Salamon
9 °C
24 °C
Index - In English In English Eng

Kell-e nekünk bármiről is egyeztetni?

2011.06.15. 08:19
A szakszervezetek bánják, a munkaadók véleménye megosztott arról, jó-e, hogy megszűnik az Országos Érdekegyeztető Tanács. Az OÉT-et és két másik egyeztető fórumot Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács váltja fel, ennek azonban nem lesznek kötelező érvényű döntései. A háromoldalú egyeztetések megszűnésével az általánosan elterjedt európai gyakorlathoz közelítünk, ráadásul a munkavállalók többsége eddig is kimaradt a kollektív béralkuból.

Május végén döntötte el a kormány, hogy megszünteti a kabinet, valamint a munkaadók és a munkavállalók érdekképviseleti szerveinek háromoldalú egyeztető fórumát, az Országos Érdekegyeztető Tanácsot, a titkárait május végén már fel is mentették. Az OÉT és két másik szervezet, a Gazdasági és Szociális Tanács, valamint a Gazdasági Érdekegyeztető Fórum helyett létrejön Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács (NGTT).

Nem kötelez

A kormány javaslata szerint az NGTT döntései nem lennének kötelező érvényűek, az a társadalom egészét lefedő, általános gazdaságpolitikai és szociális kérdéseket megvitató, konzultatív jogkörű tanácsadó testület lenne. Az OÉT megszűnésével hatályukat vesztik azok a korábbi jogszabályok, amelyek alapján a kormánynak  konzultálnia kellett az OÉT-tel például a minimálbér nagyságáról, illetve bértárgyalásokat kellett kezdeményeznie a testülettel.

Az új, civilekből és a történelmi egyházak képviselőiből álló testületnek csak konzultatív jogosítványai lesznek. Ez azt jelenti, hogy nem lesz ezentúl kollektív bérajánlás, és a kötelező minimálbérről is kizárólag a kormány dönt majd, a piaci szereplők és a szakszervezetek véleményét csak meghallgatnia kell.

Az új modell egyáltalán nem idegen az európai modelltől – sőt, az a ritkább, hogy, mint nálunk volt eddig, háromoldalú egyeztetések legyenek –, azonban ezzel tovább romlik a munkavállalók béralku-pozíciója. A kialakult helyzettel ennek ellenére nem minden munkaadó elégedett.

Orbán és Matolcsy az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) az új kormány hivatalba lépését követő első plenáris ülésén (Fotó: Soós Lajos)
Orbán és Matolcsy az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) az új kormány hivatalba lépését követő első plenáris ülésén (Fotó: Soós Lajos)

Megosztottak

Nem jó, ha az üzleti szféra béreit, foglalkoztatási helyzetét érintő ügyek tárgyalásába olyan szervezetek kapcsolódnak be, amelyek mellékszereplőnek számítanak, mondta például a változásról Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) főtitkára. Dávid ide sorolta gazdasági önkormányzatként működő Magyar Kereskedelmi és Iparkamarát (MKIK) is.

Amely elnöke viszont érezhetően elégedett az új helyzettel. "Az OÉT összetétele és működési rendszere lényegében konzerválódott. Azt, hogy tagjai mennyire reprezentálják a magyar munkaadókat, munkavállalókat soha senki nem vizsgálta, ez lényegében egy posztkádári örökség” – mondta Parragh László, a kereskedelmi és iparkamara elnöke az Indexnek. A szervezet elődje 1988-ban alakult, első nagy feladata a taxisblokád idején volt, fontos szerepet játszott a gazdasági átmenet feszültségeinek csökkentésében.

A magyar érdekegyeztetés rendszere átalakításra szorul, az OÉT-nek jelenleg kevés témában, de nagy befolyása van, és bár a közhatalom gyakorlásához szükséges demokratikus legitimációval nem rendelkezik, a kormánynak konzultációs kötelezettsége van a tanáccsal bérkérdésekben, mondta Parragh. Arról is beszélt, hogy "évente kétmilliárd forintot költünk a költségvetésből érdekegyeztetésre, az OÉT ezen kívül különböző pályázatokon keresztül nagyjából még ugyanennyit kap, a pénz többsége működési költségekre megy el".

Egységesek

Ezek a gondolatok lényegében ismerősek lehetnek az OÉT megszűnésével kapcsolatos kormányzati kommunikációból, miszerint az OÉT nem kellő költséghatékonysággal működik, és csak egy szűk társadalmi réteget képvisel. Ez "rosszindulatú, szakmaiatlan, megalapozatlan, hazug" állítás – vélekedik ezekről a kijelentésekről Borsik János, az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke. Az új testületről azt mondta: az nem lesz képes átvenni az OÉT funkcióit, működésképtelen lesz.

