Lassan halad a Széll Kálmán-terv

2012.02.02. 13:25 Módosítva: 2012.02.02. 14:49
Tavaly tavasszal ismertük meg a Széll Kálmán-tervet, aminek nagyon jó volt a fogadtatása, az intézkedéscsomag ugyanis fontos és régóta halogatott szerkezeti átalakításokról, kiigazításról szólt. Csaknem egy év után azonban az látszik, hogy mégsem lett belőle sikertörténet: számos pontja egyáltalán nem, vagy csak részben valósult meg, határidőit nem sikerült betartani. A csomagtól remélt gazdasági stabilitás megteremtését pedig a kormány egyéb, váratlan ötletei lehetetlenítették el.

Általános optimizmus fogadta tavaly márciusban a kormány Széll Kálmán-tervét: a Matolcsy György és Navracsics Tibor által ismertetett csomag mintegy 455 milliárdos költségvetési kiigazításról, fontos reformlépésekről, rég halogatott intézkedésekről szólt. Igaz ugyanakkor, hogy bár az irányokkal a legtöbben egyetértettek, sokan szóvá tették, hogy a részletek nem kellően kidolgozottak.

Sok múlik a részletszabályokon és a megvalósítás eredményességén, mondták az óvatosabbak, és csaknem egy év elteltével látszik, hogy igazuk volt. Az eredmény egyelőre felemás, a célkitűzéseknek nagyjából a fele valósult meg, a törvényalkotások módja és a Széll-tervtől függetlenül bejelentett kormányzati intézkedések pedig tovább árnyalták az erőfeszítések pozitív hatásait. Maga az Állami Számvevőszék is azt mondta októberben, a 2012-es költségvetést véleményezve: a 2012-re tervezett 550 milliárdos megtakarításból „alátámasztottság hiányában 388 milliárd forint megtakarításról még részben sem” tudnak véleményt mondani.

A terv egyik alapvetése, miszerint „vissza kell nyerni mozgásterünket az IMF-től”, eleve meghiúsulni látszik. Ez azonban még önmagában nem lehetetlenítené el az egyes részfeladatok megvalósítását, sőt egyéb feltételei mellett maga a Valutaalap is kérheti a kormánytól, hogy következetesen végigvigye a Széll-terv célkitűzéseit, vagy annak bizonyos elemeit.

Elszámoltatás

A várakozásoknak megfelelően halad a tervnek a – gazdaságpolitikai szempontból talán legkevésbé fontos – része, az elszámoltatás. „A felelősség tisztázása és számonkérése nélkül nem lehet biztos alapokon jövőt építeni” – állítja a dokumentum, majd hozzáteszi, az elszámoltatási kormánybiztos összesen hatvanöt korrupciógyanús ügyet vizsgál az elmúlt nyolc évből.

Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos titkárságán az Indexnek elmondták, eddig ötvenegy ügyben volt feljelentés. Hogy ezek közül hány esetben derülhet ki tényleges bűncselekmény és lehet felelősségre vonás, egyelőre kérdéses, a vizsgálatok alighanem évekig elhúzódhatnak. A kormánybiztos honlapjáról kiderül, a feljelentések többsége olyan kisebb ügyekhez kapcsolódik, mint például a nagybereki madárrezervátum illetve a mezőhegyesi ménesbirtok esete, de olyan szimbolikus ügyekben is nyomoznak, mint például a Sukoró-ügy, illetve a Malév privatizációja.

Utóbbi kapcsán a kormány egy úgynevezett Fehér Könyvet is kiadott, ebben részletezik azokat a lépéseket, amelyek eredményeként a Malév a jelenlegi nehéz pénzügyi helyzetbe jutott. Hiába sikerül azonban rámutatni a felelősökre, a helyzet rendezése a jelenlegi kormány feladata; most például többek közt arról kell döntenie, hogyan és miből fizetik vissza azt a százmilliárd forintnyi, Malévnak nyújtott állami támogatást, amit az Európai Bizottság jogellenesnek talált.

Államadósság

Az elmúlt nyolc év hibáinak látványos feltárásában tehát nem halad rosszul a kormány, kisebb sikerekről tud azonban beszámolni az államadósság elleni háborúból. „Az adósság olyan ellenségünk, amelyet vagy mi győzünk le, vagy az győz le minket, középút nincs” – írják a Széll Kálmán-tervben.

