Angelika
-1 °C
3 °C
Index - In English In English Eng

A sárgacsekk-adó kicsit mindenkinek fájni fog

2012.04.13. 08:09 Módosítva: 2012.04.13. 11:46
Havi párszáz, akár ezer forinttal is drágíthatja a kormány új adóterve a pénzügyi szolgáltatásokat, de az új adó sem a bankoknak sem a lakosságnak nem jelent majd elviselhetetlen mértékű terheket, miközben a költségvetésnek legalább 100 milliárdot vagy még többet hozhat. Ha az adót a kabinet a kiszivárgott tervek szerint vezeti be, akkor egy könnyen beszedhető és adminisztrálható, illetve nehezen megkerülhető sarcot kapunk a nyakunkba, ami leginkább az áfához fog hasonlítani. A kormány ezzel mentheti meg az egykulcsos adót, illetve kivezetheti a bankadót.

Napok óta hallgat a kormány a pénzügyi tranzakciós adó részleteit illetően. Az Origo.hu szerdán írta meg, hogy a kormány újabb bankokat érintő sarcot vetne ki, amiből pótolni tudná a 2013-tól felére csökkenő banki különadóból származó bevételeket. Később kiderült: a sarcot feltehetőleg nem a bankok kellene megfizessék, hanem az ügyfelek, a pénzintézetek csak afféle adóbeszedőként továbbítanák a tranzakciókra kirótt díjakból érkező bevételeket a kincstárnak.

Bár a Nemzetgazdasági Minisztérium nem reagált az értesülésre - kérdéseinkre sem kaptunk választ -, a hírt nem is cáfolták, ahogy azt sem, hogy a kormány az új adóból 50-100 milliárdos vagy akár ezt meghaladó bevételt remél. Így az sem egészen tiszta, hogy pontosan milyen pénzügyi tranzakciókat adóztatna meg a kabinet. Az elmúlt években felmerült és a már több országban kipróbált spekulatív részvény- és devizaügyletekre kivetett sarc egyrészt megkerülhető lenne, másrészt nem nagyon hozná be a várt 50-100 milliárdot az államkasszába.

Így merülhetett fel, hogy a tranzakciós adó köntösébe bújtatva valami egészen más kerüljön a kormány asztalára: egy olyan új adó, ami azokat a pénzügyi műveleteket terhelné, melyeket a lakosság és a vállalkozások minden nap használnak. Az adót ugyanis kivethetik a banki készpénzforgalomra, a csoportos beszedési és átutalási megbízásokra, a sárga csekkes befizetésekre és a bankautomaták használatára is.

Egyelőre ennél sokkal többet nem tudunk a kabinet terveiről, de már most érdemes lehet végiggondolni, hogy mindez hol és hogyan érintheti a hétköznapjainkat.

Tízezrenként tíz forint: a szociális katasztrófa elmarad

Ma Magyarországon a lakosságnak bő féltucatnyi lehetősége van a pénze megmozgatására, elméletileg ezek mindegyike megadóztatható. A leggyakoribb a készpénzforgalom, a betéti- és hitelkártyás műveletek, de a pénzügyi kultúra fejlődésével egyre több a banki átutalás, a csoportos beszedési megbízás és a készpénz-átutalási megbízás is. És létezik még a nyugdíjak utalványok alapján történő postai kifizetései, és még sok minden más is, a teljes lista itt olvasható.

A pénzügyi tranzakciók legnagyobb szeletét a GIRO Zrt. által lebonyolított bankközi pénzforgalom jelenti. A vállalat rendszere 2010-ben 290 millió darab megbízást dolgozott fel (pdf, xls) összesen 67 ezer milliárd forint értékben. Ez óriási pénz, az éves magyar GDP 2,4-szerese.

A 290 milliós darabszámra vetítve - ami tavaly nem sokat változott, de pontos 2011-es adatot nem tudunk - a kormány tervei azt jelentik: ha minden GIRO-n átfutó pénzmozgást csak 1 forint adóval sarcolnak meg, abból 290 milliós költségvetési bevétel keletkezne. Száz forintos tranzakciónkénti díjnál is csak 29 milliárd forint jönne be, a 100 milliárdos bevételhez 300 forintnál is magasabb díjat kellene megállapítani.

Ennek a számításnak azonban nincs sok értelme. A tranzakciók darabszámára vetített sarc az igen magas díj miatt a bankközi utalások leállásához vezetne. Ez ugyanis nagyon megdrágítaná a banki szolgáltatásokat - merthogy a bankok a terhelést egyfajta adóbeszedőként az ügyfelekre terhelhetik - így a kisebb összegű utalások lényegében teljesen kiszorulnának a rendszerből.

