Olivér
8 °C
13 °C
Index - In English In English Eng

A rokkantnyugdíjról is lemondanak a pénztártagok

2011.01.10. 11:13
Könnyebben szerezhet rokkantsági-nyugdíjjogosultságot az, aki kibújik az adózás alól, mint aki pénztártag marad de tisztességesen adózik. A kasszákat választók csak piaci alapú biztosításokkal védekezhetnek egy esetleges baleset miatti pénztelenség ellen. Sok ilyet kínálnak a cégek, de drágán.

A nyugdíjpénztártagságukat megtartók nem csak az öregségi nyugdíjukról mondanak le, hanem elveszíthetik rokkantsági nyugdíjjogosultságukat is. (A rokkantnyugdíj a szociális védőháló része, ami arra az esetre szól, ha valaki egy baleset vagy súlyos, krónikus betegség esetén hosszabb időre munkaképtelenné válik.)

Múlnak a gyermekévek, nincs visszaút

A rokkantnyugdíj-folyósításának több feltétele is van. Ellátásra jogosult lehet, aki rokkantnak minősül (ennek különböző fokozatai vannak), megvan az életkorára előírt (járulékfizetőként eltöltött) szolgálati ideje, nem kap táppénzt, az egészségkárosodás miatt nem tud dolgozni, vagy tud, de jögvedelme legalább harminc százalékkal kisebb annál, amit munkavállalóként a legutolsó négy hónapban megkeresett.

A felsoroltakból az igazán szűk keresztmetszetet az életkorra előírt munkaévek száma jelenti, ez ugyanis automatikusan emelkedik, ahogy idősödünk.

Az 1997-es tb-törvény szerint egy 22-24 évesnek négy munkaéve kell legyen, ha rokkantnyugdíjat akar, ugyenehhez a 25-29 éves korosztálynak hat, a 30-34 éveseknek nyolc, a 35-44 éveseknek tíz, a 45 és 54 közöttieknek tizenöt, 55-től pedig húsz munkával eltöltött év kell. (A törvény megengedi az eltérést a fenti, általános szabálytól bizonyos esetekben. Egyetlen példa: aki az iskolai tanulmányai után hat hónapon belül összehoz valamennyi szolgálati időt, de még nincs 22 és megrokkan, megkaphatja a rokkantsági nyugdíjat.)

A munkaévek gyűjtésébe azonban alaposan bezavar a pénztártörvény, ez ugyanis alapszabályként kimondja, hogy kasszatagságukat megtartók a tb-szempontjából nem gyűjtik tovább a munkaéveiket, hiába dolgoznak. Ezzel a többség előbb-utóbb egyszerűen kiöregszik a rokkantnyugdíj-jogosultsági körből (pontosabban mindenki, akiknek nincs meg a plafont jelentő húsz munkaéve idén novemberig).

A lényeg, hogy a jövőben rokkantsági nyugdíjra csak az a pénztártag lesz jogosult, aki már 2011. november 30-ig megszerzi azt a szolgálati időt, ami a megrokkanás (jövőbeni) időpontjában az életkora szerint szükséges lesz a rokkantnyugdíj-folyósításhoz (lásd fentebb).

Aki például igen fiatalon, mondjuk 22 évesen szerzett bejelentett állást és most 43, tehát összegyűjtött 20 év munkaviszonyt, nincs mitől tartania, nyugdíjazásáig jogosult lesz a rokkantnyugdíjra. Viszont egy hasonló korú, aki csak 25 évesen állt munkába, a jelenlegi szabályok szerint 55 évesen elveszíti a jogosultságát, ha most pénztártag marad, hiába dolgozik tovább megszakítás nélkül.

Új mesék nem várnak reánk

A törvény még az adóelkerülőket is kedvezőbb helyzetbe hozza a pénztártagoknál, ők ugyanis, ha átmenetileg bejelentett állásban dolgoznak, újból jogosultságot szerezhetnek, míg a kasszatagoknak erre az új szabályok szerint nem lesz esélyük. (Persze tudjuk, a feketemunkával járó azonnali jövedelemtöbblettől a néhány tízezer forintos rokkantnyugdíj-biztosítás ígérete valószínűleg még senkit nem tántorított el és a probléma bizonyára nem érint majd sokakat.)

