Pandora, Gabriella
-3 °C
3 °C

Ezért emelik egyfolytában az áram árát

2009.11.12. 15:44
Mint arról valószínűleg mindenki tud, (vagy aki nem, azzal most sajnálattal közöljük), hogy november elsejétől ismét drágult hazánkban az áram, amelynek hátterében gyakran szóba kerül egy bizonyos KÁT-rendszer (ez még a jobbik eset), vagy csak egyszerűen a "zöldáramot" emlegetik. A támogatási rendszer alapvető célja a megújuló bázisú, illetve a kapcsolt (áramot és hőt egyszerre termelő) erőművek piacképessé tétele, amelynek hatására csökkenthető hazánk primerenergia-felhasználása, illetve teljesíthetők a Kiotói Jegyzőkönyvben, valamint az Unió felé tett klímavédelmi vállalások. A kezdetekkor szempontként jelent meg a kiöregedő, jellemzően alacsony hatásfokú erőművek kiváltásának elősegítése is, korszerű, magasabb hatásfokú egységekkel. A rendszer alapvetően jól működött, de mostanra már túlnőtt magán, és indokolt lenne a mihamarabbi felülvizsgálat, véli az energetikai szakemberek egy csoportja.


A lakossági -egyetemes szolgáltatásban érvényesülő - áram termékára alapvetően két elemből tevődik össze: 1. a piaci alapú beszerzési ár, amit a rendelet az 500 m3/h- nál nagyobb teljesítménylekötésű gázárak változása alapján alakít; 2. a kötelező átvételből (KÁT) származó vásárlás, ami a hővel kapcsoltan, illetve a megújuló energiával termelt villamos energia árainak és termelési arányainak függvényében havonta változik. Erre tevődik rá a szolgáltatóknak biztosított 1.9 ft/kWh-ban maximált profit, a rendszerhasználati díjak, illetve egyéb árelemek (pl. szénfillér).

Az elmúlt időszakban tapasztalt áremelkedések magyarázatakor legtöbbször a zöldáramot emlegették, esetleg hozzátették: a megújuló energiák támogatása végett drágult ismét az áram. Ez így ebben a formában meglehetősen pontatlan magyarázat, hisz az árnövekedést okozó KÁT jelentős része nem a szűk értelemben vett zöld technológiák támogatására fordítódik, hanem a kapcsoltan, hőt és áramot - jellemzően földgáz alapon - termelő erőművekre.

Már korábban is mutatkoztak problémák a rendszerrel, azonban a gazdasági válság hatására visszaeső kereslet hatására megnövekedett a KÁT-os áram súlya az összfogyaztási-portfólióban, így jelentős drágulást okozva az áram piacán, ami mostanra már a politika tűréshatárát is kikezdte.

De mi is az a KÁT?

A KÁT (2008 előtt KÁP) a "kötelező átvétel" szavakból ered. A KÁT-rendszerbe tartozó termelő számára garantálják, hogy az általa termelni kívánt mennyiséget átveszik, ráadásul a piacinál magasabb áron. Ez biztos piacot és bevételt jelent, amellyel a termelő gyakorlatilag kikerül a versenypiacról. A szisztémára azért van szükség, mert a támogatni kívánt technológiák a túlságosan magas beruházási költségek miatt nem lennének piacképesek, azonban számos olyan kedvező tulajdonsággal (pozitív externáliákkal) bírnak, ami a politika szerint támogatandó. A ténylegesen zöld eljárásoknál (napenergia, szélenergia, biomassza) említhető a károsanyag-kibocsátás csökkenése, a fosszilis energiahordozók felhasználásának csökkenés, valamint az ország energia szempontú importfüggőségének csökkenése.

Kapcsolt áramtermelés

Hő- és elektromos áram előállítása egy technológiai folyamatban, azonos primerenergia-bázison. A kogenerációs eljárás alkalmazásával kedvező hatásfok érhető el, így a kisebb tüzelőanyag-felhasználásnak köszönhetően alacsonyabb a CO2-kibocsátás is. Gázmotor, turbina, illetve kombinált ciklus néven is említik, amelyek részleteiben eltérő, de elvében azonos, kapcsolt hő- és áramtermelési módot takarnak.

