Ha olcsó gáz van, akkor minden van

2011.06.24. 13:42
A jövő év a fordulat éve lesz a magyar energetikában, az állam minden fontosabb területre betenné a lábát. Cikksorozatunk első részében az államosítás szándékának érzelmi és racionális szálait próbáltuk meg felgöngyölíteni, második írásunk az áramszektorban kereste az állam helyét. Ezúttal a tervezett hódítások legfőbb célpontját, a gázpiacot tekintjük át.

Akármi is kerül állami kézbe az energetikában a következő években, annak szinte biztosan köze lesz a gázhoz. Az ambíciókról már korábban is fel-fel röppentek hírek, majd a Magyar Villamos Művek (MVM) hivatalosan is bejelentette, meghatározó szerepre készül a gázpiacon, részt kíván venni a nagykereskedelemben és a szállításban. Hogy nekünk is jó lesz-e, ha az állami polip karjai megnőnek, az egyelőre kétesélyes, sikeresnek mindenesetre akkor lesz mondható, ha olcsóbb gázt hozhatnak a hódítások. Ha olcsó gáz van, akkor minden van.

Legalábbis Magyarországon, ahol európai szinten is kiugróan nagy arányban használunk földgázt. Gázzal főzünk, gázzal fűtünk, az erőművek jelentős része is földgázalapon működik. Ha a gáz drágul, az az egész gazdaságot megviseli: megnőnek a rezsiköltségek, drágábban termelnek a gyárak, többe kerül a hétköznapi élet. Bár egy felmérés szerint a pártválasztási preferenciák kevésbé függenek a gáz árától, mint azt a politika elképzeli, a választási kampányoknak mégis elengedhetetlen kelléke a gázár, az emberek joggal érzik úgy, hogy a politikának komoly mozgástere van az árak meghatározásában.

 

A helyzet azonban az, hogy kevés dologra van a magyar politikának kisebb ráhatása, mint a gáz árára, kiszolgáltatottabbak már nem is lehetnénk. A következőkben azt vizsgáljuk meg, hogy a klasszikus szőnyeg alá söprős techikákon (pl. árbefagyasztás) kívül milyen eszközök lehetnek még az állam kezében, melyek azok a területek, ahol - akár tulajdonszerzésen keresztül - valóban hatni tud a gáz árára, és hol tud az állam igazi károkat okozni.

 háztartások energiafelhasználása
A hazai versenyképesség egyik kerékkötője, hogy úgy építettünk ki földgázalapú gazdaságot, hogy közben egyáltalán nem bővelkedünk ebben az erőforrásban. A hazai energiafelhasználás 45 százalékát a gáz adja, hasonló aránnyal csak Angliában, Hollandiában és Oroszországban találkoznunk. Csakhogy míg ők exportőrök, addig Magyarország 14 milliárd köbméteres éves fogyasztásának 80-85 százalékát importból szerzi. A hazai kitermelés ráadásul csökkenő trendet mutat, az FGSZ előrejelzése szerint tíz év múlva a jelenlegi, évi hárommilliárd köbméteres mennyiség nagyjából a felére apad, miközben a gázfogyasztásunk előreláthatólag nőni fog.

Kitermelés, beszerzés

A földgázmezők feltárása magába foglalja a kitermeléshez szükséges valamennyi műszaki létesítmény tervezését és megépítését. Ide tartozik a termelő platformok felállítása, a mélyfúrások kivitelezése, a gyűjtővezetékek kiépítése, a mérőállomások és gáztisztító berendezések üzembe helyezése, valamint a szállításhoz szükséges létesítmények megépítése. Egy földgázmező feltárása sok évig tarthat, és hatalmas befektetéseket igényel.

Annak idején az olcsó, rubel alapú szovjet energiahordozó mellett szép lassan függővé váltunk, a gödröt pedig csak tovább ástuk magunk alatt a rendszerváltás után, amikor a mesterségesen alacsonyan tartott lakossági árak továbbra is a szocializmust hazudták. 1980-ban még csak a lakások 25 százalékában, a rendszerváltás évében már negyven százalékában volt vezetékes gáz. 2005-ben ez az arány elérte a 75 százalékot. Amikor a kormány befagyasztja az árakat, azzal legfeljebb csak a hazai szereplőknek tesz keresztbe, és nekik is csak időlegesen, előbb-utóbb  a fogyasztón csattan az ostor.

