Hogy bukjunk el közbeszerzéssel százötvenmilliárd forintot?

„Az ajánlat semmilyen formai, alaki és tartalmi követelménynek nem felelt meg... amennyiben ajánlatnak tekintik, a jegyzőkönyv megküldésén keresztül minden adatról tudomást szerez” – a miskolci villamosbeszerzési tender úgynevezett bontási jegyzőkönyve szerint így tiltakozott az egyik ajánlattevő képviselője a Skoda Transportation s. a. által beadott dokumentáció ellen. A közbeszerzési eljárásból végül mind a négy ajánlattevőt kizárták, így eredménytelen lett.

Nem alakult jobban a debreceni villamostender ügye sem. Szeptember végén eredmény nélkül zárták le a villamosok beszerzésére kiírt eljárást, miután az egyetlen pályázó érvénytelen ajánlatot adott be. Debrecenben ez már a harmadik eredménytelen tender, mint azt a Cities.blog szerzője felidézi. Először a Miskolcon kifogásolt Skoda támadta meg a pályázatot, és bár a cseh gyártót a Közbeszerzési Döntőbizottság elutasította, Debrecen mégis a tender visszavonása és új pályázat kiírása mellett döntött. Az ajánlatkérés tartalmát később módosították, de a forintban kiírt tenderre az árfolyamkockázat miatt horribilis árakat adtak a gyártók, így az a kör is érvénytelen volt.

Érvénytelenítésre kényszerítve

Az eljárások érvénytelenné nyilvánítása egyre gyakoribb, mondták el közbeszerzési szakemberek. Ennek hátterében a közbeszerzési törvény idén áprilisban hatályba lépett módosítása áll. A jogszabályváltozás hatására április óta a közbeszerzési eljárás kiírójának eredménytelenné kell nyilvánítania azt a tendert, amelyen több ajánlatot nyújtanak be, de csak egy minősül érvényesnek. (Ha eleve csak egy ajánlat van, a kiíró eldöntheti, hogy eredményt hirdet-e, vagy új pályázatot ír ki.)

A jogalkotói szándék érthető volt, csökkentette az ajánlatkérő és az egyik ajánlattevő összejátszásának esélyét, azt, hogy érdemi, valós verseny nélkül lehessen eredményt hirdetni egy-egy közbeszerzési eljárásban, mondta Krill Erzsébet, hivatásos közbeszerzési tanácsadó. Ugyanakkor már látszik, hogy az ajánlattevőknél ez egy hihetetlenül rossz gyakorlatot kezd kialakítani: direkt érvénytelen ajánlatokat nyújtanak be, amivel ajánlati kötelezettségük nem keletkezik, viszont információkat szerezhetnek a versenytársak – elvileg valós – ajánlatáról, amit felhasználhatnak későbbi tendereken (erre utalt a cikkünk elején idézett mondatban a Skoda pályázatát kifogásoló piaci szereplő).

Inkább zárjanak ki

Vannak azonban ennél cifrább ügyek is, mondta Krill Erzsébet. Miután az eljárás nagy részében szinte teljes körű hiánypótlásra van lehetőség, a közbeszerzési tanácsadók találkoztak már olyan esettel is, amikor egy szinte üres ajánlatot benyújtó cég, ha alkuhelyzetben volt – vagyis csak ketten versenyeztek – a pályázatok bontása után megkereste ellenfelét, és felajánlotta neki, ha részt kaphat a megbízásból alvállalkozóként, akkor érvényesre egészíti ki a pályázatát, és nem kell az egész eljárást újraindítani.

Láttunk már arra is példát, hogy amikor két pályázó kizárása után ketten maradtak versenyben, az egyik ajánlattevő maga nyilatkozott úgy, hogy érvénytelennek tartja saját eredeti pályázatát. Az ajánlatkérőnek a kiírást ebben az esetben is – miután egyetlen érvényes ajánlat maradt – eredménytelennek kell nyilvánítania, és új tendert kell meghirdetnie (ami kedvező lehet annak, aki úgy érzi, túl olcsó vagy túl versenyképtelen ajánlatot tett).

Annak ellenére, hogy a jogszabály-módosítás az ilyen visszás helyzetek sokaságát szülte már az elmúlt hónapokban is, a törvényt muszáj volt módosítani. A korábbi években ugyanis nagyon sok olyan közbeszerzési eljárás volt, amikor a pályázók többségét kizárták, így nem volt valós verseny a megbízásért. Ráadásul mivel ezeknek a tendereknek egy jelentős része – a nagyobb értékűeknek szinte mindegyike – uniós támogatással valósult (volna) meg, már Brüsszel is szót emelt a látszatversennyel adott megbízások ellen.

Ugrott százötvenmilliárd forint

Az Európai Unió többször is kifogásolta a magyar közbeszerzések rendszerét, és nemcsak szavakban. A 2006–2007-ben ötször megpályáztatott gönyüi kikötőépítésen ugyan még nem buktunk uniós támogatást, a csepeli szennyvíztisztító közbeszerzési problémái miatt azonban Brüsszel már tízmilliárd forintos bírságot szabott ki még tavaly ősszel. Ennél is többet vesztett az ország a négyes metrón, a meghívásos tenderek miatt hatvanmilliárd forinttal csökkent a metró támogatása.

