Orsolya
11 °C
26 °C
Index - In English In English Eng

Börtöntől félnek az állami cégvezérek

2010.03.11. 17:38 Módosítva: 2010.03.11. 18:07
Hűtlen kezelés, törvénytelen szerződések, tiltott állami támogatás árnya lebeg a sávolyi motorpálya-beruházás felett. Az ügyben érintett állami cégek kifarolnának az ügyletből, de a Magyar Fejlesztési Bankot és a Magyar Turizmus Zrt-t is kormányhatározat kötelezi a részvételre. A cégek vezetői azonban túl nyilvánvaló szabálytalanságok miatt írásban tiltakoznak a kormánynál, sőt, már eddigi lépéseiket, például a Balatonring Zrt. elfogadhatatlannak ítélt üzleti tervének támogatását is külön írásos miniszteri utasításokhoz kötötték. A hitelszerződés aláírása azért csúszik, mert az egész beruházás mögötti konstrukció több jogszabályt is sért.

Nem állásukat, szabadságukat féltik az MFB és a Magyar Turizmus Zrt. munkatársai. Attól tartanak, a sávolyi szerződés aláírása nem pusztán egy lesz az állam esetleg kevéssé racionális döntései között, hanem, mivel az lényegében mindenki számára már most láthatóan hűtlen kezelést jelent, büntetőeljárásokhoz vezet majd.

Információink szerint ez húzódik meg a pálya építéséhez ígért 15 milliárdos állami hitel szerződésének csúszása mögött. Az ügyben érintett állami cégek vezetői több levélben jelezték kifogásaikat az őket felügyelő minisztériumoknak, így Varga István gazdasági és Varga Zoltán önkormányzati miniszternek. A projekt kapcsán megfogalmazott tartalmi kifogások részben átfedik a Pénzügyminisztérium szakértőinek lapunk által már korábban ismertetett véleményét (kockázatos, gazdaságtalanm, jogszerűtlen ügylet). A beruházás kapcsán megfogalmazott általános kifogásokon túl azonban számos apró részlet is sántít, a most a kormány által a Pénzügyminisztérium figyelmeztetései ellenére erőből átnyomni akart hitelhez szükséges háttérszerződések is csak szabálytalanul készíthetőek el.

Suchman kiszáll

Suchman  Tamás lemond a sávolyi pálya építésének a koordinálásáról a projektet övező vádaskodások miatt, nyilatkozta a Balaton fejlesztési Tanács elnöke a Kossuth Rádió krónika című műsorában. „Nem akarok részese lenni olyan projektnek, ahol mindenfajta vádaskodás elindul a zsarolhatóságtól a megtérülés bizonytalanságával kárt okozva a magyar nemzetgazdaságnak. A választás után majd az a politikus, az a politikai szervezet, amely a kormányzási feladatot elvégzi, az majd meghozza ezt a döntést” – fogalmazott a politikus.

A két állami részvénytársaság az elmúlt hetekben ott tartott, hogy minden apró lépéshez külön miniszteri utasításokat kértek az ügyben, ezzel próbálva védeni magukat a későbbi esetleges felelősségre vonással szemben. Az államapparátusban szokatlanul kemény ellenállással, szinte példátlan hangvételű levelekkel egyelőre birkóznak a tárcavezetők is: úgy tűnik, mindent lepapírozni ők sem mernek, a szokásos szóbeli utasítások viszont már nem működnek, azokra csak írásban tett kifogások érkeznek vissza a miniszteri titkárságokra, nagyjából azzal a tartalommal, hogy a lépést nem tudjuk támogatni, jogszabályi akadályok vannak, csak e szakmai véleményeket figyelmen kívül hagyó, direkt, egyértelmű miniszteri utasításra tehető meg a következő lépés.

A helyzet, bár komikusnak aligha nevezhető, mégis vannak abszurd, nevetségbe illő elemei: ha ugyanis most legalább a hitelszerződés aláírásáig sikerülne elnyomnia a kormánynak az ügyet, a hitelfolyósításnál újabb akadályok jönnének elő. Most tehát ott tartunk, hogy ha a kormány utasítást ad az ügyben érintett állami cégeknek a törvénytelennek ítélt lépések végrehajtására, a pálya feltehetően akkor sem készül el időben. Így viszont már az első évben biztosan bedől az egyébként is kockázatoktól hemzsegő üzleti terv. És akkor kezdődik felelőskeresés, teszik hozzá az ügyet ismerő forrásaink, amit nyilván senki nem akar írásos nyomokkal könnyebbé tenni.

