Katalin
-2 °C
3 °C

60 milliárdot vehettek ki a zsebünkből liszttel

2009.07.01. 11:59 Módosítva: 2009.07.08. 13:08
Négy éven át kartelleztek a legnagyobb hazai malomipari vállalkozások, legalábbis ezzel a gyanúval vizsgálódik a versenyhivatal tavaly június óta. A birtokunkba került dokumentumok és az ügy védett tanújának vallomása szerint a cégek a beszerzési és az eladási áraikat is összehangolták, utóbbiak az indokoltnál húsz-huszonöt százalékkal drágábbak voltak. A kartellezők pénzügyi alap létrehozását is tervezték, hogy távol tartsák a konkurenciát. Az ügybe egy állami hivatal is belekeveredett. Ez lehet az egyik legnagyobb magyarországi kartellbotrány, egyes vállalkozások bírsága, ha igazolódnak a vádak, az egymilliárd forintot is meghaladhatja.

A Gazdasági Versenyhivatal tavaly júniusban eljárást indított a tizenegy malomipari cég ellen, mert azt gyanította, hogy összehangolják a beszerzési és a vételárakat, illetve egész üzletpolitikájukat, azaz karteleznek. Az eljárás az agrártárca fennhatósága alá tartozó Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalra is kiterjedt.

A versenyhivatal akkori közleménye szerint a vállalkozások – az Abo Holding, a Cerbona, az Első Pesti Malom, a Gyermely, a Hajdúsági Gabonaipari Zrt., a Hefele Malomipari Kft., a Júlia Malom, a Szatmári Malom, a Diamant International Malom, a Pannonmill, valamint a Sikér Malomipari Kft. – felosztották egymás között a hazai lisztpiacot.

Drágít, de csak együtt

„Állapotjelentésem az áremeléshez való hozzáállásról: Akarják: Hajdú, Abomill (Szabolcs), Sikér, Cerbona, Hefele, Első Pesti. Nem egyértelmű: Diamant, Szatmári, Gyermely, Júlia, Pannon (...) A minket érintő partnerek: Penny: Hefele - hajlandó emelni 10 ft-ot, de csak együtt (...) Auchan: EPH - hajlandó 10 Ft-ot emelni, együtt” – az ügyről egyebek mellett ez a tavaly tavaszi feljegyzés került az Index birtokába.

Egy másik, tavaly tavaszi, a búzaliszt árának emelés-ről szóló levélben az olvasható:, hogy „több különböző partnertől érkeztek és érkeznek folyamatosan információk”. A dokumentumokat nem valamilyen érdekképviseleti szerv vagy hatóság készítette – amelynek az ágazat egészére lehet kitekintése –, hanem a vizsgálat alá vont tizenegy piaci szereplő egyike.

Az ügy hivatalos szakasza tavaly tavasszal kezdődött azzal, hogy a Cerbona egyik dolgozója jelentkezett a Gazdasági Versenyhivatalnál azzal, hogy komoly versenytorzító összejátszásról szeretne bejelentést tenni (a GVH-nál megkeresésünket azzal utasították el, hogy folyamatban lévő vizsgálatról sohasem nyilatkoznak). Azt kérte, hogy az ügyben védett tanúként szerepelhessen, mert bejelentése nagyon súlyos gazdasági érdekeket sért, azzal a személyes és családi biztonságát is veszélyezteti.

Sikerült nyilatkozatra bírnunk a jelenleg állás nélküli malomipari szakembert, aki azonban – bár abból sokat nem tapasztalt, hogy valóban létezne ma Magyarországon tanúvédelem – csak a fiktív M. T. monogrammal vállalta a szereplést (bár az érintett cégeknél tudják, ki ő, életének későbbi újrakezdésének érdekében szeretné megőrizni inkognitóját).

A malomipari cégvezérek szupertitkos élete

„Én nagyon utálom az ilyet, nézd István, én nem akarok kartellezni” – ha nem is pontosan, de nagyjából ezekkel a szavakkal fakadt ki főnökének, a Cerbona vezérigazgatójának M. T. tavaly márciusban. Ő ekkor nagyjából fél éve, 2007 szeptemberétől dolgozott a vállalatnál – bár üzleti kapcsolatuk több évre nyúlt vissza –, és vezető beosztású munkaviszonya nem is akárhogyan kezdődött.

