Etelka, Aletta
3 °C
4 °C

Háborút és káoszt jósol a guru

2011.10.04. 12:35
A világ egyik legbefolyásosabb befektetője megérti a magyar kormány adósság leépítő politikáját, azt is, hogy büntetik a bankokat, de szerinte a válság fő felelősei maguk a politikusok és a jegybankok. Jim Rogers nagyon borúsan látja Közép-Európa közel jövőjét.

Európa egyenes úton van a káosz felé, ezt a háborúkkal is fenyegető folyamatot csak az tartóztathatja fel, ha hagyják becsődölni a rosszul működő bankokat és a rosszul működő országokat. Ha nem hagyják, annak nagyjából öt év múlva igazi katasztrófa lesz a vége Európában, véli Jim Rogers az Alapblognak adott interjújában.

A világ egyik legelismertebb globális befektetője a közép-európai térségről, azon belül Magyarországról nagyon negatív képet fest, szerinte a befektetőknek kerülniük kell ezt a térséget, mert nem kizárt, hogy a régióban komoly zavargások törnek ki, országok fognak egymásnak feszülni.

A Concorde Alapkezelő által jegyzett Alapblognak adott interjúban Rogers jelezte: bár érez fantáziát a magyar mezőgazdaságban, ennek kiaknázásához sürgősen liberalizálni kell az agrárterületekkel való kereskedelmet, be kell engedni a külföldi szakértőket, technológiákat, sőt a külföldi munkaerőt, akár a parasztokat is, mert enélkül nem fog tudni semmit sem profitálni Magyarország a földből, mint természeti kincsből.

Ugyanakkor Rogers megértéséről biztosítja az interjúban a magyar kormány törekvését, hogy mindenáron szabadulni akar az államadósságtól, hogy akadályozza a társadalom tovább eladósodását, sőt, hogy a bankokkal akar lenyeletni komoly veszteségeket. A problémák előidézésében ugyanis szerinte is közrejátszottak a bankok, de főként a jegybankbankban és a politikai elitben látja Rogers a fő felelősöket.

A  tőzsdeguru, aki nyolc évvel ezelőtt előrevetítette a globális válság kitörését, és azt, hogy az eurózónát felrobbanthatja egyes tagállamok túlköltekezése, állítja, hogy a svájci frank még sokat fog erősödni, a drámai helyzetre való tekintettel az amerikai dollár is jó befektetés, de leginkább továbbra is az aranyban, az ezüstben és a mezőgazdasági termőterületekben hisz, ezeket vásárolja. A nyugat-európai és amerikai technológiai cégek papírjaitól megszabadult, és eladja a feltörekvő piacok, az ázsiai, a dél-amerikai tőzsdék részvényeit is. Az euró szerinte attól a perctől fog ismét erősödni, ő maga attól a pillanattól kezdve fog eurót vásárolni, amikor az európai politikai elit felhagy a rossz bankok és az eladósodott országok feltőkésítésével, és hagyja őket, hogy csődöt jelentsenek.

Ennek rövid távon komoly árfolyamesések lesznek ugyan a következményei, de ha mindezt öt év múlvára halasztják, akkor már nem lesz miből tőkésíteni és bekövetkezik a háborúkkal fenyegető káosz.

Európára szerinte a következő néhány évben legjobb esetben is ugyanolyan stagnálás vár, mint ami Japánt jellemezte a kilencszázkilencvenes évek elejétől egészen mostanáig.

A legrosszabb megoldás szerinte az, ha most az államok elkezdenek összpontosítani és  külön utakat járni, protekcionista politikát követni, megpróbálják visszaszorítani a piacokat. Mert noha a piac távolról sem tökéletes, de a történelem bizonyítja, hogy végső soron mindig  a felerősített államhatalom követi el a legsúlyosabb, az előbb kereskedelmi, majd valóságos háborúkhoz is vezető hibákat.