció észlelt szintje, amiben nyilvánvalóan szerepük volt az év nagy port kavart korrupciós ügyeinek (főleg a továbbgördülő Zuschlag-ügynek, illetve a Hunvald-ügynek). Az elkövetkező időszak a korrupciós kockázatok emelkedését hozhatja, több okból is. A válság általában is az erőforrások beszűkülését eredményezi, ez pedig felerősítheti a pozíciókért és a javakért folytatott verseny morálisan kifogásolható és törvényen túli formáit, így például a nepotizmust, a kartellezést, a „baráti” szerződéseket. A válság időszakában az államigazgatásban és az üzleti életben is többen folyamodhatnak a jövedelmek pótlásának és kiegészítésének „kreatív” módszereihez. Az elharapózó korrupciót csak egy hatékonyan működő intézményrendszer tudja megfékezni, a válsággal együtt járó forrásszűkülés ugyanakkor a felügyeleti intézmények munkáját és a felderítési hatékonyságot is kedvezőtlenül befolyásolhatja. A korrupció visszaszorulását segítheti ugyanakkor az állami újraelosztás csökkentése, amely a kormány intézkedéseivel már elkezdődött, és várhatóan a következő ciklusban is folytatódik majd. Minél nagyobb vagyonnal gazdálkodik és minél nagyobb szervezettel működik ugyanis az állam, annál magasabb az „elkorrumpálható” vagyon aránya.

arindex1

Sose voltunk ennyire kockázatosak

A gazdasági kockázat indexe (EcoRisk) a valaha mért legalacsonyabb értékre, éves átlagban 45,5-re zuhant. Az összetevők közül tavaly év végén a magyar gazdaság konjunktúra indexe súlyos helyzetbe került: 2008 második felétől közel 30 pontot zuhant, és az év legvégére a drámaian rossz (nagyon magas kockázatú) kategóriába sorolódott. Előretekintve, 2009 második felében enyhén mérséklődő kockázatok rajzolódnak ki a konjunktúrában, de Magyarország idén várhatóan nem kerül ki a magas kockázati kategóriából. A gazdasági válság tolt egyet a lejtőn amúgy is lefelé tartó magyar munkapiacon is. A tavalyi év paradoxona, hogy az államháztartási hiány jelentős csökkenése ellenére az egyensúlyi alindex 2008 végén is a magas kockázatú tartományban maradt (38,2). A tavalyi év annak a kegyelmi állapotnak a végét jelentette, amiben a rossz gazdasági modellt választó Magyarországot is közepes vagy alacsony kockázatúnak árazták a tőkepiacok. Elvált az ocsú a búzától, hazánk oda került, ahová ténylegesen való: az alacsony növekedési potenciálú, de eladósodott, ezért kockázatosnak tartott piacok közé.

Még tovább romló konjunktúra

Kiemelt kockázatú területek

Politikai instabilitás

A kisebbségi kormányzás, majd a kormányváltás után hazánkra rövidebb távon továbbra is a politikai kiszámíthatatlanság jellemző. Ha a Bajnai-kormány – a változatlanul kedvezőtlen politikai környezet ellenére – képes lesz hatékonyabban kormányozni, akkor kitöltheti a következő kevesebb, mint egy éves időszakot. Az európai parlamenti választás eredménye, majd az őszi költségvetési vita azonban még ebben az esetben is sorsdöntő lehet, az EP-választás után pedig nem kizárható, hogy megroppan a kormányfő mögötti törékeny országgyűlési többség, és előrehozott választásokra kerül sor.

