Vendel
7 °C
20 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Matolcsy György évezredes felfedezést tett

2010.12.06. 10:26 Módosítva: 2010-12-06 13:56:10
A szabadság bővülése jót tesz a gazdaságnak, aminek a gyors bővülése pedig jót tesz a szabadságnak, és ha a lehetőségünk több, mint a korlátunk, akkor nagyobb a mozgásterünk. Biztosra nem mondanánk, de valószínűleg így lehetne összegezni, mit is akart mondani csekély terjedelme ellenére is nehezen követhető dolgozatában Matolcsy György akkor még csak leendő miniszter Járai Zsigmond akkori pénzügyminiszternek 1998 őszén, Matolcsy datálása szerint „1956 ünnepén”, október 30-án. Azt vizsgálta, hogyan alakul Magyarország mozgástere az ezredfordulóhoz közeledve. Jelentjük: jól. Igaz, az örömteli hírek mögött túl sok szakmai hátteret, elemzést, értékskálát, megalapozott módszertant nem találtunk.

Mit gondol, a huszadik század során hány évenként nőtt többel az egyének szabadsága, mint előtte 5000 év alatt összesen?

Nem tudja, ugye?

És azt, hogy mennyit nőtt a nők szabadsága a boldog 1900-as években?

Ezt sem, mi?

De akkor legalább azt, hogy mik determinálják a modern társadalmak mozgástereit, és ezek a determináló tényezők hogyan változtak a modern állam és társadalom minden szintjén?

Eh, nem lesz így a nyájas olvasóból bölcs és jótékony nemzetgazdasági miniszter már sosem.

Ezekről az igen csodálatos dolgokról ugyanis Matolcsy György írt 1998-ban, akkor a Növekedéskutató Intézet tulajdonosaként és egyben ügyvezetőjeként. Az Iránytű – Magyarország mozgástere bővül című, egy helyes kis ábrával illusztrált dokumentumot – amit a fenti képre kattintva a nyájas olvasó is kellő alapossággal végigböngészhet – Járai Zsigmond pénzügyminiszter kapta 1998 őszén.

A jelenlegi nemzetgazdasági miniszter – akit Orbán Viktor nemrégen a jobbkezének nevezett – "Kedves Barátunk" megszólítással írt kísérő levelet a dolgozathoz Járainak. Ebből kiderült: "egy reményt keltő felismerésre jutott", ráadásul nem máskor, mint "1956 ünnepén", ami a levél dátuma szerint 1998. október 30-a volt (de hogy ne legyünk igazságtalanok, a tanulmány alcíme arra utal, hogy a "sokfajta vizsgálat, ezen belül gazdaságtörténeti elemzés alapján" összeállított írás 1998. október 23-30. között készült).

Miképpen alakul Magyarország mozgástere a 20. század végén s a 21. század elején? – erre a kérdésre kereste a választ az egyszemélyes intézet. És meg is kapta: "Magyarország egésze számára nem kevesebb, hanem több a szabadság, mint bármikor történelmünk során", méghozzá azért, mert "bővül a mozgástér, ha a lehetőségek tágulása meghaladja a korlátok erősödését". Márpedig, és itt a jó hír, nyomban a dolgozat első oldalán: meghaladja. Méghozzá sokkal, és egyre többel.

Matolcsy doktor ugyanis kimutatta, hogy "a determinációk négyzetesen nőnek korunkban, a lehetőségek azonban exponenciálisan". Ha valakinek esetleg nem ugrana be hirtelen: a négyzetes növekedést másképp úgy is mondhatjuk, hogy x a másodikon – ahol x az egyszerűség kedvéért legyen 1, 2, 3, 4, 5, stb. –, míg az exponenciális függvény képlete: e az x-ediken, vagyis a hatványra emelt szám nem változik, de minden lépésnél egyre magasabb hatványra emeljük: például kettő a másodikon, kettő a harmadikon, kettő a negyediken, stb. Az e értéke 2,718, ami egy matematikai állandó.

