Albert, Lipót
7 °C
14 °C
Index - In English In English Eng

Családi adózás: jól hangzik, de nagyon nehéz

2010.03.25. 07:38
Magyarországon európai összehasonlításban nemcsak a foglalkoztatottsági ráta alacsony, de a gyerekvállalási kedv is lanyha - gondolják a családi adózás hívei, mondván, két legyet üthetnénk egy csapásra, ha így alakítanánk át adórendszerünket. De mit kezdünk azzal, ha a család létszáma év közben változik? És hogyan lőjük be a járulékokat, hogy ne omoljon össze a tb-rendszer? És ha az élettársi kapcsolatban élőknek megengedjük a családi adózást, akkor tömegével lesznek "érdek-élettársak"? És hogyan ellenőrizzük a rendszert? És mindezt engedik-e a szigorú adatvédelmi szabályaink? Mindezen kérdések és akadályok akár meg is gátolhatják a családi adózás bevezetését idehaza.

Időről időre felbukkan idehaza politikusi és közgazdász körökben az a gondolat, hogy érdemes lenne áttérni a családi adózásra. Eddig minden próbálkozás elvetélt: a rendszerváltás előtt és a kilencvenes évek közepén is megvizsgálták a családi jövedelemadóztatás bevezetésének lehetőségét, és pár éve a KDNP törvényjavaslatot is kidolgozott egy fajtájára. Úgy tűnik azonban, mégis hasznos lehet alaposabban foglalkozni a kérdéssel, több forrásból származó információink szerint ugyanis a kormányra készülő Fideszen belül a legnagyobb támogatást az a forgatókönyv élvezi, melyben az adórendszer gyökeres átalakításának része lenne a családi adózásra való áttérés.

Magyarországon jelenleg a jövedelmeink után az adót egyénenként fizetjük, a személyi jövedelemadó szabályai alapján. A családi adózás gondolata abból a megfontolásból táplálkozik, hogy a gazdálkodás alapegysége nem az egyén, hanem a háztartás, így helyesebb lenne ezt az adózásban is érvényesíteni.

Háromféle családi adózás

A családi jövedelemadózás alatt azonban nem egy konkrét adózási formát értünk, valójában háromféle megoldást takar ez a fogalom. A leggyakrabban alkalmazott módja az, amikor vagy adókedvezményt adnak a gyermekek után (ez működik nálunk is, de csak akkor, ha legalább három gyereke van a szülőnek), vagy a gyermeket nevelők számára – neveljék akár egyedül, akár a házastárssal, esetleg az élettárssal közösen a gyereket, gyerekeket – eltolják, megemelik az adósávhatárokat. Mindkét megoldás alacsonyabb adóelvonást jelent a gyereket nevelő, egyben legális munkát is vállaló szülő számára.

Amerikában is van ilyen

Az Egyesült Államokban is van családi adózás, a szabályozás részletes, kifinomult (mintegy 10,000 oldalas a jogszabály), és a háztartás kiadásainak szerkezetét is figyelembe veszi – mondja Mitrik Kornélia, a KPMG adótanácsadó cég menedzsere, aki néhány hónapot töltött az Egyesült Államokban, így testközelből is megismerhette az ottani szisztémát. Ott a család tagjai választhatnak a családi és az egyéni adózás között, és ha előbbi mellett döntenek, akkor ugyanazok az adókulcsok, de magasabb sávhatárok vonatkoznak rájuk, mint az egyéni adózásban levőkre. A lakáshitelek utáni törlesztést adókedvezmény formájában érvényesíthetik a családi adózást választók, és ha a gyerek nevén van valamilyen befektetés, akkor azt is figyelembe lehet venni az adózáskor. Nemcsak a házastársak, hanem az élettársi viszonyban élők is választhatják a családi adózást. Ha év közben úgy döntenek a családtagok, hogy mégis egyénileg adóznak, akkor ezen döntésük köti őket pár évig, vagyis nem tehetik meg azt, hogya következő évben ismét a családi adózást válasszák (ugyanazzal a személlyel), hiába is akarnák.

A másik változat a felezés, amit a szakzsargonban splittingnek, megosztásnak hívnak. Ebben a két szülő jövedelmét összeadják, és elosztják kettővel, és mindkét személy az átlagos jövedelem után adózik. Lehetséges e módozatnál az is, hogy még gyerek utáni kedvezményt is érvényesítenek. A splitting akkor tudja érezhetően csökkenteni a gyereket vállalók adóterhét, ha az egyik szülő jóval jobban keres, mint a másik, ekkor ugyanis az adómegtakarítás abból származik, hogy a sokkal több jövedelmet kereső szülő jövedelmének nagyobb hányada kerül az alsó, alacsonyabb adókulcs alá. Európában a felezést bevezették Németországban és Portugáliában.