Ugyanakkor tény, hogy az állami gondoskodás elvileg még azokra is kiterjedhet, akik a munkavállalás szempontjából töredezett pályájuk miatt lassabban gyűjtötték a munkaéveiket, néhány évre kimaradtak a (látható) munkaerőpiacról a fekete vagy szürkegazdaságban tett kitérő miatt vagy más okból. Emiatt tehát az elvi lehetőség arra is megvan, hogy az állami szociális háló rokkantság esetén kisegít egy adóelkerülőt (ha azért elegendő munkaévet mégis föl tud mutatni), miközben egy adózás tekintetében töretlen pályát maga mögött tudó pénztártag simán kipotyog a rendszerből.

A kormány változtathat

Megkerestük az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságot, ahol azt mondták, hogy az említett törvény felhatalmazást adott a kormánynak további részletszabályok meghatározására. "Ennek megfelelően a közeljövőben a kormány át fogja tekinteni a kérdéskört és kiad egy rendeletet, amiben az összes kérdést egyértelműen tisztázza majd." Az ügyben a Nemzetgazdasági Minisztériumot múlt szerdán kérdeztük meg, de semmilyen választ nem kaptunk.

A probléma igazságossági vonatkozásait most nem ragoznánk, inkább figyelmeztetnénk, hogy ilyen biztosítás nélkül maradni  kockázatos. Egy súlyosabb baleset teljes (anyagi) kiszolgáltatottsággal járhat, ezért utánajártunk, miként lehet védekezni ellene.

Mire elég egy biztosítás?

A biztosítóknak nincsenek termékeik külön a rokkantságra (legalábbis az ügyfélszolgálatok szerint), azonban az életbiztosításokhoz mindenhol lehet baleseti- és egészségügyi kiegészítő biztosításokat kötni valamennyi többletdíjért. Az Allianz, a K&H és az Erste ügyfélszolgálatát kerestük fel személyesen, az Avivánál emailben is kaptunk egy névre szóló ajánlatot, tapasztalataink általánosságban a következők.

Tízmillió forintot megnyugtatónak gondoltunk, ekkora összeggel a hátunk mögött akár jópár évig is eltarthat a lábadozás (a lakáshitel-törlesztés átvállalására külön biztosítást érdemes kötni, az adósságok visszafizetésével ezért most nem számolunk).

Ehhez a hosszú távon tényleg biztonságot adó anyagi védelemhez (20 éves biztosítási szerződés aláírásával) általában mindenhol tízezer forint körüli havidíjat kell kifizetni egy húszas éve végén, harmincas évei elején járó férfinak. Ennél kisebb havidíjak is vannak, de ezek alacsonyabb összeget folyósítanak, lerokkanás esetén csak rövidebb időszakra, átmenetileg fedezik a munkaképtelenséget. Olyan (kiegészítő) biztosítást egyik cégnél sem ajánlottak, ami rokkantság esetén havi járadékot folyósít, mindenhol csak egyösszegű utalást kínáltak fel.

Ha már általánosítunk, meg kell említsük, hogy ez nem túl szerencsés, mert a díjak egyénre szabottak. Számít a munkakör, az egszségi állapot, magasabb összegű biztosítások esetén alaposabb orosi vizsgálaton kell átesni, ahol váratlan kockázati tényező bukkanhat föl. A biztosítás havidíja nagyban függ a kiegészítő szolgáltatások számától és attól, hogy melyik biztosítási tételt milyen összegre kalibráljuk. Ha csak a lerokkanással kapcsolatos kockázatok levédése a fontos, nem érdemes magas haláleseti kifizetést kérni, mert jelentősen növeli a havidíjat.

Befektetéssel is párosítható

Mind a négy ügyfélszolgálaton próbáltak rábeszélni, hogy ne klasszikus kockázati életbiztosítást kössünk, hanem ennek a befektetésekhez kötött változatát. A befektetési életbiztosítások annyival tudnak többet a klasszikusoknál, hogy a havidíjnak csak egy részét viszi el a kockázati rész, a pénz nagyobbik részét a biztosítók valamilyen befektetési alapba teszik, amibe mi is beleszólhatunk.

A havidíj nagyobbik része tehát az egyéni számlán halmozódik, ez a futamidő végén a hozamokkal együtt felvehető. Ha viszont a futamidő alatt történik valami a biztosítottal, akkor a befektetésként funkcionáló biztosításból hirtelen klasszikus biztosítás lesz, ami kiutalja a szerződésben rögzített kockázati összeget. Az ilyen biztosítások azonban általában drágábbak a hagyományosnál és vaskos ügynöki díjakat takarnak.