A szakszervezeti tábor más vezetői hasonlóan kritikusak, derül ki egy korábbi hírügynökségi körképből. Gaskó István Liga-elnök azt mondta, beláthatatlan következményei lesznek, ha  a munka világával, vagyis az "ország termelő műhelyével" történő egyeztetések megszűnnek. Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke azt ugyan jónak mondta, hogy létrejön egy ilyen széleskörű konzultációs testület, de úgy érzi, a munka világáról speciális egyeztetések kellenek. Az MSZOSZ elnöke, Pataky Péter szerint az, hogy a kormány az új rendszerben csak közvetítői szerepet szán magának, azt erősíti, hogy inkább látszategyeztetés várható.

Nem előzmény nélküli

Az elmúlt években több jele is volt annak, hogy a bő húsz év alatt megszokott érdekegyeztetési mechanizmuson változtatni kell. Az egyik ilyen volt, hogy amikor ezt a rendszert 2008-ban szerették volna jogszabályban is rögzíteni, az Alkotmánybíróság az alaptörvénnyel több ponton is ellentétesnek minősítette a törvényszöveget.

Az akkori kormány a döntés után kijelentette, továbbra is az OÉT-et tartja a munkaügyi egyeztetés fő fórumának és a tanácsban született megállapodásokat kötelezőnek tartja magára nézve. Egy évvel később az Ab-döntést is figyelembe vevő újabb törvényjavaslatot adtak be az OÉT-tel kapcsolatban, a tanáccsal való konzultációs kötelezettségről szóló jogszabályokat akkor a Fidesz is megszavazta.

Holott már régóta tudni lehetett azt is, hogy Orbán Viktornak nem tetszik az érdekegyeztetésnek ez formája. Ennek már az előző kormányzása alatt is hangot adott, úgy vélte, azzal, hogy pártját megválasztották, kezükbe adták a munkaadók és a munkavállalók képviseletét is. A miniszterelnök a 2010-es után sokáig nem hívta össze az OÉT-et, majd őszi ülésükön úgy fogalmazott: “az érdekegyeztetés jelenlegi formáját nem tekinti kőbe vésettnek a kormány”.

Az Országos Érdekegyeztető Tanács ülése a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban tavaly októberben. (Fotó: Soós Lajos)
Az Országos Érdekegyeztető Tanács ülése a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban tavaly októberben. (Fotó: Soós Lajos)

Európában sem elterjedt

Ha szétnézünk az Európai Unió más államaiban, azt látjuk, hogy az állam viszonylag korlátozott szerepet vállal a bérek kialakításában. Az Európai Központi Bank tanulmánya szerint a magyarországi gyakorlathoz hasonló háromoldalú tárgyalások csak hat, jellemzően közép-európai államban jellemzőek. Néhány országban vállal még közvetítő szerepet a munkavállalók és a munkáltatók között vitás kérdésekben, de a főszereplők a legtöbb országban a munkáltatói és munkavállalói szervezetek, az állam nélkül. A táblázatban nem szereplő államok jellemzően csak a közszféra béreit állapítják meg.

A háromoldalú egyeztetéseken általában szociálpolitikával kapcsolatos témákban születnek döntések, mint például a munkanélküli segély, társadalombiztosítás és minimálbér – erre példa többek között Észtország vagy Litvánia. Finnországban is rendszeresen beleszól az állam a bértárgyalásokba, amikor évente összeül a háromoldalú jövedelempolitikai bizottság, aminek a fő feladata a béremelési irányelvek meghatározása az aktuális infláció és termelékenység figyelembe vételével. A legtöbb államban a háromoldalú tárgyalások feladatai közé tartozik a munkakörülmények megtárgyalása és a társadalmi párbeszéd elősegítése is.

 A kormány szerepe a bérmeghatározásban
  Közvetítő Háromoldalú tárgyalások résztvevője Közszféra bérének meghatározója
Magyarország   x x
Olaszország   x x
Ciprus   x x
Észtország   x x
Szlovénia x x x
Lengyelország x x x
Finnország x   x
Belgium x   x
Franciaország x   x
Németország     x
Nagy-Britannia     x
USA     x

Forrás: EKB

Megegyeznek egymással

A munkavállalói és munkáltatói szervezetek közötti megállapodások egyre nagyobb szerepet kaptak az elmúlt évtized alatt, és ma már sok helyen, köztük Belgiumban, Görögországban és Spanyolországban is ezek jelentik a fő bérkoordinációs mechanizmust.

Belgiumban kétévente tárgyalnak és állapodnak meg az aktuális béremelések fő vonalairól, Spanyolországban 2002 óta érvényes az a szakszervezetek és munkáltatói szövetségek közötti megállapodás, ami meghatározza az éves bértárgyalások kereteit. Finnországban, Írországban és Szlovéniában az általános irányokat szabja meg háromoldalú tárgyalásokon a kormány, a munkavállalói és a munkáltatói szervezetek.

Egy másik típusú koordináció, amikor egy szervezeten belül születnek meg a döntések. Ez általában akkor fordul elő, ha a szakszervezetek vagy a munkáltatói szövetségek kezükbe veszik a tárgyalások irányítását, és közös döntésekre törekszenek. Ez jellemző Csehországra, a legtöbb skandináv államra, Hollandiára, vagy Olaszországra. Sok esetben egy „vezető” gazdasági szektorban születik először döntés, és ezt követi később a többi ágazat (Ausztriában és Németországban például az ipar az úttörő).