Makói lehetőségek

Időről időre felmerül, hogy Magyarországon is jelentős készletek lehetnek, néhány éve például nagy reményekkel vágott bele Makó és Szentes térségében a kanadai Falcon Oil az amerikai Exxonnal közös kutatásba. A kút tesztfúrásai nem hoztak jó minőségű gázt a felszínre, a társaság egy időre felhagyott a kutatással, a Mol is kiszállt a projektből. A Falcon idén júniusban jelentette be, hogy újra nekivág, ezúttal egy Gazprom-leánnyal, a szerb NIS céggel közösen. Amennyiben a kutatás sikeres lesz, a felek közösen termelik majd ki a földgázt, és bevételeiből is fele-fele arányában részesülnek - ismertetik a nemzetközi lapok a Falcon közleményét.

A helyzetet tetézi, hogy ennek mintegy háromnegyedét egyetlen, Ukrajnán keresztül érkező vezetéken keresztül kapjuk az oroszokkal kötött hosszú távú szerződésben rögzített, olajindexált árképlet alapján. Az olajtermékek áraihoz kötött gázár az utóbbi időben rendszerint a piaci ár fölött volt, az előrejelzések azt mutatják, hogy a következő évtizedekben ez így is marad.

Hazánk csak egy szűkös osztrák-magyar vezetéken (HAG) keresztül kapcsolódik az unió versenyző gázpiacához, (eredetét tekintve itt is csak orosz gázhoz jut hozzá.)

A hosszú távú szerződést az oroszokkal 1996-ban még a Mol kötötte, a régióban a legrosszabb feltételekkel. "A magyar fél nem volt szakmailag kellően felkészült, nem számoltak a gázárak meredek emelkedésével, és az energiahatékonyság javulásának szerepét sem vették kellő mértékben számításba. Nem határoztak meg felső limitet az árakra, túl szűk mozgásteret kaptunk az átvett mennyiség meghatározásában is" - állítja egyik forrásunk.

73

A hosszú távú szerződés az ár mellett a mennyiséget is rögzíti, vagyis hiába jutnánk hozzá olcsóbban az HAG vezetéken a gázhoz, alig részesülünk a versenyző piac hasznaiból. Oroszországtól tehát nem csak politikailag, fizikailag, de üzletileg is függünk, a hazai beszerzési oldalon nem adott a verseny, az árakat az ország alkuereje határozza meg.

A szerződés 2015-ben jár le, az egész gazdaság szempontjából meghatározó, hogy milyen feltételekkel kötjük újra azt az oroszokkal. A következő évek hazai energiapolitikájának legfontosabb feladata az alkuerő növelése az oroszokkal szemben. Ha ez nem sikerül, újabb évtizedekre köthetjük gúzsba a gazdaságot. Ezt két módon tudjuk növelni, politikai háttéralkukkal és a beszerzési források diverzifikálásával.

Csanádapáca, 2010. október 14. Balról Hernádi Zsolt, a Mol Nyrt. elnök-vezérigazgatója, Emil Boc román miniszterelnök, Günter Oettinger EU biztos és Orbán Viktor miniszterelnök a Csanádpalota mellett tartott ünnepségen. Átadták a romániai Arad és a magyarországi Szeged közötti földgázvezetéket. A 109 kilométer hosszú vezeték évente 3 milliárd köbméter földgáz szállítására alkalmas.
Csanádapáca, 2010. október 14. Balról Hernádi Zsolt, a Mol Nyrt. elnök-vezérigazgatója, Emil Boc román miniszterelnök, Günter Oettinger EU biztos és Orbán Viktor miniszterelnök a Csanádpalota mellett tartott ünnepségen. Átadták a romániai Arad és a magyarországi Szeged közötti földgázvezetéket. A 109 kilométer hosszú vezeték évente 3 milliárd köbméter földgáz szállítására alkalmas.

