Koronavírus adatok

2021. nov. 30.
Oltottak Kórházban Elhunytak Fertőzöttek
Elza
2 °C
8 °C

Senki sem védi a kartel ügy koronatanúját

2009.07.02. 08:50 Módosítva: 2009.07.08. 13:09
Mit érdemel, aki tízmilliárdos nagyságrendű kartellezés gyanújáról tesz bejelentést? Elvileg védelmet, a szavak szintjén elismerést, korábbi tervek szerint jutalmat is. A gyakorlatban semmit. Legalábbis ezt tapasztalja M. T., aki egy malomipari összejátszás lebukását segítheti elő. Bejelentései óta elvesztette állását, fenyegetéseket, és segítség helyett csak haszontalan tanácsokat kap.

„Jogilag és erkölcsileg helyeselhető és nagyrabecsülhető tett” – ezekkel a szavakkal méltatta az igazságügyi tárca azt, hogy M. T. a Gazdasági Versenyhivatalhoz fordult azzal a bejelentéssel, hogy a malomiparban évek óta kartelleznek. Más segítséget azonban az elmúlt egy évben nem kapott – nemcsak a minisztériumtól, egyetlen állami intézménytől, hatóságtól sem.

M. fél évig vezető beosztásban dolgozott az ágazat egyik meghatározó cégénél, a Cerbonánál, ahonnan épp azért kellett távoznia, mert nem akart részt venni a felvásárlási és értékesítési árakról, a hazai lisztpiac területi felosztásáról, valamint a külföldi piaci szereplők közös erővel történő távoltartásáról szóló versenytorzító tevékenységben. A bejelentése óta eltelt több mint egy év alatt azonban azt tapasztalta, hogy a minisztériumtól kapott dicsérő szavak éppúgy üres lózungok, mint a korrupcióellenes kormányzati tevékenységről és a gazdasági jogsértéseket bejelentő állampolgárok védelméről szólnak.

professional witness

Csak mossuk kezeinket

„Ez az egész ország a dolgok elmismásolásáról szól, ebben az országban mindenki mossa a kezeit, mindenki csak a túlélésre, a problémák elkenésére játszik, és valójában senkinek nem fontos az, hogy bármin is változtasson, bármiben is érdemi eredményeket érjen el” – fakad ki M. T., miközben hivatalos levelek sorozatát mutatja.

A címzettek sokan vannak, köztük Sólyom László köztársasági elnök, Draskovics Tibor igazságügyi miniszter, Kondorosi Ferenc, a kancelláriaminisztérium rendügyi kormánybiztosa – ma már a PSZÁF munkatársa –, valamint a GVH. A levelek abban megegyeznek, hogy mindegyik azt a kálváriát mutatja be, amit egy törvénytisztelő és törvényeket betartatni akaró embernek kell végigjárnia. És abban is, hogy bár választ kapott rájuk, mindegyik érdemi észrevétel nélkül maradt.

Tekintélyes jutalom, a kartellező cégekre kiszabott bírság egy százaléka, de legfeljebb ötvenmillió forint is járhat annak, aki „célra vezető, bizonyító erejű írásos információkat nyújt a versenyhatóságnak a jogsértésről” – írta év elején a Világgazdaság. A lap a kormányzati antikorrupciós csomag tervezetét ismertetve arról írt, hogy a kormányzat díjazni akarja azt, aki hozzájárul az egyébként nehezen leleplezhető titkos összefonódások megbuktatásához. Az ösztönzést szolgáló eszközök listáján szerepelt a százezer fontos honoráriumot tartalmazó brit megoldás mintájára kitalált informátori díj mellett az is, hogy a bejelentő az eljárás alatt védett tanú lehet, hogy az ügy lefolytatása közben a lehető legkevesebb érdeksérelem érje.

Mi kellene?

Vallomástétel biztonságos körülmények között, a kartellezőkkel való szembesítés nélkül, valamint teljes identitáscsere, válaszolja nagyon röviden M. T., hogy az ő olvasatában mit jelentene egy tanúvédelmi program. Vagyis új név, új születési és egyéb személyes adatok, új életrajz, új bizonyítványok, új lakcím – ahogyan ezt a hollywoodi maffiafilmekben láthatjuk.

