Diána
12 °C
27 °C

Ezért emelik egyfolytában az áram árát

2009.11.12. 15:44
Mint arról valószínűleg mindenki tud, (vagy aki nem, azzal most sajnálattal közöljük), hogy november elsejétől ismét drágult hazánkban az áram, amelynek hátterében gyakran szóba kerül egy bizonyos KÁT-rendszer (ez még a jobbik eset), vagy csak egyszerűen a "zöldáramot" emlegetik. A támogatási rendszer alapvető célja a megújuló bázisú, illetve a kapcsolt (áramot és hőt egyszerre termelő) erőművek piacképessé tétele, amelynek hatására csökkenthető hazánk primerenergia-felhasználása, illetve teljesíthetők a Kiotói Jegyzőkönyvben, valamint az Unió felé tett klímavédelmi vállalások. A kezdetekkor szempontként jelent meg a kiöregedő, jellemzően alacsony hatásfokú erőművek kiváltásának elősegítése is, korszerű, magasabb hatásfokú egységekkel. A rendszer alapvetően jól működött, de mostanra már túlnőtt magán, és indokolt lenne a mihamarabbi felülvizsgálat, véli az energetikai szakemberek egy csoportja.


A lakossági -egyetemes szolgáltatásban érvényesülő - áram termékára alapvetően két elemből tevődik össze: 1. a piaci alapú beszerzési ár, amit a rendelet az 500 m3/h- nál nagyobb teljesítménylekötésű gázárak változása alapján alakít; 2. a kötelező átvételből (KÁT) származó vásárlás, ami a hővel kapcsoltan, illetve a megújuló energiával termelt villamos energia árainak és termelési arányainak függvényében havonta változik. Erre tevődik rá a szolgáltatóknak biztosított 1.9 ft/kWh-ban maximált profit, a rendszerhasználati díjak, illetve egyéb árelemek (pl. szénfillér).

Az elmúlt időszakban tapasztalt áremelkedések magyarázatakor legtöbbször a zöldáramot emlegették, esetleg hozzátették: a megújuló energiák támogatása végett drágult ismét az áram. Ez így ebben a formában meglehetősen pontatlan magyarázat, hisz az árnövekedést okozó KÁT jelentős része nem a szűk értelemben vett zöld technológiák támogatására fordítódik, hanem a kapcsoltan, hőt és áramot - jellemzően földgáz alapon - termelő erőművekre.

Már korábban is mutatkoztak problémák a rendszerrel, azonban a gazdasági válság hatására visszaeső kereslet hatására megnövekedett a KÁT-os áram súlya az összfogyaztási-portfólióban, így jelentős drágulást okozva az áram piacán, ami mostanra már a politika tűréshatárát is kikezdte.

De mi is az a KÁT?

A KÁT (2008 előtt KÁP) a "kötelező átvétel" szavakból ered. A KÁT-rendszerbe tartozó termelő számára garantálják, hogy az általa termelni kívánt mennyiséget átveszik, ráadásul a piacinál magasabb áron. Ez biztos piacot és bevételt jelent, amellyel a termelő gyakorlatilag kikerül a versenypiacról. A szisztémára azért van szükség, mert a támogatni kívánt technológiák a túlságosan magas beruházási költségek miatt nem lennének piacképesek, azonban számos olyan kedvező tulajdonsággal (pozitív externáliákkal) bírnak, ami a politika szerint támogatandó. A ténylegesen zöld eljárásoknál (napenergia, szélenergia, biomassza) említhető a károsanyag-kibocsátás csökkenése, a fosszilis energiahordozók felhasználásának csökkenés, valamint az ország energia szempontú importfüggőségének csökkenése.

Kapcsolt áramtermelés

Hő- és elektromos áram előállítása egy technológiai folyamatban, azonos primerenergia-bázison. A kogenerációs eljárás alkalmazásával kedvező hatásfok érhető el, így a kisebb tüzelőanyag-felhasználásnak köszönhetően alacsonyabb a CO2-kibocsátás is. Gázmotor, turbina, illetve kombinált ciklus néven is említik, amelyek részleteiben eltérő, de elvében azonos, kapcsolt hő- és áramtermelési módot takarnak.

