Mutyitól féltik egymilliárdjukat a borászok

„Együttműködésre van szükség a bormarketingben ahhoz, hogy az évi több mint hárommillió hektoliter forgalmú magyar bor fennmaradjon” – mondta az MTI tudósítása szerint a múlt héten Tornai Tamás a Közösségi Bormarketing Kft. bemutatkozó sajtótájékoztatóján. A céget a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége (MSZBSZ) alapította azután, hogy tavaly fizetésképtelenné vált a múlt év végéig a hazai borok marketingjéért felelős cég, a hazai borászszakma összefogásával létrehozott Magyar Bormarketing Nonprofit (MBM) Kft.

Együtt nem működés

A MBM csődjében több hazai borász szerint is komoly szerepe volt a most az együttműködés fontosságáról beszélő Tornainak. Az MBM-nek ugyanis négy nagy, egyenként húsz-húsz százalékos tulajdonosa volt (vagyis még van, bár a cég felszámolása már elkezdődött), ezek egyike az MSZBSZ, a többi három a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, a Magyar Borakadémia, valamint a Pannon Bormíves Céh (a maradék húsz százalékon kisebb tulajdonosok osztoztak).

Amikor a társaságnál tavaly jelentkeztek a fizetési nehézségek, a taggyűlésen – mint ezt az MBM volt munkatársai a múlt héten közzétették – a „Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) és a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége (MSZBSZ) a december 16-i taggyűlésén elsőként vetették el a pótbefizetést, illetve a tagi kölcsönnel történő átmeneti finanszírozás lehetőségét”. Ezért mondják az MBM volt dolgozói, és mondják a bormarketingcéget alapító másik két szervezethez kapcsolódó borászok közül is többen, hogy Tornaiéknak döntő szerepük volt az együttműködéssel létrehozott és fenntartott marketingcég bedőlésében.

Ezek után nem meglepő, hogy a múlt héten bemutatott Közösségi Bormarketing Kft. tulajdonosai között már nincs más borászszervezet, csak az MSZBSZ. Amely, és ezt Tornai is elismerte, korántsem reprezentálja az egész szakmát: a termelési mennyiség alapján a termelők felét tömöríti ugyan, de jelentős presztízsű termelők csak elvétve vannak a tagjai között. Sőt a Közösségi Bormarketing Kft. megjelenése ellen számos neves borász tiltakozott, köztük Bock József, Demeter Zoltán, ifj. Figula Mihály, Gere Attila, Györgykovács Imre, Heimann Zoltán, Jásdi István, Légli Ottó, Takler Ferenc és Tiffán Zsolt.

Sok-sok pénz

A konfliktus hátterében a pénz áll, méghozzá nagyon sok pénz. Mint ismeretes, a közösségi magyar bormarketinget a bormarketingalapból finanszírozzák. A jogszabály alapján ebbe az alapba kell a termelőknek a Magyarországon forgalmazott minőségi, illetve védett védjegyű borok után literenként tíz forintot, a többi után literenként öt forintot befizetniük (korábban egységesen nyolc forint volt a díj).

A pénz negyven százaléka minőségellenőrzésre megy, az egykori Országos Borminősítő Intézetet (OBI) magába olvasztó – és ma Borminősítési Igazgatóságként működtető – Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalhoz kerül. A befizetések hatvan százaléka szolgálja a marketinget. A marketingre fordítható összegeket tartalmazó számlát az agrártárca (FVM) vezeti, a számlán az Agrármarketing-centrumtól kapott tájékoztatás szerint 2009 decemberében 1,3 milliárd forint volt. (Az AMC-t technikai végrehajtóként azért vonták be a rendszerbe, mert az öt és tíz forintok a költségvetésbe folynak be, vagyis közpénznek minősülnek.)

Egy jó partner

Szóval a vita tétje az, ki, hogyan és mire költse el ezt az 1,3 milliárd forintot. Hogy ki? Ha maradt volna minden a régiben, a borászszakma többségét képviselő és megjelenítő MBM Kft. folytatta volna a 2007 óta végzett bormarketinges munkát. Azonban amikor tavaly decemberben megjelent e munkára a közbeszerzési eljárás ajánlati felhívása, akkor ez az egyetlen érdemi bormarketinges tapasztalattal rendelkező cég már a megszűnés szélén volt.