De nézzük a komplikált részleteket, a történet hosszú, de muszáj 2008-ig visszamenni.

Kovács Bence János színre lép és gigaberuházást ígér

A projekt története több mint két évre nyúlik vissza. Ekkor merült fel, hogy a spanyol Sedesa ingatlanfejlesztő csoport egy óriásberuházást hajtana végre Sávolyon. A tervekben motorpálya, golffalu, termálfürdő és számos egyéb ötlet is felmerült, a teljes beruházási költség a kezdetekben több mint 50 milliárd forintról indult, melyért cserébe többféle állami támogatásra igényt tartott a befektető. A koordinációt és a tárgyalásokat a magát az elmúlt években Magyarország tizedik leggazdagabb emberének beállító Kovács Bence János irányította, akiről az Index kiderítette: bár hivatalos életrajza szerint 1989-ben, 18 évesen Spanyolországba ment, majd ott ingatlanvállalkozásokkal vagyont felhalmozó vállalkozóként mutatkozik, 1995-ben itthon jogerősen többrendbeli csalásért ítélték el, a kétezres években kis költségvetésű pornófilmben működött közre.

Mindez azonban nem keltette fel az állami szervek érdeklődését, nem tudták vagy nem ellenőrizték Kovácsot - bár korántsem lényegtelen részlet ez, a folyamat szempontjából most mindegy. Kovács mögött ott állt a valódi befektetésekről ismert, tényleges tőkebíró-képeséggel rendelkező Sedesa. "Mindegy volt ki tárgyal" - fogalmazott egy forrásunk. A projektnek elég rövid kifutási időt adtak, villámsebesen kezdődött a háttérmunka, melynek egyik leglényegesebb eleme korábban szántónak minősülő földek belterületté minősítése volt. Ez önmagában sok milliárdos értéknövekedést jelent a telket felvásárló beruházónak.

A termál-golf-kaszinó vonal és a tervezett állami támogatás mellett így kialakult egy olyan forgatókönyv, hogy az állam cégén, a Magyar Turizmus Zrt-n keresztül megkaphatja a motorpálya tulajdonjogát is (az első öt év után), de használatáért a kezdetektől fogva nem kell fizetni. A MotoGp licenszdíját (a mostani állás szerint 10 évre 75 millió euró, azaz 18 milliárd forint) ugyan a kezdetektől fogva az állammal akarták megfizettetni, "de összességében, munkahelyekkel, turizmussal, végül is egy vállalható deal volt" - fogalmazott egyik forrásunk. Vagy legalábbis nem lógott nagyon ki a lóláb.

Jött a válság

Aztán viszont kezdtek megcsúszni a dolgok: nem jött össze a pálya 2009-es átadása, nem készültek el időben a tervek és a szerződések, meg aztán a válság lekötötte és megtépázta a Sedesát Spanyolországban is, a befektető is bizonytalanná vált. Az ügy átmenetileg háttérbe szorult, majd 2009 második felében újult erővel jött elő. Ekkor viszont már szó sem volt semmi másról, csak a motorpályáról, amit döntően állami hitelből építettek volna fel. A benyújtott üzleti tervet azonban - melyet a KPMG is véleményezett, az ő kritikáikról részletesen írtunk - az MFB nem tartotta megalapozottnak. Itt kezdődött az elmúlt félév vesszőfutása.

balatonring 0311.gif
A tervezett tulajdonosi struktúra
A zöld nyilak a problémás illetve hiányzó szerződéses kapcsolatokat jelölik.