A kapcsoltan hőt és áramot termelők esetében is megjelennek az imént felsorolt hatások, azonban a zöld technológiákhoz képest eltérő (jóval kisebb) mértékben. Egyébként többen úgy vélik, hogy a kapcsolt termelésnél az energiahatékonyság növekedésével megtakarított energiahordozó-mennyiség, már elegendő fedezetet biztosít a piacképes működéshez, ezért szakmai körökben élénk vita folyik arról, hogy szükséges-e támogatást nyújtani ezen erőművek számára.

Félreértés ne essék, a kezdeti szándéknak számos pozitív hatása is volt, hisz komoly mértékű korszerű kapacitás épült be a hazai áramtermelő rendszerbe, ami máskülönben nem biztos, hogy megvalósult volna (vagy legalábbis nem ilyen ütemben). Azonban tény és való, hogy időközben a rendszer túlnőtt magán, ami legfőképp a szabályozás fellazulásának volt betudható, és mára a kapcsoltak támogatásra elköltött összeg komoly terhet ró a az áramfogyasztókra.

A szabályozás lazulása mellett továbbá az is közrejátszik a jelenlegi sorozatos árnövekedésekben, hogy a fogyasztáscsökkenés hatására (éves szinten 6-7%-ra becsülik) megnőtt a KÁT-os áram súlya rendszerben, hisz a kötelező átvétel miatt ezt az árammennyiséget mindenképp értékesítenie kell a szolgáltatóknak, vagyis csak a hagyományos - olcsóbb - áram átvételét csökkenhetik. Így történhet meg az, hogy miközben arról hallunk, hogy az európia áramtőzsdéken csökkenek az árak, addig a hazai fogyasztók mégis többet kénytelenek fizetni.

De honnan indult mindez?

A Kiotói Jegyzőkönyvben foglaltak minden ratifikáló államra komoly feladatot róttak a károsanyag-kibocsátás csökkentésének terén, és mint ismeretes az Unió még az ott megállapodottaknál is komolyabb lépéseket kíván meg tagországaitól. A 2007-ben elfogadott EU-s terv alapján a Közösség államainak összességében 20%-kal kell csökkenteniük CO2-kibocsátásukat, az energiafogyasztásuk 20%-át kell megújuló forrásokból biztosítaniuk és szintén 20%-os javulás szükségeltetik az energiahatékonyság terén is 2020-ra. Magyarország az uniós átlagot alulról igyekszik megközelíteni, 13%, amit hazánk vállalt.

Tekintettel arra, hogy a legújabb és legkorszerűbb technológiák igencsak költségesek, és hogy a megújuló alapú áramtermelés még talán csak mostanság kezd kinőni gyerekcipőjéből, az ilyen típusú beruházásokat támogatni kell, elő kell segíteni piaci bevezetésüket, hogy képesek legyünk megfelelni a klímavédelmi előírásoknak.

A megújulók támogatása európai szempontból nemcsak környezetvédelmi kérdés, hanem biztonságpolitikai is, hisz az öreg kontinens viszonylag nagy nyersanyaghiánytól szenved. Nem mindegy tehát, hogy a "3T" által szükségszerűen tűrt nyersanyagszállító partnereinknél kell kulcsolunk egy kis gázért és olajért, vagy a helyben fellelhető - amúgy kisebb környezetterheléssel járó - forrásokat igyekszünk hasznosítani.

A kapcsoltak térnyerése

A ’90-es évektől indult meg az európai piacon a gázmotorok, illetve a kogenerációs, áramot és hőt kapcsoltan termelő erőművek divatja, köszönhetően a technológia viszonylag magas hatásfokának. Tekintettel arra, hogy a hazai - még a szocializmus idején épített - erőművek igen alacsony (30% vagy az alatti) hatásfokkal működtek (és működnek), a kormányzat úgy látta, hogy érdemes a technológiai váltás támogatása, vagyis a kapcsoltan termelő erőművek/gázmotorok dotálása. Ezt egészítette ki a szintén EU-konform decentralizált energiapolitika megjelenése: több kisebb, a fogyasztók közelében telepített erőművek létesítése, ami a teljes villamos rendszer jobb szabályozhatóságát eredményezi, sok esetben hatékonyabb működési feltétek mellett.