Az M7-es Balatonkeresztúr és Nagykanizsa közötti, a támogatás igénylésekor lényegében már elkészült, azóta forgalomba is helyezett szakaszára pedig egyetlen eurócentet sem adott az unió, mert a közbeszerzési eljárásban az öt pályázóból négyet kizártak, így az időközben becsődölt Viadom az osztrák Porr társaságában lényegében verseny nélkül nyerte el a megbízást (a kizárt pályázók olcsóbb ajánlatokat adtak be). Igaz, itt annyiban jobb a helyzet, hogy az erre szánt több mint harmincötmilliárd forintos támogatást nem buktuk el, hanem – egyelőre úgy tűnik – az M3-as Nyíregyháza után épülő szakaszára csoportosíthatjuk át.

Az egész magyar közbeszerzési jogi szabályozásnak van egy nagyon súlyos problémája: miközben mindig lesznek olyan szituációk, amiket a jog nem tud lefedni, a jogalkotók és a jogalkalmazók a nyilvánvaló anomáliákat sem ismerik fel, mondja Dezső Attila ügyvéd, a Közbeszerzési Tanácsadók Országos Szövetségének elnöke. Márpedig ezeknek az anomáliáknak nagyon komoly anyagi kihatásuk van, a fent felsorolt problémás ügyeken csak az európai uniós támogatásokból körülbelül százötvenmilliárd forintot veszítettünk el.

Látszatverseny

A szakértők szerint egyébként nemcsak az a probléma, hogy biztosítja-e a versenyt a közbeszerzési törvény, vagy sem, sokkal inkább az, hogy ez a verseny gyakran csak látszólagos. Vagyis a törvény betűjének megfelel ugyan, de valójában nem kínál érdemi választást az ajánlatkérőnek.

Sokszor fordult elő olyan eset is, amikor egyértelmű volt az ajánlattevők személyi vagy szervezeti összefonódása, ám a bírálóbizottság szigorúan a közbeszerzési törvény betűjét nézte, és érvényesnek mondta a tendert. Ez közbeszerzési csőlátás, mondta Dezső Attila, amivel az eljárások résztvevői rendszeresen visszaélnek. Addig csűrik-csavarják a jogot, amíg számukra kedvező szituáció alakul ki.

Dezső szerint összességében is az a baj, hogy az ajánlatkérő nem áll a sarkára, mindenki fél a jogszabály alapelvi szintű értelmezésétől, így az ajánlattevők gyakorlatilag mindent megcsinálhatnak. Az alapelvekkel szemben nem szabadna a konkrét rendelkezéseket úgy alkalmazni, hogy lényegében az alapelvek szándékával ellentétes hatást váltsanak ki.

Egy kis bátorság kellene

A közbeszerzés lényege, hogy a verseny tisztaságát biztosítani kell. Ha nincs verseny, vagy csak vattapályázatokkal tuningolt látszatverseny van – amikor egy ajánlattevő úgy akar versenyt láttatni, hogy akár családtagjai cégeivel, akár más, általa befolyásolt társaságokkal látszatpályázatokat készíttet –, az Dezső szerint joggal való visszaélés.

De ilyen visszaélés az is, ha valaki komolytalan ajánlatot ad be akár azért, hogy így az eljárás formális résztvevőjeként információkat, adatokat szerezzen a konkurenseitől, akár azért, hogy egyfajta alkupotenciált építsen ki. Ilyenkor legyen olyan bátor az ajánlatkérő, és merjen a közbeszerzési törvény alapelveinek szellemében dönteni, mondja ki, hogy az egyoldalas dokumentum nem pályázat, és az nem hiánypótlás, ha mindent pótolni kell.

Az egyoldalas, komolytalan ajánlatot – hacsak nincs valami nagyon meggyőző magyarázata az ajánlattevőnek – a szakértő szerint ki kell zárni. Emellett ha az ajánlatkérő szerint a pályázó vissza akart élni a joggal, a magyar piacról való ötéves kizárást is alkalmazhassák retorzióként.

Válaszra várva

Természetesen megkérdeztük a közbeszerzési törvény kormányzati felelősét, a jogszabályt és annak módosításait előkészítő igazságügyi tárcát is a változásokról, azok okáról és a felmerült újabb visszásságokról. Kérdéseinket előbb szeptember 30-án, majd megismételve levelünket, október 6-án is eljuttattuk a szaktárcához.

Egyebek mellett arra szerettünk volna választ kapni, hogy nem tervezi-e a minisztérium a visszásságokhoz vezető helyzetet újabb törvénymódosítással megoldani, mi lehet a megoldás, mi indokolta az áprilisban hatályba lépett módosítást, nem voltak-e figyelmezetetések az előzetes szakmai egyeztetésen, hogy ez a módosítás visszaélésekhez vezethet, érkeztek-e már panaszok a minisztériumhoz az anomáliákról, és azokra milyen lépéseket tett a tárca. Az IRM válaszát azonban cikkünk megjelenéséig nem kaptuk meg.