Nemcsak az üzleti tervvel volt gond, hanem az egész körvonalazódó konstrukcióval: az MFB hiányolta a fedezetet, a pálya elkészülte utáni értékére ugyanis nem voltak becslések (ez önmagában jelzés arra, hogy a hitel, illetve a beruházás összege aránytalanul nagy egy motorpályához képest). A kormány azonban ütötte a vasat: egyeztetések után október 26-án megszületett az a kormányhatározat, mely utasította az MFB-t a hitelezésre 15,3 milliárd forintos összegig. A határozatban egyben döntöttek arról is, hogy a hitel 80 százalékára az állam készfizető kezességet vállal. Ez az MFB szempontjából azért volt nagyon fontos, mert így az önmagában továbbra is kockázatosnak tartott projekt bedőlése esetén a bank biztosan pénzénél marad, így őket felelőtlen hitelkihelyezésért utasítás és állami garancia után nem lehet felelősségre vonni. Fontos felidézni: az Index már megírta, hogy a kormányhatározat a Pénzügyminisztérium szakértőinek véleményére fittyet hányva született meg . (A szakértői anyag eredeti változatát itt olvashatják .doc formátumban.) Az eredetileg PM-NGFM előterjesztést emiatt Oszkó Péter pénzügyminiszter alá sem írta. A szakértők véleményét szó szerint is közöltük. Több aggályos pontot is felvetettek, előre jelezve, hogy a hitelszerződés aláírása esetén felmerül az állami támogatás problémája, ami az unió jogszabályok szerint tilos.

Az állami támogatás kérdése az egyik, de nem egyetlen sarkalatos pontja az ügyletnek. Az ezzel kapcsolatos probléma már elvezet a mostani helyzetig, amikor is például a projekt egyik fő politikai támogatójának, Suchman Tamás kormánybiztosnak az erre vonatkozó nyilatkozatai ellenére csak nem sikerül napokon belül aláírni a hitelszerződést.

És a Forma-1?

A Forma-1-es futamok rendezésért fizetendő jogdíjat is az állam állja, alapvető különbség azonban, hogy ott a jogdíjak kifizetése nyomán egy többségi állami tulajdonban álló cég profitálhat a rendezésből. Az állam magának veszi a Forma-1-et, míg a MotoGp-t kifizetné, és odaadná egy többségi magántulajdonban álló cégnek.

Miben is nyilvánul meg az állami támogatás? Nem a hitelben, bár rendkívül kedvező feltételei miatt egyes szakértők szerint az is kikezdhető (adna-e bárki, bármelyik piaci szereplő ilyen kedvező hitelt úgy általában egy ingatlanprojektre a mai időkben, illetve ilyen üzleti tervre). A támogatás a MotoGp rendezéséért fizetendő, évente 5 millió euróról induló, majd emelkedő, 10 év alatt összesen 75 millió eurót, azaz 18 milliárd forintot kitevő jogdíj. Ezt persze az eredeti tervek szerint is az állam fizette volna, a feladatra külön céget is létrehoztak: az állami Magyar Turizmus Zrt. száz százalékos tulajdonában álló Hun-Ring Kft.-t. Csakhogy az eredeti tervek szerint a jogdíj kifizetésének volt ellentételezése. Egyfelől a Magyar Turizmus Zrt. 30 százalékos tulajdonában álló másik, a projektre létrehozott cég, a pályát üzemeltetni hivatott Balatonring Zrt. ingyen kapta volna a pályát, másfelől az indulásnál 70 százalékos magántulajdonban álló üzemeltető céget az állam az első öt év után teljesen tulajdonába kapta volna.

Miután azonban az eredeti turisztikai óriásprojekt további részei kiestek, a spanyol beruházóknak ez így már nem volt elég. A módosított tervek szerint a Balatonring Zrt.-nek éves bérleti díjat kellett volna fizetnie a pálya használatáért - hogy, hogy nem, ez az éves bérleti díj egyébként nagyjából megegyezett az MFB-hitel éves törlesztő részletével. Azaz, a beruházó felépíti a pályát az állami hitelből, majd bérbe adja, a bérleti díjból fizeti a hitelt.

A bérleti díjra elvileg persze fedezetet jelentenének a pálya bevételei. Csakhogy, itt visszakanyarodunk a darabokra szedhető üzleti tervhez, ebben a Magyar Turizmus Zrt. egyáltalán nem bízott, így viszont a hitel 30 százalékának törlesztése az ő nyakába is szakadt volna. A Magyar Turizmus Zrt. ebben a konstrukcióban már egyáltalán nem akart betársulni a Balatonring Zrt-be, illetve nem akarta elfogadni annak üzleti tervét, így pedig az MFB nyilván nem folyósíthat hitelt. A február többek között ezen úszott el: többszöri levélváltás után Varga Zoltán önkormányzati miniszter az Index információi szerint írásban utasította a Magyar Turizmus Zrt-t, hogy fogadják el a Balatonring Zrt. üzleti tervét.