Etnikai konfliktusok

Az utóbbi másfél évben a korábban lappangó, az országos vitákból hiányzó romakérdés a politika fókuszába került. A problémát mégsem önmagában ez, hanem az a tény jelenti, hogy a témát a Jobbik és a Magyar Gárda emelte be a közbeszédbe, ez pedig eleve meghatározza annak politikai megközelítését. A szélsőséges jelenségek elleni fellépés az utóbbi időszakban kudarcot vallott, amiben nemcsak a pártoknak és a kormánynak, de a jogalkalmazó szerveknek (rendőrség, ügyészség, bíróság) is jelentős szerepük van. A 2009-es, illetve a 2010-es évben a válság és a romaellenességre is építő kampányok miatt az etnikai feszültségek további erősödése várható. A cigányellenesség egyre nyíltabbá válása a romák körében is beindíthat egyfajta radikalizálódási tendenciát, és a roma önvédelmi csoportok tevékenysége is emelheti az erőszakos etnikai konfliktusok kockázatát. Kedvezőtlen jel, hogy rendőrségi statisztikák szerint évek óta folyamatosan nő a lakosság által engedélyezetten birtokolt fegyverek száma (mára megközelíti a negyedmilliót), ráadásul a nagyobb veszélyt jelentő, radikális csoportok által is beszerezhető illegális, feketepiacon gazdát cserélő lőfegyverek száma ennek többszöröse lehet.

Korrupció

Hazánkban mind kormányzati, mindönkormányzati szinten jelentősközpénzek folynak el. Az utóbbi időszakban nőtt a korrupció észlelt szintje, ami tovább rontja a hazai adómorált is, mivel „lyukas zsákba” az adófizetők sem szívesen töltik a pénzüket. Növeli a kockázatokat, hogy Magyarországon a közelgő országgyűlési választások politikai elitcserét vetítenek előre a közigazgatásban is, és mind a távozóban lévő, mind az újonnan érkező politikai csoportok körüli üzleti érdekeltségek zsákmányszerzési terepnek tekinthetik az állami forrásokat. A korrupciót a „leköszönő” és a „beköszönő” politikai elit tevékenysége így egyaránt növelheti.Válságban tovább nő a korrupció

A konjunktúra index 2004 óta folyamatosan romlik, ez folyamat 2008-ban felgyorsult. Az elmúlt nyolc évnek az egyharmadában az alacsony kockázatú (jó konjunktúra), kétharmada pedig a közepes kockázatú kategóriába esett a magyar konjunktúramutató – csak 2008 második felében következett be a fokozott ütemű romlás – ekkor közel 30 pontot zuhant az index értéke, és az év legvégére a drámaian rossz (nagyon magas kockázatú) kategóriába került (20 pont alá a 0-100-as skálán).

A világgazdasági válság rendkívül nagyot ütött a magyar gazdaságon: legnagyobb mértékben a külső környezeti alindex romlott (egy év leforgása alatt majdnem 60 pontot). A belső keresleti komponens 2007 óta nagyon alacsony. Becslésünk szerint 2009 első felében még tovább romló konjunktúrával kell kalkulálnunk, nagy valószínűség szerint ekkor éri el az index a mélypontját. Az év második felében a külső környezet lassú javulására lehet számítani, ez a feldolgozóipari komponens a javulásával jár. Mindeközben a belső keresleti komponens további mélyrepülését várjuk. Összességében 2009 második felében enyhén mérséklődő kockázatokat látunk a konjunktúrában, de arra nem látunk lehetőséget, hogy Magyarország kikerüljön az év végére kikerüljön a magas kockázati kategóriából (25 pont körül év végi, és 20 pont körüli éves átlagos index).

A fenti forgatókönyv szempontjából a legnagyobb veszélyforrást a külső kereslet várt javulásának elmaradása jelentheti. Ebben az esetben tartósan a nagyon magas kockázati sávban maradna a magyar konjunktúraindex (15 pont körül).

Oda kerültünk, ahol a helyünk van

A tavalyi év annak a kegyelmi állapotnak a végét jelentette, amiben a rossz gazdasági modellt választó Magyarországot is közepes vagy alacsony kockázatúnak árazták a tőkepiacok. Elvált az ocsú a búzától, hazánk oda került, ahová ténylegesen való: az alacsony növekedési potenciálú, de eladósodott, ezért kockázatosnak tartott piacok közé. Bebizonyosodott, hogy a magán szektor GDP felét meghaladó mértékű deviza adóssága tarthatatlan, és a forint árfolyamának elmúlt években tapasztalt stabilitása szinte kizárólag a külső adósság beáramlásának volt köszönhető.