A kapcsoltan hőt és áramot termelők esetében is megjelennek az imént felsorolt hatások, azonban a zöld technológiákhoz képest eltérő (jóval kisebb) mértékben. Egyébként többen úgy vélik, hogy a kapcsolt termelésnél az energiahatékonyság növekedésével megtakarított energiahordozó-mennyiség, már elegendő fedezetet biztosít a piacképes működéshez, ezért szakmai körökben élénk vita folyik arról, hogy szükséges-e támogatást nyújtani ezen erőművek számára.

Félreértés ne essék, a kezdeti szándéknak számos pozitív hatása is volt, hisz komoly mértékű korszerű kapacitás épült be a hazai áramtermelő rendszerbe, ami máskülönben nem biztos, hogy megvalósult volna (vagy legalábbis nem ilyen ütemben). Azonban tény és való, hogy időközben a rendszer túlnőtt magán, ami legfőképp a szabályozás fellazulásának volt betudható, és mára a kapcsoltak támogatásra elköltött összeg komoly terhet ró a az áramfogyasztókra.

A szabályozás lazulása mellett továbbá az is közrejátszik a jelenlegi sorozatos árnövekedésekben, hogy a fogyasztáscsökkenés hatására (éves szinten 6-7%-ra becsülik) megnőtt a KÁT-os áram súlya rendszerben, hisz a kötelező átvétel miatt ezt az árammennyiséget mindenképp értékesítenie kell a szolgáltatóknak, vagyis csak a hagyományos - olcsóbb - áram átvételét csökkenhetik. Így történhet meg az, hogy miközben arról hallunk, hogy az európia áramtőzsdéken csökkenek az árak, addig a hazai fogyasztók mégis többet kénytelenek fizetni.

De honnan indult mindez?

A Kiotói Jegyzőkönyvben foglaltak minden ratifikáló államra komoly feladatot róttak a károsanyag-kibocsátás csökkentésének terén, és mint ismeretes az Unió még az ott megállapodottaknál is komolyabb lépéseket kíván meg tagországaitól. A 2007-ben elfogadott EU-s terv alapján a Közösség államainak összességében 20%-kal kell csökkenteniük CO2-kibocsátásukat, az energiafogyasztásuk 20%-át kell megújuló forrásokból biztosítaniuk és szintén 20%-os javulás szükségeltetik az energiahatékonyság terén is 2020-ra. Magyarország az uniós átlagot alulról igyekszik megközelíteni, 13%, amit hazánk vállalt.

Tekintettel arra, hogy a legújabb és legkorszerűbb technológiák igencsak költségesek, és hogy a megújuló alapú áramtermelés még talán csak mostanság kezd kinőni gyerekcipőjéből, az ilyen típusú beruházásokat támogatni kell, elő kell segíteni piaci bevezetésüket, hogy képesek legyünk megfelelni a klímavédelmi előírásoknak.

A megújulók támogatása európai szempontból nemcsak környezetvédelmi kérdés, hanem biztonságpolitikai is, hisz az öreg kontinens viszonylag nagy nyersanyaghiánytól szenved. Nem mindegy tehát, hogy a "3T" által szükségszerűen tűrt nyersanyagszállító partnereinknél kell kulcsolunk egy kis gázért és olajért, vagy a helyben fellelhető - amúgy kisebb környezetterheléssel járó - forrásokat igyekszünk hasznosítani.

A kapcsoltak térnyerése

A ’90-es évektől indult meg az európai piacon a gázmotorok, illetve a kogenerációs, áramot és hőt kapcsoltan termelő erőművek divatja, köszönhetően a technológia viszonylag magas hatásfokának. Tekintettel arra, hogy a hazai - még a szocializmus idején épített - erőművek igen alacsony (30% vagy az alatti) hatásfokkal működtek (és működnek), a kormányzat úgy látta, hogy érdemes a technológiai váltás támogatása, vagyis a kapcsoltan termelő erőművek/gázmotorok dotálása. Ezt egészítette ki a szintén EU-konform decentralizált energiapolitika megjelenése: több kisebb, a fogyasztók közelében telepített erőművek létesítése, ami a teljes villamos rendszer jobb szabályozhatóságát eredményezi, sok esetben hatékonyabb működési feltétek mellett.

