Állam, állam, édes állam

2010.11.16. 10:43
A megkezdett forradalmi úton nem szabad megállni – üzenik az olvasók a Nemzeti Ügyek Kormányfőjének. Tizenhárom ágazatról, területről kérdeztük meg önöket, szeretnék-e állami irányítás alatt vagy állami tulajdonban látni őket, és szeretnék bizony. Sőt, számos remek ötletet adtak, hogy mi lehetne még állami.

Ha vasút van, akkor az állami legyen – mondták ki a verdiktet az Index nyájas olvasói, akik közül több mint hétezren töltötték ki cseppet sem reprezentatív kérdőívünket arról, hol hiányzik bántóan az állam. Arányaiban és abszolút értéken is az osztrák vasútnak több mint százmilliárd forintért eladott vasúti teherszállító – az adásvétel körülményeiről ügyészségi vizsgálat van –, a MÁV Cargo hiányzik leginkább az államnak.

Több mint kétharmad

A múlt heti szavazáson a válaszadók 72 százaléka, 5346-an szeretnék, ha a nagy állami vasútnak kellene az ezerfős leépítés problémájával megbirkóznia, és csak 2060-an voltak, akik azt mondták, jól van az úgy, ahogy van. Kész öröm, hogy az osztrák vasútvezér épp a múlt pénteken jelentette be, hogy ők szívesen visszacsinálnák ezt a Cargo-dolgot, kevésbé örömteli, hogy a vételár egy részét is visszakérnék.

 

Az állami vasút éppen csak megelőzte a tisztán állami kézben lévő egészségügy fontosságát. A véleményt nyilvánítók 71 százaléka, 5329 szavazó mondta azt, hogy igen, legyen új nemzeti kockázatközösség, abcúg magánkórház, fizetős fogorvos, patikaliberalizáció, otthon szülés, és persze azt is, hogy az egészség nem lehet üzlet tárgya.

Ennek fényében igazán elkeserítő, hogy az egészségügy legújabb átszabásának terve nem elég elkötelezett az ilyen változásokra, még a magánpraxis szó is szerepel a dokumentumban. Örvendetes, hogy az önkéntes egészségkasszákban megbúvó pénzek fölöttébb fontos államosításának ilyen szép számban vannak hívei – az állami egészségügyből úgyis százmilliárdok hiányoznak –, ráadásul reménykedhet a kormány, hogy hasonlóan magas az állami nyugdíjrendszer híveinek száma is, mert akkor gond nélkül meglesz az egymillió átlépő.

Csaknem hetven százalékos volt a Mol és általában a közmű- és energiaszektor állami kézbe vételének támogatása. Az eziránti lelkesedést még az sem lohasztotta le, hogy erre 450-470 milliárd forint kellene költeni – azt persze nem tudjuk, honnan csoportosítanák át a pénzt a nyájas olvasók. A megoldást persze hozza a negyedik helyezett: kétharmadot meghaladó volt az OTP és a bankrendszer állami kézbe vételének támogatása is, márpedig ahol bank van, ott pénz is van, bármire.

Jöjjenek az MgTsz SC-k!

Jó volt látni, hogy a magyar foci és a mezőgazdaság államosításának támogatása is hatvan százalék fölött van, a kettőt a kistelepülési MgTsz SC-k elterjedésével lehetne még hatékonyabbá tenni. Kicsit meglepett viszont minket, hogy dj Nyitrai tevékenységét és a webkétharmados kormányzást ennyire szeretné a Nemzet.

Életünknek mindössze két olyan területe van, ahol a szavazók szerint jobb a magán, mint a köz: legkevésbé az hiányzik, hogy ismét hónapokat kelljen az autónkra várni, de a központosított állami könyvkiadás ötlete sem nyerte el az olvasóink tetszését. Pedig de jó lenne végre, ha megmondaná a Központ, hány Wass Albertre van és hány Petri Györgyre nincs szüksége az országnak.

Az állami kézbe vett Indexé annál inkább: arra szavaztak a legtöbben, 8585-en (a többi kérdésnél 8000 alatt volt a szavazatok aránya). A szavazók közül 3483-an tartanának minket a piaci viszontagságai között vergődni – ennél többen csak a Merkurt és az állami könyvkiadót ellenezték –, viszont 5102-en azt gondolják, megérdemelnénk a nyugalmas közszolgálati státuszt és a nyugdíjkedvezményt azért cserébe, hogy illőbb módon jelenítsük meg, milyen derűs az élet a nemzeti együttboldogulás vidám rendszerében.

És még

Száznál több olvasónk úgy érezte, a listánk nem teljes, és ötleteket adott, mi lehetne még állami. A levelek egy része minden bizonnyal provokáció, esetleg otromba gyurcsányista vagy kellerlászlóista tréfa. Ilyennek gondoljuk a kőbányák vagy a tokaji borvidék államosításának fontosságáról szóló színvonaltalan, ízetlen elmélkedéseket. Nem tudtuk komolyan venni azokat sem, akik az öt főnél nagyobb üzemek államosítását ajánlották, felidézve, hogy erről remek jogszabályokat találnánk a negyvenes évek végéről (szerencsére az Altus-vagyon államosítására is érkeztek javaslatok).

Akik komolyan gondolták a dolgot, azok szeretnének újra – sok más mellett – ÁÉV-eket, vagyis állami építőipari vállalatokat, állami kézben lévő biztosítókat. A gyógyszeripart és a még éppen csak létező textilipart is az államnak kellene továbbvinnie több olvasónk szerint. Voltak, akik állami nyilvánosházakat, és szexuálügyi miniszteri biztosokat szeretnének, le sem merjük írni, kiket javasoltak erre, mert egyikük például elejtené kezéből a nyugdíjkasszák kulcsát, másikuk pedig talán az internetes levélírást is megrendszabályozná.

És voltak, akik szerint a legjobb az lenne, ha a cégek a fizetésünket is az államnak utalnák, az eltenne belőle annyit, amennyire éppen szüksége van, a többit pedig kifizetné nekünk. A leglelkesebb államosító pedig a Szent Magyar Anyaföldet államosítaná, és nem állna meg (szó szerint) a felszínen: "egészen a magmáig".