Megkímélte a Hernád a sörgyárat

Ugyan már napokkal, hetekkel ezelőtt levonult az árhullám Borsodban, az M30-as autópályáról Bőcs felé letérve mindenfelé a pusztító árvíz nyomaival lehet találkozni. Bár a víz már visszahúzódott, a máskülönben helyes borsodi települések utcáin még mindenfelé homokzsákokból épített, a hiábavaló emberi erőfeszítésre emlékeztető védőgátakat látni, és mindezt tetézi, hogy mindent fakóvá tesz a sárgásszürke iszapszín.

A szomorú látványtól kényelmetlenül fészkelődünk a buszon, ami a Borsodi Sörgyárba visz minket gyárlátogatásra. A nagy hazai sörgyárak közül tavaly a soproniba, majd a kőbányaiba jutottunk el, most a náluk jóval fiatalabb felé tartunk a gyászos díszletek közt.

A bőcsi gyárat a falu északi csücskébe építették, szigorú funkcionalitást tükröző 30-40 éves épületei ott magasodnak, ahol a Hernád egy éleset kanyarodva hozzásimul a Rákóczi Ferenc utca vonalához.

A Hernád áradása nem okozott gondot a gyár életében, mondja Stefánkovits Ildikó, a Borsodi Sörgyár Zrt. jogi és vállalati kapcsolatok igazgatója. Ez egyfelől annak köszönhető, hogy a víz pár méterre megállt a gyár területétől, így a termelésben, a logisztikai feladatokban nem volt fennakadás, másfelől a gyár ugyan folyópartra épült, de a sörgyártáshoz szükséges nagy mennyiségű - naponta tízezer köbméter - vizet nem a folyóból, parti szűrésű kutakból, hanem öt, harminc méter mély artézi kútból nyerik, így az árvíz nem eredményezett vízminőség-romlást. (Nem járt ilyen szerencsésen a felsőzsolcai Serforrás sörfőzde, amiben komoly károkat okozott az árvíz.)

Az árvíztől megkímélt Borsodi Sörgyár egyébként igyekezett segíteni az árvízi védekezésben illetve a károk enyhítésében, az önkormányzatoknak felajánlott anyagi támogatáson, rendkívüli gyorssegélyeken túl többek között alkoholmentes sört is biztosítottak a gátakon dolgozóknak.

Az árvíz az előbbieken túl leginkább a söreladást érintette érzékenyen. A nyár eleji esős hetekben érezhetően csökkent a kereslet a sör iránt, ami nem csoda, elvégre kinek van kedve derékig vízben állva, ázva, házáért, ingóságaiért küzdve még csak gondolni is a sörözésre, elemzi félig-meddig hivatalosan a kedvezőtlen értékesítési adatok hátterét Stefánkovits Ildikó, miközben a busz utasai a gyár valamely termékével locsolják torkukat. Érdekességként szóba kerül az is, hogy a laikus elképzeléssel ellentétben a sör nem kánikula idején fogy a legjobban, hanem a kellemes, tartósan 25-30 fokos meleg időben - a vad hőségriadók idején már az ásványvíz-forgalmazók járnak jól, a fogyasztók többsége ilyenkor átáll a vízüzemű létezésre.

Munkások söre

Arról, hogy miképp épült sörgyár éppen a Hernád partjára, már Sápi Róbert, a vállalat műszaki igazgatója mesél a látogatóközponttá alakított egykori főzőház épületében. A keleti országrész sörellátása igencsak akadozott a hatvanas években, így az új gazdasági mechanizmus sodrásában egy 1968-as gazdasági bizottsági határozat döntött arról, hogy a térség nehézipari dolgozói - kohászok, gépipari, vegyipari munkások - igényeinek kielégítésére ide sörgyár kell. A célszerűség jegyében Miskolcra böktek először a térképen, csakhogy az ipari központként is funkcionáló borsodi megyeszékhelyen akkortájt tragikus volt a vízhelyzet - a panelházakban, a harmadik emelet fölötti csapok hörgésére biztos sokan emlékeznek. Így esett a választás a Hernád partján fekvő Bőcsre, ahol az ipari termeléshez szükséges folyóvíz és a sör gyártásához szükséges jó minőségű, tiszta rétegvíz is rendelkezésre állt.

1972 végén indult be a termelés évi 1,3 millió hektoliteres kapacitással (ami hozzávetőleg 260 millió palack sört jelent). Kezdetben két termék dominált: 8 napos eltarthatóságú Borsodi Világost és 30 napos eltarthatóságú Kinizsi Sört főztek a bőcsi gyárban zárt tartályos technológiával. Rövid időn belül bővült a profil, külföldi licensz alapján szénsavas üdítőket is gyártani kezdtek, így például a hetvenes években fontos különlegességnek számító Pepsi Cola is itt készült - meg is adta akkoriban egy bolt vagy étterem rangját, ha lehetett kapni az áhított nyugati kólából. A kilencvenes évekig egyenesen futott felfelé a termelés, a privatizációig 2,8 millió hektoliter sört, valamint 450 ezer hektoliter üdítőt gyártottak.