A szűken vett családi adózás az, amikor az egy háztartásba, adójogilag egy családba tartozók jövedelmeit összeadják és elosztják a családba tartozók számával. Mivel egy gyerek általában kevesebbet fogyaszt, mint egy felnőtt, illetve a sokadik gyerek után már nem merül fel ugyanakkora kiadás, mint az első  után (nem kell ugyanúgy kiságyat venni neki, ő használhatja a testvérének kinőtt ruháit, játékait), ezért csak az egy vagy két szülőhöz rendelnek 1 egységet, az első gyereket már kisebb súllyal veszik figyelembe, a második vagy harmadikat még kisebb súllyal. Így például egy olyan családban, ahol két szülő nevel 3 kiskorú gyereket, ott a két szülő jövedelmét összeadják és elosztják 4,5-lel. Az így kapott összeg után mindkét szülő fizet adót, de már jóval kevesebbet, mint az első két verzióban. A családi adózás ezen formája Európában Franciaországban és Luxemburgban működik.

Egy kis hiba is százmilliárdos lyukat üthet a tb-ben

A családi adózás jelszava szépen hangzik, de minél inkább igyekszik közelíteni a konkrét forma ahhoz az alapálláshoz, hogy az adózásban is érvényesíteni kellene azt, hogy a család, a háztartás a fogyasztási alapegység, annál több nehézség adódik.

Az egyik fő probléma abból fakad, hogy csak azt lehet előnyösebb helyzetbe hozni az adórendszeren keresztül, akinek van adóköteles, bejelentett  jövedelme. Ma Magyarországon a tízmillió lakosból 3,7-3,8 millióan vannak az alkalmazottak, de közülük durván egymillióan csak alig fizetnek személyi jövedelemadót az adójóváírás miatt. Az alkalmazottak mellett van még pár százezer egyéni vállalkozó, aki fizet személyi jövedelemadót, de persze itt sem nagy a jelentős adófizetők aránya. A háztartások jelentős részét éppen azért nem tudná elérni a családi adózás, mert sok családnak egyszerűen nincs annyi jövedelme, hogy annak terhein a családi adózás enyhítene.

Egy család, háztartás a kiadásait nemcsak a dolgozó szülők béréből fedezheti, hanem más forrásokból is. Ezek egy része ma Magyarországon nem visel adóterhet (családi pótlék, gyes, ösztöndíj, és a nyugdíj), így ezeket előbb fel kellene bruttósítani (annyival megnövelni, hogy miután adókötelessé tették ezeket a jövedelemformákat, és megfizetik utánuk az adót, utána nettóban ugyanannyi maradjon, mint amennyit most kap az érintett személy). Aztán vannak még a tőkejövedelmek (például az osztalék, a tőzsdei árfolyamnyereség, kamat, lakásbérbeadásból származó jövedelem), ezeket most ugyan terhelik személyi jövedelemadóval, de lineárisan, azaz egy fix kulccsal, és nem a bér után fizetendő sávos adókulcsokkal.

Az jelenti a kisebb gondot, hogy mindezeket egy következetes családi adórendszer bevonja az adó alá, ám nem szabad megfeledkezni arról, hogy az szja-köteles jövedelmek nagy része után ma járulékot is kell fizetni. Nagy körültekintést igényel, hogy úgy állapítsa meg a járulékok mértékét a jogalkotó a családi jövedelemadóra való esetleges áttéréskor, hogy azzal az évente több ezer milliárd forint bevétellel gazdálkodó tb-rendszer ne kerüljön veszélybe – hívja fel a figyelmet Vámosi-Nagy Szabolcs, az Ernst & Young adószakértője.

De mi is az a család? És mi van, ha év közben változik?

