István, Vajk
17 °C
34 °C

Sztrájk idején minden leállhat

2010.01.14. 11:18 Módosítva: 2010-01-14 11:18:26
Semmi nem kötelezi a sztrájkoló szakszervezeteket, hogy bármiféle szolgáltatást nyújtsanak a munkabeszüntetés idején. A sztrájktörvény csak azt írja elő, hogy tárgyalni kell az elégséges szolgáltatásról, azt nem, hogy meg is kell állapodni. A szakértők szerint van baj a magyar sztrájkjoggal, de hiba lenne előírni, hogy nincs sztrájk, ha a minimális szolgáltatásokról nincs megállapodás. Európa egyes országaiban jogszabályban rögzíti, minimum milyen közszolgáltatás jár sztrájk idején.

Ha egyetlen busz, metró, villamos, trolibusz és HÉV nem közlekedne Budapesten, amiatt sem panaszkodhatnának jogsértésre a fővárosiak vagy az ott közlekedni vágyók. A sztrájktörvény ugyanis lényegében semmilyen minimális szolgáltatásra nem kötelezi azt a szolgáltatót, amelynél sztrájk folyik.

Hiányos a törvény

Az 1989-ben megalkotott, azóta változatlan jogszabály ugyan előírja, hogy "a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet" végző, tehát lényegében közszolgáltató cégeknél "csak úgy gyakorolható a sztrájk, hogy az a még elégséges szolgáltatás teljesítését ne gátolja", és még külön nevesíti is a tömegközlekedést, a távközlést, az infrastrukturális szolgáltatókat (áram, víz, gáz, egyéb energia). Csakhogy a törvényben semmilyen passzus nem érinti azt a kérdést, hogy mi is a még elégséges szolgáltatás, erről csak annyit mond: annak mértéke és feltételei "a sztrájkot megelőző egyeztetés tárgyát képezik".

Vagyis még a sztrájk megkezdése előtt tárgyalni arról, hogy milyen mennyiségű és minőségű szolgáltatást sorol a még elégséges kategóriába a munkáltató, mennyit és milyet a szakszervezetek. Ha a két álláspont közel van egymáshoz, akkor van esély a megállapodásra, és a sztrájk alatt is kiszámítható a szolgáltatás, ez történt például a 2000-es vasutassztrájk idején, amikor csökkentett kapacitással, de működött a MÁV. Ha viszont nagyon eltérnek a munkaadói és munkavállalói elképzelések, akkor nincs megállapodás arról, hogy milyen szolgáltatást nyújtanak a munkabeszüntetés idején.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet kiadott egy ajánlást, ami szerint az elégséges szolgáltatás megállapításánál nem a munkaadó vagy a munkavállalók, hanem a szolgáltatást igénybe vevők érdekeit kell figyelembe venni – mondta korábbi cikkünkben Iványi Judit, az ELTE munkajogi tanszékének oktatója. Azonban önmagában ezzel sem sokat érünk mi, a szolgáltatást igénybe vevők: ha ugyanis a két vitában álló félnek arról is eltérő a véleménye, mi kell nekünk, akkor szinte semmilyen kiszámítható szolgáltatást nem kapunk (a mostani BKV-sztrájkra ez csak részben igaz, hiszen például a metró és a troli lényegében menetrend szerint közlekedik, és rendszeresen járnak a HÉV-ek is).

A bíróságnak nincs hatásköre

Ha nincs megállapodás az elégséges szolgáltatásról, akkortól kezdve a sztrájktörvény nem ad további útmutatást. Nincs benne például olyan szolgáltatási minimum nevesítve, amit külön megállapodás hiányában is nyújtani kellene (mondjuk egy tömegközlekedési szolgáltatónál a járatok meghatározott százalékának leközlekedtetése). A MÁV két éve ugyan tett egy kísérletet, hogy a bírósággal mondassa ki, mi minősül elégséges szolgáltatásnak, ám a Fővárosi Bíróság akkori határozata kimondta: a még elégséges szolgáltatás meghatározásával kapcsolatban a bíróságnak nincs is hatásköre.

Alkotmányos alap elvileg lenne arra, hogy az állam beavatkozzon a sztrájkjog gyakorlásába. Mint az országgyűlési biztos egy tavalyi tanulmánya leírta, az Alkotmánybíróság korábbi, sztrájkkal kapcsolatos határozatai szerint "az állam a sztrájkhoz való joggal kapcsolatban nagyfokú szabályozási autonómiával bír, ami kiterjed mind a sztrájkjog korlátozására, mind az intézményvédelemmel kapcsolatos kötelezettségeire is". Ebből következőleg a jogalkotó megtehetné, hogy akár a sztrájktörvényben, akár egyéb jogszabályban – például egy közlekedési vagy egy általános közszolgáltatási törvényben – meghatározza a minimális szolgáltatások nyújtásának körét.

