Mol: Hernádi Zsolt nem vesztegetett

"Ami a horvát médiában megjelent, az mind találgatás és szóbeszéd. A Molnak semmilyen hivatalos információja egy esetleges nyomozásról az ügyben nincs" – reagált a Mol a Jutarnji List horvát ügyészségi forrásokra hivatkozó cikkének állításaira.

A cikk szerint Hernádi Zsolt megvesztegette Ivo Sanader korábbi horvát miniszterelnököt, hogy a Mol úgy vehesse át az INA 47,26 százalékát, hogy a horvát állam leválasztja a cégről a veszteséges gázágazatot. Az ügyben vizsgálódó horvát ügyészség szerint a horvát kormány erről döntő ülésén Sanader és helyettese, Damir Polančec személyesen győzködték a többi kormánytagot arról, a gázüzletág leválasztása jó biznisz lesz a horvát államnak. Az ügyészség szerint ennek fejében a Mol vezére tízmillió eurót utalt át Ivo Sanadernek.

Offshore cégeken keresztül

A vesztegetési pénzt állításuk szerint a Mol két ciprusi offshore cége, a Cerena Holding Limited és a Hungary Oil Product Limited fizette ki a horvát miniszterelnökhöz közel álló Robert Ježić svájci offshore-cégének, a XenoplastShipping AG-nak. Az utalások első, 2,6 millió eurós részletét a lap, illetve az ügyészség szerint 2009. július 17-én, a második, 2,4 millió eurós részletet július 18-án utalták.

Ivo Sanader 2009. szeptember 1-jén mondott le váratlanul a miniszterelnökségről, hivatalosan szeptember 6-ig maradt kormányfő. (Az ügy részleteit ismertető Jutarnji List-cikkben Hernádi Zsoltot Hernádi Zoltánnak hívják, a Hungary Oil Product Limited nevében a Hungaryt y helyett i-vel írják, és egy teljes hónapot tévednek Sanader lemondási időpontjával kapcsolatban, augusztus 1-re datálva azt, így összefüggésbe hozva a július közepi tranzakciókkal.)

Ivo Sanader lemondását sokan korrupciós ügyekkel hozták összefüggésbe. Megjegyzendő azonban, hogy amikor 2003-ban hatalomra került, az igazság bajnokaként tartották számon. Ő volt az, akinek vezetésével pártja, a HDZ leszámolt a múlttal és a Franjo Tudjman-éra utolsó pár évét uraló hercegovinai politikai-gazdasági csoporttal, a hercegovác maffiával. Ez idő alatt sokak érdekeit sérthette.

Cáfol a Mol

Ahogy a Mol felbukkanása is. Legalábbis az INA mostani vezetéséhez közeli forrásaink szerint a magyar olajcég az irányítás átvétele után több beszállítói szerződést is felülvizsgált, nem egy esetben 60 százalékkal csökkentve az addigi kifizetéseket. "Milliárd kunás tételről (1 kuna = 36 forint) beszélünk. Most már nem lehet az INA pénzén jachtot venni, az INA hitelkártyájával Chelsea-meccsre menni. Ez sokak érdekét sértette" – helyezte új megvilágításba a vádakat forrásunk.

A Molnál az Indexnek azt mondták: soha semmilyen kifizetés, vagy arról szóló egyezség nem történt, sem közvetlenül, sem közvetetten, sem az INA privatizációja során, sem azt követően, a horvát politikai élet egyetlen szereplőjével vagy döntéshozójával sem. "Társaságunk határozottan visszautasítja az ezzel összefüggésben tett gyanúsításokat, amelyekkel szemben szigorú jogi eszközökkel fel fog lépni" – közölte a cég.