A háttéralkuk kérdése ingoványos terület, a szűk orosz vezetésen és három-négy magyar politkai vezetőn kívül senki nem ismeri a részleteket, a Szurgut-pakett visszavásárlása kapcsán a magyar felső vezetés állítólag még a saját belső köreiben is ellentmondó információkat szivárogtatott. Míg Fellegi Tamás a részvények visszavásárlása után tiszta piaci tranzakcióról beszélt, addig elemzők úgy vélték, az oroszoknak alighanem ígértünk mást is a vételáron fölül. Egyik forrásunk szerint ügyeink csomagban tárgyalása valójában a mi érdekünk, és nem az oroszoké. Ha például el akarunk érni valamit a hosszú távú szerződésekkel kapcsolatban, valamit fel kell ajánlanunk cserébe.

Túl sok adu nincs a magyar energiapolitika kezében: egyelőre csak a 2000 milliárdos Paks-bővítés tűnik az egyetlen olyan volumenű beruházásnak, ami felkeltheti az oroszok érdeklődését. Ha ezt a Mol-részvényekért cserébe máris felkínáltuk, azzal kijátszottuk az egyetlen ütőkártyánkat. "Nem tudni, mi folyik a színfalak mögött, de könnyen lehet, hogy a magyar kormány eltaktikázta magát. Nincs a Fidesz köreiben elég, az orosz tárgyalásokban jártas diplomata, az idősebb, rutinosabb gárda történelmi okokból inkább a szocialisták holdudvarába került" - állítja egyik forrásunk. Akármit is tudnak felajánlani Fellegiék az orosz félnek, beszerzési forrásaink bővítése nélkül érdemben nem csökkenhet a kiszolgáltatottságunk. Ha nem haladunk elég gyors ütemben az alternatívát jelentő vezetékek megépítésével, újabb évtizedekre kaphat béklyót a lábára a gazdaság.

Szállítás

A magyar nagy nyomású földgázszállító távvezetékrendszerbe a gáz - a betáplálási pontokon keresztül - import forrásokból, hazai gázmezőkből, illetve hazai gáztárolókból kerül be. A nagy nyomású vezetékrendszer látja el a gázszolgáltató társaságokat, az erőműveket és a nagyipari fogyasztókat. A vezetékrendszer a Mol tulajdonában van, az évtizedek során folyamatosan bővült, 2011-re hossza elérte az 5782 kilométert.

A keleti irányú beszállítástól független gázimportot jelenleg a HAG vezeték teszi lehetővé, elvileg évente 4,4 milliárd köbméter gázt tudunk rajta behozni. A kapacitást egy 350 milliós beruházással - a mosonmagyarországi kompresszor bővítésével - akár már jövőre 1,1 milliárddal feljebb tudjuk tornázni, igazi áttörést azonban ez nem ad. A tervek között szerepel a teljes HAG-kapacitás megduplázása 2019-re, ekörül azonban még sok a kérdőjel, az új orosz szerződések tárgyalásakor pedig biztosan nem ad komoly erőt a kezünkbe.

A következő néhány évben elsősorban a közép-európai régió hálózatfejlesztéseinek van realitása, amely észak-déli csövekkel oldaná a függést. Két olyan vezeték is épült, amely a szomszédos országok vezetékrendszerét köti össze a magyarországival. Az egyik a 47 km-es magyar-román, a másik a 205 km hosszúságú magyar-horvát. Előbbi a Szeged−Arad vonalon épült, Csanádpalotán egy nemzetközi mérőállomással. Utóbbi a magyarországi Városföldet köti össze a horvátországi Slobodnica településsel, és a vezeték részeként a magyar és a horvát oldalon egy-egy nemzetközi mérőállomás épült.

