Friderika
13 °C
29 °C

Észak-déli gázvezeték kéne

2009.11.11. 14:20
Míg egyre inkább nyilvánvalóvá válik Magyarország kiszolgáltatott helyzete az energiafelhasználás terén, egy rövid kitekintés a régió országai körében hasonlóan riasztó képet mutat. A tíz közép-kelet-európai új EU tagország közül öt energiafogyasztásának több mint felét importból fedezi. A közös problémák ellenére a régió országai alig tudnak valamit szomszédjaik energiastratégiájáról és tervezett lépéseiről.

„Megdöbbentő, hogy a sok kisebb eltérés ellenére mennyire hasonlóak a régió országainak fundamentális energiastratégiai kihívásai. Ennél már csak az tűnik kevésbé felfoghatónak, hogy miért magukba fordulva, önállóan keresik az országok a megoldásokat ezekre az aktuális kérdésekre” – állítja Orbán Anita, a budapesti székhelyű Constellation Energy Institute (CEI) nonprofit szervezet igazgatója.

A régió energiapolitikai kérdéseivel foglalkozó hazai szakértő intézet vezetője úgy véli, hogy míg a piacméret vagy a stratégiai gondolkodás terén vannak azért különbségek a régió országai között, az ellátásbiztonság, az energiahatékonyság, a diverzifikáció valamint a megújuló energiaforrások bevonása terén a tapasztalatcsere, a közös gondolkodás és a közös fellépés nagyban befolyásolhatja az országok jövőbeli sikerét.

Ellátásbiztonság

Bár Magyarország energiabiztonsági helyzete az egyik legproblémásabb a régióban, fontos felismerni, hogy egész Közép-Kelet-Európa hasonló kihívásokkal küzd. A tíz közép-kelet-európai új EU tagország közül öt energiafogyasztásának több mint felét importból fedezi. Szlovákia 65%, Magyarország 63%, Litvánia 59%, Lettország 59% és Szlovénia 52% importenergiát használ. Az energiahordozók közül a földgázzal kapcsolatban merülnek fel a legnagyobb energiabiztonsági kockázatok a régióban. Nyolc olyan közép-kelet-európai ország van, amelyik földgáz fogyasztásának több mint 80%-át importálja. Ráadásul 2009 januárjában megdőlt az a tétel, hogy a tranzit országok jobb helyzetben vannak az ellátásbiztonság szempontjából. A válságot a közép-európai országok közül egyik legjobban Szlovákia szenvedte meg, amin keresztül az Ukrajnából Nyugat-Európába menő Testvériség földgázvezeték halad. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy míg Nyugat-Európát minden irányból átszelik csővezetékek, addig a kontinens keleti részén csak kelet-nyugat irányú összeköttetések vannak és hiányoznak az észak-déliek, melyek a jelenleg szinte párhuzamosan futó vezetékeket összekötnék, és megakadályoznák, hogy egy-egy ország könnyen „kikapcsolható” legyen a rendszerből.

„Adódik tehát a kérdés, hogy ha ennyire hasonló a helyzet ezekben az egyébként is közeli és együttműködő országokban, miért is pont a stratégiai fontosságú energetikában nincs kooperáció?” – teszi fel a kérdést Orbán Anita.

Energiahatékonyság

Az energiafelhasználás hatékonyságában is láthatóan van néhány közös pont, amiből kiindulhatnak a régió országai. Jelenleg egységnyi energiaráfordításból a közép-kelet-európai országok átlagosan feleannyi GDP-t termelnek, mint nyugat-európai társaik. (2003-as adatok szerint ugyanannyi energiaegység (QBTU) felhasználásával Közép-Európa 70 milliárd dollárnyi GDP-t, míg Nyugat-Európa 138 milliárd dollárnyi GDP-t állított elő.). Ez részben a korábbi politikai rendszer hosszúra nyúló örökségeként minden régiós országban tömegesen megtalálható, rendkívül pazarló energiafelhasználású panelépületek és a mára elavult központi fűtés rendszerek eredménye, részben pedig a régió számos országában még átalakítás előtt álló helyi ipar magas energiafogyasztásából ered. Ráadásul, a jelenlegi trendek alapján a térség energiaigénye 2020-ra sem fog számottevően csökkenni.

