Mindenki a maga válságának a kovácsa

Bár úgy tudom, ma még létezik a költségvetési tanács, és még tagja vagyok annak, ezúttal kutatóként szeretnék beszélni - kezdte az egyébként az euróövezeti csatlakozás feltételeivel foglalkozó előadását Oblath Gábor, a költségvetési tanács tagja, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének kutatója a két éve elhunyt Gáspár Pál emlékét idéző alapítvány konferenciáján.

Oblath az eurózónához való csatlakozásunk magyarországi feltételeiről beszélve felidézte: éppen Gáspárral írtak közösen 2004-ben az euró bevezetéséről. Akkor azt gondolták, hogy az eurózónán belül biztonságosabb az élet, részben a 2003-ban hatalmas forintárfolyam-kilengések miatt, részben azért, mert úgy tűnt, a politikusi felelőtlenség ellen is jól jön, ha az euróövezet tagjai vagyunk. Akkor, hat évvel ezelőtt ráadásul reálisnak tűnt egy viszonylag gyors euróbevezetés, a deficit- és adósságcélok mellett - akár adminisztratív eszközzel, például a görögök által alkalmazott áfacsökkentéssel - az inflációs cél elérésére is volt reális esély.

A maga módján boldogtalan

"Azt hittük, azt hittem, azzal, hogy valutaövezet tagjai vagyunk, csak jól járhatunk. Amivel nem számoltam, az például az, hogy az infláció és a béremelkedés a felzárkózás miatt tartósan magas maradhat, miáltal a versenyképesség tartósan gyengülhet" - sorolta fel lényegében, milyen problémákkal küzdenek most az uniós mentőcsomagot már megkapott görögök, a válságba most sodródott írek. És nemcsak ők vannak bajban, "félő, hogy Portugáliára is ez a sors vár", és nem véletlen, hogy ezeket az országokat GIPS-államokként szokták emlegetni, a lista végére ugyanis a spanyolok is odaírhatók.

Hogy ki miért került bajba, annak eltérő a magyarázata. "Nem egykaptafára romlottak el a dolgok, mindenki másként rontotta el a saját euróbevezetését" - mondta Oblath, felidézve Tolsztoj mondását arról, hogy csak a boldog családok hasonlítanak, a boldogtalan családok mindegyike a maga módján az.

Hogy mit lehetett elrontani? Például azt, hogy rossz árfolyamon vezetik be az eurót, mint azt a portugálok tették, vagy az, hogy túl lazán kezelik a pénzügyi szektor kockázatait. Gondot okozhat, hogy miközben az euró kamata egységes az övezetben, addig az egyes országokban eltérő az inflációs szint, ami reálkamat-problémákhoz vezethet. Főleg az íreknél és a spanyoloknál volt jellemző, hogy negatívvá vált a reálkamat, ami egyenes úton vezetett a fenntarthatatlan építőipari és ingatlanos fellendüléshez. Ráadásul a fellendülés miatt megugró adóbevételeket a kormányok nem tették félre, említett példát Oblath a költségvetési felelőtlenségre is.

Összességében az látható, hogy ahol a politikából és a társadalom egészéből is hiányzik a stabilitás iránti kollektív igény, azok az országok rosszul járhatnak a csatlakozással, mert a fenntarthatatlan folyamatokra túl lassan reagálnak. Hogy nálunk mikor kell majd ennek veszélyével foglalkozni? Erről nem lehet mit mondani, mert "nincsenek megfogalmazott elképzelések arról, hogyan és miként csatlakozunk". Azt ugyanakkor kiemelte Oblath: a kormány középtávú elképzeléseiben szereplő inflációs célok és fiskális eszközök egyaránt ellentétesek az eurózóna-csatlakozással.

Exportélénkítés, olcsóbb állam

Az elmúlt tíz évben azok az országok tudtak gyors növekedést elérni, amelyek alacsonyan tudták tartani a kiadásaikat. Azt ugyan nem tudjuk, hogy milyen oksági viszony van, de biztos, hogy azok az országok, amelyek rendet tudtak tenni az államháztartásban, azok általában a gazdaságban is rendet tudtak tenni, kiszámítható gazdaságpolitikát folytattak - erről már Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója beszélt a konferencián.

Azt mondta, a gazdasági növekedés két kulcsfeltétele a fiskális fegyelem, vagyis at állami kiadások csökkentése és az export előtérbe helyezése.

Előbbi kapcsán megemlítette, hogy a 2011-es költségvetésben 1,5 százalékkal kisebb a kiadási előirányzat, mint a 2010-esben, vagyis végre már 50 százalék alatt van GDP-arányosan. "De ilyet már sokszor láttunk, aztán a zárszámadásban végül mindig 50 százalék fölött voltunk" - jegyezte meg.

Az exportélénkítésről azt mondta, ahhoz nem is elsősorban pénzügyi támogatás kell, inkább azon kell változtatni, hogy most nem tudják a cégek, hogyan kell piacot keresni. A cégek, főleg a kisebb vállalkozások nem ismerik az export jogi szabályozóit, gazdasági környezetét, idézte saját kutatási tapasztalataikat, ami alapján azt javasolta, hogy a kkv-kat kereskedőházak létrehozásával segítsék a külpiacokra.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!