Lassan kilábalunk a hitelcsapdából

A magyar gazdaság hatalmas átalakuláson ment keresztül az elmúlt években. A lakosság és az állam ismét kénytelen a lehetőségeiken belül élni, miután a külföld megvonta azt a biankó csekket, amelyet a 2000-es években használtunk nagy gyakorisággal. Az elmúlt két év tudatosította a magyar lakosságban, hogy a takarón túli nyújtózás olykor veszélyekkel jár. Mindennek első korai jelei már a megtakarításokon is látszanak.

Hitelből éltünk

A megtakarítás valójában jelenbeli fogyasztásról való lemondás, későbbi fogyasztásért cserébe. Ez a forrása annak, hogy a vállalatok tőkét halmozzanak fel, munkahelyeket, gazdasági növekedést teremtsenek. Az ezredfordulón beinduló lakossági hitelezés megnyitotta a lehetőségét annak, hogy pont az ellenkezője történjen, azaz a korábban elfojtott fogyasztás meglódulása a jövőbeli jövedelmek terhére vált lehetővé.

A hitelből finanszírozott évtized a beruházási klíma fokozatos romlásához, a növekedési potenciál romlásához vezetett. E tekintetben a magyar mentalitás Ugrai Péter, a Concorde Értékpapír Zrt. lakossági üzletágának igazgatójának elmondása szerint az angolszász mintát követte, szemben a magas megtakarításokkal rendelkező, ma a világgazdaság motorját adó német, kelet-ázsiai, kiemelten kínai (20 százalékos GDP-arányos lakossági megtakarítás) mintával.

Nőttek a megtakarítások

Az elmúlt két évben a helyzet gyökeresen megváltozott. A lakossági megtakarítások a megelőző időszak alacsony (2003-ban negatív) megtakarítási rátái után ismét dinamikusan emelkedni kezdtek, az első félévben a GDP 4-5 százalék körüli szintre. Ez családonként évente átlagosan félmillió forintos éves megtakarítást jelent.

A megtakarítási ráta javulása elsősorban annak köszönhető, hogy az adósok egy része visszafizeti hiteleit, illetve ami hitel lejár, ahelyett kevesebb hitelt veszünk fel. Az összes hitelállomány ezért csökken. Ugyanakkor a lakossági pénzügyi eszközök növekedése alaposan lelassult. A válság következtében megcsappant jövedelmekből egyrészt kevesebbet tudtunk félretenni, másrészt a banki kockázatkezelők ma kevesebb hitelképes ügyfelet látnak, mint néhány évvel korábban.

„A nagy hitelfelvételek időszaka nem valószínű, hogy egyhamar visszatér, a bankrendszer állapota ma ezt legalábbis kérdésessé teszi. A nagyobb értékű fogyasztási cikkek, lakások megvásárlásához pedig ismét divatba kell jönnie az előtakarékoskodásnak, aminek ma csak halvány jeleit látjuk” – hangsúlyozta a változó tendenciákat illetően Ugrai Péter. A megtakarításokból vásárolt lakásnak, autónak, televíziónak a hitelből vásárolthoz képest a gazdaság szempontjából pont abból fakad az előnye, hogy a vásárláshoz kuporgatott megtakarításokat a bankok átmenetileg beruházási projektekhez irányíthatják, a gazdasági növekedést előmozdító beruházási aktivitást növelve.

Bizonytalan jövő

A mai kormányzati tervek alapján a magánnyugdíjpénztári megtakarítások jelentős része valószínűleg eltűnik. Ennek az intézkedésnek a lakossági megtakarításokra vonatkozó negatív hatását vélhetően részben kompenzálja az, hogy a főleg a magas keresetűeket érintő adócsökkentés jó részét ezek a családok megtakaríthatják.

Igaz azonban az is, hogy olyan megtakarításból, amely a közelmúltban tapasztalt sokkok alkalmával tudna áthidaló puffert jelenteni a megtakarítóknak, ma még csak nagyon kevés képződik. A befektetési jegyeken kívül lényegében minden egyéb pénzügyi eszköznek a felhalmozása az elmúlt két évben mélyrepülést vett: az életbiztosítások az adókedvezmény megszűnésével, a tartósan lekötött betétek pedig a hozamok versenyképtelenné válásával marginalizálódtak a megtakarítási döntésekben.

„Az egyén kiszolgáltatottságát nem várt krízishelyzetekben pedig csak ezek a felhalmozások lennének képesek csökkenteni. Ennek fontosságát elismerve hozta létre a kormány az idén indult Tartós Befektetési Számla rendszerét.” – emelte ki a Concorde igazgatója.

„Hogy a teljes tanulságot is levontuk-e a 2000-es évek leckéjéből, csak akkor tudjuk kijelenteni, ha ismét emelkednek a kockázatok elleni biztosítás gyanánt félretett pénzügyi eszközök, ha a lakosság nem csak kevesebb hitelt vesz fel, de elkezd tömegesen előtakarékoskodni, hosszú távon gondolkodni. Erre lenne szükség a gazdaság egésze szempontjából is: jelentős hazai megtakarítások nélkül nem várhatjuk, hogy az ország teljesítőképessége javuljon, hogy érdemben csökkenjen a külföldtől való függőségünk” – mondta Ugrai Péter.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!