Forrás: Portfolio.hu
Forrás: Portfolio.hu

A támogatási rendszer kialakításakor 2001-2002-ben tehát úgy gondolkodtak a szakpolitikusok, hogy a primerenergia-megtakarítás, és a vállalt kibocsátás-csökkentés elérése érdekében mind a megújulókat, mind a kapcsoltan termelőket támogatni kívánják, méghozzá kötelező átvétel útján. Ez egy egyébként nem egy "végtelen pénzáram", csupán arra az időszakra garantál biztos bevételt, míg a beruházás értéke megtérül. Ez alapesetben a kapcsoltaknál 10 évben, míg a megújulóknál 15 évben lett maximalizálva.

A megújulók támogatása mellett, kezdetben csak a kisebb teljesítményű kogenerációs egységek részesülhettek a 2003-tól induló, akkor még KÁP-nak nevezett kötelező átvételi rendszerben. Az eredeti szabályozás szerint kizárólag 50 MW alatti beépített teljesítménnyel bíró kapcsoltan termelő erőművek léphettek be a támogatotti körbe, ezen belül is jobb feltételek mellett a 6 MW alattiak.

KÁP-KÁT

A 2008-as váltáskor több ponton is lényeges változás következett be az átvételi rendszerben: A KÁP esetében a támogatás fedezete a rendszerhasználati díjon keresztül, fix díjelemként került megfizetésre(emlékezhetünk a sorozatos KÁP-kassza hiányokra ebből az időből). A KÁT létrehozásakor ez a rendszer megszűnt, és a korábbi KÁP-kassza felszámolásra került. A támogatás 2008-tól kezdve közvetlenül az áram árában (termékárban) mutatkozik meg. A Mavir, mint zöldmérlegkör-felelős, közvetítőként lépett be a termelők és a kereskedők közé.

Komolyabb változás 2008-ban és 2009-ben következett be, amikor is a szabályozás fellazult: elsőként az 50 és 130 MW közötti egységek kerültek be a rendszerbe, majd egy évre rá már egészen 190 MW-ig lehetett kötelező átvétel mellett termelni (igaz, csak meghatározott feltételek mellett, jellemzően a fűtési szezonban). Klasszikus esete valósult meg ekkorra a szociálpolitika (választáspolitika) és az energiapolitika összekeverésének a távhőárak miatti aggodalmaskodás hevében. Az elv igen egyszerű volt: a kapcsoltan termelő erőművek az áramtermelésben megszerzett "extraporfitot" a távhő-szolgáltatóknak történő hő eladásakor diszkontként visszaadják, így csökkenhet, vagy legalábbis csak kisebb mértékben növekedhet a távfűtés ára. Iparági szereplők szerint ez a közvetett támogatás nem minden esetben jut el a távhő-szolgáltatókhoz, illetve a fogyasztókhoz.

 

A jelenlegi rendszer igencsak versenytorzító is, ugyanis komoly kapacitást von ki a termelőpiacról. A Regionális Energiakutató Központ (REKK) által készített tanulmány szerint a kötelező átvétel alá eső árammennyiség 2003-ban még nem érte el a 10%-ot, majd 2007-ig 13% körül stagnált, ezt követően az imént említett jogszabályi beavatkozások hatására tavaly már 17%-ra ugrott. Vagyis a piacon 2008-ban megtermelt árammennyiség több mint hatoda emelt áron, a versenytől mentesen került értékesítésre. Az idei év esetében ez az arány meghaladhatja a 20%-ot is.