Egy kicsit érthető

Munkajogi szakemberek már régóta mondogatják, hogy a hazai sztrájkjogi szabályozásnak alapvető hiányosságai vannak, amelyek közül ez az egyik legsúlyosabb. Lapunknak Berki Erzsébet, a munkaügyi tárca főosztályvezetője - a Sztrájk! című kötet szerzője - korábban már többször beszélt a hazai sztrájkszabályozás sajátosságairól és hiányosságairól. Szerinte érthető az, hogy a törvényben nincs olyan előírás, hogy addig nem lehet sztrájkolni, amíg az elégséges szolgáltatásról nincs megállapodás. Ellenkező esetben ugyanis a munkáltató a minimális szolgáltatásokra olyan irreális javaslatokat tenne, amivel megakadályozhatná a munkabeszüntetés elkezdését is.

Maga a már korábban említett ombudsmani jelentés is leszögezi: "a sztrájktörvény lakonikus rendelkezései számos olyan kérdést nem szabályoznak, amelyek garanciális jelentőséggel bírnának az állampolgároknak nyújtandó közszolgáltatások vonatkozásában". Egyik példaként az ombudsman hivatala éppen az elégséges szolgáltatás fogalmát említi, mondván: "tartalma szintén nem meghatározott a sztrájktörvényben". Sorol persze további példákat is, így azt, hogy nincs felsorolva tételesen a jogellenes célok köre, de nem szabályozott az arányosság elve sem, vagyis az, hogy a sztrájknak arányban kell állnia az elérni kívánt céllal.

Az ombudsmani jelentésből az következik, hogy pontosabb törvényi szabályozás kellene. "Alkotmányos alapjog sérelmének közvetlen veszélyét hordozza magában, hogy a tömegközlekedési dolgozók általános sztrájkja esetén a lakosság azért esik el teljes egészében a tömegközlekedési közszolgáltatás igénybevételének lehetőségétől, mert a még elégséges szolgáltatás meghatározására hivatott feleknek a jogi szabályozás hiányosságaira visszavezethetően a megállapodás megkötése nem áll érdekében" – olvasható a dokumentumban.

Hogy csinálják mások?

Európa egyes államaiban – de nem a többségükben – vagy a sztrájktörvényben, vagy külön jogszabályban rendelkeznek a sztrájk idején nyújtandó minimális szolgáltatásról. A szomszédos Romániában például az általános munkabeszüntetések idején is biztosítani kell a közlekedés harmadát, amikor ezt 2005-ben a bukaresti metrósok nem tartották be – a teljes metróközlekedés leállt –, a bíróság két napon belül törvénytelennek minősítette a sztrájkot.

Olaszországban ha a szakszervezet és a munkáltató nem tud megállapodni, akkor a közszolgáltatásokban legalább ötven százalékos teljesítést ír elő a jog, és ehhez a munkaadó korlátozott számban akár külsősök munkavállalókat is alkalmazhat (nálunk viszont a sztrájktörvény már a sztrájkot megelőző egyeztetések kezdetétől tiltja a dolgozók kölcsönzését). Az Ügyvezető.hu egy tavalyi cikke pedig arról ír, hogy Cipruson, ha nincs megállapodás, egy szakminisztériumi bizottság dönt arról, hogy egy adott ágazatban egy adott sztrájkszituációban mi minősül kötelezően nyújtandó szolgáltatásnak.

Berki Erzsébet ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy egységes nemzetközi szabályozási gyakorlat nincs, ahogy a sztrájkjoggal kapcsolatos uniós norma vagy irányelv sem jelent meg, ez a kérdéskör nemzeti ügynek minősül az EU-ban. A nagyon szigorú szabályozást alkalmazó államok mellett vannak a sztrájknak szinte teljesen szabad utat biztosító, jellemzően angolszász országok is, de nincs szolgáltatási minimum előírva Németországban sem. Írországban, bár tervezték, nem léptettek életbe ilyen jogi előírásokat, Nagy-Britanniában pedig halálos áldozattal is járt olyan tűz, amelyhez nem vonultak ki sztrájkoló tűzoltók.