A tenderre egyébként az AMC szerint azért van szükség, mert „a kialakított finanszírozási rendszer nem teszi lehetővé a mindenkori boros marketing szervezet működésének finanszírozását”, ugyanis bármilyen nem költségvetési intézmény csak közbeszerzés után kaphat pénzt működésre. Igaz, ez a szabály, mint a korábbi gyakorlat mutatja, eddig nem érvényesült.

A december 11-én meghirdetett tenderen – amelynek január 7-én már meg is volt az eredményhirdetése – végül két társaság indult, a győztes a nyúli (korábban győri) székhelyű IDMC Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. lett (a másik pályázó a szintén MBM-tulajdonos HNT saját cége volt). Az elmúlt években rendszerint 150-170 milliós, 2008-ban például 173,6 milliós árbevételt elérő céget jól ismerik az AMC-nál, derül ki utóbbi üvegzseb-nyilvántartásából (bár a tendert az AMC-t vezető Pál József  közlése szerint egy tőlük független háromtagú bizottság bírálta el). A társasággal 2008-ban összesen 51,87 millió forint értékben kötöttek megbízási szerződést – vagyis a cég árbevételének majdnem egyharmada az AMC-től származott –, majd 2009-ben még 21,8 millió forintot kapott az IDMC vállalkozási, illetve támogatási szerződések nyomán.

Épít és kiállít – és tanácsot ad?

A társaság az Opten cégtárának adatai szerint elsősorban kiállítástervezéssel és -lebonyolítással foglalkozik, a borászok közül többen sátorépítőnek hívják. Az AMC-vel – valamint a közpénzzel gazdálkodó cégek közül Magyar Turizmus Zrt.-vel – kötött megbízási szerződései is ilyen munkákra terjednek ki: különböző szakkiállításokon volt a feladatuk a „magyar nemzeti stand (...) tervezése, kivitelezése, építése, üzemeltetése és bontása”. A cégnek saját honlapja nincs, az online adatbázisokban építőipari társaságok között szerepel, máshol főtevékenységeként a kiállítástervezést, -szervezést és kivitelezést közli magáról.

A cégnek borászati, illetve marketinges referenciájára nem bukkantunk, bár minden bizonnyal végzett ilyet. A közbeszerzési felhívásban előírt kötelező referencia volt ugyanis „marketing tanácsadás tárgyban legalább 3 db minimálisan 50M Ft éves forgalommal rendelkező társaság részére elvégzett piaci elemzés, értékelés feladatainak teljesítése”. Hogy mely cégeknél végezte ezt a tevékenységet az IDMC, azt nem tudjuk. Pál József arra a felvetésünkre, hogy a cégnek tudtunkkal nincs ilyen referenciája, vagyis nem felelt meg az ajánlati felhívásnak, a részletek közlése nélkül azt válaszolta: „Az információ nem helytálló, mert amennyiben nem felelt volna meg, a közbeszerzési eljárásból kizárásra került volna.”

Támogatták vagy nem?

Az IDMC győzelmével más bajok is vannak, mondják a hazai borászok közül többen. A cég annak ellenére nyert, hogy nem kapott támogatást a minisztérium bormarketing-bizottságtól (a testület hét tagjából hatot a szakma, egyet az agrártárca delegál, a tagokat a miniszter nevezi ki). A szokásjog az volt, hogy a miniszter eddig mindig a bizottság javaslatának megfelelő döntést hozott – ez most először történt másként.

Pál József szerint ennek az az oka, hogy a bizottság „diplomatikus módon kibújt az állásfoglalás alól, amikor két érvényes pályázat birtokában mondhatott volna véleményt (...) Az eredményhirdetést megelőzően még tájékoztatásképpen sem küldte meg az AMC részére sem az érintett bizottsági ülés jegyzőkönyvét, sem pedig a két ajánlatra vonatkozó javaslatát tartalmazó határozatát.” Az AMC vezetője szerint hiba lett volna a bizottságra hallgatva új pályázatot kiírni, és ezzel három-négy hónappal elhúzni a döntést, mert akkor „ebben a félévben esély sem lett volna bormarketing szakmai tevékenység végzésére”.

