Pandora, Gabriella
0 °C
3 °C
Index - In English In English Eng

Nagyon tud ám fájni az IMF

2012.01.23. 07:40 Módosítva: 2012.01.23. 10:19
Bár a magyar kormány egyelőre még csak a hiteltárgyalások elkezdéséhez szükséges feltételeken egyezkedik Brüsszellel és Washingtonnal, már megkezdődtek a találgatások a leendő hitelfeltételekről is. A nemzetközi szervezetek várható követelései kemények lesznek – a régiós tapasztalatok alapján könnyen erre a következtetésre juthatunk. Költségvetési kérdésekben várhatóan az IMF és az EU is kíméletlen lesz, ami a környező országokban sokszor súlyos társadalmi feszültségekhez vezetett.

Magyarország november 17. óta táncol az IMF–EU-hitel körül, habár az együttműködés bejelentése előtt néhány nappal még a hárombetűs intézmény ellen építettük a gazdaságpolitkát. Most már próbálunk barátkozni – igaz, néha még arról beszélünk, nem baj, ha nem lesz megállapodás –, de közben tudni lehet: nem lesz sétagalopp se a tárgyalássorozat, se a feltételek későbbi betartása. Ha meg akarjuk jósolni, mit ígér az IMF-EU párossal várható együttműködés, érdemes lehet megnézni, ezek a szervezetek korábban hogyan viselkedtek hasonló helyzetekben a térség más országaiban.

Gyámság alá helyeznek

A dolgok mostani állása szerint készenléti hitelt kaphatunk, ehhez hasonló megállapodást kötöttek az elmúlt években a tágan értelmezett régió országai közül Romániával, Lettországgal és Ukrajnával. Az egyes országok problémái és a nekik szabott feltételek különböznek, de közös bennük, hogy mindenhol igen komoly államháztartási fegyelmet írtak elő, emellett néhány súlyosan problémás terület átalakítása is szerepelt az elvárások között. (Természetesen a 2008-as magyar hitelmegállapodás is irányadó lehet, annak feltételeit, politikai és gazdasági következményeit külön cikkben foglaljuk össze a héten.)

Az látható, hogy akkor működik jól egy IMF-program, ha az elvárásai egybeesnek azokkal az intézkedésekkel, amiket a kormány egyébként is meg akar lépni. Egyértelmű emellett, hogy a görög csődveszély komoly szellemiségváltást eredményezett az EU részéről is, úgy néz ki, hogy a lehető legszigorúbb fellépés irányába.

A magyart megelőző román út

Románia esete hasonlíthat a legjobban hozzánk, ők is kétszer kérték az IMF segítségét a válság átvészeléséhez, és most másodszor az ő fő céljuk is a növekedés előmozdítása. Az ország a 2008-as válság kezdete előtt jelentős növekedést tudott évről évre felmutatni, azonban a krízis kezdetén ők szenvedték el az EU-n belül a negyedik legnagyobb visszaesést. Az államháztartási hiány a GDP 7 százaléka fölé is kúszhatott volna, és egyértelművé vált, hogy az ország nem fogja tudni a piacról finanszírozni magát. Külön probléma volt, hogy a válság hatására elbocsátott román munkások tömegesen hazatértek, erősítve az egyébként is növekvő munkanélküliséget.

Az IMF és az EU kemény kiigazításokhoz kötötte akkor a 20 milliárd eurós hitelt: 25 százalékkal csökkentették a béreket a közszférában, kirúgtak több mint 85 ezer közalkalmazottat és csökkentették a szociális segélyeket. Emellett általános nyugdíjcsökkentést terveztek és bár azt az Alkotmánybíróság megvétózta, egy differenciáltabb nyugdíjcsökkentés azért lezajlott, a kieső összeget pedig a 19-ről 24 százalékra emelt áfával szedték be. Mindezt belpolitikai válság övezte, a megszorításokat már a 2010 elején felállt új kormány hajtotta végre.

