Ágnes
-5 °C
2 °C

Hat évet kapott a Globex-vezető

2010.02.11. 09:31 Módosítva: 2010-02-11 11:40:27
A bíróság 17 rendbeli, különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás, 33 rendbeli, jelentősértékre, 6 rendbeli nagyobb értékre, 3 rendbeli kisebb értékre elkövetett sikkasztás ügyében találta bűnösnek Vellai Györgyikét, a Globex-ügy elsőrendű vádlottját, aki hat év börtönbüntetést kapott. Vajda László bűnsegédként követte el a cselekményeket, őt négy évre büntették. A Hotel Rózsadomb és a XII. kerületi önkormányzat ügyében felmentés született.

A Globex-ügy elsőrendű vádlottja, Vellai Györgyike hat év börtönbüntetést kapott, többrendbeli sikkasztás miatt, a másodrendű vádlott Vajda László pedig bűnsegédként négy évet, döntött a Fővárosi Ítélőtábla. Megismételt eljárásában a Fővárosi Ítélőtábla súlyosbította az elsőfokú, Tóth Éva bírónő indoklása szerint "eltúlzottan enyhe" ítéleteit. Döntését az ügyés és a védők is elfogadták, így az jogerőre emelkedett.

Az eljárás során 3,5 évet töltöttek előzetes letartóztatásban, illetve 11 hónapot házi őrizetben. Azaz Vajda már letöltötte büntetését, Vellai a fennmaradó büntetését júliusban kezdi majd meg.

Sopron pénze előkerült

Az ügyben első fokon kimondottan enyhe ítéletek születtek. Vellai 2 év 4 hónap, Vajda 1 év 8 hónap büntetést kapott 1 rendbeli jelentős, 59 rendbeli nagy értékre elkövetett sikkasztás miatt. Első fokon a bíróság bűncselekmény hiányában felmentő ítéletet hozott a legnagyobb kárértékű esetben, a soproni önkormányzat 3 milliárd forintos befektetése ügyében. Másodfokon a bíróság Sopron miatt is elítélte Vellaiékat, ezt az ítéletet azonban a Legfelsőbb bíróság megsemmisítette és új tárgyalást írt elő.

Megismételt másodfokú eljárásában Sopron ügyében Tóth Éva tanácsa salamoni döntést hozott. Indoklása szerint a bizonyítékok alapján nem zárható ki, hogy bűncselekmény történt, de mivel a kárt Vellaiék megtérítették, bizonyítottság hiányában fenntartotta az első fokon született felmentő határozatot.

A vadkapitalizmus hajnala

A bíróság csütörtöki ítéletével 12 éve húzódó jogvitát zárt le. Az ügy elhúzódásában szerepet játszott összetettsége, a korabeli szabályozás hiányosságai, valamint olyan körülmények is, hogy az ügy kirobbanásakor Magyarországon még nem volt bejegyzett tőzsdei szakértő, aki véleményt alkothatott volna a történtekről a bíróságon.

A Globex-ügy a korai magyar vadkapitalizmus talán legtipikusabb története. A cég aránytalanul magas hozamok ígéretével csábított magához befektetőket, akik nem mérték fel a befektetés kockázatait, vagyis azt, hogy akár teljes egészében el is veszíthetik pénzüket. Miután szembesültek veszteségeikkel, vissza akarták szerezni befektetésüket, bár azok visszafizetésére nem volt garancia. Sokat mond a befektetők felkészületlenségéről, hogy a kisbefektetők 1999-es kártalanításakor több károsult semmilyen nyugtával nem tudta igazolni befektetését.

A cég alapvetően olyan ingatlanvállalkozás volt, amelyik kizárólag extrém drága helyeken épített kategórián felüli luxuslakásokat, amiket csak és kizárólag készpénzért értékesített. Ehhez a finanszírozást egyrészt bankoktól, másrészt - egy idő múlva - befektetési jegyek révén a lakosságtól szerezte. De a bankok akkoriban csak egészen rövid lejáratra, egy éven belül adtak építési hitelt, vagyis a cég pénze állandóan az ingatlanokban állt beépítve, a törlesztéseket pedig akkor kellett megkezdeni, amikor még nem is készültek el a házak. Amíg nem jött elég készpénzes luxusvevő, nem voltak pénzüknél. Egy ideig előre tudtak menekülni az emberektől kicsalt pénzzel, aztán egy idő múlva már nem.

Az első Globex-céget, a Globex Tervező és beruházó Kft.-t a rendszerváltás hajnalán, 1989-ben alapította Vajda László. A filmes szakembert ismerői úgy jellemezték, kiválló kommunikációs készséggel tudta elhitetni magáról, hogy jó kapcsolatai vannak, ennek köszönhetően idővel tényleg jó banki és politikai kapcsolatai lettek.

A vállalkozás 1991-ben részvénytársasággá, majd 1993-ban holdinggá alakult. Ekkor bonyolították első sikeres ügyletüket, a mesés hozamokkal kecsegtető Rezidencia értékpapír piacra dobását, amiből 1,5 milliárd forint bevételre tettek szert. És ekkoriban csatlakozott a céghez Postáné Vellai Györgyike Klára, aki korábban a Leumi Bank vezetőjeként finanszírozta a társaság működését.

