Sándor, Ede
6 °C
10 °C

Hogy világít a húszezres?

2011.05.07. 10:07
Több ezer, minden korábbinál profibban elkészített, ezért nehezen felismerhető hamis húszezres került forgalomba 2009 őszén, majd hasonlóan jó tízezres-hamisítványok is felbukkantak. A szimpla UV-lámpán foszforeszkálnak, mint korpa a diszkóban, a csodatoll láthatatlan marad rajtuk, és a szabad szemmel látható biztonsági elemeik is megvannak. A szuperhamisítvány ellen a szuperfény az egyetlen eszköz.

A bazilika kupolája előbb zöld, aztán piros. Az Elfújta a szélből a húszezresünkre sétált ifjú pár előbb zöld – aztán ismét. Bíp, bíp, bíp, játszunk el egy kütyühangot, bíp, bíp, bíp, hamis pénz van a kezünkben. Míg a Szent István-i tízezressel minden rendben volt, addig a húszezres házi gyártmányúnak bizonyult.

Ha ez a kaland egy boltban, postán, bankban játszódik, most szegényebbek vagyunk egy húszezressel, és még némi hivatalos procedúrára is felkészülhetünk (sőt, mivel húszezres nemigen lehet visszajáró, valószínűleg egészen hosszasan kellene a rendőrségen mesélnünk arról, hogyan jutottunk hozzá). Szerencsére a Magyar Nemzeti Bank soroksári készpénzforgalmi központjában vagyunk, tudják, ahol a nemzet ezermilliárdjait is tárolják. Itt dolgoznak az ország legjobb készpénzvizsgálói, akik a legszuperebb hamisítványokat is kiszúrják, és akik épp ilyen szuperhamisítványokat osztogattak nekünk.

Fél év alatt nagy bukó

Percekkel később már tudtuk: nincs az a pénz, még igazi sem, hogy pénztárosok legyünk.

Képzeljük el: dolgozunk egy hipermarketben vagy egy nagyobb posta pénztárában, és naponta több ezer bankjegy megy át a kezünkön. Lehet, hogy akár tízezer is. Fél év alatt egymillió – márpedig ennyiből a statisztika szerint húsz-harminc hamis lesz.

Ráadásul ezek a 2009-ben feltűnt szuperhamisítványok tényleg nagyon jók. A húszezresnek látszó tárgyat tapogattuk, nézegettük, szaglászgattuk, gyűrögettük, fény felé tartva forgattuk, mint művelt alkoholista a pohár bort, mégsem láttuk annak. Mármint nem bornak, hanem hamisítványnak.

 

Pontosabban: miután tudtuk, hogy az, kerestük rajta az árulkodó jeleket, de nem sok ilyet találtunk. Első ránézésre úgy tűnt, van Deák Ferenc-tükörkép a vízjelmezőben, ott, ahol lennie kell, van biztonsági szál és fémcsík és H-betűvé formálódó karaktertöredékekből álló illeszkedőjel és MNB-feliratos rejtett kép (de aztán a szakértők megmutatták, hogy a vízjel nem vízjel, a biztonsági szál néha csak rajz, a fémcsík körömlakkfesték is lehet, az illeszkedőjel nem illeszkedik, a rejtett kép akkor is látszik, ha nem kellene).

Megérzés vagy fásulás?

Ha mégis csak pénztárban dolgoznánk, és napi több ezer bankjegy menne át a kezünkön, a tapintásából valószínűleg kiszúrtuk volna: semmi kidomborodó metszetmélynyomás, és a papírja is olyan furcsa. De az is lehet, hogy nem, hogy ennyi pénztől még a leglelkesebb pénztárosként is elfásulnánk, mint Madrid-szurkoló a Messi-góloktól, és továbbengednénk (pláne, hogy egy nagy forgalmú pénztárban nincsenek hosszú percek gyűrögetni, fény felé tartani, aprólékoskodni).

Nem véletlenül kapták ezek a házi gyártású húszezresek annak idején a szuperhamisítvány nevet: ha nem is tökéletesek, majdnem azok. Annyira, hogy a hamis pénzeket kiszúrni hivatott kütyüket is megtévesztik.

Van például a csodatoll, néhány ezer forintért kapni. Az benne a csoda, hogy ha végighúzzuk egy igazi pénzen, nem hagy semmit – vagy csak valami halványsárga csíkot –, míg ha egy hamison vagy bármilyen papíron próbálkozunk vele, sötétbarna, fekete nyoma marad. De bizonyos hamisítványoknál nyoma sincs a barna vagy fekete nyomnak, a csodatoll valódinak mutatja. Akárcsak a miniatűr, kulcstartó nagyságú UV-lámpa, az elvileg a hamis pénzek kiszűrésére is alkalmas pénzszámlálók vagy akár a legtöbb helyen használt UV-fényes, úgynevezett UV-A fényt használó ellenőrző készülékek. És persze nem használ a kaparászás sem, habár időről időre felröppennek olyan híresztelések, hogy a hamis pénz, ha megkapargatják, festéknyomot hagy.