A horvát-magyar vezetéken mintegy 6,5 milliárd köbmétert szerezhetnénk be évente, az importirányú kihasználhatóság azonban csak fokozatosan, a horvát LNG és belső hálózati fejlesztések, illetve horvát-szlovén és szlovén-osztrák határkapacitás-fejlesztések hatására futhat fel. 2015-re a legoptimistább verzió szerint sem érkezhet több mint 2,1 milliárd köbméter. A regionális együttműködésnek szintén fontos eleme a szlovák-magyar fejlesztés, ez már négy év múlva 5,2 milliárdos többletkapacitást jelenthet. A Regionális Energiakutató Központ számításai szerint ha ez utóbbi nem épül meg időben, akkor megnő az esélye annak, hogy a jelenlegi árviszonyok konzerválódnak.

Nagykereskedelem, tárolás

A nagykereskedelemben a cég a megvásárolt gázt továbbértékesíti a szolgáltatóknak, illetve erőműveknek, ezt a tevékenységet korábban a Mol végezte, ma az E.On Földgáz Trade áll szerződéses kapcsolatban a Gazprom cégével. Az E.Onnak komoly érdekeltségei vannak a gáztárolókban is: négy van a tulajdonában. Az 1,2 milliárd köbméter kapacitású stratégiai gáztárolót tavaly októberben adták át, a stratégiai készletezést végző MMBF Földgáztároló Zrt. a Mol Nyrt. 72,5 százalékos, valamint Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség 27,5 százalékos tulajdona. A tározók régen földgáztermelő mezők voltak, amelyek porózus geológiai szerkezetűek. A tárolt földgáz egyrészt a csúcsigények kielégítésében segít, másrészt az ellátásbiztonságot növeli.

"A gázüzletág a folyamatos állami beavatkozások, a mesterségesen alacsonyan tartott lakossági árak miatt komoly veszteségeket okozott a Molnak, hogy az E.onnak miért érte meg megvásárolni - megörökölve a hosszú távú szerződéseket is -, az a mai napig rejtélyes. Valószínűleg a gáztározókat tartották vonzónak" - állítja forrásunk. A cég beszámolói szerint az E.On Földgáz Trade-nek azóta mindössze egyetlen nyereséges éve volt, 2007-ben, amikor a hatósági árak kicsivel a piaci árak fölött voltak, egyébként veszteségesen működik: mára az anyacég is szívesen szabadulna tőle.

Gáztárolók Magyarországon:

Helyszín Kapacitás (millió m3) Tulajdonos Típus
Zsana 2140 E.On kereskedelmi
Hajdúszoboszló 1440 E.On kereskedelmi
Szőreg 1200 MMBF biztonsági
Szőreg 700 MMBF kereskedelmi
Pusztaederics 330 E.On kereskedelmi
Kardoskút 280 E.On kereskedelmi
Maros 130 E.On kereskedelmi

Bár elvileg nem lenne szükségszerű, hogy a gáznagykereskedelmet az állam irányítsa, jelen helyzetben szólhatnak érvek mellette: a magyar államnak több érdeke fűződik a szerződésekben kialkudott alacsony árhoz, mint egy multinacionális vállalatnak, és politikai háttéralkukon keresztül olyan áldozatokat is meghozhat, amelyekre az E.On nem lenne képes. Ezen kívül kevés megragadható érv szól a gáznagykereskedelem állami megszerzése mellett, hacsak az nem, hogy vegye ki a részét a saját maga által okozott veszteségekből.

Panrusgáz, az orosz ék

A magyar-orosz központi gázkereskedelembe ékelődik a Panrusgáz, amely 50 százalékban a magyar nagykereskedő, 50 százalékban az orosz beszállító tulajdonában áll. A társaság iparági források szerint különösebb tevékenységet nem végez, viszont létrehozása a szerződéskötés egyik feltétele volt. Így a magyarországi gázszállítások jelentős része átfolyik rajta. Ezen évi több száz millió forint hasznot ér el, amit visszaoszt a tulajdonosoknak.

A magyar állam már a Bajnai-kormány alatt elővásárlási jogot szerzett az E.On Földgáz Trade-re, információink szerint akkoriban elsősorban közös tulajdonban gondolkodtak, felmerült az is, hogy az E.On esetleg állami erőművekben kaphatna tulajdonrészt a pakettért cserébe. Ekkor azonban állami oldalról szakadtak meg a tárgyalások, nem az E.Onon múlt, hogy nem sikerült nyélbe ütni az üzletet.