A GIRO most is alkalmazott díjaival lehet még pontosabban érzékeltetni azt, hogy ez a megközelítés valószínűleg irreális: a pénzmozgás típusától (utalás, csoportos beszedés stb.) függően 5-17 forint közötti díjakkal dolgozik a cég. Az egyszerű- és a csoportos átutalás is 17 forintba kerül, a csoportos beszedésért 5 forintot kell fizetni. Egy több száz forintos díjnak tehát semmi értelme nem lenne, az elképesztően kontraproduktív lenne.

Egy névtelenséget kérő pénzforgalmi szakértő az Indexnek azt mondta: a darabszám helyett több ráció van a GIRO-pénzmozgások összegére kivetített adókivetésben. Az éves szinten összesen 67 ezer milliárdos forgalomra szétterítve egy 1 ezrelékes adó már 67 milliárdos bevételt hozna, ami nincs is olyan messze a kormányzati várakozástól.

Orbán is egy ezrelékről beszél

Orbán Viktor pénteken az MR1-Kossuth Rádió 180 perc című műsorában azt mondta, hogy még nincs döntés a tranzakciós adóról, "attól nagyon messze vagyunk". Jelezte továbbá, hogy év közben nem szabad az adókat módosítani, csak súlyos kényszer esetén, és ilyen szerinte most nincs. Arra viszont van lehetőség - folytatta a kormányfő -, hogy a 2013-ra szóló költségvetésben megjelenjen az a gondolat, hogy minél kevesebb legyen a munkát terhelő adó, és azokat inkább "áttereljék" a fogyasztás, a forgalom irányába. "2013-ban nagy valószínűséggel ez megjelenik majd."A miniszterelnök szerint a tranzakciós illeték majdani mértéke nem lehetne több egy ezreléknél.

Hogy érthetőbb legyen: egy 10 000 forintos utalás egy ezreléke 10 forint (és a GIRO adatai szerint az utalások 85-95 százaléka 10 ezer forint alatt marad). Ezzel a - hipotetikus - egy ezrelékkel számolva egy átlagos magyar nettó fizetés átutalása 140 forinttal drágulna a munkaadóknak - amennyiben a sarc a fizetések átutalását is érintené -, illetve az átlagbér utáni adók és járulékok befizetésére is közel ennyit kellene fizetnie a cégeknek.

Az adó a munkavállalókat is érintené, mert fizetésük egy részét ők is bankközi átutalásokkal költik el, de az biztosan kijelenthető, hogy havi több ezres de főként tízezres adóterhelésről nem lehet szó, inkább csak pár száz forintról lehet szó.

Persze még ez is dráguláshoz vezetne az egyébként sem alacsony díjakkal dolgozó magyar bankrendszerben, de biztosan nem vezetne szociális katasztrófához, ahogy azt például az LMP képviselője, Scheiring Gábor állította csütörtökön.

Nehéz lenne elkerülni

Tovább bonyolít az összképen, hogy amint már említettük, a kormány többféle pénzügyi művelet között terítené szét az új sarcot. Ha nem csak a bankközi pénzforgalmat, hanem a sárga csekkeket és az ATM- illetve POS-terminálok forgalmát is megadóztatják (hogy tényleg beérkezzen a várt 100 milliárd vagy még több), akkor azzal sem lehet majd kikerülni az adófizetést, ha a fizetésünket egyszerűen felvesszük és készpénzben költjük el.

Az MNB 2011-es összesítéséből kiderül: összesen 5 ezer milliárd forintot vettünk fel tavaly ATM automatákból (ezt 120 millió darab pénzfelvétellel hoztuk össze), de igazából kár is lenne itt megállni. Tavaly egész évben 224 millió alkalommal fizettünk kártyával a boltban, ezzel összesen 1700 milliárd forintot költöttünk el a kihelyezett POS-terminálokon keresztül. De a netes vásárolásokat is meg lehetne sarcolni, bár ezen a csatornán csak ötmillió alkalommal vásároltunk összesen 50 milliárd forint értékben.

A sárga csekkek sarcolásából is sok pluszpénzt lehetne beszedni. Sárga csekk jelenleg Magyarországon csaknem 3000 helyen befizethető. A legutóbbi elérhető, 2009-es adat szerint egy év alatt 271 millió darab csekket fizettek be Magyarországon, közel 3000 milliárd forint értékben.