Újabb közös probléma: a pénzügyi válság

A nemzetközi pénzügyi válság régiónk valamennyi országában behatárolta az egyes kormányok gazdasági mozgásterét, jelentős mértékben korlátozta az új beruházásokra fordítható összegeket. Ez az egyébként is rendkívül tőkeigényes energiaszektor szempontjából különösen nagy problémát jelent, hisz csökkenti bármilyen nagyszabású hagyományos energiaberuházás megvalósulási esélyeit is és ezzel a jelenlegi, a függőséget kialakító struktúrák továbbélésének valószínűségét növeli. Csak egy példa, hogy az Európai Unió által szorgalmazott Nabucco csővezeték megépítésének költségét 8 milliárd euróra teszik nemzetközi szakértők.

A régiós szemlélet hiánya

A közös problémák ellenére a régió országai alig tudnak valamit szomszédjaik energiastratégiájáról és tervezett lépéseiről. Ráadásul a régió országai, amikor saját energiastratégiájukról döntenek, szükségszerűen olyan döntéseket hoznak, amik közvetve kihatnak szomszédjaik energetikai helyzetére. Egy új csővezeték vagy LNG (cseppfolyósított gázt átalakító) terminál csak akkor életképes, ha több ország egyszerre összefog. Ha egyetlen közreműködő ország szkeptikusabb jelzést küld (pl. hivatalos energiastratégiájában nem kezeli prioritásként az adott projektet), az a szóban forgó kezdeményezés megvalósulási valószínűségét csökkenti.

„A januári gázválság után úgy tűnt, hogy a régió országai nyitnak egymás felé és egy szorosabb együttműködés alakul ki. A kezdeti lendület azonban hamar megtorpant” – foglalja össze Orbán Anita.

Az idei év elején az Unió országai között az uniós gazdaságélénkítési terv keretében visszaosztásra került 3,5 milliárd euró, ami az EU 2008-as költségvetéséből megmaradt forrás. A régió országai nem fogtak össze, és egy nagy, közös pályázat helyett saját, egyedi projektjeikkel jelentkeztek a szétosztásra váró pénzre. Így történhetett meg, hogy az együtt pályázó belgák és franciák az országaikat összekötő fél tucat csővezeték mellé egy újabb megépítéséhez is támogatást kaptak, míg a közép-európai régióban több ország között továbbra is mindössze egy összekötő vezeték van. Jelenleg néhány együttműködési kezdeményezéstől eltekintve – például közös nukleáris reaktor építése a Baltikumban, az Odessa-Brodi csővezeték folyásirányának megfordítása – a régió országai energiastratégiájukban befelé forduló politikát folytatnak. Ez a magatartás továbbra is kiszolgáltatott helyzetben hagyja az egyes országokat a monopol kőolaj- és földgázszállítókkal szemben.

„Az egyes országok piacainak mérete miatt nem biztos, hogy elérhető a kritikus tömeg a nagyobb beruházást igénylő stratégiai és hosszú távú projektek esetén és a pénzforrások valamint a közös politikai akarat hiánya miatt számos régiós projekt megvalósulási valószínűsége drámaian csökkent” – teszi hozzá Orbán Anita.

Az egyetlen terület, ahol szemléletbeli elmozdulás van az a külügyminisztériumokon belül az energiabiztonságért felelős nagyköveti poszt létrehozása a régió szinte valamennyi országában. Energiabiztonságért felelős nagyköveti beosztás pár évvel ezelőtt még sehol sem létezett. Ma pedig ez lehet az egyik, egyelőre kiaknázásra váró, csatorna, amin keresztül a régió országai tájékozódhatnak egymás energetikai helyzetéről.

Ha az együttműködés még várat is magára, az országok közötti párbeszéd megindítását hivatott segíteni a november 15. és 17. között a magyar CEI és a varsói Keleti Intézet (Instytut Wschodni) által immár másodszor is Budapesten tartott IV. Energia Fórum elnevezésű regionális konferencia. A nagyszabású eseményen a régió vezető politikusai és energetikai szakemberei – kiegészítve az Egyesült Államok, Oroszország és Nyugat Európa meghívott vendégeivel – vitatják meg a régió legfontosabb, hosszú távú energiapolitikai kérdéseit.