Bár a becsatornázott magánnyugdíjpénzek nyáron valóban okoztak egy egyszeri csökkenést, hamar visszajutottunk a korábbi GDP-arányos adósságszintre; igaz, részben árfolyamhatások miatt (amely hatások viszont nem függetlenek a kormány gazdaságpolitikai lépéseitől). Az év közben elért történelmi csúcsánál alacsonyabban, ám az egy évvel korábbinál így is 4,6 százalékkal magasabban, 20 955,5 milliárd forinton zárta az elmúlt évet a központi költségvetés adóssága. Ha ehhez hozzátesszük az önkormányzati szektor ezer milliárdos nagyságrendű adósságát is, akkor az valószínűsíthető – pontos szám csak tavasszal lesz –, hogy a teljes államadósság GDP-arányosan év végén ismét meghaladta a 80 százalékot.

 

Orbán Viktor miniszterelnök karácsonykor azt nyilatkozta, hogy az egész Európát érintő válság miatt a forint árfolyama gyengül, és ez növeli az adósságunk mértékét. Szerinte az adósság elleni harcot a kedvezőtlen árfolyamok idején is folytatni kell. Orbán akkor azt mondta, nyolcvan százalék alatti tartományban van az államadósság, a kormány adósságcsökkentő politikája nélkül kilencven százalék körüli szinten lenne. A Széll Kálmán-terv 2011-ben az adósságot a GDP 75 százalékára csökkentette volna, a 2012-es év tervei 70 százalékról szóltak.

Munkahelyteremtés

A kormány szerint 2012-ben a Széll-terv munkaerőpiaci átalakításainak 195 milliárd forint a költségvetési hatása.

„A cél olyan gazdaságpolitika bevezetése, amely elősegíti, hogy Magyarországon egy évtizeden belül egymillió új, adózó munkahely jöjjön létre” – szerepelt még a kormányprogramban, a Széll-terv megerősítette a korábbi vállalást. Az eredmény felemás: egy év alatt a foglalkoztatottság leginkább a közmunkaprogramok felfutásának köszönhetően 42 ezer fővel nőtt, a munkanélküliség ráta 11 százalék körüli szinten maradt.

Hogy idén hogyan alakul a foglalkoztatottság, egyelőre kérdéses, mivel a munkaerőpiacon nehézséget okozhat a minimálbérek jelentős mértékű emelése, ami növelheti az elbocsátásokat, illetve a szürke- és feketegazdaság felé terelhet egyes gazdasági szereplőket.

A közmunkaprogram megvalósítására kitűzött határidők betartásával nem áll rosszul a kormány, magát a programot azonban számos kritika érte. A leggyakrabban elhangzó érv, hogy a közmunka a foglalkoztatottsági adatok kozmetikázására ugyan jó lehet, önmagában azonban kevés, tartósan nem oldja meg a munkanélküliség kérdését.

A gyors és hatékony modern gépi munkák helyett alkalmazott szakképzetlen munkaerő legfeljebb az uniós támogatások miatt lehet olcsóbb, a munkaerőpiacra való visszatérést nem segíti. Közmunkaprogramok helyett, vagy mellett szakképzési programokra van szükség és olyan gazdasági környezetre, amely munkahelyeket teremtő befektetőket vonz az országba.

 

A kormány ezzel szemben leginkább azzal érvelt a közmunkaprogram mellett, hogy az a munka kultúráját hozhatja el széles körben: önmagában már az is jó, hogy azok is dolgoznak, akik korábban nem. A korábbi kormányzati tervek szerint a közmunkások nagy tömege elsőként az új Puskás Stadion és a debreceni nagyerdei stadion megépítésében segíthet, utóbbiban több mint 4000 munkás dolgozhat majd.

A Széll-terv vállalása a közmunkaprogram kialakítására tehát időre teljesült, egyelőre azonban csak bizonytalan előrelépés az egymillió új munkahely felé vezető úton.

Nyugdíjrendszer

A kormány szerint 2012-ben a Széll-terv nyugdíjrendszeri átalakításainak 93 milliárd forint a költségvetési hatása.

„Nyugdíj Magyarországon ezentúl csak az a járandóság lehet, amelyet a nyugdíjkorhatárt betöltő munkavállalóknak biztosítunk. Ehhez meg kell szüntetni minden olyan jogcímet  – a nők 40 éves munkaviszonya kivételével  –, amely lehetővé teszi, hogy a törvény által előírt korhatár előtt munkaképes emberek nyugdíjba menjenek” – szerepelt a Széll Kálmán-tervben. Ugyanitt a kormány azt ígérte, hogy január elsején életbe lép az új, fenntartható nyugdíjrendszer.