Mindez egy állami intézménynek nem is lenne túl költséges kaland, pláne egy-egy hasznos információval felszínre kerülő gazdasági kár értékéhez viszonyítva. „Végső elkeseredésemben megkérdeztem az illetékes minisztériumot, azt mondták, hogy állampolgári kezdeményezésre 150-170 ezer forint egy ilyen procedúra. Akár ki is tudnám fizetni, de ez már mindennek a teteje lenne” – kesereg M., aki nem képzelte volna, hogy „helyeselhető és nagyrabecsülhető” tettének milyen következményei lesznek.

Hatósági abszurdok

Mert miközben neki kész véleménye van arról, hogyan kellene működnie egy tanúvédelmi programnak, a magyar hatóságoknak láthatóan nincsen. Megdöbbentő, de igaz: a tizenegy malomipari cég ellen indított eljárásban a GVH eredetileg nyilvános tárgyalást tartott volna, vagyis M. T.-nek az eljárás alá vont cégek vezetőivel lényegében egy asztalhoz ülve, de legalábbis egy szobában kellett volna elsorolnia a „vádpontokat”. Ráadásul, ami ennél is megdöbbentőbb: a versenyhivatal az ügynek erre a tárgyalására „a nevemre szóló meghívóját nem az otthoni, hanem a munkahelyi címemre küldte” – holott a munkahelyének elvileg nem lett volna szabad megtudnia, ki tette meg a lavinát kiváltó feljelentést.

Illusztráció
Illusztráció

„Egy éve más sem teszek, mint rettegek az életveszélyes fenyegetések miatt” – panaszolja M. nemcsak nekünk, hanem a Draskovicsnak írt levelében is. Amire három héttel később azt a választ kapta, hogy ha fenyegetik, akkor „javasoljuk Önnek büntetőfeljelentés megtételét, ugyanis a Büntető Törvénykönyvről 1978. évi törvény büntetni rendeli a zaklatás magatartását”.

Feljelentést még nem tett – bár korábban ezt javasolták neki Kondorosi Ferenc akkor még létező kormánybiztosi irodáján is –, de óvintézkedéseket már igen: gyermekét az iskolából csak ő vagy a gyerek édesapja hozhatja el, a kaputelefont kiköttette, a vonalas telefon előfizetését lemondta, „hogy legalább éjfélkor ne ébresszenek azzal, hogy a gyerekemmel együtt fogok megdögleni”.

A láthatatlan kezek országa

Nemcsak a biztonságérzete romlott, hanem az életkörülményei is. „Nincs munkám, és a szakmában többé nem is dolgozhatom, álláspályázataimnál folyton utolér egy láthatatlan kéz, egy éve munka nélkül vagyok, és közben a számláimat be kell fizetnem. Gyermekét egyedül nevelő, kétdiplomás, három nyelvet beszélő anyaként-nőként váljak hajléktalanná csak azért, mert nem tudtam partner lenni egy országos méretű disznóságban?” – sorolja, láthatóan szintén nem először. A versenyhivatalnak is megírta: „Jelenleg bármilyen állást pályázok meg, előbb-utóbb kiderül, hogy kapcsolatom van a GVH-val; elhiheti, nem én propagálom, és ez azonnal negatív irányba viszi a pályázatomat.”

Megélhetési problémáira az igazságügyi tárcának ismét van frappáns ötlete: ha a versenyszférában nem lát lehetőséget az elhelyezkedésre, akkor próbáljon meg valamiyen állami szervnél munkát vállalni. A lehetőségek között előzékenyen felsorolják az agrártárca honlapját is, ahol „a háttérintézmények álláslehetőségei is naprakészen fel vannak tüntetve”.

Nem kapott biztatást a köztársasági elnök hivatalától sem, a Sólyom Lászlónak írt levelére azt válaszolták: „Az elnök úrnak sem az alkotmány, sem a törvények nem adnak lehetőséget arra, hogy a levelében foglalt konkrét üggyel kapcsolatosan bármilyen intézkedést tegyen vagy kezdeményezzen.”

Mi lesz a jutalma?

Az M. szerint valóban érdemi megoldásokról, a személyiségcseréről és a számára anyagi biztonságot jelentő ötvenmilliós díjról – a kartell nagyságát és az ez alapján várható bírságokat tekintve ugyanis minden bizonnyal a maximális összegre lenne jogosult – tehát senki sem beszél. Érdemben nincs is miről beszélni: az antikorrupciós csomagot még a nem sokkal később távozó Gyurcsány találta ki, és akarta megvalósítani. A tavaszi kormányválság és a Bajnai-kormány megalakulása után a téma lekerült napirendről.

