Albert, Lipót
2 °C
12 °C

Billeg a hazai élelmiszeripar

2011.05.04. 12:30
Az ágazat helyzete hosszabb távon kedvező lehet, mert állandó a termékei iránti kereslet, jelentős az exportpotenciál, és sok cég van tőkeerős külföldi tulajdonban. Hátráltató tényező is akad azonban szép számmal, kezdve az alapanyagárak nagyfokú ingadozásától, a beszerzési ár alatti kiskereskedelmi értékesítésen át, az import által támasztott egyenlőtlen versenyig.

Sorsdöntő lesz a következő időszak a magyarországi élelmiszeripari cégek számára, amelyek közül a legtöbb a talpon maradás határán billeg. Ezzel együtt is az országos átlaghoz képest – a Coface nemzetközi hitelbiztosító módszertana által készített kockázati besorolások alapján – ezen ágazat vállalkozásai viszonylag elfogadható pozícióban vannak, derül ki a cég elemzéséből.

Ráadásul az utóbbi időszakban csökkent az élelmiszeripari cégek nemzetközi versenyhátránya, köszönhetően annak, hogy – igaz, eredményeket inkább majd csak közép- és hosszabb távon hozó – fejlesztésekkel, beruházásokkal előremenekültek.

Habár Magyarországon a mintegy 550 ezer társas vállalkozásnak csak 1 százaléka foglalkozik élelmiszeripari termeléssel, az ágazat mintegy 2,5 százalékkal járul hozzá a GDP-hez, s nagyobb szeletet hasít ki a külkereskedelemből, mint amire mérete alapján predesztinálva lenne. Fontossága is nagyobb a statisztikák által kimutatható súlyánál, hiszen ezer szállal kötődik egy sor más, nálánál meghatározóbb ágazathoz. Alapanyagainak javát a mezőgazdaság adja, energiafelhasználása jelentős, s a végtermék zöme a kiskereskedelmen, vendéglátáson keresztül kerül a végfelhasználókhoz. Mindeközben támaszkodik egyebek között a csomagolóanyag-iparra, a logisztikára, vagy éppen az élelmiszeripari adalékok előállítóira.

Az ágazat tele van ellentmondással – derül ki Kárpáti Gábor, a Coface ügyvezetőjének a szavaiból. Ez tükröződik a cég módszertana szerinti kockázati besorolás mutatóiban, s azok összehasonlításában is az országos átlaggal. A Coface egy tízes skálán osztályozza a cégeket, ahol az 1-es a legrosszabb, a 10-es legjobb besorolás. Ezen belül az 1-3  nagyon rossz és instabil gazdálkodást, a  4-5 nagyobb, de még viselhető kockázatot, s hosszabb távon nem stabil kilátást jelez; a 6-os és az afeletti besorolás pedig azt mutatja, hogy a cégnek közép- vagy hosszabb távon jók a kilátásai.

Mint az átlagos hazai cégek

A Coface által vizsgált élelmiszeripari vállalatok viszonylag jól követi az összes hazai vizsgált cégek kockázati megoszlását mutató országos átlagot, persze sajátosságokkal. Ilyen például az, hogy a 3-as, és 4-es besorolással rendelkező, fokozott kockázatra utaló minősítésű csoportokba arányaiban kevesebb élelmiszeripari cég tartozik, mint az országos átlag.

A legtöbb vizsgált cég (ebben az ágazatban is) az 5-ös kategóriába esik, abba, amelyik még elfogadható kockázatot jelent, de a hosszabb távú életképesség erősen kérdéses. Az ide tartozó cégek bármerre billenhetnek. Ugyanakkor az élelmiszeripari cégek arányaiban nagyobb számban tartoznak az ennél jobb kockázati csoporthoz, aminek a vélhető oka az, hogy ebben az ágazatban elég jelentős a külföldi tulajdonosi kör, ami nagyobb tőkeerőt, illetve stabilabb hátteret is jelent, s ez megjelenik a minősítésekben is. E cégek eladósodottsági helyzete ugyan romlott, ám miután ennek oka elsősorban a fejlesztésekben keresendő, a cégek értéke, vagyona is sok esetben nőtt. Mindenesetre az elkövetkező időszak sorsdöntő lesz az élelmiszeripari cégek számára, kiderül ugyanis, merre fejlődnek tovább.

Segít a multi tulajdonos

Az élelmiszeripari cégek jövőjét számos tényező befolyásolja. Például az alapanyagok és az energia világpiaci, s így hazai árának rendkívüli mértékű ármozgása. Miközben azonban az alapanyagok 2007-től kezdődően különösen hektikus ármozgása (ám tendenciájában emelkedése) meghatározza az ágazat cégeinek a költségeit, a kiskereskedelemben, a nagy láncok áralakító politikája miatt az élelmiszeripar által érvényesíthető árdrágulás jóval lassúbb folyamat, mint a csökkenés. Ez már eleve veszteségeket okoz a cégeknek, amelyeket emellett sújt egyebek között a beszerzési ár alatti értékesítés, nem szólva a jelentős importáradatról, amelynek olcsósága letöri a hazai beszállítók árait. Általában véve is nagy a kockázata annak, hogy az élelmiszeripari vállalkozások időben a pénzükhöz jussanak.

Javítja ugyanakkor a vállalkozások helyzetét a stabil igény az élelmiszeriparra. Mert bár a fogyasztók, végfelhasználók árérzékenysége valós tény, a kereslet konstansa éppen ennyire igaz. Emellett komoly lehetőségeket tartogat az export, amely bőven fel tudja szívni a többlettermelést. Ehhez persze folyamatosan meg kell dolgozni a már meglévő és az új piacokat egyaránt, s arra is szükség van, hogy a meglévő külpiaci kereslet, illetve hazai kínálat találkozzon, például komoly exportösztönzés segítségével – hívja fel a figyelmet Bagyura András a Coface kereskedelmi igazgatója.

Javítja az ágazat egészének a kilátásait az is, hogy a cégek között nagy arányban vannak tőkeerős külföldi tulajdonúak, s egyre nagyobb számban olyan magyar kézben lévő vállalkozások is, amelyek jó eredményeket produkálnak. S ez a beszállítói láncon belül kedvező fejlemény, hiszen a nagyobb szereplők tőkeerősebbek, fizetőképesek és jobb kilátásokkal rendelkeznek. De miként általában az egész ágazatra, erre is az ellentmondás jellemző: ugyanis a tőkeerősek jobban uralják a beszerzési piacot; a felvásárlási kapacitásukban befolyásolják a beszállítókat, válogatnak köztük és megrostálják őket. S ez ismét túlmutat az élelmiszeriparon.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?