Az ígéret csak részben teljesült, január 1-től megszűnt az előre hozott és a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj, a korkedvezményes nyugdíj, a bányásznyugdíj, a művésznyugdíj, a polgármesterek, országgyűlési és európai parlamenti képviselők korhatár előtti öregségi nyugdíja, a korengedményes nyugdíj, továbbá megszűnt a fegyveres szervek és a Magyar Honvédség hivatásos állományú tagjainak szolgálati nyugdíja is.

A terveknek megfelelően megszűnt a rokkantsági nyugdíj is. A megváltozott munkaképességű emberek két típusú ellátást kaphatnak ezután: rehabilitációs vagy rokkantsági ellátást. Az előbbiben azok részesülhetnek – legfeljebb három évig –, akiknek a foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, illetve akik tartós foglalkozási rehabilitációt igényelnek. Az utóbbit pedig azok kaphatják, akiknek a rehabilitációja nem javasolt.

Azoknak, akik III-as csoportú egészségkárosodási rokkantsági nyugdíjban részesülnek és 1954 után születtek (ők 110 ezren vannak), elvileg felülvizsgálatra kell jelentkezniük. A vizsgálatok eredményeképpen azok, akik rehabilitálhatók, rehabilitációs ellátást kapnak majd, akik nem, azok pedig rokkantsági ellátást. Ugyanez vonatkozik a rendszeres szociális járadékban részesülő 84 ezer emberre.

Matolcsy György tavaly decemberben még azt mondta, hogy a kormány tervei szerint a több mint 300 ezer korhatár előtti nyugdíjas közül 200 ezer embert igyekszik visszaterelni a munkaerőpiacra, április közepére azonban már visszafogottabb tervekről számolt be a miniszter, akkor ugyanis azt közölte, hogy  a korhatár alatti nyugdíjasok felülvizsgálata után 100-150 ezer ember kaphat munkát.

A felülvizsgálatok azonban egyelőre lassan haladnak, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium az Index kérdésére közölte, az ügyfelektől az ONYF adatai alapján eddig 24 ezer felülvizsgálatra való jelentkezés érkezett vissza, a közigazgatási ügyintézési határidő függvényében február közepén kezdődnek a felülvizsgálatok, amelyek 2013. december 31-ig fejeződnek be. „Az érintettek januárban kapják kézhez az értesítőt, legkésőbb március 31-ig kell nyilatkozniuk, hogy jelentkeznek-e a felülvizsgálatra, amelynek időpontjáról levélben kapnak értesítést. Aki nem válaszol – vagy nemmel válaszol –, annak megszűnik az ellátása" – közölték.

Mindez nem érinti az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött személyeket, az irányadó nyugdíjkorhatár betöltése előtt álló I. és II. csoportos rokkantsági nyugdíjban részesülőket, valamint az öt évvel az irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt álló, eddig III. csoportos rokkantsági nyugdíjban részesülőket.

Az új rendszer nem lett sem fenntarthatóbb, sem olcsóbb, érdemben nem csökkennek a nyugdíjkiadások 2012-ben. A rokkantsági ellátások szociális jellegű kiadásainak egy része ugyanis átkerült az Egészségbiztosítási Alaphoz, a korhatár alatti ellátások pedig átkerültek az újonnan létrehozott Nemzeti Szociálpolitikai Alapba, így a Nyugdíjbiztosítási Alapnál csak a rokkantsági, baleseti rokkantsági ellátások finanszírozása marad. Vagyis a kormány új zsebeket hozott létre ugyanazoknak a kiadásoknak ahelyett, hogy alapjaiban változtatta volna meg a nyugdíjrendszert.

Közösségi közlekedés

A kormány szerint 2012-ben a Széll-terv közösségi közlekedést megreformáló intézkedéseinek 45 milliárd forint a költségvetési hatása.