Ez persze komoly feladatot (és ezzel költséget) ró a magyar rendszerirányító és egyben zöldmérlegkör felelőseként működő Mavirra, tekintettel arra, hogy az éppen aktuális fogyasztástól (szükségtől) függetlenül át kell vennie a KÁT-os áramot. Vagyis alacsony fogyasztás esetén lehetséges, hogy a Mavirnak le kell szabályoznia a Paksi Atomerőművet (ami óriási költséggel jár), mert kötelezően át kell vennie a KÁT-ban termelt árammennyiséget. Összességében szűkül az a pálya, amin a Mavir "játszhat", és ennek költségei ugyancsak a fogyasztókon csattan.

Ötletek vannak

Felsmann Balázs, a Force Motrice partnere a Portfolio.hu kérdéseire válaszolva elmondta, hogy a jelenlegi rendszer pénzügyileg mindenképp fenntarthatatlan, ezért indokolt lenne a mihamarabbi reform. Álláspontja szerint alapjaiban kéne megváltoztatni a finanszírozási rendszert, és a jelenlegi kötelező átvétel helyett zöldbizonyítványos rendszert kéne bevezetni, olyat, mint a skandináv államokban, vagy - a térségünkben - Lengyelországban és Romániában. Az valós piaci versenyt eredményezne a különböző technológiák között, és biztosítaná a leghatékonyabb elgondolások előretörését, a lehető legkisebb költségek mellett.

kat2091109

Ebben a rendszerben a szolgáltatók számára van meghatározva egy kötelező százalékos arány, amelyet a portfóliójukban zöldenergiaként kell tartaniuk, illetve értékesíteniük, és ha ennek nem felelnek meg, akkor az, bírságot von maga után. A zöldbizonyítványos szisztéma mellett elkerülhető lenne, hogy a fogyasztók fizessék meg a beruházók esetlegesen rossz, hosszú távon kevésbé versenyképes technológiaválasztását, egy olyan iparágban, ahol sorra jelennek meg az innovációk. Felsmann Balázs elmondta azt is, hogy bár számos kedvező hatása lenne e fordulatnak a magyar megújuló energiatermelésben, mégsem lát sok esélyt a jelenlegi kötelező átvételen alapuló módszertől való elfordulásra. Ha marad a jelenlegi KÁT-os megközelítés, akkor viszont indokolt lenne differenciáltabb ártámogatást létrehozni, és lehetőleg nem kizárólag áramfókusszal - mondja Felsmann. Szükséges lenne a biogáz és a megújuló alapon történő hőtermelés dotálása, és nem az áramon keresztül kellene támogatni mindent.

A kapcsolt áramtermelés túlzott előretörését a rendszer nem megfelelő előkészítésével magyarázza a szakember, egyszerűen nem számoltak azzal, hogy ilyen nagy mértékben növekednek majd gázmotoros/turbinás egységek. A technológiának van számos jó tulajdonsága, de legalább ennyi hátránya is, véli Felsmann, aki szerint mindenképp racionalizálni kell e gáz alapú erőművek támogatását: nem huszárvágásra van szükség, de felül kell vizsgálni a kapcsolt erőműveknek nyújtott támogatásokat, mert az is lehetséges, hogy mára már tisztán piaci viszonyok között is képesek lennének megállni a lábukon.

Hasonló véleményen van Kaderják Péter, a REKK vezetője is, aki szerint minél hamarabb, és minél gyorsabban felül kell vizsgálni a jelenlegi KÁT-on keresztüli kapcsolt energiatermelés támogatását, főként a nagyobb kapacitású egységek esetében, amelyek a piacon is képesek lennének gazdaságosan működni. Alapvetően jól működött a rendszer, hiszen közel 1000 megawattnyi korszerű kapacitás épült be a magyar áramtermelési rendszerbe, jelentős primerenergia-megtakarítást és CO2 kibocsátás-csökkenést eredményezve hazánkban, csak mostanra már túlnőtte magát. A jelenlegi KÁT-kassza közel 75%-a megy el a gázalapú egységek támogatására, ami igencsak ésszerűtlen. Érdemes lenne több erőforrást fordítani a megújulókra, és lassan megvonni a támogatást a fosszilis energiát hasznosító egységektől - véli Kaderják is.

