További Magyar cikkek
A neoklasszikus szintézisre épített makromodellek hasznavehetetlenek, vonta le a végkövetkeztetést a Nobel-díjas közgazdász. A Közép-európai Egyetemen tartott előadásában Stiglitz kifejtette: az előrejelző képesség elvárható lenne a közgazdaságtantól, a jelenleg uralkodó iskola azonban ebben elbukott. A mainstream makroökonómia a válságot nem csak előrejelezni nem tudta, de mélyebb szerkezetében értelmezni és abból kiutat mutatni sem.
A nyugati világot uraló gazdaságpolitikai szabályozás olyan neoliberális modellekre épült, amelyek hisznek a piac önszabályozó működésében. A közgazdász szerint azonban tökéletes piacok nincsenek, a piaci árak gyakran torz képet mutatnak azokról a pénzügyi eszközökről, amelyekre vonatkoznak. Ezt jól mutatja például az is, hogy a piacon időről-időre pénzügyi buborékok alakulnak ki, amelyek a hivatalos közgazdaságtan szerint nem is jöhetnének létre.
Joseph Stiglitz
Amerikai közgazdász, a Columbia Egyetem professzora, a Világbank egykori elnökhelyettese és főközgazdásza. Az általa csak szabadpiaci fundamentálistáknak nevezett szabadpiac iránt elkötelezett közgazdászok, az IMF és a Világbank kritikusai közé tartozik.Tanulmányait az Amhers Collegeban kezdte, a chicagói egyetemen folytatta, a Massachusetts Institute of Technology-n doktorált 1967-ben, majd Fulbright ösztöndíjjal a Cambridge-i Egyetemen tanult. Tanított a Yale-en, a Stanfordon, Oxfordban és a Princeton-on, a Columbia mellett előad Párizsban is. Legismertebb a könyve a Globalizáció és visszásságai. Az infromációs asszimetria közgazdasági elméletének kidolgozásáért kapott 2001-ben közgazdasági Nobel-díjat George A. Akerloffal és A. Michael Spence-vel közösen.
Az egyik legfőbb problémát Stiglitz szerint az okozza, hogy a gazdasági döntéshozatalt jelenleg domináló elmélet olyan korlátozó feltételeket szab, amelyek távol állnak a valóságtól: feltételezi például, hogy a piacon tökéletes az információáramlás, a szereplők pedig racionálisan viselkednek. Ilyen helyzet azonban csak modell-szinten működik, a valóságban soha, így aztán a piac sem lehet az erőforrások elosztásának leghatékonyabban működő terepe.
Példaként hozta például a munkanélküliség kialakulásának kérdését, amire szerinte a sztenderd közgazdaságtannak szintén nincs megnyugtató válasza.
Stiglitz szerint a megfelelő elmélet hiánya a gazdasági döntéshozást is tévútra vezeti. Ezek között említette például az inflációs célkövetés hibás elgondolását, miszerint a gazdasági növekedéshez alacsony pénzromlási ütem kell.
"Az alacsony infláció azonban önmagában még nem a növekedés záloga" - figyelmeztetett az új-keynesiánusnak mondott közgazdász problémafelvető előadásában.
A konferencia egyébként egy jelenleg is folyó rendezvénysorozat része, amely fórumot biztosít Európa, Ázsia és az Egyesült Államok vezető gazdasági és pénzügyi gondolkodói számára a jelenlegi gazdasági válságot okozó hibák és a továbblépés lehetőségeinek megvitatására.
Az INET közgazdasági agytrösztöt Soros György 50 millió dolláros támogatással indította tavaly, és a közgazdasági gondolkodás megújítását várja tőle. Az Új Közgazdasági Gondolkodás Intézetének tanácsadó testületében olyan Nobel-díjas közgazdászok kapnak helyet, mint George Akerlof, Sir James Mirrlees, A. Michael Spence, Joseph Stiglitz, és John Shattuck, a CEU elnök-rektora is.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