„A vasút folyamatos eladósodásának a Széll Kálmán-terv véget vet. Az állam ennek keretében rendezi a MÁV 300 milliárdos tartozását, és egyúttal úgy szervezi át a vasúti közlekedést, hogy a nemzeti vasúttársaság önfenntartóvá válik és működése meg fog felelni egy normális gazdasági társaság működési elveinek. Integrációval, egy nagy közlekedési holding, a Nemzeti Közlekedési Társaság létrehozásával meg kell szüntetni a közösségi közlekedés szolgáltatását végző gazdasági társaságok párhuzamosságát” – szólt az ígéret, a határidő pedig itt is 2012 január volt.

A tervekből azonban lényegében semmi nem valósult meg. A Nemzeti Közlekedési Holdingot eredetileg a MÁV, illetve 24 Volán-társaság integrálásával hozták volna létre, de volt olyan ötlet is, hogy a BKV is bekapcsolódna. Ez utóbbi ötlet hamvába holt, még azelőtt elvetették, hogy napirendre került volna a kérdés.

A MÁV beígért átfogó adósságkonszolidációja elmaradt, mindössze tüzet oltottak a társaságnál egy 50 milliárd forintos adósságátvállalással. A közlekedési holding megalakítása az NFM közlése szerint legkorábban 2012 második negyedévében várható. Az utasok utazási költségei pedig emelkednek, legalábbis erre utal, hogy a 2012. évi költségvetés azzal számol: az utazási kedvezmények után a közlekedési cégeket megillető állami támogatásra a tavalyi 109 milliárd forinttal szemben csak 93 milliárd forint jut.

Szintén komoly, éves szintén nagyjából 100 milliárd forintos költségvetési hatása lett volna az elektronikus útdíj bevezetésének, igaz, még nem idén, hanem 2013-tól. Akkorra kellett volna üzembe helyezni a teherforgalmat a mostaninál sokkal nagyobb költségekkel terhelő, használatarányos – tehát a megtett kilométerenként fizetendő – e-útdíjat.

Ennek azonban az előkészítése nagyon korán megakadt, miután a fejlesztési minisztériumban nagyon fontos politikai döntések nem születtek meg a mai napig sem. Az e-útdíjat a dolgok mostani állása szerint legkorábban 2014 elején lehet bevezetni, de – mivel az választási év lesz – elképzelhető, hogy akkor sem kerül rá sor.

Oktatás

A kormány szerint 2012-ben a Széll-terv felsőoktatást megreformáló intézkedéseinek 12 milliárd forint a költségvetési hatása.

Az oktatással kapcsolatos ígéretek zöme megvalósult, igaz a határidővel csúszott a kormány. Eredetileg arról volt szó, hogy 2011 szeptemberéig elfogadják a közoktatási és felsőoktatási rendszert szabályozó új jogszabályokat, a törvényt végül csak december végén fogadta el a parlament.

A Széll Kálmán-terv célként tűzte ki az államilag finanszírozott helyek számának felülvizsgálatát és a képzés belső összetételének átalakítását. Úgy vélték, nagyobb arányban kell szerepelnie a programokban a munkaerőpiacon „ma sokkal inkább keresett reál és műszaki ismereteknek.” Olyan új rendszert ígértek, amely arra is garanciát ad, hogy a képzésre fordított társadalmi költség megtérül. „Ennek révén a képzett munkaerő külföldre vándorlása, és a magyar adófizetők befektetésének elvesztése is elkerülhető” – írták.

A felsőoktatás költségvetési támogatása idén mintegy 37 milliárddal csökken, ezzel együtt az államilag támogatott új belépő hallgatók keretszáma is, valamint meghirdetik az új, részösztöndíjas képzési formát. A szeptemberben induló tanévben az alapképzésben teljes állami támogatás mellett 27 150-en tanulhatnak, további 15 550 diák részösztöndíjat kaphat. Az egységes osztatlan képzésben a teljes támogatásban részesülők száma 2420, a felsőfokú szakképzésben 3500 lesz. A felsőoktatási intézményekben folyó képzés lehet állami ösztöndíjjal támogatott, vagy állami részösztöndíjjal támogatott, illetve önköltséges képzés.

Az államilag támogatott hallgatónak kötelessége a meghatározott időn, de legfeljebb a képzési idő másfélszeresén belül megszerezni az oklevelet, ezután húsz éven belül a tanulmányok ideje kétszeresének megfelelő idejű, magyar joghatóság alatt álló munkáltatónál bejelentett munkaviszonyt kell létesítenie. Ha a meghatározott időn belül nem szerzi meg oklevelét, átalányként meg kell fizetnie az állami ösztöndíj vagy állami részösztöndíj 50 százalékának megfelelő összeget.