 

A korábbi MEH-elnök sem tartja elvetendő gondolatnak a zöldbizonyítványos rendszerre történő átállást, azonban véleménye szerint a kötelező átvételes rendszer is működhetne rendesen, ha az követné a valós piaci folyamatokat és árakat. Példaként a cseh rendszert hozza fel Kaderják Péter, amelynél egy zöldprémiumon keresztül történik meg a támogatás, vagyis rögzítve van az a plusz, ami a mindenkori piaci áramáron felül jár. Így nem keletkezhet olyan méretű differencia a támogatott és a piaci áram ára között, mint amilyet az elmúlt időszakban tapasztalt a magyar piac.

Az árazás amúgy igen bonyolult a KÁT-nál, a megújulók és hulladékot égetők estében az energia hivatal adja meg a különböző időszakokra, különböző törvényi hatály alá tartozó termelőkre érvényes (éves) átvételi árakat, míg a kapcsoltak esetében egy nyilvános képlet használandó, amely az inflációval, illetve gázos erőmű esetén a gáz árával kalkulál.

Mindezt számokban

Ha megnézzük az elmúlt évek kötelező átvétel melletti kifizetéseit, akkor jól látható, hogy már a kezdet kezdetén is a kapcsoltan termelők vitték el a támogatás nagyobb részét, amely állapot nem sokat változott mostanáig. Mint ahogy azt a szakértők is említették, a kapcsoltak viszik el a rendszer háromnegyedét, és csak a maradék jut a megújuló forráson, illetve hulladékot égető termelők számára.

kat3091109

Természetesen hasonló képet mutat a megtermelt áram mennyisége közötti összehasonlítás is, bár azon szemléletesebben látszik, hogy milyen növekedés indult meg a megújulók esetében is a támogatási rendszer hatására. A 2003-ban átvett 124 GWh-hoz képest, 2008-ban 1770 GWh áramot termeltek megújuló forráson, ami több mint tizennégyszeres növekedést jelentett 5 év leforgása alatt. (A 2005-ös kiugrást a mátrai erőmű területén egyszeri tételként rendelkezésre álló biomassza felhasználása okozta.)

Érdekes dolgokat lehet megfigyelni a fajlagos támogatások összehasonlításakor. 2003-ban még a hulladékégetés és a megújuló forrású termelés volt kedvezményezett, azonban 2008-ra már jócskán megváltozott a helyzet. A hulladék alapú áramtermelés gyakorlatilag maradt a 7 forint/kWh-ás közeli sávban, de mind a megújuló, mind a kapcsolt árak komoly növekedésnek indultak, 2007-től már magasabb fajlagos támogatás jutott a kapcsoltakra, mint a megújulókra, vélhetően a folyamatosan növekvő gázárak miatt.

kat4091109

Itt meg kell említeni, hogy a megújulók esetében azért mutatkozott növekedés 2005-öt követően, mert a szabályozás kvóta-rendszer bevezetésével maximalizálta az általuk termelt árammennyiséget, amit árnövekedéssel kívánt kompenzálni annak érdekében, hogy ne borítsa fel a korábban kidolgozott üzleti terveket, és az abban foglalt megtérülési időket. A kvóták egyébként nem érintették a kapcsoltan termelőket, vagyis esetükben nem határoztak meg termelési maximumot.

A KÁT-tal természetesen az Energia Hivatal is folyamatosan foglalkozik, épp az elmúlt héten jelent meg egy határozattervezet, amiben a termelők és kereskedők között tevékenykedő mérlegkörfelelős Mavir körüli szabályozást igyekeznek - alapvetően költség alapon - racionalizálni. Például úgy, hogy a KÁT-os termelők ne juthassanak kamatmentes hitelhez azáltal, hogy "aránytalan" termelési számokat jeleznek elő a Mavir felé, amely erre előleget köteles átutalni nekik.

kat5091109

Ugyancsak napirenden van a kapcsolt termelők egyedi támogatási szerződéseinek esetleges meghosszabbítása is, amellyel kapcsolatban a termelőknek augusztus végéig kellett benyújtaniuk kérelmeiket az energia hivatalhoz, hisz a jelenlegi szabályozás mellett a kapcsolt-támogatás 2010. december 31-ét követően megszűnik.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?