Lassú hódítások

Az INA a Molnak annak idején a terjeszkedés kapuját jelentette Bosznia, Montenegró, Koszovó, Albánia és Szerbia felé, ráadásul az Adria-kőolajvezeték alternatív nyersanyagforrás is volt az orosz olajjal szemben. Ehhez jött a horvát vállalat komoly kutatási és kitermelői tevékenysége, amire a Molnak amúgy is régóta fájt a foga. További szinergiát reméltek – az időközben szintén a Molba integrált – TVK olefintermelésének és az INA naftatermelésének összehangolásától is, a finomítás közben képződő nafta ugyanis alapanyagként használható a festék- és gyógyszergyártásban.

Emellett a százhalombattai és pozsonyi finomítók termelésével összehangolva az INA két finomítóját a Mol az összes olyan piacát, ahol töltőállomásokkal rendelkezik, el tudja látni kőolajtermékekkel.

Legyőzve az OMV-t

Tulajdonrészt a Mol 2003-ban szerzett az INA-ban, a horvát állami vállalatért az OMV-vel szállt ringbe. A tenderen 85 millió dollárral kínált többet, mint az osztrákok, és nagyjából százmillióval többet, mint amennyit a pakett az elemzők szerint ért, így 25 százalék plusz egy részvény nagyságú részesedést szerzett a társaságban. A megállapodás szerint a Mol öt évig nem növelhette a részesedését a cégben, és három évig nem csökkenthette az INA alkalmazottainak létszámát.

Az öt év letelte után, 2008-ban folytatta az integrációt, 2008 októberében 47,15 százalékra növelte a részesedését, így 44,83 százalékával a horvát állam kisebbségbe került. Egy évre rá a magyar vállalat már az operatív irányítást is átvette, 2009 január végén részvényesi megállapodást kötött arról, hogy az INA hatfős igazgatóságába három főt delegálhatnak a magyarok, köztük az elnököt, akinek szavazata egyenlőség esetén dönt. A horvát kormány szintén három főt delegál a testületbe, ugyanakkor vétójoga van. (A vétójog a Mol többségi tulajdonával is megmaradna, ilyenformán a helyzeten érdemben nem változtatna, ha Hernádiéknak sikerülne megszerezniük a többséghez hiányzó pakettet.)

A hiányzó többség

A Mol az utóbbi évben többször is megpróbálta megvenni a többséghez hiányzó részvényeket, ezt a törekvést azonban a horvát belpolitika rendszerint megcsáklyázta. Emlékezetes: amikor a Mol december közepén a nyolcszázalékos közkézhányadot szerette volna megvenni, a 800 910 darab részvényért egyenként 2800 kunát – a tőzsdei árnál 60 százalékkal többet – ajánlott. A bejelentés után elsősorban a horvát nyugdíjalapok vásárolni kezdték az INA-részvényeket, 3200 kunás szintig srófolva az árat.

Később a horvát pénzügyi felügyelet felfüggesztette az INA részvényeivel való kereskedést, a Molt pedig tőzsdei manipulációval vádolta meg. A felügyelet szerint a cég a tavaly decemberi nyilvános ajánlattételi felhívással a korábbi ajánlattételi áron akart értékpapírokhoz jutni, miközben titokban igyekezett megszerezni a papírok több mint 50 százalékát. A Mol a múlt héten kérelmezte a horvát pénzügyi felügyelet döntésének bírósági felülvizsgálatát és megsemmisítését.

Nemzeti jelszavak

A Mol közleménye szerint a két éve átvett irányítás eredménye, hogy ma az INA sokkal versenyképesebb vállalat, ami többek között a beruházásokon és beszerzéseken elért 10-60 százalékos megtakarításoknak is köszönhető. Nyilvánvaló, hogy ennek az átalakulásnak vesztesei is vannak.

"Azon kereskedők és beszállítók sokasága, akik immár nem tudnak a piaci ár fölött extra profitot realizálni és a korábban megszokott módon az Inával baráti vagy politikai alapon üzletelni. Azok, akiknek lehetőségük volt arra is, hogy az INA-val szemben fennálló tartozásukat ne fizessék évekig. A vesztesek többnyire ugyanazok, akik személyes érdekeiket előszeretettel rejtik az úgynevezett nemzeti érdek jelszava mögé" – írják.