Nagyobb hiányért harcol Brüsszellel a kormány

A Nemzetközi Valutaalappal és az Európai Bizottsággal folytatott tárgyalások múlt hétvégi megszakadása óta a kormányfő offenzívába ment át: két nappal a küldöttség távozása után közölte, hogy nem törekszik újabb hitelmegállapodásra a Nemzetközi Valutalappal (IMF), később az ország gazdasági függetlenségének visszaszerzéséről, a mozgástér bővítéséről szóltak a hivatalos kormánynyilatkozatok, illetve a kormányhoz igen közel álló kutatóintézetek, közgazdászok, publicisták kommentárjai. Orbán Viktor új frontot nyitott költségvetési politikában, konkrét célokról ugyan még nem beszélt, de nagyon úgy tűnik, hogy az háromszázalékos költségvetési hiány elérésének határidejét szeretné kitolni 2011-ről valami későbbi időpontra, illetve ezt elfogadtatni valahogy az Európai Unióval.

Az egyenlő mérce és a háromszázalékos divat

A miniszterelnök az elmúlt napokban – szemben a korábbi hetekkel – feltűnően aktívan nyilatkozott fiskális kérdésekről, fő mondanivalója pedig az, hogy „egyenlő elbírálást” kell kiharcolni az EU-ban az államháztartási deficitek leszorításának ügyében.

Orbán egyértelművé tette az MTV Este című műsorában, hogy mit is ért egyenlő elbírálás alatt: szerinte az uniós országok vezetői az októberi csúcstalálkozón meg akarnak állapodni egy mindenkire érvényes időpontról, amikorra minden országnak a "divatos" háromszázalékos (GDP-hez mért) arány alá kell vinnie hiányát. Nem fogadható el más mérce, hangsúlyozta Orbán, de mint mondta, ahogy látja, nem is erre felé mennek a dolgok, így nem tart ettől a lehetőségtől.

A szabályszegés világcsúcstartói

Orbán érvelése logikusnak tűnik, mégis nagy az esélye, hogy az unió többi tagja fejéhez kap, amikor "egyenlő elbírálást"  követel egy olyan ország, amelyik belépése óta egyetlen egyszer sem teljesítette az unió által megkövetelt, minden tagállamra kötelező hiánycélt, tehát mindannyiszor kivonta magát az "egyenlő elbírálás" elve alól. Magyarország 2004 óta minden évbenmagasabb hiányt produkál a háromszázalékos maastrichti előírásnál, ráadásul a hatéves folyamatos szabályszegéssel világcsúcstartók vagyunk.

A kormányfő azzal érvel, hogy majdnem mindenki ugyanabban a cipőben jár, mint mi, mert a 27 EU-tagállamból 24 túlzottdeficiteljárás alatt van, vagyis 3 százalék feletti államháztartási hiányt produkált 2009-ben. Ezeknek az országoknak döntő többsége azonban a korábbi években fegyelmezett költségvetési politikát követett, és a világgazdasági válság (illetve a nem túl eredményes válságkezelés) miatt ugrott meg a tavalyi deficitjük. Nekik 2-5 év alatt kellene leszorítaniuk  le hiányukat a kritikus 3 százalék alá.

Speciel mi Máltával párban alkotjuk azt a csoportot, amelyiknek két év alatt, 2011-re kell levinni a korlát alá a deficitjüket. Ezt vállaltuk a konvergenciaprogramunkban, tehát az EU ezt várja el tőlünk, úgy, hogy egyszer már kitoltuk a határidőt, a válság tombolásakor Brüsszel beleegyezett az egyéves (2010 helyett 2011) halasztásba.

Az Orbán által felhozott igény, hogy mindenki ugyanaddig az időpontig teljesítse a 3 százalékos kritériumot, így nem jelent mást, mint hogy a magyar kormány nyerni akar még egy-két évet a hiány leszorításához, mozgásteret akar bővíteni.

Párizs és Berlin büntetne is

A görög válság óta (a balkáni országot uniós pénzből kellett megmenti a csődtől április végén, majd szintén a unió tagjai és az IMF által összeállított gigantikus mentőcsomagot kapott) azonban az EU-nál hidegrázást kapnak attól, ha valamelyik tagoszág – különösen, ha egy szinte görög módra túlköltekező – a költségvetési lazítás irányába tapogatózik. Szinte reménytelennek tűnik az ilyen irányú tárgyalás. (Sajnos megvalósulni látszik a két és fél hónappal ezelőtti cikkünkben felvázolt forgatókönyv.)

Brüsszel kínosan ügyel arra, hogy még a látszatát is elkerülje a költségvetési fegyelem lazulásának, a tagállamok abban versenyeznek egymással, melyikük állít össze gyorsabban, nagyobb kiigazító csomagot. Az EU-ban pedig egyre népszerűbb az a javaslat, hogy a túlzottdeficiteljárás alatt levő, az uniós ajánlásokra fittyet hányó országokat keményen büntessék meg. Bő két hete az uniós pénzügyminiszterek meg is állapodtak az Európa Tanács elnökével, hogy uniós forrásokat vonjanak meg a renitensektől, a minap pedig a Berlin-Párizs-tengely ennél is tovább ment javaslatában: a közösségi pénzek befagyasztásán túl a szavazati jog felfüggesztését is pártolnák.