Amit azonban nyer a költségvetés az állami támogatás megszüntetésével, elvesztheti a kamattámogatott diákhitelen. A kormány tervei szerint az egyetemi képzésre fordított hitel után mindössze 2 százalékos kamat terhelné a diákot, a többi a költségvetés állja.

Gyógyszertámogatás

A kormány szerint 2012-ben a gyógyszertámogatások átalakításának 83 milliárd forint a költségvetési hatása.

„Át kell alakítani a gyógyszertámogatás rendszerét úgy, hogy a gyógyszerek ára ne emelkedjenek, de az adófizetők pénzéből kevesebbet kelljen költeni rá. Mindezt egy többlépcsős folyamatban kell elvégezni, a támogatások korrupt és átláthatatlan jellegét fel kell számolni” – szerepelt a Széll Kálmán-tervben.

Az állami gyógyszerkiadások növekedése valójában már a 2007-es gyógyszertörvénnyel megállt, ugrásszerűen elkezdett növekedni a gyógyszeripart sújtó extraadókból, támogatásvolumen-szerződésekből és orvoslátogatói díjakból adódó iparági befizetések összege és mértéke. A gyógyszerkassza tarthatóvá vált, az egy főre eső tb-támogatás szintje megfelelt a régiós átlagnak, érdemben az államadósság növekedéséhez sem járult hozzá.

 

A rendszer nagymértékű átszabásának célja az állami finanszírozás csökkentése volt, az ellátás színvonalának és a lakossági térítési díjak szintjének tervezett fenntartása mellett. A kieső költségeket pedig gyakorlatilag teljes egészében az iparággal fizettetik meg. Az Európában legmagasabbnak számító, iparág-specifikus extraadók és hozzájárulások következményeként pedig a gyógyszeripari vállalatok befizetései 2012-ben már több mint a negyedét fogják adni a gyógyszerkasszának. A döntéshozók a kiadások csökkentését tekintették legfőbb eredményüknek, a költségcsökkentő intézkedéseknek a lakosság gyógyszerfogyasztására és egészségi állapotára gyakorolt hatásáról számítások nem készültek.

Gazdasági stabilitás

A kormánynak legkevésbé a gazdaság stabilizálásával kapcsolatos számítása jött be. Úgy vélték, ha a piac „a Széll Kálmán-tervet megismeri, az újabb jelzés lehet számukra, hogy a politikai mellé Magyarországon immár végérvényesen létrejött a gazdasági stabilitás is. Ez a meggyőződés nyilvánvalóan csökkenti a kockázati felárat, amiért hajlandóak az államnak hitelt adni. Az államadósság csökkentésével és a strukturális reformok beindításával ugyanakkor az állampapírok kockázati felára mellett egyidejűleg csökkenthető a jegybanki alapkamat szintje, valamint a banki kamatok szintje is.”

 

Önmagában ezzel nem is lett volna baj, a Széll-terv hatására láthatóan nőtt a befektetői bizalom hazánk iránt. Csakhogy a kormány amennyi bizalmat nyert a terveken, legalább annyit elvesztett a megoldásokon. Nem csak a csúszó határidők, és a felemás kivitelezés okozott problémát, hanem a tervekben nem említett, a piaci bizalmat kikezdő, különböző adósmentő javaslatok és a költségvetési tervezés is sokat rontott az ország megítélésén. A forint az év utolsó hónapjában lejtőre került, az adósságkockázat soha nem látott szintekre ugrott, két hitelminősítő is befektetésre nem ajánlott osztályzatot adott hazánknak, a hitelesség helyreállításához hitelért fordultunk a Nemzetközi Valutaalaphoz.

Amikor az Európai Bizottság bejelentette, Magyarország továbbra is túlzottdeficit-eljárás alatt marad, a kormány közölte, bíznak benne, hogy a bizottság a konzultációk során figyelembe fogja venni az államadósság tartós csökkentése érdekében végrehajtott strukturális átszervezéseket.

Közölték, a 2011 tavaszán meghirdetett Széll Kálmán-terv gyakorlatba ültetése a tervek szerint halad, a szükséges jogszabályi változtatások mintegy 80-90 százalékát a kormány és az Országgyűlés elvégezte, a végrehajtott akciók költségvetési vonzata is mintegy 60 százalékban teljesült.