Konrád, Tivadar
5 °C
14 °C

Szocialista pénzügyminisztereket faggatott az államadósság-kommandó

2011.04.11. 13:33 Módosítva: 2011.04.11. 13:52
László Csabát senki nem rótta meg a száznapos programért, noha az államadósság szempontjából aligha megkerülhető a csomag. A kormánypárti és jobbikos tagokkal felálló államadósságot vizsgáló bizottság Draskovics Tibort inkább támadta, és még csak a jövő héten jön majd Veres János, az előző kormányok leghosszabban regnáló szocialista pénzügyminisztere.

Köztisztviselői és közalkalmazotti béremelések, autópálya építések és a Gripen-vásárlás, állami vállalatok adósságainak átvállalása, a használt lakásokra is kiterjedő lakástámogatási rendszer, a Medgyessy-kormány száznapos programjai, társasági adó és szja-csökkentés, uniós csatlakozás és a ppp-programok, a magánnyugdíj pénztári rendszer kialakítása és a strukturális reformok elhanyagolása. Ezek duzzasztották az államadósságot, a pénzt nem lopták el. A hiányunk az utakra, nyugdíjakra és más szociális programokra ment.

László elismeri a felelősségét

A KSH és az ÁKK adatai szerint az államadósság László Csaba idején 2700 milliárd forinttal nőtt, a 2002 májusi 54,35 százalékos GDP arányos szintről (8843 milliárd forintról) a GDP 58,2 százalékára (11541 milliárd forintra). Az alábbi táblázat az OECD statisztikái alapján készült, de a nagyságrendek itt is azonosak.

 

László a bizottság előtt elmondta: amikor átvette a tárcát, már hat negyedéve hanyatlott a növekedés, az előző kormány lakástámogatááról egyértelműen kiderült, hogy finanszírozhatatlan. A százanapos programmal a kormány igen nagyot kockáztatott, ráadásul 2002 nyarán nem számolt a monetáris politikával kapcsolatos későbbi konfliktusokkal (László szerint fölöslegesen magasak voltak a forintkamatok, ez többletköltséget okozott a költségvetésnek és lassította a növekedést) illetve a rettentően drága autópályépítésekkel sem.

Három év, két pénzügyminiszter

László 2002 májusától volt pénzügyminiszter 2004 februárjáig, ő volt a Medgyessy-kormány első pénzügyminisztere. A kormányváltáskor meghirdetett jóléti rendszerváltásba és az azt követő száznapos programokba bukott bele. Pénzügyminisztersége idején kiugróan emelkedett az államadósság és romlott az államháztartás strukturális mérlege, illetve folyamatosan tolódott az euróbevezetés határideje is.

Pénzügyminiszterként (szintén Medgyessy kinevezettjeként) Lászlót Draskovics Tibor követte, akit Gyurcsány Ferenc 2005 áprilisában mentette fel. Draskovics minisztersége idején folytatódott a makorgazdasági mutatók romlása, ezzel párhuzamosan a hiánymutatók emelkedése. A 2005-re tervezett költségvetési hiányt Draskovics tárcájának sem sikerült tartania, több mint fél százalékponttal elszállt az egyenleg, illetve óriási botrány kavarodott a 2004-es áfa-visszatartásokból is, ezért aztán mennie kellett.

László az akkori közalkalmazotti béremelést (ami a száznapos program legnagyobb kiadási tétele volt) a védelmébe vette, mondván, érzékelték a költségvetési kockázatokat, de a szociális elvárások is jogosak voltak – ezzel a bizottság fideszes tagjai is nagyon egyetértettek, a száznapos programot érdemben a bizottságból senki nem kritizálta. Az a béremelés ma is benne van a fizetésekbe, hogyan élnének ezek az emberek az akkori béremelés nélkül - mondta László, aki ma már nem támogatná a minimálbér adómentessé tételét, bár annak idején ezt megtette.

