Nyugdíjkísérlet zajlik Magyarországon

2012.04.15. 09:46

A kelet-közép-európai régió országainak szűk mozgástere maradt a nyugdíjrendszerük átalakítására, amit demográfiai és munkaerő-piaci trendek tovább szűkítenek, miközben e problémák megoldása a következő évtized egyik legfontosabb kihívása marad, idézi a Napi Online a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (ILO) egy nemrégiben kiadott, a kelet-közép-európai régió országainak nyugdíjreformjait vizsgáló kiadványát. Magyarország problémái e tekintetben nem kirívóak, bár egyes vélemények szerint a magyar megoldás egy nagyszabású társadalmi kísérletnek tekinthető.

Az ILO szerint a régió országainak a nyugdíjrendszer alakítására szűk mozgástere maradt miután a nagyvonalú juttatások nagy részét már jelentősen visszavágták, a lehetőségeket pedig a demográfiai problémák is tovább szűkítik.

2010-ben az EU-27-ek állami nyugdíjkiadása a GDP 10,2 százalékát tette ki, ami 4,1 (Írország) és 14 százalék (Olaszország) között szóródott. A 12 új EU-tagállam kormányai a GDP 9,2 százalékát költötték nyugdíjra. A kelet-közép-európai tagok relatíve magas GDP-arányos nyugdíjkifizetései általában a magas, 50 százalék feletti függőségi rátának tulajdoníthatók, ami azt mutatja, hogy kevesebb, mint két aktív járulékfizető jut egy nyugdíjasra.

Az ILO megjegyzi, hogy ezekben az országokban a biztosított alkalmazottak és a munkaadóktól származó bevételekből származik a nyugdíjrendszerek bevétele, amelyek az utóbbi években ráadásul jelentősen visszaestek és ezek a források nem is fedezik ezekben az országokban a nyugdíjrendszerek kiadásait. A jelenlegi nyugdíjalapok hiánya elérte ezekben az országokban a GDP 4 százalékát, amelyet általában központi költségvetésből finanszíroznak. Ennek a deficitnek egy része a második pillér tranzakciós költségeihez volt köthető.

A legtöbb régiós országban az 1990-es években a piacgazdaságra való áttérés időszaka a magánvállalkozások és az egyéni vállalkozók számának burjánzásához vezetett, ami a járulékfizetési hajlandóság visszaesésével is járt. Ehhez a szabályok betartatásának elmulasztása is hozzájárult. Az ILO szerint ez azonban nemcsak a szabályozói közbelépés hatékonyságának csökkenését eredményezi, de jelentősen aláássa a nyugdíjrendszer hitelességét és legitimitását is. A nemzetközi szervezet megjegyzi, hogy a be nem jelentett munkaerő és a ténylegesen kifizetett bérektől elmaradó fizetés bejelentésének gyakorlata nemcsak a társadalombiztosítási rendszereket terhelte meg jelentősen, de ezeket a munkavállalókat és családokat is kiszolgáltatottá tette.

A jelenleg tapasztalt szigorítások során egyre szorosabbá fűződik ugyanis a kapcsolat a járulékok befizetése és a juttatások között. A járulékok nemfizetése vagy a ténylegestől lényegesen elmaradó mértékű fizetése így az alacsony nyugdíjban részesülők, vagy a nyugdíj nélkül maradó idősek számának növekedéséhez vezet - azaz növekszik az elszegényedés kockázata az idősödő társadalmi rétegekben. Ez pedig azt eredményezheti, hogy a kormányoknak szociális segélyekre és egyéb szociális védelmi programokra nagyobb összegeket kell költeniük, mutat rá az ILO tanulmánya.

