Lukács
8 °C
22 °C
Index - In English In English Eng

Napi 900 forintért vehet állami nyugdíjat

2011.01.27. 10:35
Nem feltétlenül veszíti el a teljes állami nyugdíjat, aki most pénztártag marad. Tizenöt év szolgálati idő után résznyugdíj, húsz év után teljes nyugdíj jár mindenkinek. Aki közel van valamelyik határhoz, de éppen nem éri el, elgondolkodhat a hiányzó évek megvásárlásán. Ez legális lehetőség, nem éppen olcsó, de egyeseknek nagyon kifizetődő lehet.

Nem feltétlenül jelenti az állami nyugdíj teljes elvesztését a magánnyugdíj megtartása. A hatályos törvény alapján van lehetőség szolgálatiidő-vásárlására, ami egy szűkebb körnek remek egérút lehet a nyugdíjállamosítás elől. A dolgon azoknak érdemes elgondolkodniuk, akik pénztártagok maradnának, de egy-két évre vannak az állami résznyugdíjat jelentő tizenöt év munkaviszonytól vagy a teljes nyugdíjat biztosító húsz évtől.

Aki pénztártag marad, decembertől nem gyűjtheti tovább az állami nyugdíjra jogosító szolgálati időt, de a nyugdíjkorhatár elérésével megveheti a hiányzó éveket. Arra persze semmi garancia sincs, hogy a kormány nem zárja be ezt a kiskaput, de most mindenesetre nyitva van. Ha így is marad, akkor azok a pénztárat választók is kaphatnak majd állami nyugdíjat, akiknek az év végéig nem gyűlik össze az ehhez szükséges számú munkaévük.

Kiket érint?

A hatályos jogszabályok szerint – és hangsúlyozzuk, hogy ezek akár hetek alatt változhatnak – mindenki, aki nem nyugdíjas, illetve aki elérte az öregségi nyugdíjkorhatárt, és már nincs munkaviszonya, tehát nem biztosított, megállapodást köthet az állami nyugdíjbiztosítóval a hiányzó szolgálati idő megvásárlásáról. Erre a törvény szerint egy alkalommal van lehetőség, konkrétan az állami nyugdíj összegének megállapításakor.

Legfeljebb 1825 napot, öt évet vehetnek meg azok, akiknek nincs meg az öregségi résznyugdíjhoz szükséges tizenöt év vagy az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges húsz év szolgálati idejük.

A nyugdíjkorhatár elérése fontos, aki még nem érte el, az nem köthet megállapodást. A lehetőség egyébként a nők korkedvezményes nyugdíjazásához sem használható föl.

Mennyibe kerül?

A bevásárlás nem olcsó mulatság. A megállapodás napján érvényes minimálbér egy napra eső összegét, idén 2600 forintot kell összeszorozni a szükséges napok számával, és a kapott összeg harmincnégy százalékát kell járulékként befizetni. (A minimálbér emelkedésével nyilván évről évre többet kell majd fizetni.)

Eszerint egy nap megvásárlása most 884 forint, egy év ára 322 660 forint. Legföljebb öt évet lehet megvenni, tehát tíz összegyűlt munkaévtől lehet elgondolkodni az évvásárláson. Más kérdés, hogy öt év ára a legkisebb járulékalappal számolva is meghaladja az 1,6 milliót, tehát a befektetés megtérülési ideje több év, és egyáltalán nem biztos, hogy az illető ennyit él még nyugdíjasként. További nehézség, hogy a teljes pénzt egy összegben kell befizetni, a megállapodásban rögzített határidő csak egyszer tolható ki, és akkor is csak harminc nappal.

Akik viszont csak néhány hónapot kell, hogy megvegyenek, nagyon jól járhatnak, hiszen minimális befizetéssel is állami nyugdíjhoz juthatnak (és ne feledjük, közben pénztártagok maradtak). Fontos, hogy a tb-törvény szerint szolgálati évnek számít az 1998 előtti nappali tagozatos egyetemi és főiskolai képzés, a munkanélküli ellátás, a sorkatonai és polgári szolgálat, illetve a gyes-gyet igénybevétele is időkorlát nélkül munkaévnek minősül.