„Az első munkanapom 2007. szeptember 3-án volt a cégnél. Már az előző héten felhívott a főnököm, hogy az első munkanapomat nem Székesfehérváron kezdem, hanem vele és egy közvetlen beosztottjával a Gyermely Rt. székhelyén kell találkoznunk reggel kilenckor. Kérdeztem, mivel kell készülnöm, de azt mondta, semmi különössel; ez legalább olyan furcsa volt, mint az, hogy azt mondta: ez egy rendkívül titkos tárgyalás lesz. Azt is kérte, hogy ezért a mobilomat harmadikán reggel már be se kapcsoljam, hogy utólag ne lehessen visszakeresni a cellainformációkat” – vezet be minket a laikus érdeklődő által ennél jóval unalmasabb területnek gondolt malomipar kémhistóriákat idéző világába.

A tárgyaláson gyorsan kiderült, mivégre a nagy titokzatosság: a megbeszélésen a hazai lisztpiac felosztásáról volt szó. És nem is először, az egyeztetések – mint utólag kiderült – már 2004 óta folytak. Havonta jellemzően egyszer volt találkozó valamelyik cég székhelyén, de gyakrabban vendéglátó-ipari helyeken, szállodákban, ahová a résztvevők nem egyszer konspirálva, kerülőutakon mentek. Az egyeztetéseknek három szintjük volt: az egy-egy terület ügyeivel foglalkozó régiós, az összes cég csúcsvezetőjének részvételével tartott országos egyeztetéseken túl voltak tulajdonosi értekezletek is.

Pénzügyi alap, piacfelosztás

A megbeszélések négy témát érintettek: a cégek megállapodtak közös felvásárlási és értékesítési árakban, a piac területi és ágazati felosztásában – vagyis abban, hogy melyik cégnek kik a partnerei, kik hol lépnek és nem lépnek piacra –, továbbá egyeztettek arról is, hogy létrehoznak egy pénzügyi alapot a külföldi cégek magyarországi piacról való kiszorítására.

D  US20090526008

A birtokunkba jutott iratok szerint a szlovák szállítók 82-83 forintos kilónkénti áron adták az olyan minőségű lisztet, amilyet a magyar malmos cégek kilónként 99-109 forintért adtak tavaly tavasszal a kiskereskedelmi üzletláncoknak részben értékesítésre, részben saját márkás péktermékek gyártására. Az egyik feljegyzés szerint „a szlovák továbbra is 82-83-ért visz a Tescónak”, de sütőipari cégek ömlesztett lisztet akár 75 forintért is kaphattak. A pénzügyi alapnak az lett volna a célja, hogy ezeket a külföldi cégeket megfizessék annak fejében, hogy termékeiket kivonják hazánkból, de szántak pénzt a külföldi felvásárlókra is.

A kilónkénti nyolcvan forint körüli ár nem szlovák sajátosság, a magyar társaságoknál is ez lett volna a piacilag indokolt, mondja M. A vállalatok kilónkénti önköltségi ára ötven forint körül volt, ami nyolcvan–nyolcvanöt forintos, már nyereséget termelő úgynevezett piacra jutási árat tett volna indokolttá. Ehhez képest a 99–109 forintos kilós árban húsz-harminc százalékos felár van, amit az tehetett lehetővé, hogy a cégek összehangolták az áraikat, vagyis nem mentek egymás alá vagy fölé.

Röpködnek a milliárdok

A statisztikák szerint Magyarországon évente 1,1-1,2 millió tonna lisztet értékesítenek. Ha kilónként csak nagyon óvatosan, tizenkét-tizenöt forint extraprofittal számolunk, az is legalább évi tizennégy-tizenötmilliárd, négy év alatt tehát nagyjából hatvanmilliárd forint, a verseny visszafogásából fakadó ártöbblet, készített gyorsszámítást M. T.

Az összejátszás a legkülönbözőbb területekre terjedt ki, még a söripar által az erjesztéshez vásárolt kukoricadara értékesítésére is. M. szerint ezen 2007-ben a Cerbona már azért nem nyert, mert ő nem volt hajlandó beszállni a „piszkos háttéralkukba”. A kartellezők természetesen a felvásárlási árakról is megállapodtak, ami azért volt fontos, mert ezen a területen a kilencvenes évek második felétől, a külföldi felvásárlók megjelenésétől jellemzően a túlkereslet miatt a termelők voltak kedvező helyzetben.