„Egyszerűen nem igaz, amit Pál József mond. A bizottság ugyanis állást foglalt: leszögezte, hogy egyik pályázatot sem tartja megfelelőnek és alkalmasnak” – állítja ugyanakkor Erdősi Mária, a bormarketing-bizottság elnöke. Megjegyezte azt is, hogy korábban minden pályázatot egészben láttak, ezúttal viszont csak részleteket kaptak a dokumentumokból.

„Nem láttunk olyan részeket, amik alapján biztosabb döntést lehetett volna hozni, hogy milyen a pályázó és a pályázat. Ez alapján kértünk további felvilágosítást, és konkrét kérdéseink is voltak” – mondta a bizottság elnöke, és példaként megemlítette a marketing-tanácsadásra vonatkozó, általuk nem látott referenciát. A bizottság egyik, neve elhallgatását kérő tagja az elnök szavait azzal egészítette ki: lehet, hogy jó lesz, amit az IDMC fog csinálni, de nem tudják, hogy az elképzelései megegyeznek-e a szakma elképzeléseivel. Amit a pályázat szakmai részéből megkaptak, azt a cég a mostani bormarketing-stratégiából másolta be.

Ki marketingel?

Egyelőre azonban még korántsem biztos, hogy tényleg az IDMC végzi majd a bormarketinggel kapcsolatos tevékenységet (az ajánlati felhívás szerint a feladata „bormarketing tárgyban szakmai előkészítő tevékenység, külföldi és belföldi programok koordinálása, 2010. évi közösségi bormarketing stratégia kidolgozása, 2010. évi Akcióterv I. félévére vonatkozó részének kialakítása”. Pál József szerint „az IDMC Kft. átmeneti résztvevője a bormarketing-tevékenységnek”, illetve megjegyezte azt is, hogy „a borászati szakma által jelenleg kialakítás alatt lévő marketing szervezete(i) ezt a szerepkört bármikor átveheti(k)”.

Ez mintegy rímel Tornai Tamás múlt heti szavaira, amik arra utalnak, hogy szeretné, ha a kizárólag az MSZBSZ tulajdonában lévő Közösségi Bormarketing Kft. lenne a jövőben a bormarketing letéteményese. Jogilag ez persze most még aggályos, a közbeszerzési törvény szerint az IDMC nem vonhatja be jelentős – a megbízási díj mértékének tíz százalékát elérő – alvállalkozónak a Közösségi Bormarketinget, ebben egyetért az AMC vezetője a közbeszerzési szakértőkkel. A Pál József által leírtak megteremthetik viszont a terepet a Közösségi Bormarketing Kft. később belépéséhez – aggódnak a kiáltványt aláíró borászok.

Marakodást látni, és ez baj

Jelenleg tehát az a helyzet, hogy van egy, a borászok és szervezeteik nagy része által létrehozott bormarketingcég, az MBM Kft., ami mostanra a megszűnés szélére került. Részben azért, mert saját működésére nem kapott alanyi jogon pénzt – szakértők szerint az államháztartási törvény rendelkezéseit írták volna felül az agrártárcánál, ha kap –, részben azért, mert tulajdonosainak egy része sem akarta, hogy megmaradjon.

Már csak azért sem, mert a bormarketinges munkák elvégzését a tulajdonosok közül kettő is saját hatáskörbe vonta volna: a HNT el is indult az erre kiírt közbeszerzésen, míg az MSZBSZ most gründolt cégével végezné ezt a munkát – hogy milyen viszonyban az IDMC-vel, „az egyelőre nem világos” – fogalmazott egyik forrásunk.

A legnagyobb baj az,  hogy nem látni: közösségi bormarketinget szolgáló, jó dolgok történnek-e ebből a pénzből, mondta egy másik, neve elhallgatását kérő borász. Szerinte a kívülálló most azt látja, hogy az összefogás helyett ismét az egyéni érdekek kerültek előtérbe a borpénzek szétosztása körül, a borászok megint marakodnak a pénzen, márpedig „ez a lehető legrosszabb, amit láttatni lehet magunkról”.