Egy grafikonkészítőn így néz ki a két fügvény:

 

Vélhetően valami ilyesmit akart ábrázolni Matolcsy György is az általa készített dolgozat negyedik oldalán, ám mivel a grafikonhoz – amit az esetünkben indokolatlannak nem mondható szerénységgel csak "kis ábránk" megnevezéssel illetett – semmilyen skálát nem csatolt, ebben nem lehetünk egészen biztosak.

Ez egyébként – mármint a konkrétumok, a kézzelfogható kapaszkodók hiánya – az egész kis írást végigkíséri. Nem derül ki belőle semmi a munka módszertanáról, az alkalmazott számítási eszközökről, a felhasznált irodalomról, a szabadság megállapításánál figyelembe vett tényezőkről; arról, milyen mérőszáma van a szabadságnak vagy hogy például egy végein zárt, tehát például százalékos skálában gondolkodjunk-e vagy sem. És persze azt sem árulja el, hogy miben kell mérnünk a szabadságot – például egy főre jutó ombudsmanban vagy ellenzéki képviselőben, egy plázanégyzetméterre eső vásárlóban, az egy főre jutó feketén megtermelt GDP-ben vagy épp az egy kasszatagra jutó nyugdíjmegtakarításban –, és hogy most, mármint 1998 forradalmi ünnepén, éppen hány ilyen izén állunk (illetve mennyi ilyen izé volt a mutatónk a sokkal kisebb mozgástér szörnyűséges éveiben).

Az sem derül ki, milyen mérések, elemzések során, milyen képletekkel jutott el a főbb megállapításokig, tehát oda, hogy nagyobb a szabadságunk, mint valaha vagy hogy miért nőnek négyzetesen a determinációk, exponenciálisan a lehetőségek, és miért nem fordítva van ez így. Mindezek hiányában az írás nem tűnik másnak, mint egy jól hangzó szlogengyűjteménynek, egy politikai, politikusi kinyilatkoztatásnak (hogy a pénzügyminisztérium 1998-ban fizetett-e ezért a dolgozatért, és mennyit, az a ma már nem is létező tárca egykori honlapjáról nem derül ki, annak üvegzseb menüpontjában ugyanis csak 2003-ig visszamenőleg szerepelnek adatok).

A Matolcsy-dolgozat a legfőbb mondanivalóját csak néhány nagyon különös, és semmivel alá nem támasztott példa szándékozik igazolni. Így az a kijelentés, hogy "az egyéni szabadságfoka századunkban 5 százalék alatti szintről 50 százalék feletti szintre nőtt", vagy hogy az 1900-as években "hétévenként többel nőtt az egyének szabadsága, mint előtte 5000 év alatt összesen" vagy hogy a "a nők szabadsága e században (mármint a huszadikban) többet nőtt, mint a megelőző 5000 év alatt".

Az írásnak egyetlen olyan eleme van egyébként, ami némi magyarázatot adhat arra, miért a pénzügyminiszternek küldte el Matolcsy. "1956 céljainak eléréséhez még egy negyedik feltétel is szükséges" - írja, miután felsorolta, hogy a piacgazdaság, a demokrácia és a globális térbe való beágyazódás feltételeit már teljesítettük. Márpedig ez a feltétel "a tartós és dinamikus gazdasági növekedés", hiszen az képes "a lehetőségeket exponenciálisan növelni (...) a mozgásteret bővíteni", hogy bekövetkezzen az áhított cél, amivel az írás végződik: "Magyarország számára a 21. század valóban a remény százada.

Hogy Matolcsy sorait hogyan fogadták a minisztériumban, tizenkét év elmúltával már nemigen lehet megtudni. (Úgy tudjuk, az írás viszont ma újra felbukkant, emailen jár körbe az államigazgatásban.) Viszont tény: a szerző bő egy évvel később, 1999 december 31-től már gazdasági miniszter volt Chikán Attila helyett. Hogy ne sikkadjanak el indokolatlanul a hasonló szellemi magasságokat bejáró írások, ha a nyájas olvasó tud hasonló Matolcsy-dolgozatokról, netán a birtokában is van egy, ne habozzon, küldje el nekünk!