"A kormányzat mára valószínűleg kevésbé felvásárlásban gondolkodik, a hosszú távú szerződés nélkül az E.On kereskedőcége jóformán üres, ha a szerződés lejár az állam új céget hozhat létre a helyén, és az MVM alá sorolja" - vélte az egyik energetikai cég vezére.

A szándék egészen konkrét, a Magyar Villamos Művek már be is jelentette, hogy belépne a gáz-nagykereskedelembe. A cég gázkereskedői engedélyt már korábban szerzett, Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter pedig egy nemrég kiadott rendelettel 200 millió köbméter gázt bocsátott az állami vállalat rendelkezésére a stratégiai gázkészletekből, valamint 4 millió köbméter/napos kapacitást a HAG vezetékre. Ezen kívül az MVM elhappolja a Mol elől a gáztőzsdét is, amelynek létrehozásáról egy sebtében beadott törvényjavaslat rendelkezik. A rendelkezésére álló gázt az MVM Partner egyelőre csak a távhőtermelőknek értékesíti, de az állam aligha éri be ennyivel, vélhetőleg előbb-utóbb a teljes piacra rátenyerelne.

Információink szerint a színfalak mögött a Mol sem igazán örül a kényszerházasságnak.  "A negyedrészben állami Mol és a teljes egészében állami MVM hivatalosan szinergiákról beszél, de a Mol szempontjából aligha jöhet rosszabb fordulat, mint hogy szorosabbra fűzze a szálat a nem tisztán üzleti alapon működő vállalattal. Az olajcég vélhetőleg még mindig jobban örülne, ha az MVM vinné a teljes gázüzletágat, mint ha vele vetetnék vissza" - mondta az egyik gázpiaci elemző.

Elosztás, kiskereskedelem

Az elosztótársaságok a földgázelosztó vezetékeket üzemeltetik és karbantartják, elvégzik a mérési feladatokat, leolvassák az órákat. A gáztörvény rendelkezései szerint minden közüzemi gázszolgáltatónak jogilag önálló társaságba kellett szerveznie földgázelosztói engedélyes tevékenységét, leválasztva azt az egyetemes szolgáltatói és a kereskedői engedélyes cégről. A lakosságot és a kisebb fogyasztókat ellátó egyetemes szolgáltatásra 3,5 millió felhasználó volt jogosult 2010-ben, 4,95 milliárd köbméter földgázt használtak.

Az 1995-ös privatizációval eladták a gázszolgáltatókat: a Ddgázban, a Főgázban és a Kögázban német, a Dégázban és az Égázban francia tulajdonos jelent meg, a Tigázt olasz pályázó nyerte. A GDF Suez kezében lévő Égáz-Dégáz Magyarország hat megyéjében - Vas, Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megye, valamint Veszprém megye két települése - végez földgázelosztási tevékenységet. A saját tulajdonú üzemeltetett gázvezeték-hálózat hossza 22 857 km, emellett további 562 km-nyi nem saját tulajdonú vezetéket üzemeltet a társaság. A Dél-dunántúli gázszolgáltató (Ddgáz) 1993-ban alakult részvénytársasággá, majd 1996-ban privatizálták. A társaság többségi tulajdonát a Ruhrgas vette meg, fő részvényese az E.On.

szoreg452

Mára szintén az E.On a fő tulajdonosa a Kögáznak is. A céget 1995. decemberben a Bayernwerk konzorcium vásárolta meg, a részvények 40 százaléka önkormányzati, 10 százaléka munkavállalói tulajdonba került. A Közép-dunántúli gázszolgáltató Zala, Somogy és Veszprém megyében 445 településen van jelen. A Budapestet uraló, most már tíz megyében is szolgáltató Fővárosi Gázművek az egyetlen önkormányzati többségi tulajdonban lévő gázszolgáltató. A Gázművek részvénycsomagjának 50 százaléka a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában van. Szakmai befektetőként az RWE 49,83 százalékos és a kisbefektetők 0,17 százalékos pakettel rendelkeznek. A Pest megyében és Budapesten jelenlévő Tigáz többségét az olasz ENI csoport birtokolja, a német RWE-nek 43 százalékos részesedése van a cégben, egyszázalékos rész önkormányzati kézben van, az MNV ennél is kevesebb részesedéssel rendelkezik.