László szerint a kormányváltás után nem csak a száznapos programok, hanem az állami vállalatok konszolidálása is megterhelte a költségvetést, mert a kormányváltás előtti 2-3 évben (tehát a Fidesz által) fölhalmozott hiányokat is ekkor tették bele a költségvetés mérlegébe. Ekkor került sor az MVM, a Posta, a Malév, a Dunaferr vagy a Bábolna konszolidációjára, állami pénzekkel kellett megtámogatni a tömegközlekedést és a helyi önkormányzatok egy része már akkor is hiányt halmozott.

Azonban a növekedés beindult, 2003-ban 3,5 százalékkal nőtt a GDP, 2004-ben a növekedés 4 százalék fölött volt, ezért nem kellett drasztikus beavatkozás, legalábbis akkor úgy ítélték meg. László szerint az akkor készült számítások figyelembe vették a lépések középtávú hatásait, ha a száznapos programokat követően további finanszírozhatatlan adócsökkentésre és egyéb lépésekre nem került volna sor, akkor 2006-ra el lehetett volna érni a maastrichti kritériumokat. Elismerte ugyanakkor, hogy ennek komoly kockázatai voltak, és mára tudjuk, hogy több akkori előfeltevés sajnos nem igazolódott.

A jóléti rendszerváltásról elhíresült pénzügyminiszter 2004-es távozásakor mondott utolsó beszédében elismerte saját szakmai felelősségét, illetve úgy fogalmazott, hogy a sikerhez reformokra és megszorításokra van szükség.

László meghallgatása végén egy nyilatkozatot is felolvasott. Ebben arról beszélt, hogy az államadósság alakulása összetett folyamatok eredménye, ezért egyes emberek felelősségét nem lehet kimondani, a parlamenti bizottság csak politikai felelősséget állapíthat meg.

Számháború

A bizottság szerint Draskovics Tibor három százalékos államadósság-emelkedésért felel, a volt tárcavezető az Eurostatra hivatkozva ebből 0,8 ismert el. Draskovics ezt vállalhatónak nevezete, főleg, mert az egyenleg a hosszabb távú kötelezettségvállalások eredményeként romlott.

A volt pénzügyminiszter szerint 1995 márciusától 2000 végéig (tehát a Horn-kormánytól a Fidesz első ciklusának közepéig) jól mentek a dolgok a költségvetés szintjén, a gondok ezután kezdődtek.

Így adósodtunk el

A köztisztviselők 100 százalékos béremelése ugyanolyan rossz volt, mint a közalkalmazottak 50 százalékos és a fegyveresek 70 százalékos fizetésemelése - mondta Draskovics.

Megjelentek az autópályaépítések és a Gripen vadászgép-beszerzés (ez utóbbi egy hosszú távú lízing, ami most is terheli a költségvetést) ezek hatása évtizedes távlatban terheli a büdzsét.

Ahogy László Csaba is utalt rá, erre az időszakra esett az állami vállalatok konszolidációja, itt Draskovics szerint több esetben is jó a mérleg: most nyereséget termel az MVM, ahogy a Posta és az MFB is. Rosszul sikerült azonban a közlekedési vállalatok konszolidációja, "valamiért ügyetlennek bizonyult a kormány" - fogalmazott a politikus.

A lakástámogatási rendszer szerinte eltúlzott volt, míg 2001-ben 50 milliárdot költött a költségvetés lakástámogatásra, 2005-ben ennek már az ötszörösét (ebbe a szocpol. és a kamattámogatás is benne van), a 2002-es választások előtt három héttel ráadásul a használt ingatlanokra is kiterjesztették a támogatást. Draskovics szerint a programokból a bankok aránytalan mértékben profitáltak, a rendszer tehát nyilvánvalóan eltúlzott volt.

Draskovics szerint a száznapos programokkal önmagukban nem volt baj, azonban a strukturális reformok elmaradása miatt nem engedhettünk volna meg magunknak ilyen mértékű pénzszórást.