Nem közösködünk

Magyarországon a bértárgyalások fő szintje a vállalatoknál maradt. Európai összehasonlításban is meglehetősen alacsony, mindössze egyharmados a kollektív béralkukban résztvevők aránya, így a dolgozók kétharmada maga alkudozik a munkáltatójával.

A kollektív béralkukban résztvevők aránya kétféleképpen lehet magas: egyrészt a szakszervezeti tagságon keresztül - például a skandináv államokban a munkavállalók túlnyomó többsége szakszervezeti tag -, vagy a szabályozás miatt, ami kötelezővé teszi a kollektív döntések alkalmazását a munkavállalók széles körére. Ez utóbbira példa Ausztria, ahol a munkáltatók oldalán szerepel a kereskedelmi és ipari kamara, aminek minden munkáltató tagja, így a munkavállalók túlnyomó többsége automatikusan érintett lesz a kollektív bértárgyalásokban.

Ország A kollektív béralkukban résztvevők aránya (%) A kollektív béralkuk meghatározó szintje
Románia 100% Alapok országos szinten; részletek iparági és vállalati szinten
Ausztria 98% Iparág
Franciaország 98% Iparág és vállalat
Belgium 96% Országos (keretmeghatározás)
Szlovénia 96% Iparág
Finnország 91% Iparág – de nagy a vállalati szint szerepe is
Portugália 90% Iparág
Svédország 90% Iparág – de nagy a vállalati szint szerepe is
Hollandia 85% Iparág
Dánia 80% Iparág – de nagy a vállalati szint szerepe is
Olaszország 80% Iparág
Ciprus 75% Iparág és vállalat
Spanyolország 71% Iparág – országos és tartományi szinten
Norvégia 70% Országos és iparág
Görögország 65% Iparág
Németország 62% Iparág
Luxemburg 60% Iparág és vállalat (szektortól függően)
Málta 51% Vállalat
Csehország 50% Vállalat
Írország 44% Vállalat (a országos szintű alku lebontása után)
Szlovákia 35% Iparág és vállalat
Lettország 34% Vállalat
Nagy-Britannia 33% Vállalat
Észtország 33% Vállalat
Magyarország 33% Vállalat
Bulgária 30% Vállalat
Lengyelország 30% Vállalat
Litvánia 15% Vállalat
EU összes 66%  

Forrás: L. Fulton (2011): Worker representation in Europe

Fontos a kollektív béralkukban résztvevők aránya mellett az is, hogy ezek a bértárgyalások milyen szinten történnek. Vannak államok, ahol az országos szintű megállapodások megszabják a további, alacsonyabb szintű tárgyalások kereteit. Ez a helyzet például Belgiumban, ahol az országost iparági és vállalati szintű tárgyalások is követik.

A válság átírta a hagyományokat

Ugyanakkor a válság sok helyen érzékenyen érintette e régóta élő rendszereket: közel negyven évig Finnországban is rendszeresek voltak az országos megállapodások, azonban 2007-ben a munkáltatók megtagadták az új egyezmény megtárgyalását. Ehhez hasonlóan Írországban is összeomlott a válság hatására az egyezmények rendszere, ami több mint húsz éve országos szinten meghatározta a béremelések mértékét.

Más országokban iparági szinten folynak a tárgyalások, például Svédországban vagy Dániában is ezen a szinten határozzák meg azokat a kereteket, amikre az alacsonyabb szintű tárgyalások támaszkodnak. Ráadásul ezeken a szinteken még mindig nagy tér van a mozgásra: Dániában csak a munkavállalók tizenhét százalékának a bérét határozta meg teljes egészében iparági szintű döntés.

 A minimálbér mértéke egyes európai országokban (Eurostat)
 Euróban, havonta
Bulgária 122,71
Románia 157,2
Litvánia 231,7
Észtország 278,02
Magyarország 280,63
Lettország 281,93
Szlovákia 317
Csehország 319,22
Lengyelország 348,68
Horvátország 381,15
Törökország 384,89
Portugália 565,83
Málta 664,95
Szlovénia 748,1
Spanyolország 748,3
Görögország 862,82
Egyesült Államok 940,48
Nagy-Britannia 1138,54
Franciaország 1365
Belgium 1415,24
Hollandia 1424,4
Írország 1461,85
Luxemburg 1757,56

Ezen kívül vannak olyan államok, ahol az iparági és a vállalati szintű tárgyalások párhuzamosan folynak, és nem kapcsolódnak egymáshoz szorosan: például Hollandiában vagy Spanyolországban a munkavállalók nagy részére vonatkoznak az iparági egyezmények, de főként a nagyobb cégek alkalmazottainak a béréről vállalati szinten születik döntés.

Végül vannak olyan államok, például Nagy-Britannia és a közép-európai térség nagy része – köztük Magyarország is –, ahol az iparági szintű tárgyalások a magánszektorban nagyrészt elhaltak, és a vállalati szintű egyezmények váltak meghatározóvá.