Nem egyszerű megválaszolni azt a két kérdést sem, hogy mit is tekintsen családnak, háztartásnak az adójog és hogyan kezelje annak évközi változását – tér rá az újabb akadályra Vámosi-Nagy Szabolcs. Csak a házastársakat ismerje el családtagként az adójog, vagy az élettársakat is? Ha az élettársakat azonosan kezeli a házastársakkal az adójog, akkor feltételezhető, hogy sokan „érdek-élettársakat” keresnek, hogy így mérsékeljék az adóterhüket, azt pedig jóval nehezebb ellenőrizni, hogy valaki élettársi kapcsolatban áll-e valakivel, mint azt, ha házastársak. Azt is el kell dönteni, hogy a két gyermeket nevelő házastársakkal egy fedél alatt élő nyugdíjas szülő a család része lesz-e adójogilag. És mit kezd az adóztatás azzal, amikor változik a család mérete év közben, mert elválnak a házastársak, vagy épp két ember házasságot köt, meghal valaki a családban, elköltözik valaki, nagykorúvá válik az egyik gyerek, és dolgozni kezd. Nem ritka a családok ilyen mozgása, évente legalább félmillió család státusa változik.

A családi adózás, ahol van, ott párhuzamosan fut a Magyarországon is meglevő személyi jövedelemadózás mellett, vagyis a két rendszert egyszerre kell üzemeltetni. Ez viszont tovább bonyolítja magát az adórendszert, és még az ellenőrzési kapacitást is meg kell növelni.

Magyarországon még egy problémával is szembe kell néznie annak, aki az igazi családi adózás bevezetésén töri a fejét. Az adatvédelmi szabályaink nagyon szigorúak, ami odáig is fajulhat, hogy egyáltalán nem biztos, hogy az adójogilag egy családnak minősülő magánszemélyek kötelezhetők lennének egymást tájékoztatni jövedelmi adataikról. Márpedig e nélkül nem is lehet adóbevallást készíteni.

Kettős célt kíván szolgálni, és ez lehet a veszte

Vannak országok, amelyek a családi adózás valamelyik válfaját használják, tehát nem eleve elvetélt gondolat a háztartást az adózás alapegységének tenni. Az azonban jelzésértékű lehet, hogy nem is elterjedt a világon a családi adózás második és harmadik formája.

A családi adózás elvileg két célt is szolgálni próbál: a gyerekvállalásra való ösztönzést (azzal, hogy az adóztatás a gyereket vállalók magasabb kiadásait is kezeli a az alacsonyabb jövedelemelvonás révén), és a munkavállalásra való ösztönzést. Éppen ebből fakadnak a hátrányai is, vagyis abból, hogy az adórendszerrel próbál egy szociálpolitikai célt is megvalósítani. Ha Magyarország bajaira tekintünk, evidensnek tűnhet, hogy a családi adózás jó választás, mivel hazánkban mind a foglalkoztatottság alacsony, mind a gyerekvállalási kedv. A fent említett problémák azonban élesen jelentkeznek idehaza, ráadásul a családi adózásra való áttérésre egy olyan időszakban kerülne sor, amikor nagyon pontosan kellene előrejelezni a költségvetés állapotát, és folytatni kellene a hiány leszorítását, különben az államadósság finanszírozásával bajok lehetnek.

Érdemes kitérni arra is, hogy a családi adózás hívei előszeretettel példálóznak azzal, hogy a szűk értelemben vett családi adózás prototípusát kifejlesztő Franciaországban európai összevetésben is magas a termékenységi ráta, azaz a szülőképes nőkre jutó születések átlaga. A magyar 1,3-1,4-es mutatóval szemben 2, ami pedig a népességszám szinten tartásához közel elegendő.

Szociológiai tanulmányok azonban inkább arra mutatnak rá, hogy önmagában az adózáson keresztüli ösztönzés nem jelenthet áttörést a gyerekvállalási kedvben. Ehelyett inkább egy komplett csomag segíthet, amely megkönnyíti a kisgyerekek elhelyezését bölcsődékben, elterjedtebbé teszi a részmunkaidős munkavégzést és a távmunkát, és a gyerekvállalás magasabb költségeit a szociális rendszer egyéb elemei (mint a most is meglevő, a foglalkoztatotti státustól független családi pótlék) is honorálják.

Egyszerűbb az adókedvezményes megoldás

A KPMG szakértője úgy véli, hogy jóval egyszerűbb a családi adózás azon formája, amikor az egyént tekinti az adózás „alapegységének” a rendszer, és a gyerekek után járó adókedvezménnyel ismerik el a gyerekvállalás magasabb költségét.

Egy komoly, minden területet felölelő szabályozás magyarországi bevezetése nagyon hosszú, alapos előkészítést igénylő feladat, amelyhez mindenképpen kell a már működő rendszerek mélységi szintű tanulmányozása, előnyeik, hátrányaik felmérése. Így egy – az amerikaihoz hasonló – valóban jól szabályozott családi adózás bevezetésének az elkövetkező években nincs túl nagy realitása – véli Mitrik Kornélia.