Nem igazán győzték meg őket a hosszú távú célok

Holott közben a kiigazításokkal sem tudták tartani a költségvetési hiánycélokat, bár erre többször is engedményeket adott akkor még a valutaalap. Tavalyelőtt viszont a súlyos görög problémák után az IMF-EU páros bekeményített és felfüggesztette az esedékes hitelrészletet, mert nem látta teljességgel biztosítva az új kabinet elkötelezettségét a korábbi megállapodások iránt.

Tavaly a második, több mint 5 milliárd eurós hitelszerződést három fő feltételhez kötötték: be kell tartaniuk a korábbi megállapodás részleteit, rendezniük kell a súlyosan veszteséges állami mamutcégek helyzetét és törleszteniük kell magánszféra felé a hiánycél érdekében csúsztatott kifizetéseket. Bár az állami cégek privatizációja nehezen halad, ezt leszámítva Bukarest eddig szépen megfelelt az összes IMF felülvizsgálaton és az államháztartás egyensúlya is rendbe került.

Az IMF és a kormány arra számít, hogy a gazdaság teljesítménye a 2011-es 2 százalékos bővülést követően idén 1,5 százalékra lassul, a GDP-arányos deficit eközben 3 százalék alá csökken.  A nyugdíjakat és a közszférában a béreket azért közben befagyasztották, de nem változtatnak a 16 százalékos egykulcsos adón és a jelenlegi szinten tartják az áfát is.

Letarolva

Az unió országai közül Lettországot érintette a legérzékenyebben a válság. A pénzügyi krízis előtt 0-2 százalék között volt a deficit, de ez 2008-ra 4 százalék fölé, 2009-re pedig már 10 százalék fölé emelkedett volna. Miután az ország devizája, a lat az euróhoz volt kötve, 2009 júniusára kimerült volna a devizatartalékuk, ezért egy 7,5 milliárd eurós készenléti hitel-megállapodást kötöttek az IMF–EU párossal 2008 karácsonyán.

Ennek fejében elképesztően fájdalmas válságintézkedéseket vállaltak: a nyugdíjak értékét 10 százalékkal, a közszféra béreit 20 százalékkal, az állami bürokrácia kiadásait 30 százalékkal, a minimálbért pedig több mint 20 százalékkal vágták vissza. A döntést a lakosság rosszul fogadta: a megállapodás bejelentése után az óriási tüntetések hatására megbukott a kormány, az új kabinet pedig vonakodott ténylegesen meglépni az ígért vállalásokat.

A lettek a rendszerváltásuk óta legnagyobb balhéval válaszoltak a megszorítási tervekre

Megpróbáltak arra játszani, hogy az EU engedékenyebb lesz egy kis tagországával, mint az IMF. Az unió elutalta a soros hitelrészletet a megszorítások parlamenti elfogadásának hiányában is, de piaci nyomásra pár hónap múlva elkerülhetetlen volt végrehajtani ezeket, utána pedig már az IMF is utalt.

Még abban évben 18 százalékkal csökkent a GDP, a munkanélküliség 20 százalék fölé szaladt, de mára fenntartható pályára került az ország az idei 4 százalék körüli tervezett növekedéssel és 2,5 százalékos hiánnyal. Hozzá kell még tenni a külső tényezőket is, az ország talpráállásában jelentős szerepe volt annak, hogy a fő exportpiacaik, Németország és Skandinávia, kevésbé rokkantak bele a válságba. Ezzel együtt Lettország az IMF egyik sikersztorija, bár a feltételekben szereplő egyes strukturális reformoknál az IMF folyamatosan panaszkodik a végrehajtás sebességére.

Ukrajna: elszállt hiány, sebezhető bankok

Ukrajna azért érdekes még, mert ők bár nem EU tagok, szintén vettek fel készenléti hitelt az IMF-től 2008 végén, ami ugyancsak problémásan alakult. Ukrajna gazdaságát és meglehetősen sebezhető bankrendszerét a válság elég keményen padlóra vágta, 2009-re a költségvetés hiányát a GDP 15 százalékára becsülték (végül még fölé is ment). Nagyságrendileg12 milliárd eurót kaptak a likviditási problémáik és a költségvetési hiány kezelésére.

