Nem fejleszt a magyar

Ahhoz, hogy a kormány által kitűzött cél megvalósuljon, és a K+F ráfordítás 2020-ra a jelenlegi 1 százalékról a GDP 1,8 százalékára emelkedjen, elengedhetetlen a vállalati szektor bevonása. A magyarországi cégek ugyanakkor nem tervezik, hogy jelentős mértékben növelik a kutatás-fejlesztési tevékenységgel kapcsolatos ráfordításaikat, sőt a válaszadók 9 százaléka kifejezetten a K+F költéseinek csökkenésére számít.

A Deloitte nemzetközi tapasztalatai szerint a vállalatok hazánk és Lengyelország esetében jellemzően átlagosan az árbevétel 0,9 százaléka alatti összeget, Szlovákia és Románia esetében jellemzően az árbevétel 0,9 – 3 százaléka közötti összeget, míg Horvátország és Csehország esetében jellemzően az árbevétel 3 százaléka feletti összeget fordítottak a kutatás-fejlesztési tevékenységükre.

A regionális összehasonlításból kitűnik, hogy a magyar vállalkozások látszólag kevesebbet költenek K+F-re a régió más országaiban működő cégekhez képest. Ez azt is sugallja, hogy ezen vállalkozások K+F ráfordításainak ösztönzésében van lehetőség a jövőre nézve.

A nemzetközi tapasztalatok szerint az egyes országokban működő cégek K+F költését összességében motiváló tényezők közül a közvetlen, vissza nem térítendő támogatások a legfontosabbak, amit az adókedvezmények, a versenytársak fokozott K+F aktivitása és a megfelelő szakképzettségű munkavállalók rendelkezésre állása követ.

A Deloitte megvizsgálta azt is, hogy melyek lennének azok a külső tényezők, amelyek a hazánkban működő vállalatokat K+F ráfordításaik növelésére ösztönöznék. A válaszadók ezek közé sorolták a támogatások mértékét, a megfelelő képzettségű munkavállalók rendelkezésre állását, a szabályozási környezet kiszámíthatóságát, valamint a közvetlen támogatások előtérbe kerülését az adókedvezményekkel szemben.

A legkevésbé fontos, a vállalati K+F ráfordítások növelését ösztönző, külső tényezőként a szellemi tulajdonjogok védelmét, illetve a versenytársak K+F ráfordításainak mértékét tüntették fel a válaszadó cégek.