Forrás: Portfolio.hu
Forrás: Portfolio.hu

A támogatási rendszer kialakításakor 2001-2002-ben tehát úgy gondolkodtak a szakpolitikusok, hogy a primerenergia-megtakarítás, és a vállalt kibocsátás-csökkentés elérése érdekében mind a megújulókat, mind a kapcsoltan termelőket támogatni kívánják, méghozzá kötelező átvétel útján. Ez egy egyébként nem egy "végtelen pénzáram", csupán arra az időszakra garantál biztos bevételt, míg a beruházás értéke megtérül. Ez alapesetben a kapcsoltaknál 10 évben, míg a megújulóknál 15 évben lett maximalizálva.

A megújulók támogatása mellett, kezdetben csak a kisebb teljesítményű kogenerációs egységek részesülhettek a 2003-tól induló, akkor még KÁP-nak nevezett kötelező átvételi rendszerben. Az eredeti szabályozás szerint kizárólag 50 MW alatti beépített teljesítménnyel bíró kapcsoltan termelő erőművek léphettek be a támogatotti körbe, ezen belül is jobb feltételek mellett a 6 MW alattiak.

KÁP-KÁT

A 2008-as váltáskor több ponton is lényeges változás következett be az átvételi rendszerben: A KÁP esetében a támogatás fedezete a rendszerhasználati díjon keresztül, fix díjelemként került megfizetésre(emlékezhetünk a sorozatos KÁP-kassza hiányokra ebből az időből). A KÁT létrehozásakor ez a rendszer megszűnt, és a korábbi KÁP-kassza felszámolásra került. A támogatás 2008-tól kezdve közvetlenül az áram árában (termékárban) mutatkozik meg. A Mavir, mint zöldmérlegkör-felelős, közvetítőként lépett be a termelők és a kereskedők közé.

Komolyabb változás 2008-ban és 2009-ben következett be, amikor is a szabályozás fellazult: elsőként az 50 és 130 MW közötti egységek kerültek be a rendszerbe, majd egy évre rá már egészen 190 MW-ig lehetett kötelező átvétel mellett termelni (igaz, csak meghatározott feltételek mellett, jellemzően a fűtési szezonban). Klasszikus esete valósult meg ekkorra a szociálpolitika (választáspolitika) és az energiapolitika összekeverésének a távhőárak miatti aggodalmaskodás hevében. Az elv igen egyszerű volt: a kapcsoltan termelő erőművek az áramtermelésben megszerzett "extraporfitot" a távhő-szolgáltatóknak történő hő eladásakor diszkontként visszaadják, így csökkenhet, vagy legalábbis csak kisebb mértékben növekedhet a távfűtés ára. Iparági szereplők szerint ez a közvetett támogatás nem minden esetben jut el a távhő-szolgáltatókhoz, illetve a fogyasztókhoz.

 

A jelenlegi rendszer igencsak versenytorzító is, ugyanis komoly kapacitást von ki a termelőpiacról. A Regionális Energiakutató Központ (REKK) által készített tanulmány szerint a kötelező átvétel alá eső árammennyiség 2003-ban még nem érte el a 10%-ot, majd 2007-ig 13% körül stagnált, ezt követően az imént említett jogszabályi beavatkozások hatására tavaly már 17%-ra ugrott. Vagyis a piacon 2008-ban megtermelt árammennyiség több mint hatoda emelt áron, a versenytől mentesen került értékesítésre. Az idei év esetében ez az arány meghaladhatja a 20%-ot is.

