Mit tett a válság Magyarországgal?

Az elmúlt év tavasza még az inflációs veszélyekről és a korábban elkezdett költségvetési kiigazításról szólt, az elemzők a monetáris tanács gyorsaságáról és a fiskális megszorítás nem megfelelőnek ítélt szerkezetének gazdasági növekedést fékező hatásáról vitatkoztak. Ugyan egyértelmű volt, hogy a magyar kivitelt a fő kereskedelmi partnerek lassulása mérsékeli majd, de erős bizalom övezte a régió és az Európán kívüli piacok teljesítményét, ezen országok folyamatos térnyerését a hazai exportszerkezetben.

A Lehman csődje azonban hatalmas lökést adott a már érlelődő bizalmi válságnak, a kockázatvállalásért felszámított kamatprémiumok az egekbe szöktek Magyarország esetében is. A négy negyedéves görgetett adatoknál hiába csökkent a GDP-arányos áht-hiány a korábbi kilenc százalék körüli értékről négy százalék alá, a külfölddel szembeni nettó finanszírozási igény továbbra is öt százalék körül ingadozott, az államadósság még mindig rendkívül magas volt, miközben egyes mutatók a hazai devizatartalék szintjét nem tartották elégségesnek.

Az ezzel párosuló, a feltörekvő piaci országokéhoz képest kifejezetten mérsékeltnek számító potenciális GDP tovább rontotta a törlesztések gyorsaságára vonatkozó feltételezéseket. Végül nem telt el egy hónap sem a Lehman bukását követően, beindult a forint elleni spekuláció, és a külföldi finanszírozási csatornák elapadtak. Mindez végül október végére egy 300 bázispontos kamatemeléshez, eredetileg 25,1 milliárd dollárról szóló, nagy részben az IMF-től származó hitelkerethez, valamint a költségvetés kiadási oldalának gyors ütemű csökkentéséhez vezetett.

A rendkívüli kamatemelést többen kritizálták ugyan, de nem volt más választása az MNB-nek - mondja Bebesy Dániel, a Budapest Alapkezelő portfóliómenedzsere. A magas devizaforrás-költségekből implikált forintkamathoz képest alacsony volt az irányadó ráta és így könnyű volt a magyar valuta gyengülésére spekulálni. Ugyanakkor a forint euróval szembeni, akár 300 fölötti szintjét is támogató jegybanki kommunikáció hiba volt - tette hozzá Bebesy.

A gazdasági aktivitás zuhanása eleve gyengébb reálárfolyamhoz vezetett volna, az MNB túlzott engedékenysége azonban olyan mértékű lendületet adott a forint esésének, hogy az már a devizahitelesek törlesztéseinek elakadását és a banki források elapadásán keresztül a pénzügyi stabilitást veszélyeztette. Ezt váltotta fel egy már-már túlzottan is óvatos kamatpolitika, amely végül csak akkor támogatta a lazítást, amikor már minden százszázalékosan támogatta azt.

Ezzel párhuzamosan a fiskális politika ördögi körbe került - mondta a szakértő. Az egyre rosszabbodó GDP-kilátások további lefaragásokat kényszerítettek ki, ami további GDP-csökkenést vont maga után. A régión belül azonban - ahol a legtöbb ország anticiklikus politikát folytat és a következő években sem tervezik a hiány mérséklését - jó pozíciót teremt Magyarország számára.

A fiskális politika eljátszotta a mozgásterét, és a több éve tartó fedezet nélküli költekezés a monetáris politikát már jó ideje kényszerpályára helyezte - mondta Suppan Gergely, a Takarékbank makroelemzője. A most meglépett költségvetési kiigazítás már régóta indokolt volt, a magas folyó fizetési mérleg hiány lefaragása leggyorsabban csak a belső felhasználás drasztikus visszaesésével volt megoldható. Ugyan ez sosem fájdalommentes, de még mindig jobb volt annál, mintha ugyanezt a piac kényszerítette volna ki.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!