Elfogadták, de ezzel közel sem oldódott meg a probléma. Még mindig a licenszdíjnál maradva: fizetni ezért ugye, mint már írtuk, az MT leánycége, a Hun-Ring fizet. A futamot viszont a Balatonring rendezi, azaz a jogot át kell nekik passzolni. Ez egy engedményezéssel történne, ezt a szerződést viszont már semmiképpen nem akarta vállalni az MT vezetése. Még csak papíron sem volt ugyanis nagyon mit felmutatni arra vonatkozóan, hogy egy 18 milliárd forintot érő jogot miért cserébe adnak oda egy többségi magántulajdonban levő cégnek. A projekt beruházói és politikai oldalon álló ötletgazdái erre azzal a megoldással jöttek elő, hogy a jogdíjért cserébe a Dorna további úgynevezett marketingszolgáltatásokat is biztosít, például Magyarország reklámspotokat a futamok közvetítése előtt. Hogy hol, mikor, ki által gyártott, milyen hosszú reklámokról lenne szó, azt már tényleg senki nem tudja. Nem sikerült megoldani azt a csavart sem, hogy ez a marketingszolgáltatás, amit a Dorna ígér, hogy kerül előbb a Balatonringhez: velük a Dorna papíron nincs is kapcsolatban, pedig mivel a Balatonringre száll az államtól a rendezési jog, onnan kéne visszajöjjön valami.

Valakik túl sokat akarnak

Egy átlagos ügyletnél, ha van is mutyizás, pénz ki- vagy visszacsorgatás, van egy normális, alapjaiban racionális és alátámasztott üzleti terv, amelynek a végrehajtása, az azt megalapozó háttérszerződések is megkérdőjelezhetetlenek bíróság előtt. Vegyük példának Sávolyt: az, hogy miért kerül 21 milliárd forintba a pálya felépítése, ma konkrétan senki nem tudja, de valójában nem is nagyon kérdezi meg az államapparátuson belül. Mondjuk, hogy a kormány megalapozottan találta nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűnek a pályát, és ezért utasította hitelnyújtásra bankját, az MFB-t. Amikor egy kormányhatározattal belövik a felső keretet, az a beruházónak felhívás keringőre, nyilvánvalóan olyan üzleti elszámolást fog készíteni, amiben maximálisan kiaknázza a lehetőséget. Bár a hitelt csak teljesítés igazolások, műszaki ellenőrzések nyomán kapja meg, azt azért az autópályaépítések paradicsomának számító Magyarországon senki nem gondolhatja, hogy ezeknél az elszámolásoknál már ne lehetne annyira könnyen trükközni, hogy egyszerre legyen mindenki feneke védhető: még ha gyanús is az elszámolás, a sajtó kiabál, hogy egy szomszédos pálya harmadáron épült, ez egy sima, bírósági üggyé soha nem fajulható pénzkivételi rendszer. A bizonyítás, a nyomozás túl komplikált, szinte lehetetlen. Éppen ezért, ha érzik is egy állami cégnél, hogy nem stimmel teljesen a dolog, ha kapnak egy telefont, hogy nem kell annyira szőrős szívűnek lenni a szerződésnél vagy az elszámolásnál, semmi gond, nem kell attól tartaniuk, hogy később személyesen felelősségre vonhatóak lennének. A konkrét ügyben viszont forrásaink szerint annyira meg kéne erőszakolni számos jogszabályt, annyira nem lehet többféleképpen értelmezhető  tanulmányokra, számításokra vagy bármire mutatni, hogy a projekt az aláírás esetén túl könnyen valóban büntetőeljárásokhoz vezethet.

Kezd teljesen kuszává válni a kép? Mindezt pedig valamilyen formában még szerződésekbe is kellett volna foglalni, ami bizony már erősen felvetette volna a színlelt szerződések gyanúját.

Közbeszerzéssel kéne MotoGP-t venni

De ráadásul itt sincs vége a kormány által erőből megoldani rendelt komplikációknak. A Hun-Ring közbeszerzésre kötelezett cég. A rendezési jogot biztosító, a Dornával tervezett szerződést csak a közbeszerzési törvény alapján lehetne megkötni, enélkül az érvénytelen. Ha nincs érvényes szerződés a rendezési jogra, mire épül a pálya, mire adjon hitelt az MFB? - tették fel a kérdést a bankban. Ha most nekiállnak egy papírforma-közbeszerzést lezavarni, amit a Dorna mint jogtulajdonos persze mindenképpen megnyer, azzal tovább csúszik a projekt, késik az aláírás, a pénz, az építkezés, és máris nincs idén sem futam.

