Valér
1 °C
9 °C
Index - In English In English Eng

Bárcsak megint 2011 jönne

2012.01.02. 00:40
Jó kis év volt ez a 2011. Dinamikusan bővült a gazdaság, csökkent az államadósság, megmenekültek a nyugdíjak, az ország kezd felszabadulni az adósrabszolgaságból. Szárnyalt az export és a fogyasztás, csökkentek a vállalkozók terhei, nőttek a keresetek, és a foglalkoztatás. A magyar sikernek ugyanakkor sok irigye is akadt.

Ha néhány száz év múlva egy internetes ásatáson előkerülnek a Nemzetgazdasági Minisztérium 2011-es hírlevelei, a régészek vágyakozva gondolnak majd vissza a megújulás évére, a többségi demokrácia aranykorára. Amikor még százkilencventíz törvényt hoztak egy évben és a gazdaságpolitika nem évtizedes lemaradással kullogott a tudomány után, hanem új tankönyveknek gyártotta az alapanyagot, amikor még a láthatatlan siker is siker volt, a költségvetés pedig „figyelemreméltó alkotás”.

Miközben tudjuk, hogy minden sikeres férfi mögött egy nő áll, Matolcsy Györgynek ennél is több, egy egész kommunikációs stáb jött össze. Azt gondolhatjuk, hr-es a talpán, aki a búslakodó, örökké elégedetlen Magyarországon ilyen optimista, derűs csapatot tud összerakni. A nemzetgazdasági tárca kommunikációja Roberto Benigni fáradhatatlanságával magyarázta az év eseményeit, mindenben találva valami jót, aminek örülhetünk.

Nőtt a foglalkoztatottság

Az NGM a KSH-közleményeknek rendszerint a szívbetegeknek szóló verzióját publikálta, nem ijesztegetve az olvasóközönséget rossz hírekkel, a szövegben szereplő „növekedés" szavak így automatikusan a címbe, és a szöveg elejére kerültek.

Például amikor szeptemberben kiderült, nemzetgazdasági szinten 1,1 százalékkal dolgoznak kevesebben, mint tavaly, a foglalkoztatásról hírt adó írás a hangsúlyt inkább az örömteli hírre helyezte: 0,8 százalékkal többen dolgoztak a versenyszférában az ötfősnél nagyobb cégekben.

A vártnak megfelelő a növekedés

Nem működhetett a recept a nyári GDP-adat közlésénél, a szövegben ugyanis a „növekedés" nem nagyon szerepelt, kiderült, a magyar gazdaság minden korábban feltételezettnél rosszabb állapotban van, a bővülés lényegében megállt, és ez 100 milliárdos lyukat üt a költségvetésben.

Az NGM közölte, az adat a „vártnak megfelelő". Úgy vélték, kijelenthető, hogy a gazdaság belső motorja, a fogyasztás a stabilizálódás jeleit mutatja.

Csökkenő pályán az államadósság

Hasonló örömmel számolt be a kormány időről időre az államadósság csökkentéséről is. Orbán Viktor a kezdetekkor úgy vélte, az adósság nem közgazdasági probléma, hanem ellenség, amit „ha nem győzünk le, ő győz le minket". A hazai győzelem pedig nem is maradt el, igaz, az is inkább szimbolikus, mint közgazdasági jellegű maradt.

Mint utóbb ugyanis kiderült, a kormány a gyenge forint miatt elszenvedett árfolyamveszteséget nem veszi figyelembe, amikor csökkenő adósságpályáról beszél, hanem egy saját maga által elképzelt fix árfolyamon számol. Ha az árfolyamhatást is beleszámoljuk, sajnos a helyzet nem jobb, mint volt: novemberben új történelmi csúcsra nőtt az adósság, és az ÁKK-nál is úgy számolnak, hogy annak forintban számolt összege 500 milliárddal haladja meg a tavalyit.

Megszorítás helyett növekedés

A nagyobb szakmai kihívások az év második felében várták az NGM-es kommunikációs csapatot. A kemény munkával hétfejű sárkánnyá retusált Nemzetközi Valutaalap visszahívásának megmagyarázása alighanem még a kormányszóvivői főiskolán is a legizzasztóbb vizsgatételek egyike. Az NGM azonban sikkerrel vette az akadályt.

Az IMF behívására a minisztérium szerint azért volt szükség, mert „a megújulás korszaka lezárult és a növekedés korszaka kezdődik, ehhez pedig minden eszközt igénybe kell vennünk”. Ennek érdekében a kormány megkezdte a tárgyalásokat a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) és az Európai Unióval egy olyan új megállapodás megkötéséről, amely „megszorítások helyett a magyar gazdaság növekedését segíti elő".