Mit kaphatunk a pénzünkért?

Állami nyugdíjat. A résznyugdíj most a tizenöt éves havi átlagkereset negyvenhárom százaléka, a húsz év után járó teljes nyugdíj a havi átlag ötvenhárom százaléka, tehát nem kevés. Igaz, nem is biztos, hogy sok: egyelőre kérdéses, hogy mondjuk tíz vagy húsz év múlva hogyan veszik figyelembe az állami nyugdíj megállapításánál a szolgálati évek alatti munkabért. Nem lehet tudni, hogy ha valakinek az utolsó „rendes”, azaz nem a külön megállapodással vásárolt szolgálati éve mondjuk idén van, és csak tizenöt év múlva megy nyugdíjba, a nyugdíj összegének akkori megállapítására milyen szabályok vonatkoznak majd: a 2011-es utolsó fizetését – inflációval nem számolva – veszik figyelembe, vagy a szolgálati idő vásárlásához alapul vett akkori minimálbért.

A mostani szabályok szerint mindenesetre minden egyes plusz munkaévért két százalékponttal nagyobb nyugdíj jár, de a növekedés üteme huszonöt év szolgálati idő után alacsonyabb. Ezért van az, hogy negyven év után a havi nyugdíj az átlagkeresetnek csupán nyolcvan százaléka, tehát a rendszer pontosan azokat bünteti, akik sokáig dolgoznak. (Egy korábban elfogadott törvény szerint ráadásul a behelyettesítései arány 2013-tól csökkenni fog, negyven év után csak az átlagkereset kevesebb mint hetven százaléka járna nyugdíjként, de a részletek homályosak, illetve kidolgozatlanok, ezért most nem foglalkozunk velük részletesebben.)

A mostani helyzet alapján, aki például tizennégy évet gyűjt decemberig és a kasszatagságot választotta, kifejezetten jól járhat egy év megvásárlásával. A minimális járulékalappal számolva 322 ezres kiadás sokszorosan megtérülhet, a befektetéssel a zéró állami nyugdíj helyett a tizenöt éves átlagkereset negyvenhárom százaléka szerezhető meg.

Aki mondjuk tizennégy évig az átlagbér környékén volt bejelentve, majd ehhez hozzávásárol még egyet, annak nyugdíjazása után egyetlen év alatt megtérülhet a befektetése, és onnantól tiszta haszon a dolog.

Persze a negyvenhárom százalékos állami résznyugdíjnál valamivel kevesebb jár a pénztártagoknak, hiszen ők a tizenöt év egészében vagy egy részében járulékaikat megosztották kasszájuk és a tb-alap között, ezért a nekik járó nyugdíj negyedét elvesztették (ez nem új eleme a rendszernek, mindig is így volt). A bevásárlás ezzel együtt is kifizetődő lehet, csak néhány hónappal később térül meg.

A magukat a húsz évbe, azaz teljes nyugdíjba bevásárlók nyeresége kisebb, nekik a meglévő tizenöt vagy több év után alapból járó negyvenhárom százalékról csupán ötvenhárom százalékra emelkedik a behelyettesítési arány, miközben a napok megvásárlása nekik is ugyanannyiba kerül. Esetükben tehát lassabban térülhet meg a beruházás.

Hol van a de?

A gond, hogy vásárolni csak az tud, aki elérte a nyugdíjkorhatárt, és közvetlenül a nyugdíjazás előtt van. Magyarul, nem lehet jó előre bebiztosítani a tizenöt–húsz évet, ami miatt fiatalon erre a forgatókönyvre játszani kissé kockázatos. Ha viszont a lehetőség hosszú távon is megmarad (a kormány eddig nem beszélt a kiskapu bezárásáról), akkor az eddig gondoltnál többeknek lehet kifizetődő a pénztári jogviszony fönntartása.

Bár az elmúlt hetekben elsikkadt, de érdemes külön is hangsúlyozni, ami a fentiekből is következik: akinek november végéig vásárlás nélkül is megvan a tizenöt éve, az a nyugdíjkorhatár betöltésekor résznyugdíjra lesz jogosult. A pénztártagok ebben az esetben is az őket megillető összeg körülbelül hetvenöt százalékára számíthatnak.