Ezek mind a vállalkozásokat és a lakosságot érintenék, attól függően, hogy kinek mekkora a jövedelme, illetve, hogy mennyi ATM- és POS terminált használ, vagy éppen sárga csekket fizet be. Viszont egy átlagos háztartás tranzakciós adóterhe ezekkel együtt sem emelkedne néhány száz, vagy legrosszabb esetben (a magasabb jövedelműek esetén) ezer forint fölé. (Az értesülések szerint a kormányzati berkekben maximum 1 százalékos pénzügyi tranzakciós adóról volt szó, hogy minek az 1 százalékáról, az persze homályos. Ha a fizetések arányában vezetik be az 1 százalékos sarcot, az átlagbérnél 1500 forint körül lesz a terhelés.)

Akár 400 milliárd?

Az adó alapja a bankközi számlaforgalom lehetne, amely 1 ezrelékes adómérték mellett közel 400 milliárd forint adóbevételhez juttatná a költségvetést - közölte Gerendy Zoltán, a BDO vezető adótanácsadója csütörtökön az MTI-vel, aki nem részletezte a számításait a hírügynökségnek. A BDO szerint egy ilyen típusú adó mellett szól az egyszerű adminisztráció és az áttekinthetőség. Az elsősorban a spekulatív tőkemozgásokra fókuszáló Tobin-adóval szemben Gerendy Zoltán a bankforgalmi adó előnyeként említette, hogy az adóelkerülés nehezebben valósítható meg. Egy háztartás esetén havi 80 ezer forintnyi átutalással számolva havonta 800 forint lenne a pótlólagos költség a BDO Magyarország számításai szerint. (Egy ezrelékkel számolva valójában csak 80 forintos lenne a teher.)

Ráadásul valószínűsíthető - amire elsőként a Napi Gazdaság figyelmeztetett -, hogy a Girónál rögzített pénzmozgásnál alig 30 százalékkal kisebb értékű nem banki, úgynevezett Viber-átutalásokra is kivetnék az adót, így a lap szerint már akár fél ezrelék körüli átlagos adóterheléssel is biztosítani lehetne egy 100 milliárdot meghaladó költségvetési bevételt.

A terhelés a bankoknak sem jelentene elviselhetetlen terhet, az adó adminisztrációja apró módosításként jelenne meg a banki pénzforgalmat kezelő számítógépes képletekben. Egy névtelenül nyilatkozó vezető banktisztviselő szerint az új adó, ha jól vezetik be, ha elég alacsony lesz (ha jól terítik szét a különböző pénzügyi szolgáltatások között) és jól is kommunikálják, akkor nem fog annyira fájni, mint ahogy azt most sokan gondolják.

Persze egyelőre nagyon sok a homályos pont és a kérdés is. Mi lesz a külföldi kibocsátású kártyák megadóztatásával, a külföldről érkező vagy a külföldre induló utalásokkal, a telefonos, a postai vagy az internetes pénzmozgásokkal?

Ettől még nem kell szeretni

A szociális katasztrófa tehát elmarad, ami nem jelenti azt, hogy az új sarcot üdvözölni kell. Manapság a bankolás egy háztartásnak számlavezetéssel, bankkártyával, pénzfelvételekkel és átutalásokkal együtt sem kerül havi 500-1000 forintnál többe. Egy hasonló nagyságrendű plusz teher tehát arányaiban elképesztően megdrágítja a banki szolgáltatásokat még akkor is, ha a teljes fizetés arányában nem jelent óriási összeget.

Ráadásul - mivel a készpénzes vásárlást a hírek szerint nem adóztatják meg - sokakat a szürke- illetve a feketegazdaság felé tolhat el, vagy legalábbis ott tarthat. A dolog a nagyon költséges készpénzforgalom visszaszorítására irányuló igyekezetnek is alaposan keresztbe tesz. Az MNB becslése szerint most a GDP másfél százalékát, 388 milliárd forintot vesz ki a társadalom zsebéből az, hogy készpénzzel fizetünk a dolgokért. Pedig ebből 103 milliárdot is meg lehetne spórolni, ha kevesebbet használnánk a pénzt, és az összes papíralapú fizetési megbízást lecserélnénk elektronikusra.

Az is jól látszik, hogy a tervezett szabályozásnak kevés köze lesz ahhoz a pénzügyi tranzakciós adóhoz, ami nemrég napirenden volt uniós szinten is, azonban mára teljesen kihátrált mögüle minden tagállam. Az EU kifejezetten a pénzügyi szektort akarta megadóztatni, és megnehezíteni a spekulatív ügyleteket, Matolcsyék körvonalazódó terveiből pedig ugye az szűrhető le, hogy itt a lakosságtól vennének el azzal az egyetlen céllal, hogy nagyobb legyen a költségvetési bevétel.