Vellai a szakmában is elismert közgazdász volt, hamarosan nagy sikereket ért el a Globexszel. Ebben segítette a céget egy rövid ideig fennálló jogi kiskapu is - az akkori szabályozás szerint a szövetkezeti üzletrész után adókedvezmény jár. A cég tízezer befektetőtöl milliárdos értékben szerzett kárpótlási jegyeket, a befektetők cserébe 30 százalékos adókedvezményt kaptak.

A Globex következő nagy dobása a Globex 98 és a Globex 2000 kötvény volt, ezekre 32, illetve 36 százalékos hozamot ígértek - ez töbszörösen felülmúlta az akkori banki kamatokat.

Befejezetlen SZOT-szálló

A Globex eddigre hétmilliárd forintos vagyonra tett szert, de 40 százalékban el is adósodott. A kötvények után fizetni kellett, az ingatlanberuházások rövid távon nem hoztak bevételt. Az eladósodottság beindította a spirált. A cég újabb és újabb befektetőket vont be nagy hozamokat ígérve, a befolyó pénzből pedig újabb és újabb nagyszabású beruházásokat finanszírozott. A cég tervei között szerepelt a Rózsakert üzletközpont és az önmagában is regényes történetű rózsadombi SZOT-szálló, amely mind a mai napig befejezetlenül áll, elcsúfitva a budai panorámát.

Az új befektetők között három önkormányzat is volt. Sopron 3,2 milliárdos részvényvagyonának vagyonkezelésével bízta meg a céget, a főváros XI. és XII. kerülete 500, illetve 600 millió forintot fektetett be. A botrányt végül a soproni önkormányzat robbantotta ki, amikor a Globex 1998-ban már az első fizetési kötelességét késedelmesen teljesítette.

Sopron panaszai nyomán derült ki, hogy a Globex-csoport gyakorlatilag kiürült. A cégvezetők az ügyészség vádjai szerint felelőtlen gazdálkodással felélték a cégvagyont, a rájuk bízott értékpapírokat szabadon értékesítették, a befolyó pénzekből pedig fennálló tartozásaikat, illetve a cégcsoport tagjait finanszírozták. Összességében hatmilliárd forintos károkozás a vád, ebből 300 millió forintot hatszáz kisbefektető bukott el. A kisbefektetők nagy részét még 1999-ben kártalalnította a brókercégek saját biztosítási alapja, a Befektető Védelmi Alap - amely egymillió forintig vállalt garanciát a tőzsdei cégek befektetéseire.

Vellai egyetemen taníthatott volna

A Globex vezetői a botrány kirobbanása után Németországba távoztak, a német hatóságok 1999 januárjában, nemzetközi elfogatóparancs alapján adták ki Vellait és Vajdát a magyar hatóságoknak. A két fővádlott 2001 augusztusáig volt előzetes letartóztatásban, 2002 júliusáig pedig házi őrizetben.

Vellai az eljárás során végig tagadta bűnösségét, írásban benyújtott védekezése szerint ha nem lett volna a Globex-ügy, egyetemen taníthatott volna.

Bár a vád alapján Vellait és Vajdát 2-12 évre is ítélhették volna, az első fokon eljáró Varga László végül enyhe büntetéseket szabott ki 2006-os ítéletében. Vellait 2 év 4 hónap, Vajdát 1 év 8 hónap börtönre ítélte, ám mivel 2,5 évig előzetes letartóztatásban voltak, a büntetés letöltöttnek számított.

Jogilag aggályos védekezés

A 2008. januári másodfokú ítéletében a Fővárosi Ítélőtábla jelentősen súlyosbította a büntetéseket. Vellai Györgyikét 7, Vajda Lászlót 6 év börtönre ítélték. A Legfelsőbb Bíróság azonban megsemmisítette az ítéletet és új másodfokú tárgyalásra kötelezte az ítélőtáblát. Az indoklás szerint a másodfokú ítélet több ponton is törvénysértő volt.

Az ügyészség vádjai szerint az ugyan igaz, hogy a vádbeli cselekmények a magyar gazdaság átalakulásának szabályozatlan időszakában történtek, az viszont már évszázadok óta egyértelmű, hogy mások rábízott vagyonával senki sem bánhat sajátjaként, a vádlottak pedig ezt tették. Vellai ügyvédje szerint viszont az ügyészség összetett folyamatokat próbál leegyszerűsíteni. Szerinte a Globexre bízott értékpapírok értékesítéséből származó bevételt a cég szabadon használhatta fel. A védekezés jogilag aggályosnak tűnik, hiszen azon alapul, hogy a Globexen legfeljebb a már értékesített papírokat követelhetnék a befektetők.

Vellai a megismételt másodfokú eljárásban az utolsó szó jogán azt állította, hogy csakis előzetes letartóztatása akadályozta meg abban, hogy kártalanítsa a befektetőket. Állította, hogy ügyvédi letétben elhelyezett 300 millió forintot, amiből kártalanítani lehet a kisbefektetőket. Tóth Éva megállapításai szerint azonban ügyvédi letéti szerződést Vellai nem mellékelt, az irat, amit beadott, csupán egy letéti igazolás, mindössze 14 millió forintról. Így bár személy szerint bízik benne, hogy Vellaiék ténylegesen is kártalanítani fogják áldozataikat, ezt nem tudta figyelembe venni az ítélet meghozatalakor.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!