Izidor
1 °C
16 °C
Index - In English In English Eng

30 másodpercet szán az állam egy nyugdíjpénztári tagra

2010.12.01. 11:24
A kormány azt várja, hogy mindenki, aki pénztártag maradna, személyesen nyilatkozzon erről a nyugdíjbiztosító valamelyik kirendeltségén. Ilyen iroda viszont annyira kevés van az országban, hogy ha valamilyen csoda folytán mindenki nyilatkozni akarna, egy ügyfélre tíz másodperc ügyfélfogadási idő se jutna. Az adminisztratív feltételeket már aligha a szabad választás alapján kalkulálható igényekre szabták a törvényjavaslatban.

A nyugdíjpénztári visszaléptetésről szóló törvényjavaslat szerint nem az állami pillérbe való visszalépésről, hanem a pénztártagság fenntartásáról kell nyilatkozni, és a nyilatkozatokat a területileg illetékes nyugdíjbiztosítási irodákban személyesen kell kitölteni. Ahogy korábban írtuk, ez nem kis feladat, mert az országban nincs túl sok ilyen iroda. A törvény szövegéből arra lehet következtetni, hogy a kormány csak a regionális központokat vonná be a folyamatba, ezekből hét van, plusz egy országos hatáskörű a fővárosban. Ez esetenként száz kilométeres utakra kényszerítheti a nyugdíjpénztári tagságukat megtartani vágyókat.

Valamivel jobb lenne a helyzet, ha a szabályozás a regionális ügyfélszolgálati irodáknak is adna jogot a dokumentumok kezelésére. Ilyen irodák régiónként több városban is működnek, a pontos lista itt van, ennek alapján akár harminchárom helyen is fogadhatják az ügyfeleket.

A nyugdíjbiztosító sem tudja

Megkérdeztük az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóságtól (ONYF), ők hogyan értelmezik a törvény szövegét, de a dilemmát jogászaik sem tudták eldönteni. A törvény szerint aki fenn akarja tartani a pénztári kapcsolatát, annak a „személyazonosságának ellenőrzése céljából személyesen, a Nyugdíj-biztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szervnél kell nyilatkoznia.”

Az ONYF annyit közölt, hogy a tényleges nyilatkozattételre csak a törvénytervezet elfogadása után lesz lehetőség, ezért az eljáró igazgatási szerveket december közepén jelölik ki.

A parlamenti ütemterv szerint a tervezetről december 13-án lesz a zárószavazás. Ha a többség megszavazza, és a köztársasági elnök három napon belül aláírja a törvényt, január végéig elég idejük, összesen negyvenöt napjuk lesz a kasszatagoknak dönteni, érvel az idő bősége mellett a tervezetet jegyző Nemzetgazdasági Minisztérium.

Nem rövid az idő?

Bár a tervezetben lefektetett feltételek miatt nem várható, hogy tömegek rohamoznák meg a nyugdíjbiztosítót, hogy nyilatkozzanak a maradásról, de a nagyobb igények kezelése fizikailag is lehetetlen lenne.

Ha csupán a regionális központokban, tehát nyolc helyszínen lehet majd személyesen nyilatkozni, egy irodára átlagban 375 ezer pénztártag jut. A törvény várható kihirdetése után 31 munkanap lesz január végéig, azaz naponta tizenkétezernél is több ügyfelet kellene fogadniuk az irodáknak, ha minden pénztártaggal számolunk. Ez óránként másfél ezer ügyfél kezelését jelenti, amire a hivatalok nyilvánvalóan képtelenek.

Akkor sem lenne sokkal jobb a helyzet, ha végül a kormány a regionális igazgatóságok területi kirendeltségeit is bevonná a nyilatkoztatásba. Ebben az esetben egy irodára körülbelül kilencvenegyezren jutnának, ami napi 2900 ügyfél beazonosítását jelenti.

A Stabilitás Pénztárszövetség egy korábbi, még a nyugdíjpénztárak felszámolását jelentő szabályozás bejelentése előtti felmérése szerint pusztán az állami pillér megnyitásával, a visszalépés lehetőségének felkínálásával a tagok mintegy harmada nem élt volna. Ha ezt az arányt vesszük figyelembe, az egymillió nyilatkozót jelent.

A regionális központoknak ebben az esetben csak ötszáz ügyfél elutasító nyilatkozatát kéne óránként átvennie, de ez is nyilvánvaló képtelenség. (Az arányokon javíthat, ha megemelik az ügyintézők számát, ami jelenleg nem túl magas, az idő rövidsége miatt azonban erre nincs sok esély.)

Tíz másodperc/ügyfél

Akkor sem jobb a helyzet, ha azzal számolunk, hogy a területi kirendeltésgeket is bevonva összesen harminchárom helyen tudják fogadni az ügyfeleket. Hárommillió ember esetében egy ügyfélre tíz másodperc ügyfélfogadási idő jutna, ha nyolc órás munkanappal számolunk, miközben több helyen ennél jóval rövidebb ideig tartanak nyitva a hivatalok. Ha csak egymillióan döntenének a maradás mellett, akkor sem jutna harminc másodpercnél több egyetlen ügyfélre.

Nyilvánvaló, persze, hogy az állami nyugdíj elvesztésének terhe mellett kevesen maradnának majd a pénztáraknál, káoszra tehát nem kell számítani.