A költségvetési egyenleget tovább rontotta 2003-ban a társasági adó csökkentése, és a 2004-es személyi jövedelemadó csökkentés, ami százmilliárdot rántott ki a bevételi oldalról.

Ekkor indultak be a felsőoktatást modernizáló ppp-programok, ezek szintén duzzasztották az adósságot, ahogy az uniós csatlakozás is terhelte a büdzsét, mert bár nettó haszonélvezők vagyunk (tehát több pénz jön Brüsszelből, mint amennyit mi befizetünk) ez évente egy százalékos többletköltséget jelent - figyelmeztetett Draskovics.

A meghallgatásoknak ez volt a harmadik köre: először az Államadósság Kezelő Központ és a Nemzetgazdasági MInisztérium szakértőit hallgatta meg a bizottság, majd a Magyar Nemzeti Bank és az Állami Számvevőszék következtek. A tervek szerint a munka egy hét múlva folytatódik Veres János pénzügyminiszter meghallgatásával.

Eluralva

Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője tavaly év végén kezdeményezte az államadósság-növekedés okait vizsgáló albizottság felállítását. Az eredeti elképzelés szerint a kilenctagú testületnek idén április 30-ig kell jelentést készítenie a témában. Bár a leadási határidőn nem változtattak, a testület felállítása kissé nehézkesre sikeredett, az ellenzéki pártok távolmaradása miatt.

A szocialisták és az LMP kimaradtak a bizottságból, boszorkányüldözésről és szinjátékról beszéltek, így most a fideszes képviselők mellett kereszténydemokrata képviselők ülnek a bizottságban, illetve egy jobbikos is.

A távolmaradás oka az, hogy Szijjártó az LMP és a szocialisták javaslatait lesöpörte az asztalról. Nem bólintott rá például arra, hogy a testületben fele-feles arányban üljenek a kormánypárti és az ellenzéki képviselők, ragaszkodott a Fidesz kétharmados arányához és a testület elnöklését is pártjánál tartotta. Szijjártó abba sem egyezett bele, hogy az eladósodás történetét ne csak 2002 és 2010 között, hanem több évtizedes távlatban vizsgálja a bizottság.

Szó nélkül elmenni nem lehet

Az elmúlt két kormányzati ciklus valóban az államadósság meredek emelkedését hozta. A Nemzetgazdasági MInisztérium adatai szerint ebben az időszakban 13 491 milliárd forinttal nőtt az adósság, a 2002-es 50 százalékos GDP arányos szintről 2010-re 77,5 százalékra. Ez 27,5 százalékpontos emelkedés, amiért legfőképp a költségvetési hiány növekedése tehető felelőssé. (Az államadósságra vonatkozó adatok alapvetően módszertani különbségek miatt eltérőek. Ezért fordulhat elő, hogy a statisztikák között böngészgetve ugyanarról az évről mást találunk az Eurostat, az OECD vagy éppen az ÁKK oldalán.)

A végeredmény, hogy 2010 végére az összes államadósság 21 790 milliárd forint volt, ami az NGM adósságnyomás-mérője szerint a GDP 80 százaléka fölött van.

 

A kormány most rendhagyó módszerekkel igyekszik letörni az eladósodottságot, elsősorban a magánnyugdíj-vagyon államosításából befolyó pénzt használják erre a célra. A nagyjából 2000 milliárd forintból 529 milliárd forint megy az állami nyugdíjkasszába, a további csaknem 1500 milliárd az államadósság csökkentését szolgálja, részben úgy, hogy 570 milliárdot elköltenek a MÁV és a BKV adósságainak átvállalására, valamint bizonyos ppp-konstrukciók kiváltására. Ez az Orbán-csomag egyik legfőbb célkitűzése, illetve feltehetően az lesz a héten aktualizált és Brüsszelnek kiküldött konvergenciaprogram központi üzenete is.