Az elmúlt év a nagy ingadozások éve volt a deviza piacon. A forint ingadozási sávjának márciusi eltörlése után az euró árfolyama 229 forint alá süllyedt, jóllehet, sem a válságjelek, sem a magyar gazdaságról kialakult képünk nem igazolták a mozgást. Az év közepétől egyértelművé vált az árfolyam igazi iránya. A hitelpiacok folyamatos kiszáradása, majd a Lehman-csőd utáni hitelkrízis megmutatta a magyar gazdasági modell alapvető gyengeségeit, a forint gyengülni kezdett, majd történelmi mélypontokat ért el. Az IMF-megállapodás köré szerveződött nemzetközi mentőcsomag ezeken a rövid távú refinanszírozási gondokon segített, de a magyar modell válságát nem tudta megoldani. A forint árfolyama így 2008 végére rendkívül ingadozóvá vált, és feltehetően az is marad az elkövetkező időkben is.

Hitelből fogyasztunk túl

A magyar államháztartás hiánya régóta nagyobb, mint a privátszektor megtakarításai, a hiány finanszírozása nem volt elképzelhető a külföldi befektetők vásárlásai nélkül. Hovatovább, a külföldiek voltak az ármeghatározó végső vevők illetve eladók, így alapvetően az ő árérzékenységük tudja a piaci árakat erre vagy arra elvinni. Emellett a finanszírozási krízis egy közvetlen csatornán, a hitelből finanszírozott tőkeáttételes pozíciókon keresztül is hatott. A hitelcsapok egyik pillanatról a másikra történő elzárása ezeket a pozíciókat szinte egyik pillanatról a másikra likvidálta, jelentős eladási nyomást jelentve a magyar állampapírpiacon is.

A magyar állampapírhozamok mellett a rövid lejáratú kamatok magassága jelezte, hogy az ország, valamint a bankrendszer kockázati megítélése jelentősen romlott. A likviditásuk elvesztésétől félő bankok magasra húzták a bankközi és a betéti kamataikat, hogy a megtakarítók számára vonzóbbá tegyék magukat, és mindezt az általuk nyújtott hiteleik kamatának magasan tartásával kompenzálták. A magas kamatszinttel bevonzott forrásaikból viszont nem nagyon hiteleztek, inkább a Magyar Nemzeti Bankban helyezték el, pillanatnyilag figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a jegybanki betét hozamát meghaladó forrásköltség mellett eredményességük jelentősen vissza fog esni. De 2008 vége nem a nyereségességről, hanem a talpon maradásról szólt, így profitmegfontolásokat überelte a stabilitás minden áron való biztosításának igénye.

arindex2

Jót tesz nekünk a válság

A gazdasági válság paradox módon javulást hoz a gazdaság feletti állami kontroll vonatkozásában: a kisebb növekedés miatt a kormány kénytelen betömni a költségvetésben keletkezett lyukat, amit drasztikus növekedési áldozat nélkül csak a kiadások csökkentésével tud megtenni. Ez már 2009-től az állami újraelosztás csökkenéséhez vezet, amely folyamat 2010-ben erősödik, és kitarthat a következő kormányzati ciklusban is; ezt valószínűsíti az is, hogy a Fidesz, eltérő összetételű törzsszavazói tábora miatt, az ilyen irányú intézkedéseket könnyebben meglépheti. A vonatkozó módosításokra mindenképpen szükség van, hiszen az elmúlt években jelentős versenyhátrányba kerültünk a régió más országaival szemben, ami éppen az állami kiadások rendkívül magas szintjével és az ezt biztosító magas adóterhekkel magyarázható (az állami kiadások szintje régión belül az utóbbi években Magyarországon volt a legmagasabb).

A magas állami újraelosztási arány fenntartása – mely működőképes modell a világ sok országában – nálunk nem lehet reális alternatíva, hiszen a szomszédos országok adóversenyre kényszerítenek minket is. A régiós országok szinte mindegyike jelentős kiadáscsökkentést és adóegyszerűsítést hajtott ugyanis végre az utóbbi években, ennek eredményeként a legtöbb állam dinamikus növekedést produkált a gazdasági világválságot megelőzően, míg ez Magyarország esetében nem mondható el.



  • Hírek
  • Bankszámla