Mindenki egyre merevebb

Az EU-nak lényegében jogi lehetősége sincs, hogy engedjen a konvergenciaprogramunkban vállalt 3 százalékos cél 2011-es teljesítéséből. Ha Brüsszel mégis engedne, azzal precedenst teremtene, és egy sor uniós ország joggal várná el, megint csak az egyenlő elbánásra hivatkozva, hogy velük is legyen elnéző az éppen az európai adósságválság rémével küzdő Európai Bizottság.

Brüsszel azt látja a magyar kormányok eddigi jelzései, tettei alapján, hogy a határidő kitolását vélhetően csak arra használná a kabinet, hogy kevésbé fegyelmezett gazdaságpolitikát folytasson, könnyebben lehessen bevezetni a 16 százalékos egykulcsos személyi jövedelemadót, illetve kisebb kiigazítást kelljen végrehajtani jövőre. Vagyis nem az állam finanszírozási igényét mérséklő, a költségvetési egyenleget középtávon javító szerkezeti reformok megfinanszírozása miatt kellene a magasabb deficit. A magyar államadósságpálya egyelőre nem tűnik könnyen fenntarthatónak, ilyen helyzetben pedig a költségvetési kiengedés nemcsak az üzenetértéke miatt veszélyes, hanem magasabb államadóssághoz is vezet.

Most üthet vissza az is, hogy a kormány nem mutatkozott kompromisszumkésznek az Európai Bizottsággal és az IMF-fel folytatott tárgyalásokon. Brüsszel több dolgot is kifogásolt a magyarországi tárgyalásai során: az uniós jogot vélhetően sértő magyar jogszabályokat, azt, hogy a kormány a szerkezeti átalakításokról nem tudott részleteket közölni, az elnagyolt, konkrét számokat nem tartalmazó 2011-es költségvetési terveket, és főleg azt, hogy a kabinet nem akarta elkötelezni magát a 3 százalék alatti jövő évi deficit mellett. Minthogy a magyar fél nem nagyon mutatkozott hajlandónak engedni ezekben a kérdésekben, a tárgyalás gyakorlatilag ellehetetlenült.

Merkel és a halvány remény

A fenti tények arra engednek következtetni, hogy Orbán mozgástérbővítési kísérletei kevés sikerrel kecsegtetnek. Egy dolog azonban még élve tartja a reményt. A kormányfő akkor hozakodott elő először a lassabb hiánylefaragási igénnyel, amikor múlt héten a német kancellárral találkozott. Ott ugyan Merkel kemény üzenetet küldött Orbánnak, hogy a maastrichti kritériumból nem lehet engedni, és Magyarországnak jövőre 3 százalék alá kell vinnie a deficitjét, de arról nem tudni semmit, zárt ajtók mögött mi hangzott el. Orbán abban reménykedik, hogy őszig esetleg változik az uniós megítélés és az októberi pénzügyminiszteri ülésig pár országot sikerül maga mellé állítania.

Törvénymódosítás az önkormányzati sikerért

Október egy másik esemény miatt is fontos a kormánynak: október 3-án lesznek az önkormányzati választások. A piac az IMF-EU-tárgyalások megszakadása után nyomban úgy kommentálta az eseményeket, hogy a kabinet az önkormányzati választásokig nem akar semmit láttatni a jövő évi büdzséből, legfőképpen azt nem, hogy milyen takarékossági intézkedések (a szörnyűséges "megszorítás" tiltott szó a kormányzati kommunikációban) csökkentik majd a hiányt 3,8 százalékról 3 százalékra. Körülbelül 300 milliárd forintot kellene megspórolni a költségvetésben.

Elvileg addig nem titkolózhatna a kormány, mert a büdzsé tervezetét be kellene nyújtania a felelős tárcának. Pár hete Rogán Antal és Latorczai János kormánypárti képviselők javaslatára az Országgyűlés egy tövénymódosítással segített a kormánynak: egy-egy hónappal eltolta a határidőket, így a kormánynak elég október 15-ig megtárgyalnia a 2011-es büdzsé tervezetét, és október végéig viheti a parlament elé a költségvetési törvényjavaslatot. Így idén meglehetősen későn, október 15-ig kell a kormánynak tárgyalnia a költségvetésről, és megteheti, hogy csak október 31-ig nyújtja be azt az Országgyűlésnek.

A módosított határidőkkel nagyon szoros lesz a költségevetés parlamenti vitája, ami elve hosszadalmas, kétkörös folyamat. Két hónapig is eltarthat, mire a Ház lezárja a költségvetési törvényjavaslat tárgyalását. Így elvileg nem lenne kizárt az sem, hogy év vége előtt nem születik meg a következő évi kötségvetési törvényi, bár az eddig fegyelmezetten együtt mozgó, szavazó kétharmados többség valószínűleg átzavarja határidőre.