Ez persze komoly feladatot (és ezzel költséget) ró a magyar rendszerirányító és egyben zöldmérlegkör felelőseként működő Mavirra, tekintettel arra, hogy az éppen aktuális fogyasztástól (szükségtől) függetlenül át kell vennie a KÁT-os áramot. Vagyis alacsony fogyasztás esetén lehetséges, hogy a Mavirnak le kell szabályoznia a Paksi Atomerőművet (ami óriási költséggel jár), mert kötelezően át kell vennie a KÁT-ban termelt árammennyiséget. Összességében szűkül az a pálya, amin a Mavir "játszhat", és ennek költségei ugyancsak a fogyasztókon csattan.

Ötletek vannak

Felsmann Balázs, a Force Motrice partnere a Portfolio.hu kérdéseire válaszolva elmondta, hogy a jelenlegi rendszer pénzügyileg mindenképp fenntarthatatlan, ezért indokolt lenne a mihamarabbi reform. Álláspontja szerint alapjaiban kéne megváltoztatni a finanszírozási rendszert, és a jelenlegi kötelező átvétel helyett zöldbizonyítványos rendszert kéne bevezetni, olyat, mint a skandináv államokban, vagy - a térségünkben - Lengyelországban és Romániában. Az valós piaci versenyt eredményezne a különböző technológiák között, és biztosítaná a leghatékonyabb elgondolások előretörését, a lehető legkisebb költségek mellett.

kat2091109

Ebben a rendszerben a szolgáltatók számára van meghatározva egy kötelező százalékos arány, amelyet a portfóliójukban zöldenergiaként kell tartaniuk, illetve értékesíteniük, és ha ennek nem felelnek meg, akkor az, bírságot von maga után. A zöldbizonyítványos szisztéma mellett elkerülhető lenne, hogy a fogyasztók fizessék meg a beruházók esetlegesen rossz, hosszú távon kevésbé versenyképes technológiaválasztását, egy olyan iparágban, ahol sorra jelennek meg az innovációk. Felsmann Balázs elmondta azt is, hogy bár számos kedvező hatása lenne e fordulatnak a magyar megújuló energiatermelésben, mégsem lát sok esélyt a jelenlegi kötelező átvételen alapuló módszertől való elfordulásra. Ha marad a jelenlegi KÁT-os megközelítés, akkor viszont indokolt lenne differenciáltabb ártámogatást létrehozni, és lehetőleg nem kizárólag áramfókusszal - mondja Felsmann. Szükséges lenne a biogáz és a megújuló alapon történő hőtermelés dotálása, és nem az áramon keresztül kellene támogatni mindent.

A kapcsolt áramtermelés túlzott előretörését a rendszer nem megfelelő előkészítésével magyarázza a szakember, egyszerűen nem számoltak azzal, hogy ilyen nagy mértékben növekednek majd gázmotoros/turbinás egységek. A technológiának van számos jó tulajdonsága, de legalább ennyi hátránya is, véli Felsmann, aki szerint mindenképp racionalizálni kell e gáz alapú erőművek támogatását: nem huszárvágásra van szükség, de felül kell vizsgálni a kapcsolt erőműveknek nyújtott támogatásokat, mert az is lehetséges, hogy mára már tisztán piaci viszonyok között is képesek lennének megállni a lábukon.

Hasonló véleményen van Kaderják Péter, a REKK vezetője is, aki szerint minél hamarabb, és minél gyorsabban felül kell vizsgálni a jelenlegi KÁT-on keresztüli kapcsolt energiatermelés támogatását, főként a nagyobb kapacitású egységek esetében, amelyek a piacon is képesek lennének gazdaságosan működni. Alapvetően jól működött a rendszer, hiszen közel 1000 megawattnyi korszerű kapacitás épült be a magyar áramtermelési rendszerbe, jelentős primerenergia-megtakarítást és CO2 kibocsátás-csökkenést eredményezve hazánkban, csak mostanra már túlnőtte magát. A jelenlegi KÁT-kassza közel 75%-a megy el a gázalapú egységek támogatására, ami igencsak ésszerűtlen. Érdemes lenne több erőforrást fordítani a megújulókra, és lassan megvonni a támogatást a fosszilis energiát hasznosító egységektől - véli Kaderják is.