M.-nek a GVH-ban már korábban azt mondták, hogy a „kartelldíjat” még nem foglalták törvénybe, és azt várhatóan egyébként sem lehet majd visszamenőleg alkalmazni, így jogszabályban rögzített jutalomra nem számíthat. „Annyit mondtak még, hogy a versenyhivatal természetesen megpróbál kártalanítani, és elismeri majd a fáradozásaimat, de én ezzel óvatos vagyok, mert az elismerés lehet egy GVH Hőse emléklap is.” Sok jóra annak alapján sem számíthat, amiről a Népszabadság a napokban adott hírt, miszerint mégsem áll fel a februárban Gyurcsány által megálmodott közérdekvédelmi hivatal, és egyelőre az egész antikorrupciós intézkedéscsomag elfogadására várni kell.

Komoly ígéretek vannak

A védett tanú jogintézményét a magyar jogrendszer most is ismeri, de az csak a büntetőeljárásokban jelenik meg. Nagyon fontos azonban a gazdasági ügyekben is, hogy legyen, aki vállalja a tanúskodást, ezért ezeknek az embereknek a védelmét is meg kell teremteni, mondta Földes Ádám, a Transparency International Magyarország munkatársa.

Ennek jelenleg csaknem összefüggő, ráadásul teljesen hatástalan szabályozása van, de a szakértő szerint nem kell amiatt aggódni, hogy elhalasztották az év elején még Gyurcsány Ferenc által bejelentett korrupcióellenes csomag elfogadását, és annak részeként a Közérdekvédelmi Hivatal felállítását. „Nem hiszem, hogy, a kormányzatban háttérbe került a korrupcióellenes küzdelem, nem teheti meg a kormány, hogy semmit se tegyen a korrupció ellen, mert komoly ígéretek voltak rá” – mondta a szakértő, aki őszre várja ezt a törvényt.

A legfontosabbnak azt tartja, ami ebben az ügyben nem történt meg: azt, hogy a bejelentő, a tanú védelmet kapjon. Legyen ügyvédje, kapjon könnyített feltételeket az esetleges munkaügyi, polgári peres eljárásokban. Nem is az a baj, hogy nem lesz hivatal, hanem az, hogy azok a szervek, a rendőrség, ügyészség, amelyek most eljárhatnának ilyen ügyekben, és meg is védhetnék a bejelentőt, azok sem tesznek semmit. Arról, hogy a Gyurcsány által tervezett csomag része lett volna egy akár ötvenmilliós összeget is elérő díj, azt mondta Földes Ádám, hogy aki egy ilyen történetbe belemegy, az sokkal többet kockáztat, a díj ilyenkor már egy sokadlagos kérdés.

Többirányú lépéssorozat, intenzív munka

„A kormány elkötelezett a korrupció elleni hatékony fellépés mellett. Annak érdekében, hogy valóban átfogó megoldások szülessenek, összetett, többirányú lépéssorozat és jogi megoldások szükségesek, melyeken továbbra is intenzív munka folyik” – ezt a nem túl sokat mondó választ kaptuk az igazságügyi és rendészeti minisztériumtól, amikor megkerestük őket M. T. problémáival. A tárca azt ígérte, hogy a szükséges jogszabályok a parlament őszi ülésszakának nyitányára az országgyűlés elé kerülhetnek.

A kormány által kijelölt feladat a bejelentők által vállalt személyes kockázattal arányos védelem biztosítása, kaptunk egy szintén semmitmondó választ arra a kérdésre, hogy mire számíthat az, aki korrupciót vagy egyéb gazdasági jogsértés jelent be. A minisztérium elismeri, hogy a bejelentő védelmének intézményét a nemzetközi szervezetek régóta számon kérik Magyarországon. „Ezt a hiányosságot pótolja a közérdekvédelmi bejelentésekre vonatkozó új szabályozás, amely a védelemben részesítés eszköztárát a kormány által kijelölt szerv kezébe helyezi.”

Az IRM válaszából az derül ki, hogy a mostani tervezet szerint a foglalkoztatási és megbízási jogviszonyokban érvényesülhet a védelem. Ezt azzal indokolják, hogy „ezekben a jogviszonyokban a legjellemzőbb a munkáltatói megfélemlítés, amely visszatartja a tisztességtelen eljárás és az azzal juttatott előny feltárásától az ilyen információk birtokában lévő alkalmazottakat”.