A kis- és középvállalatok 85 százalékánál a válság a forgalom visszaesésében jelentkezett és közel 30 százalékuknál volt kimutatható a finanszírozási források elapadása. A vállalkozások legjellemzőbb automatikus válságreakciója a költségcsökkentés, a létszámleépítés és a beruházások elhalasztása volt. Ugyanakkor a kitörési lehetőség a kis- és középvállalkozások számára közép és hosszútávon az innováció, a piacszerzés és a hatékonyságnövelés lenne.
A GfK Hungária Piackutató Intézet július végén publikált elemzése szerint azonban az innováció a kkv-k alig egyötödére jellemző, a piacszerzéshez nélkülözhetetlen külföldi kapcsolatrendszerrel e cégek háromnegyede nem rendelkezik, hatékonyságuk pedig jóval elmarad az uniós átlagtól. A Versenyképességi Évkönyv szerint Magyarországon a kkv szektor működésének hatékonysága egy tízes skálán alig éri el a négyet, míg a nagyvállalatok ugyanitt 7,6-os hatékonysági mutatóval rendelkeznek. Ausztriában a kkv szektor hatékonysága eléri a 7,8-as szintet, de még Romániában is 5,4.
Bruckner Zoltán, a Primus Capital ügyvezető partnerének közvetlen tapasztalatai szerint a kis- és középvállalati szektor legnagyobb problémája az üzletfejlesztési stratégia, a management tudás, a külföldi kapcsolatok, a nyelvtudás vagy az innováció hiánya volt az elmúlt években. Emellett a tőkehiány szerepe másodlagos problémát jelentett, hiszen az előbbiekkel rendelkező cégek esetében a szükséges források bevonása is könnyebben megtörténhetett.
A tőkehelyzet, a finanszírozási szükséglet és az alkalmazott megoldások jelentősen befolyásolják a kis- és középvállalkozások lehetőségeit, így az innovációhoz szükséges kutatásokra fordítható források nagyságát, egy vállalkozás kockázattűrő képességét, ezáltal jövőbeli versenyképességét. A közvetlen támogatások elérhetősége, és az elmúlt időszak banki hitelbősége nem ösztönözte a vállalkozásokat a számukra hosszútávon is hatékonynak mondható finanszírozási forma kiválasztásában.
A külső tőkét igénylő induló vállalatok esetében elsősorban a kockázati tőke finanszírozás jelentené a kitörés lehetőségét, mert esetükben a viszonylag magas kockázat, illetve a magas tranzakciós költségek korlátozzák a tőkepiac egyéb lehetőségeinek igénybevételét. A mikro- és kisvállalati szektorban gyenge a kockázati tőkebefektetés elfogadottsága: a cégvezetők többnyire nehezen elviselhető kényszernek tekintik a tulajdonosi autonómia kisebb-nagyobb korlátozását, tőkéjük kiegészítése fejében sem mondanak le önállóságukról. Sőt, még a technológia-intenzív kkv-knak is csak kis része ismeri a kockázati tőke működését és lehetőségeit.
Ha egy vállalat tudja, hova akar eljutni, rendelkezik versenyelőnyökkel, ismeri a rövid- és hosszú távú tőkeszükségletét, és a tulajdonos-vezetők hajlandóak ezt üzleti tervként kezelni, akkor a társaság jó úton van egy sikeres kockázati tőkebevonás felé. Hiszen a korai életszakaszban lévő kis és közepes vállalkozásokba befektető kockázati tőke célja, hogy a tulajdonos-alapítók fejlesztési terveinek megvalósulását segítse, nemzetközi piacra jutásának megvalósítását támogassa, de ezek mellett - banki forgótőke finanszírozás hiányában - az átmeneti cash-flow nehézségek kezelésére is további forrásokat biztosíthat.
A kockázati tőkebefektetés korai szakaszú vagy induló vállalkozások számára is elérhető, amíg a növekedést biztosító banki finanszírozás nem jellemző ebben a vállalati körben. Utóbbi ugyanakkor az expanziós szakaszban a forgótőke finanszírozás vagy eszköz-beruházások megvalósítása esetében jelenthet hatékony megoldást, melynek megszerzésére egy stabil befektetői háttérrel is nagyobb az esély - véli a Primus Capital.