 

A korábbi MEH-elnök sem tartja elvetendő gondolatnak a zöldbizonyítványos rendszerre történő átállást, azonban véleménye szerint a kötelező átvételes rendszer is működhetne rendesen, ha az követné a valós piaci folyamatokat és árakat. Példaként a cseh rendszert hozza fel Kaderják Péter, amelynél egy zöldprémiumon keresztül történik meg a támogatás, vagyis rögzítve van az a plusz, ami a mindenkori piaci áramáron felül jár. Így nem keletkezhet olyan méretű differencia a támogatott és a piaci áram ára között, mint amilyet az elmúlt időszakban tapasztalt a magyar piac.

Az árazás amúgy igen bonyolult a KÁT-nál, a megújulók és hulladékot égetők estében az energia hivatal adja meg a különböző időszakokra, különböző törvényi hatály alá tartozó termelőkre érvényes (éves) átvételi árakat, míg a kapcsoltak esetében egy nyilvános képlet használandó, amely az inflációval, illetve gázos erőmű esetén a gáz árával kalkulál.

Mindezt számokban

Ha megnézzük az elmúlt évek kötelező átvétel melletti kifizetéseit, akkor jól látható, hogy már a kezdet kezdetén is a kapcsoltan termelők vitték el a támogatás nagyobb részét, amely állapot nem sokat változott mostanáig. Mint ahogy azt a szakértők is említették, a kapcsoltak viszik el a rendszer háromnegyedét, és csak a maradék jut a megújuló forráson, illetve hulladékot égető termelők számára.

kat3091109

Természetesen hasonló képet mutat a megtermelt áram mennyisége közötti összehasonlítás is, bár azon szemléletesebben látszik, hogy milyen növekedés indult meg a megújulók esetében is a támogatási rendszer hatására. A 2003-ban átvett 124 GWh-hoz képest, 2008-ban 1770 GWh áramot termeltek megújuló forráson, ami több mint tizennégyszeres növekedést jelentett 5 év leforgása alatt. (A 2005-ös kiugrást a mátrai erőmű területén egyszeri tételként rendelkezésre álló biomassza felhasználása okozta.)

Érdekes dolgokat lehet megfigyelni a fajlagos támogatások összehasonlításakor. 2003-ban még a hulladékégetés és a megújuló forrású termelés volt kedvezményezett, azonban 2008-ra már jócskán megváltozott a helyzet. A hulladék alapú áramtermelés gyakorlatilag maradt a 7 forint/kWh-ás közeli sávban, de mind a megújuló, mind a kapcsolt árak komoly növekedésnek indultak, 2007-től már magasabb fajlagos támogatás jutott a kapcsoltakra, mint a megújulókra, vélhetően a folyamatosan növekvő gázárak miatt.

kat4091109

Itt meg kell említeni, hogy a megújulók esetében azért mutatkozott növekedés 2005-öt követően, mert a szabályozás kvóta-rendszer bevezetésével maximalizálta az általuk termelt árammennyiséget, amit árnövekedéssel kívánt kompenzálni annak érdekében, hogy ne borítsa fel a korábban kidolgozott üzleti terveket, és az abban foglalt megtérülési időket. A kvóták egyébként nem érintették a kapcsoltan termelőket, vagyis esetükben nem határoztak meg termelési maximumot.

A KÁT-tal természetesen az Energia Hivatal is folyamatosan foglalkozik, épp az elmúlt héten jelent meg egy határozattervezet, amiben a termelők és kereskedők között tevékenykedő mérlegkörfelelős Mavir körüli szabályozást igyekeznek - alapvetően költség alapon - racionalizálni. Például úgy, hogy a KÁT-os termelők ne juthassanak kamatmentes hitelhez azáltal, hogy "aránytalan" termelési számokat jeleznek elő a Mavir felé, amely erre előleget köteles átutalni nekik.

kat5091109

Ugyancsak napirenden van a kapcsolt termelők egyedi támogatási szerződéseinek esetleges meghosszabbítása is, amellyel kapcsolatban a termelőknek augusztus végéig kellett benyújtaniuk kérelmeiket az energia hivatalhoz, hisz a jelenlegi szabályozás mellett a kapcsolt-támogatás 2010. december 31-ét követően megszűnik.