Hab a tortán, hogy hiányzik a szerződés az SMF kft., mint hitelfelvevő és a Balatonring között is. Itt egy üzemeltetői szerződésre lenne szükség, hiszen a Sávoly Motorcentrum Kft. lesz az építtető és a hitelfelvevő, de a hitel fedezetét többek között az üzemeltetési szerződésben biztosított bérleti díj jelenti. Nincs garancia arra, hogy 25 évig rendezhet Magyarország MotoGp-t - erre persze nem is lehet garanciát várni a jogtulajdonostól.

Ezért nem is szokás versenypályát úgy építeni, hogy a bevételeinek döntő részét egyetlen eseményre alapozza. (Ráadásul a KPMG tanulmány szerint is kérdéses, mennyire megalapozottan. És akkor itt érdemes megemlíteni a projekt másik alapvető buktatóját: egy versenypálya egyszerűen nem kerül 21 milliárd forintba. Lehet autópályát építeni kilométerenként sok milliárd forintért, hogy legyen mit kivenni onnan, de az egy egyszeri, "tiszta" adásvétel. Megépítik, kifizetik. Itt az a probléma, hogy hitelből építik, a hitelt törleszteni kell, a törlesztőrészleteket fedezni a bevételekből. Egy eleve irreális beruházási költségre viszont nagyon nehéz elfogadható üzleti tervet kreálni.)

Mindezen problémák rendezésére utaltak az MFB az elmúlt napokban megjelent hivatalos nyilatkozatai, miszerint, ha minden feltételt, értsd háttérszerződést teljesítettek a beruházók, akkor lehet a hitelszerződést aláírni. Vagy akkor, ha valaki átvállalja a bank vezetésétől azokat a kockázatokat, melyek abból fakadnak, hogy Brüsszel megtorpedózhatja az állami támogatás miatt a MotoGp-díjat, és emiatt elúszik a pálya bevétele, hogy a közbeszerzési szabályok megsértése miatt érvénytelen szerződéseket fogadtak a hitel mögötti projektben stb. Valaki ilyen esetben a kormány lehet, illetve a felügyelő miniszterek. Információink szerint eddig a kockázatok figyelmen kívül hagyására vonatkozó utasításokat azonban már nem merték kiadni.

A börtön árnyékában

Parancsra sem tehetik?

Nem egyértelmű a lapunk által megkérdezett jogi szakértők álláspontja azzal kapcsolatban, vajon a felsőbb utasítás felmentést ad-e minden felelősség alól. Polgári jogi értelemben igen, tehát a menedzsment a tulajdonosi utasítások végrehajtásával az anyagi felelősség alól mentesül. Büntetőjogilag viszont nem egyértelmű a helyzet, egy szakértő a "parancsra tettem" problémát idézte: a jogellenes utasításokat, a tudottan jogellenes cselekményre szóló parancsot a katonáknak is meg kell tagadnia, ellenkező esetben felel tettéért.

A bedőlt hitel esetén ugyanis az ügyet ismerő forrásaink szerint egyértelmű lenne a jogi szakvélemény: hűtlen kezelés történt, olyan konstrukcióban fizettek ki állami milliárdokat, amiről eleve tudni lehetett, hogy jogszabályokat sért és életképtelen. Az újabb kormánydöntést pedig nehezíti az is: így vagy úgy, de végül megkerülhetetlenül visszajut a projekt - legalább a hitel garanciájának aláírása - az egész ügyet ellenző Pénzügyminisztériumhoz, de itt kéne hivatalosan vizsgálni az állami támogatás kérdését is. Az Index információi szerint így a helyzet ma lényegében az: vagy a fentiek ellenére a kormány, vagy egyes miniszterek írásban utasításba adják a beruházásban érintett állami cégeknek, hogy semmivel nem törödve azonnal írják alá a szükséges szerződéseket, vagy sosem lesz az egészből semmi. Lassan egyébként még egy esetleges kormánydöntés is lehetetlenné válik, már egy holnap aláírással is kétséges, be lehetne-e fejezni az építkezést.