Miután M. T. 2008 tavaszán bejelentette, hogy nem kíván tovább részt venni a kartellezésben – leginkább az háborította fel, mint mondja, hogy a legalapvetőbb, még a legszegényebbek által is megvásárolt élelmiszerek alapanyagával nyerészkedtek –, érezte, hogy ritkulni kezd körülötte a levegő a cégnél. Hamarosan fegyelmi eljárást indítottak ellene két gabonavásárlási szerződés miatt, és egyidejűleg felfüggesztették az állásából. „Ezután döntöttem el, hogy tovább nem leszek lojális a munkaadómhoz, és már Székesfehérvárról hazafelé jövet elhatároztam, hogy a versenyhivatalhoz fordulok” – idézte fel M. a GVH megkeresésének előzményeit.

Zaklatások, perek

A volt Cerbona-dolgozó – aki az ügy elindítása óta rendszeresen kap fenyegetéseket; vonalas és kaputelefonját is ki kellett köttetnie az éjszakai zaklatások miatt – azóta egyébként munkaügyi perbe keveredett a Cerbonával. Volt munkahelye tavaly nyáron – miután a GVH egy idézést az elvileg védett tanúként nyilvántartott M. munkahelyére küldött – rendőrségi feljelentést is tett ellene „nagy értékű sikkasztás gyanújával”.

Egyelőre egyik eljárás sem zárult le – a sikkasztási ügyben legutóbb július 13-ig hosszabbították meg a nyomozást –, egy viszont most kezdődik: M. feljelentést tett a cég ellen szabálytalan közraktározás miatt. Állítása szerint volt munkáltatója rendszeresen havi hat-hétezer tonna gabonát vett ki a Concordia közraktáraiból úgy, hogy a közraktárjegyet nem az előírt módon, előre fizette meg, hanem utólag, a gabona feldolgozása és értékesítése után. A hiányt átraktározásokkal tüntették fel az ellenőrzéseknél. Az ügy a Legfőbb Ügyészségről a napokban került át a Fővárosi Főügyészségre.

C ESE19910913001

Egy éve vizsgálják

A malomipari kartell ellen a versenyhivatal vizsgálata tavaly júniusban kezdődött egy, az ügyben érintett cégek széles körére kiterjedő helyszíni vizsgálattal, lényegében házkutatással. Még a feljelentést tevő, tanúnak jelentkező M. T.-nek is be kellett vinnie a laptopját a versenyhivatalba a GVH által megjelölt időpontban.

Az eljárás kezdete óta eltelt évben a versenyhatóság átvizsgálta a feltalált dokumentumokat, tárgyalást azonban még nem tartottak. Eddig két időpont volt, az utóbbi június 19., de mindkét tárgyalás elmaradt. Mindazonáltal információink szerint az ország vélhetően második legnagyobb értékű kartellügyében milliárdos nagyságrendű bírság kifizetésére kötelezhetik a résztvevőket.

Nem először fogtak össze

A vizsgálat alá vont cégek helyzetét rontja, hogy nem ez lehet az első kartellügy, amiben vétkesnek találják őket. A versenyhivatal honlapján megtalálható az a 2004 októberi közlemény, ami szerint már 2003 májusától folyt versenyfelügyeleti vizsgálat Országos Gabona-terméktanács, a Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és -kereskedők Szövetsége, valamint a most is eljárás alá vont vállalkozások ellen (figyelembe véve a fúziókat és átalakulásokat). Akkor a GVH azt állapította meg, hogy a cégek már 2002 januárjában versenykorlátozó megállapodásokat, igaz, a kartellezők akkor megúszták fejenként egy-hárommillió forinttal. Amit, mint az a dátumokból kiderül, lényegében azóta is folytatnak.

A malomipari akár a legnagyobb magyarországi kartell lehet, ha a versenyhatóság vizsgálata megalapozottnak találja a gyanút. Az eddig legnagyobb értékű kartellezés az autópálya-építéshez kötődik: a 2002 nyarán kiírt közbeszerzési eljárásokban öt cég egyeztette a pályázatok beadása előtt az ajánlati árakat. Akkor a cégek – a GVH vizsgálata szerint – az indokolt kilencvenmilliárd forint körüli ár helyett 128 milliárdért építkeztek. A pályázókat összesen hétmilliárd forintra büntették, az állam pedig kártérítési perben próbál visszakapni harminckétmilliárd forintot.