Szakértők szerint, ha banki átutalásainkat adóztatják, az inkább az áfához hasonlítható, forgalmi jellegű adó lenne. Azonban ezzel is több gond lehet. Először is az áfával ellentétben nem feltétlenül a végfelhasználó fizetné meg ezt adót, hanem a közvetítők is, aminek szerteágazó hatásai lehetnek, elég arra gondolni szolgáltatások vagy vállalatok eltűnhetnek az országból. Nem túl meglepő módon a megtakarítások egy részét is kimenekítenék, és a külföldi befektetések számára is kevésbé lenne vonzó Magyarország.

Árokszállási Zoltán, az Erste Bank elemzője egy másik problémára is figyelmeztetett: szerinte a piac üdvösebbnek tartaná, ha az április második felében esedékes konvergenciaprogramban hangsúlyosabbak lennének a kiadáscsökkentő intézkedések. Kétségesnek nevezte, hogy egy hasonló elképzelés hogyan hatna az IMF/EU-tárgyalások előtt, és hangsúlyozta, hogy a nemzetközi szervezetek strukturális, kiadáscsökkentő intézkedéseket várnak. Török Zoltán, a Raiffeisen Bank elemzője a nem szokványos gazdaságpolitikai lépések közé sorolna egy ilyen kivetésű adónemet, amelyek, mint mondta, nem szoktak pozitív visszhangra találni. Annak a feladatnak azonban, hogy a kormány úgy szorítson meg, hogy az ne tűnjön megszorításnak, megfelelne egy ilyen intézkedés.

Nagyon kell a pénz

A kormánynak az új adó bevezetésére azért van szüksége, mert az áprilisban elkészülő konvergenciaprogramban fel kell tudni mutatni azokat a költségvetési kiigazításokat, amelyek lehetővé teszik, hogy tartsuk a Brüsszel által is elvárt három százalék alatti hiánycélt, kikerülhessünk a Magyarországgal szemben évek óta fenntartott - és uniós pénzeket forrásokat is veszélyeztető - túlzott-deficiteljárás alól.

Ingatag tervek

Hiába módosította korábbi 1,5 százalékos növekedési várakozását 0,5 százalékra a kormány, ez még mindig optimista lehet. Korábban maga Orbán Viktor is úgy vélte, a jövő évi növekedés inkább ez alatt lehet. A Századvég 0,4, a Kopint-Tárki 0,3 százalékos gazdasági növekedést vár, a többek visszaesésre számítanak. A Pénzügykutató 0,7 százalékosra, a GKI Gazdaságkutató 1,5 százalékos GDP-csökkenést prognosztizál jövőre, a Költségvetési Felelősség Intézet Budapest (KFIB) 1,1 százalékos visszaeséssel számol. Ha a tervezettnél alacsonyabb lakossági fogyasztás, vagy az export lassulása miatt recesszió lesz, az egyúttal azt is jelenti, hogy nem teljesülnek a tervek szerint az adóbevételek, és borul a költségvetés, hacsak nem jelentenek be év közben további megszorításokat.

Bár az idei költségvetést már elfogadása előtt is többször módosították, elemzők és még a Költségvetési Tanács is felhívta a figyelmet a kockázatokra, Kovács Árpád a tanács elnöke elmondta, a kormány fél százalékos gazdasági növekedési várakozásával szemben a stagnálás a reálisabbnak, ennél rosszabb helyzetben nem zárható ki a költségvetési kiigazítás.

A Költségvetési Felelősség Intézet Budapest egyenesen úgy vélte, a 2012-es költségvetésben a várható makropályán a kormány által bejelentett 320 milliárdos kiigazításon túl legalább további 80 milliárdos kiigazításra van szükség, de inkább többre - egyes kalkulációk szerint nagyjából 150 milliárdra - mivel a kormány 320 milliárdos kiigazító csomagjának sem minden eleme okoz strukturális egyenlegjavulást.

A jóslatok beigazolódtak, Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter februárban már bejelentett egy 30 milliárdos kiigazítást elsősorban a gyógyszerkassza és fővárosi tömegközlekedés területén - a részletek kidolgozását a tárcákra bízta. Áprilisban aztán az origo.hu azt írta, a miniszter újabb, 40 milliárdos spórolásra kérte a minisztériumokat, vagyis több mint a duplájára növelte a korábbi összeget.

Bár már önmagában az is kérdéses, hogy a februári harmincmilliárdot negyvennel megtoldó kiigazítást hogyan gazdálkodják ki a minisztériumok, még nagyobb kérdés, hogy miből jön össze a többi, a költségvetésből hiányzó, mintegy 80 milliárd forint. Nagyjából ennyire lenne ugyanis még szükség ahhoz, hogy Brüsszelt meggyőzze: az Európai Bizottság a GDP fél százalékára rúgó egyenlegjavítást vár.