Sámuel, Hajna
18 °C
32 °C

Mi már nem is tudjuk, mikor lesz itt jobb

2009.11.03. 10:12
Legkorábban 2010 második félévében indulhat meg a gazdasági fellendülés, állítják a Coface Hungary Hitelbiztosító legutóbbi felmérésében magyar vállalkozások vezetői, akik növekedő kintlévőség-állománnyal és csökkenő árbevétellel szembesülnek. Mindeközben drasztikus mértékben nő a felszámolási eljárások száma, és a folyamat csúcspontját hónapokon belül elérheti.

A Coface Hungary legfrissebb elemzésében megkérdezett több száz magyar vállalatvezető 41,6 százaléka nem reménykedik a közeli gazdasági fellendülésben, hanem legkorábban csak 2010 második felében számít biztató jelekre. „Az, hogy a kilábalás ideje 2010 második féle lehet a vezetők szerint, két dolgot jelent. Az egyik, hogy nem rövid távról beszélünk, a másik pedig az, hogy valójában felmérhetetlen számukra az, hogy mikor fordul jobbra a gazdasági helyzet” – magyarázza Dercze Zoltán, a Coface országigazgatója.

A 2010 második felére vonatkozó becslést már jó ideje sugallják, a mindennapi hangulat része, így ha a cégvezető ezt a dátumot jelöli meg, az azt jelenti, hogy igazából nem tudja mire számítson. Mivel a piaci információk vagy megrendelések alapján nehezebb félévnél előrébb látni, ez egyben azt is jelenti, hogy viszont azt az időszakot, amit átlát, ott nem vár változást, teszi hozzá Dercze. Mindemellett a megkérdezettek 39,9 százaléka eleve úgy nyilatkozott, hogy nem is tudná megmondani a várt fellendülés kezdetének időpontját.

Dercze szerint ugyanakkor a magyar vállalkozások jó irányban mozdultak el: a legtöbben új piacokat kerestek, ami az országigazgató szerint jó reakcióképességet mutat. Másfelől ez meglepő, mert az év elején olyan sebességgel estek vissza a megrendelések a bejáratott piacokon, hogy nehezen találhattak időt és alkalmat új piacok felépítésére. Dercze úgy látja, hogy nő a tudatosság a hazai cégvezetőkben, hiszen második legnépszerűbb intézkedés a válság kezelésére az volt, hogy a cégek a vállalkozások áttekintették kintlévőségeiket.

A válság kezelésére tett lépések között érdekes módon voltak, akik igazából nem tettek semmit. Igaz, Dercze szerint ezt csak azok engedhették meg maguknak, akiknek „kellemes” hátterük volt, és volt tartalékuk a válság hatásainak ellensúlyozására. A munkaidő csökkentése is a legnépszerűbb módszerek között volt, és leginkább a gyártói vonalon volt jellemző. Ugyancsak életképes megoldás volt az eszközök kis arányú értékesítése, hiszen azt, ami nem volt jól hasznosítható, érdemes volt készpénzre váltani a szűkös időszakban.

A válság talán legszembetűnőbb jele az árbevétel visszaesés volt: a megkérdezettek 42,48 százaléka 10 százalék feletti visszaesésről számolt be, 18,38 százaléknak 5 és 10 százalék között, míg 14,32 százaléknak pedig 5 százaléknál kisebb mértékű volt a visszaesés. Dercze szerint ez egy tipikus, egyáltalán nem meglepő jelenség, hiszen jelentős kereslet-visszaesést tapasztalhattak a magyar cégek, amit a magyar export zuhanása és a GDP számok hanyatlása is jól is mutat. Az országigazgató úgy látja, hogy ezekből az adatokból olvasható ki a legjobban a reálgazdasági hatása a pénzügyi válság következményeinek.

Ugyancsak negatív fejlemény, hogy a Coface adatai szerint a cégek 78,69 százalékának van rendszeresen lejárt követelése. Dercze úgy látja, hogy ez a közel 80 százalék nagyon nagy arány, de nem meglepő. Az a 20,34 százaléknyi megkérdezett vállalkozás, amelynek nincsenek ilyen gondja, az vélhetően létfontosságú (azaz valóban pótolhatatlan) szállító lehet, és erősek a piacon. Az országigazgató úgy látja, hogy ilyen körülmények között nagyon fontos a hitelezői védelem, és a jó követeléskezelés. Tapasztalataik szerint a számla lejárata után az első 2-3 hétben nagyon nagy valószínűséggel beszedhető a teljes összeg, azonban 90-120 nap után radikálisan csökken a behajthatóság.