Nem kell rettegni

Mégsem kell azonban kardunkba dőlni, és mint az 1999-es ötezres-hamisítás idején, a pánikszerű megoldást választva visszautasítani mindenkit, aki tíz- vagy még inkább húszezressel a kezében közelít felénk, derül ki az MNB szakértőinek elmondásából. Bár tizenkét éve egyes borsodi és szabolcsi vidékeken valóban az történt, hogy már a valódi ötezreseket sem fogadták el a nagymértékű hamisítás és a szintén nagyon jó minőségű hamisítványok miatt, a helyzet most több szempontból jobb. Egyfelől akkor, 1999-ben tényleg elözönlötte az országot a hamis ötezres: nagyjából harmincezer darab volt forgalomban belőle, ami 150 milliós kárt okozott, míg az elmúlt években az összes címletből is csak átlagosan évi hét-tizenkétezer darab hamisat találnak, és a kár is csak nagyjából évi 70 millió.

Másfelől, és ez a fontosabb: a mostani szuperhamisítványok ellen száz százalékos biztonsággal lehet védekezni – igaz, egy nem nagyon elterjedt eszközzel. Ez az UV-A/C lámpa, egy olyan eszköz, ami a hagyományos mellett egy másik UV-tartományban is megvilágítja a pénzt. A forintbankjegyekbe ugyanis UV-C fényben világító elemeket is elhelyeztek – ez a világon is ritkaságszámba megy, ilyen biztonsági megoldásokat jellemzően okmányokban szoktak használni –, ezért a nem hamis pénzek színváltósak: másként világítanak az A, másként a C típusú UV-fényben. A száz százalékos biztonságot az jelenti, hogy a kétféle színben világítani képes (UV-A-ban zöld,UV-C-ben piros) festék kereskedelmi forgalomban nem kapható – nem úgy, mint a csak UV-A-fényben világító –, így azt a legprofibb hamisítók sem tudják reprodukálni, mondják a jegybankosok.

Nagyipari pénzgyártás

Minden mást viszont igen: a tavaly elterjedt hamis tízezreseket például már nem a korábban megszokott módon, kézműves munkával barkácsolták, hanem profi nyomdagéppel készítette profi nyomdász. Így rövid idő alatt sok hamis pénzt tudtak gyártani – ezekből a tízezresekből több ezer készült, és az MNB-s becslések szerint tíz-tizenöt százalékuk még forgalomban van –, majd hosszú ideig teríthették (ami a nyomozást is megnehezítette).

A jegybank szerint nemzetgazdasági érdek a legjobb hamisítvány ellen is biztosan használható UV A/C lámpák elterjedése. Nem a 70 milliós kár miatt; bár az is nagyon fájó a károsultaknak, a túlnyomórészt ártatlan magánszemélyeknek. Hanem azért, mert ha egy nagyon jó hamisítvány elterjed, és tartósan a forgalomban marad, az rombolja a gazdasági szereplők egymással szembeni, de akár a forinttal szembeni bizalmát is (mint történt 1999-ben). Ez oda is vezethetne, hogy a hamisítók által nagyon támadott címletsorozatot le kell cserélni, márpedig egy tízezres- vagy egy húszezrescsere költsége megközelítené a tízmilliárdot.

Hogy ennyit ne kelljen költeni, ötvenmilliós keretet hozott létre az MNB a közelmúltban: ennyi pénzzel nyújtana majdnem kétharmados támogatást, hogy a kiskereskedők UV A/C-gépeket vásároljanak. A programba a pénzvizsgáló készülékeket forgalmazó cégek május 9-ig regisztrálhatták magukat, a központi banknál abban bíztak, hogy akár negyven-ötven céggel is szerződhetnek. A regisztrált kereskedőkön keresztül folyósítják majd  támogatásként a kiskereskedőknek eladott készülékek nettó kiskereskedelmi árának hatvan százalékát, de eszközönként legfeljebb 20 000 forintot. Az MNB emellett arra is készül, hogy a hitelintézeteket és a postákat jogszabályban kötelezze az UV A/C bankjegyvizsgálók telepítésére. Ezt várhatóan 2013-tól fokozatosan  vezetik be.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!