Hálásak lehetnek Svájcnak a frankhitelesek

A svájci jegybanki beavatkozásnak erősek az alapjai, várható, hogy tartósan képes és hajlandó lesz ellenállni az erősödési nyomásnak. Ez a magyar gazdaság szempontjából nagyon pozitív hír, jelentősen csökkenti a hitelezési kockázatokat, javítja a gazdaság növekedési kilátásait, vélte elemzésében Samu János a Concorde makroelemzője.

Mint ismert a svájci jegybank ma bejelentette, hogy a jegybank nem engedi az euróval szembeni árfolyamot 1,20 alá süllyedni. Mindezt úgy, hogy végtelen mennyiségben hajlandó beavatkozni az árfolyam erősödésének megakadályozása érdekében. Közölték, hogy még az 1,20-as árfolyamot is erősnek tartják. Ezért a jegybank azt is kilátásba helyezte, hogy amennyiben a gazdasági környezet nem javul, akkor további frankgyengítő eszközök alkalmazására is sor kerülhet.

A svájci gazdaság nagymértékben export és turizmus-függő. Ezek az ágazatok pedig jelentősen ki vannak téve az árfolyam-ingadozás direkt hatásának. Az erősödő frank csökkentette a vállalatok frankban kifejezett árbevételét mérsékelte az eladott mennyiségeket, azaz ezeknek a szektoroknak rontotta a működési feltételeit. Továbbá, az erős frank az importtermékek árcsökkenésén keresztül az infláció mérséklődéséhez vezetett. A kedden megjelent inflációs adat lehetett az utolsó csepp a pohárban: éves szinten csak 0,2 százalékkal emelkedtek az árak, de volt olyan mutató is, amely 0,3 százalékos csökkenést mutatott, azaz deflációt.

Samu János elemzésében rámutat, a defláció általában rosszabb jelenség, mint az infláció, hiszen az árak csökkenése a lakosságot a fogyasztás elhalasztására ösztönzi, az adósok terhei reálértéken emelkednek, tehát a gazdasági visszaesés esélye jelentősen emelkedik. Ezek a kockázatok a jelenlegi, egyre romló világgazdasági növekedési kilátások fényében erősíthették a svájci jegybank félelmét és így eltökéltségét. A Concorde makroelemzője emlékezet, technikailag a svájci jegybank korlátlanul képes a frank erősödésének ellenállni: mivel ő teremti a frankot, így a bankközi piacon a frankkereslet korlátlan kielégítésére képes. Ennek csak a potenciális költségek állíthatnak korlátot.

Márpedig ilyenek akadnak: ha a jegybank abbahagyja az intervenciót, és az árfolyam folytatja a korábbi erősödését: ekkor az intervenció során szerzett, euróban tartott devizatartalékai frankban számolva csökkennek, a veszteség pedig szintén az állam veszteségévé válik, tehát költségvetési vonzata van. Ez történt korábban, amikor 1,50-es szinten történő beavatkozását a jegybank 2009 végén abbahagyta, majd több tízmilliárd frankos veszteséget szenvedett el.

A helyzet azonban nagyban különbözik az akkoritól: ma 20 százalékkal erősebb a frank, illetve valószínű, hogy a legutóbbi hetek erősödését jelentős részben a frank további erősödésére spekuláló kockázatot kerülő tőkeáramlás hajtotta. Ebben a helyzetben jóval kisebb tőkeáramlást kell a jegybanknak semlegesítenie, tehát az árfolyam felértékelődéséből származó potenciális fiskális költségek is kisebb eséllyel fordulnak elő. További költsége lehet egy tartós intervenciónak a felpörgő infláció. Ebben a helyzetben viszont az látszik, hogy pont ez lenne az, amit a svájci jegybank szeretne, véli Samu János a Concorde makroelemzője.