Ezt várhatja tőlünk az IMF

Hivatalosan még nem közölte a Valutaalap, hogy milyen feltételei lesznek, ám a találgatások megindultak. A Figyelő január elején az alábbi listát tette közzé:
  • jegybanki függetlenség visszaállítása
  • a Költségvetési Tanács megerősítése szigorúbb költségvetési politika
  • a válságadók mérséklése, kivezetése
  • az ad-hoc gazdaságpolitikai intézkedések beszüntetése
  • a tervezett reformok végigvitele
  • a szociális juttatások átalakítása
  • a közösségi közlekedés átszervezése
  • a magáncsőd bevezetése

Az elmúlt napokban emellett megjelentek más találgatások is, amelyek között szerepelt az, hogy hazánk nyúljon hozzá az egykulcsos adóhoz, de egy elemzésben ismét felbukkant az ingatlanadó lehetősége is. Ez utóbbit a 2008-as hitelmegállapodás idején is megígértük, be is vezettük, de azt az Alkotmánybíróság megsemmisítette.

A költségvetés stabilizálása érdekében a legkomolyabb belpolitikai lépésként az IMF a nyugdíjkorhatár emelését és a drágább orosz gáz miatt a gázár ötven százalékos emelését várta el. Emellett még hat kiemelten problémás terület kezelését fogalmazták meg középtávú célként, olyanokat, mint a átláthatóbb energiaszektor, stabilabb pénzügyi rendszer vagy a jogi és kormányzati reformok kérdése.

Miután Julia Timosenko kormánya a gázáremelést végül nem volt hajlandó betenni a 2010-es költségvetésbe, azonnal felfüggesztették a kifizetést. A 2010-es választások után már Janukovics elnökkel kötöttek új hitelszerződést, ő pedig hamar végrehajtotta az említett rövid távú korrekciókat. Viszont a közép- és hosszútávú strukturális és intézményi átalakítások teljeséggel megbuktak – az IMF értékelésében azért, mert a kormányzat nem volt elég elkötelezett ezek iránt, ők pedig nem tudják ezeket kellő mélységben ellenőrizni.

Szigorú, kegyetlen

Összeségében az látszik, hogy az IMF a szomszédoknál szigorúan betartatta a készenléti hitel költségvetési feltételeit, még ha kegyetlen társadalmi áldozatvállalást igényeltek is. Figyelembe kell venni azt is, hogy bár mindenhol belebukott az aktuális kormány a súlyos megszorításokba, ezek az országok lényegesen rosszabb helyzetben voltak, mint most Magyarország.

Feltűnő, hogy az IMF-től nem érdemes csodát várni, a makroökonómiai stabilitáson kívüli problémáknál a helyi erők sokszor át tudják verni őket. Az is kirajzolódik, hogy uniós országoknál az EU politikai szempontokat is figyelembe vett a hitelfolyósítás során. Így bár papíron legalább olyan szigorúak, mint az IMF, a valóságban engedékenyebbek voltak, de csak az euróválság előtt.

Azóta nem volt ilyenre példa, és a mostani eseményekből és egyhangú nyilatkozatokból erősen úgy tűnik, hogy nem is lesz. Ezzel egyébként, mint a héten a lapunk birtokába került dokumentumból kiderült, a kormány is tisztában van, a Matolcsy György által jegyzett jelentés szerint a valutaalapot lényegében csak a hiánycél követése érdekli, míg „az EU-hitel egyes részleteinek lehívásához kapcsolódó feltételek a gazdaságpolitikai vállalások mellett konkrét jogszabályok elfogadására vagy módosítására vonatkozó lépéseket is tartalmaznak”.