Az Emfesz megpróbálta

Az utóbbi évek egyetlen versenyző cége a meglehetősen zavaros életű Emfesz volt. Az orosz hátszéllel működő társaság olcsóbb ukrán forrásának köszönhetően nyolcszázalékos kedvezményt adott a fogyasztóinak, és ezt fenntartotta azután is, hogy az orosz-ukrán gázvita után már ő is csak ugyanannyiért tudott vásárolni, mint az egyetemes szolgáltatók. Miután a cég fizetésképtelenné vált, fogyasztóit szétosztották az egyetemes szolgáltatók között.

Az elosztói tevékenységben és a kereskedelemben az államnak tulajdonosként semmi keresnivalója nincs, megfelelő szabályozás mellett a cégek között elvileg adott a vesreny lehetősége, ez eddig főként az alacsonyan tartott hatósági árak miatt nem történt meg.

"Az egyetemes szolgáltatás Európában jellemzően mindenhol drágább, mint a versenypiaci ár, mivel kiszámítható és kényelmes. Magyarosrzágon ezzel szemben olyan alacsonyan húzták meg a hatósági árakat, hogy azok mellett lényegében lehetetlen versenyezni" - vélte az egyik szolgáltató cég vezére.

Fogyasztók  E.on   GDF Suez  Tigáz/Főgáz  Főgáz/Tigáz
  1200 m3/év alatt 1200 m3/év felett 1200 m3/év alatt 1200 m3/év felett 1200 m3/év alatt 1200 m3/év felett 1200 m3/év alatt 1200 m3/év felett
<20 m3/h gázmérősök 2,819 Ft/MJ 3,254 Ft/MJ 2,859 Ft/MJ 3,216 Ft/MJ 2,948 Ft/MJ 3,403 Ft/MJ 2,808 Ft/MJ 3,277 Ft/MJ
<20 m3/h gázmérős fogyasztói közösségek   2,972 Ft/MJ   3,014 Ft/MJ   3,107 Ft/MJ   2,962 Ft/MJ
>=20 m3/h gázmérővel rendelkezők   2,401 Ft/MJ   2,406 Ft/MJ   2,513 Ft/MJ   2,52 Ft/MJ
Gázmérővel nem rendelkezők   3,092 Ft/MJ   3,138 Ft/MJ   3,192 Ft/MJ   3,08 Ft/MJ

Bár erre egyelőre kinyilvánított szándék nincsen, aligha áll távol az MVM törekvéseitől, hogy idővel az elosztói piacon is aktívabb részt vállaljon, ebben azonban egyelőre annyi tapasztalata sincs, mint a gázüzletág más területén, kiskereskedelmi tevékenységet az árampiacon sem végez.

Nem látni a végét

Hogy mi lesz az állam háborújának a vége, még nem látni tisztán, annyi biztos, a következő néhány év alapvető változásokat hoz majd. Az állam tehát kiemelt szerepet szán a Magyar Villamos Műveknek, és ez akár olcsóbb gázt is hozhat, amennyiben jól használja alkuereje növelésére a kezébe kerülő eszközöket. Ha a hódítások ellenére sem sikerül kedvezőbb feltételekkel megkötni az oroszokkal a következő évtizedek hazai gazdaságát alapvetően meghatározó, 2015-ben lejáró gázszerződést, akkor lesz mit számon kérni az energiapolitikán.

(Cikkünk az Energiaklub Energia Kontroll Program támogatásával készült. Köszönjük a Társaság a Szabadságjogokért jogi közreműködését.)

A Meta továbbra is korlátozza az Index Facebook elérését, így hiába követ minket, híreink nem követik Önt. Facebook-videón mutatjuk, mi lehet ennek az egyik ellenszere, de ha első kézből akar értesülni a legfontosabb hírekről, töltse le az applikációnkat az App Store-ból vagy a Google Playből, illetve kövesse Twitter-csatornánkat!



  • Eladnék
  • Hírek