A részvénytársasággá alakulás, majd magánosítás után az üdítőgyártás megszűnt - a nagy gyártók saját kézbe vették a termelést - a sör viszont töretlenül növekvő kapacitással főtt és erjedt Bőcsön. A növekvő igények kielégítésére 2005-ban új, korszerű főzőházat üzemeltek be, ahol naponta 16 ezer hektoliter főzetet lehet előállítani. A harminc évvel ezelőtt épült, a hatalmas, muzeális rézüstöknek otthont adó főzőházban ma már nem főznek semmit, a kék-fehér zománctáblákkal díszített falak közt enyhe nosztalgiával lehet visszaemlékezni a szocialista sörgyártás megszületésére.

Borsodi Sörgyár nagyobb térképen való megjelenítése

A megalapítás óta eltelt közel negyven év alatt nemcsak a termeléskapacitás, de a termékpaletta is bővült: a Borsodi Világos és a Kinizsi mellé először egy német licenszsör, a müncheni Spaten csatlakozott a nyolcvanas években, majd 1987-ben piacra dobták a Póló névre keresztelt alkoholmentes sört. A vállalat - immár a belga Interbrew tulajdonaként - a kilencvenes években kezdte gyártani és forgalmazni többek között a Holstent, a Rolling Rockot, és a Stella Artois-t. A 2000-es években az Inbev, AB-Inbev majd legutóbb StarBev néven működő anyavállalatnak köszönhetően gyártóként vagy forgalmazóként még hét márkával bővült a kínálat. A saját márka portfóliója ezekben az években a Borostyánnal és a Borsodi Bivallyal bővült, visszahozták az életbe a Rákóczi sört, és a 2010-es nyárra kijöttek egy citromos-narancsos sörrel is.

Magyar árpából, magyar gombával

A sörgyártás legfontosabb alapanyagáról, a vízről már volt szó, de a borsodi gyárban használt többi alapanyagról is mindenképp érdemes pár szóban említést tenni. Ha épp nem sújtja aszály, vagy özönvíz a hazai mezőgazdaságot, akkor a hazai piacról vásárolják fel az árpát - évente 65 ezer tonnát, amiből a gyárban főleg pilzeni malátát készítenek a világos sörökhöz. A sör keserűségét adó fűszert, a komlót külföldről hozzák be, a Borsodihoz használt élesztő viszont megint hazai, sőt a kezdetektől használt magyar gombacsalád olyannyira sikeres, hogy az anyacég is átvette más közép-európai gyáraiban főzött sör előállításához.

Mindezzel a tudással felvértezve indulunk a retróhangulatú főzőházból gyártúrára. Elsőként az új főzőházba vezet utunk, ahol a negyvenfokos hőmérsékletű teremben körbejárjuk a rozsdamentes acél főzőüstöket. A cefrézés folyamata - az árpamaláta (olcsó söröknél kukoricadara is) és a víz összeforralása - szinte teljesen automatizált, csupán az irányítószobában látunk egy-két dolgozót - ez egyébként a gyár többi részére is jellemző, egy műszakban 50-60 ember dolgozik a gyártásban, nincs nagy nyüzsgés sehol.

A cefrét ezután szűrik, a gyártás e szakaszában 28 ezer tonna törköly keletkezik évente, amit trágyaként hasznosítanak a mezőgazdaságban. A szűrt léhez ezután adják a komlót, majd ismét forralják a levet, amihez ülepítés és -1 fokra való hűtés után adják az élesztőt. A sör hatalmas fémtartályokban erjed, amiknek tetejéről remek kilátás nyílik a borsodi gyárra és tájra.

A még szűretlen, "nyers" sört meg is kóstoljuk. Beck's, Stella és Borsodi kerül a kancsókba, a hideg, a benne lévő élesztőtől teljesen átlátszatlan, opálos ital már ebben a formában is teljességgel fogyasztható, sőt, finom, a szűrtelen sörök kedvelői számára pedig bizonyosan finomabb, mint a kész termék. A kovaföldes szűrés a gyártás utolsó fázisa, az élesztő maradványaitól, valamint bizonyos egyéb fehérjéktől ekkor szabadul meg a sör, hogy tiszta - a szakember szóhasználatával: tükrös - aranyszín ital kerüljön a palackokba.