Az IMF-et Orbán Viktor később úgy jellemezte, hogy olyan, mint „egy bank, egy pénzügyi szervezet” és „mi tagjai vagyunk ennek a banknak”, akitől szükség esetén hitelt, biztosítást kérhetünk. A kormányfő szavai szerint tehát arról van szó, hogy „mi a saját bankunkkal tárgyalunk.”

Hazamentek jézuskázni

Hogy a saját bankunk mégsem várta meg Magyarországon az informális tárgyalások végét, annak az NGM-es kommunikációt is meghaladó bravúrra képes Lázár János magyarázata szerint az lehetett az oka, hogy az EU-IMF küldöttség hazament jézuskázni. Ezt a verziót később maga a küldöttség sem cáfolta, mindössze kiegészítette annyival, hogy a jegybanktörvénnyel és a stabilitási törvénnyel is aggályaik voltak, azok visszavonását kérték a kormánytól.

És hogy miért hívtuk be az IMF-et egyáltalán? A rossz nyelvek és mindenféle spekulánsok szerint főleg azért, mert a kormány ezzel akarta elkerülni a leminősítést. Sajnos az IMF-csel nem jött be, a Moody’s egy héttel később leminősített minket. Az NGM úgy vélte, a döntés nem megalapozott, a forint gyengülését pedig teljes egészében az euróválság és a spekulánsok művének tudták be.

Pénzügyi támadások

„A Moody’s értékelésének semmilyen valós alapja nincs, a magyar kormány nem tudja azt másképp értelmezni, mint a Magyarország elleni pénzügyi támadások részeként. Nincsen alapja, mert az elmúlt másfél éves időszakban a magyar gazdaság legtöbb területén minden külső nehézség ellenére kifejezetten kedvező irányú változás következett be" – írta az NGM.

A minisztérium érvei lenyűgözőek voltak: „2011-ben többlettel zár majd a magyar költségvetés. A folyó fizetési mérleg szuficites, vagyis bevételi többletet mutat. 2011-ben, 7 éves Európai Uniós tagságunk óta először sikerül 3 százalék alá szorítani a hiányt. Erre a teljesítményre a 27 tagú Európai Unióban Magyarországon kívül csak hat ország lesz képes. Magyarország az idén közel tíz százalékkal csökkentette államadósságát”.

Szerintük a forint gyengülését „nyilvánvalóan sem a magyar gazdaság teljesítménye, sem a költségvetés állapota nem indokolja, annak hátterében így csak egy Magyarország elleni spekulációs támadás állhat, amihez épp az ilyen, szakmailag megalapozatlan hitelminősítői vélemények adnak táptalajt”.

Majd meglátja a világ

Az egyik „megalapozatlan hitelminősítői véleményt" pedig december közepén újabb követte, amikor az S&P is befektetésre nem ajánlott kategóriába sorolta a magyar állampapírokat. Az NGM ekkor közölte, sajnálják, de nem tartják meglepőnek a döntést. Szerintük „a leminősítő döntés fontos körülményeket hagyott figyelmen kívül, így például azt, hogy jövőre – Svédország mellett – Magyarország lesz az egyetlen olyan uniós tagállam, amely csökkenteni tudja az államadósságát”.

Úgy vélték, a nemzetközi tőke érdekeit és szempontjait rövid távon sértő intézkedések miatt került sor a leminősítésre. „A költségvetést stabilizáló, a gazdasági növekedést elősegítő intézkedésekről azonban be fog bizonyosodni, hogy azok hosszú távon mindenki számára kedvezőek lesznek" – írta a tárca.

Nyugdíjmentés, sarkanytúzás

A minisztérium a nyugdíjakat is szép szavakkal védte. „A Nemzeti Ügyek Kormánya a nyugdíjmentő törvényekkel a nyugat-európai országokban alkalmazott nyugdíjrendszerre tér át. A siker a kormányt és annak gazdaságpolitikáját fogja igazolni, és a rövid távú leminősítések hosszú távon felminősítésekké válnak majd”.

És bár a kommunikációs stáb is magabiztosan uralta a helyzetet, a leminősítés indítéka mégis Schmitt Pál köztársasági elnök magyarázatával vált igazán érthetővé.

„Ha azt látjuk, ugrás előtt megremegne a ló lába, meg kell egy kicsit sarkantyúzni. Más szavakkal, nehéz helyzetekben érdemes lehet kicsit felgyorsítani a dolgokat” – vélte egy interjúban a leminősítéssel kapcsolatban.

Sarkanytúzásra pedig szükség van, hiszen 2012 már az elrugaszkodás éve lesz. Vagy 2013.