Több régiós tagállamban a válság miatti pénzügyi megszorítások a nyugdíjrendszereket sem hagyták érintetlenül, amelyek a kormányzati kiadáscsökkentésre meglehetősen érzékenyen reagáltak, hiszen a hiányuk fedezete a büdzsétől erősen függ. Az ennek nyomán kihirdetett nyugdíjjogosultságokban jelentkező visszavágások társadalmi feszültségekhez vezettek - áll az ILO tanulmányában.

A régióban a 2009-2011 közötti időszakban végrehajtott nyugdíjreformok közös vonásait felsorolva az ILO megjegyzi, hogy azok végrehajtásának fő kiváltója az a pénzügyi nyomás volt, amelyet a pénzügyi felügyeletek és nemzetközi intézmények gyakoroltak a kormányokra a főleg a nyugdíjrendszer miatt okozott hiányszint fenntartása érdekében.

Az ILO rámutat, hogy a kiadványában vizsgált nyolc ország közül egy sem növelte hatékonyan az összhozzájárulás mértékét az aggregált kereslet folytatódó csökkenésének elkerülése érdekében. Bár ezzel egy időben több olyan ország, ahol működött második pillér, csökkentették az állami hozzájárulást vagy elhalasztották az állami hozzájárulás emelését annak érdekében, hogy több forrást irányíthassanak az állami rendszerbe. Az összes szóban forgó ország a meghozandó intézkedéseiben a nyugdíjjuttatások csökkentésére összpontosított - ezek közül az egyik legjellemzőbb az indexálás módosítása volt.

Az ILO Magyarországról szóló részében a legutóbbi fejleményeket összegezve megállapítja, hogy a nyugdíjrendszer a kétpilléres - a társadalombiztosítási rendszerből és az önkéntes nyugdíjpénztári rendszerből álló - modell felé tart. A nemzetközi szervezet szerint a második pillér felszámolása után arra lehet számítani - legalábbis a következő néhány évben -, hogy a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer finanszírozása csak a tényleges befizetésekből, a központi költségvetésből származó kiegészítés nélkül történik. Ugyanakkor az ILO szerint a társadalomban és a munkaerőpiacon hosszú távon bekövetkező változások egyre nagyobb nyomást jelentenek majd a rendszerre, ami a nyugdíjjárulékok emelése felé hat.

A nemzetközi intézet megjegyzi, hogy bár a kormány tett arra ígéretet, hogy az új nyugdíjrendszer működéséhez szükséges jogszabályi feltételeket megteremti, 2011. végéig konkrét intézkedések nem történtek. Az ILO azt feltételezi, hogy az új rendszer várhatóan a nyugdíjkorhatár kitolásával a hosszabb munkában eltöltött időszakra összpontosít majd a korkedvezményes- és rokkantnyugdíjak további szigorításával és a rendszer átláthatóbbá tételével. Utóbbit arra értik, hogy a biztosítottaknak az általuk befizetett összegekről információval szolgálnak majd.

A szervezet arra hívja fel a figyelmet, hogy a kormánynak az önkéntes befizetéseket ösztönző intézkedéseket is hoznia kell annak érdekében, hogy ez a pillér nagyobb szerepet tudjon játszani az állami nyugdíjak kiegészítésében. Mivel a demográfiai és munkaerő-piaci trendek jelentősen kapcsolódnak a nyugdíjkérdéshez, a szükséges lépéseket időben meg kell tenni a hirtelen szabályozásbeli változások elkerülése érdekében, figyelmeztet az ILO.

A nemzetközi szervezet mindezek mellett megjegyzi, hogy azok a kihívások, amelyekkel Magyarország szembesül, nem különböznek jelentősen más európai országok problémáitól. Bár nincs mindenkire egyformán alkalmazható, egyetlen jó megoldás ezekre a közös problémákra, az is elmondható, hogy Magyarország egyedülálló megoldása egy újabb - az elmúlt 20 évben kivitelezett intézkedésekhez hasonlóan - nagyszabású társadalmi kísérletnek nevezhető - áll a magyarországi rész összefoglalójában.



  • Tippek
  • Bankszámla