Kinga, Kincső
18 °C
30 °C
Index - In English In English Eng

Elfújja a második Széll a növekedést

2012.04.23. 16:37 Módosítva: 2012.04.23. 17:01

A meglepetés az volt, hogy nem volt meglepetés – mondta a Raiffeisen Bank vezető elemzője, Török Zoltán a hétfőn bemutatott konvergenciaprogramról. Szerinte a legfőbb kérdés, hogy az uniós joggal, az alapszerződéssel ütközik-e valamelyik intézkedés. Az egyik ilyen lehet a pénzügyi tranzakciós adó, amit a kormány a nemzetköz átutalásokra is kivetni, ez pedig esetleg sértheti a tőke szabad áramlását. Az adó sorsa azon múlik, hogy az EU ezt egyfajta másodlagos áfának vagy valami másnak tekinti-e.

Szerinte egyelőre eldöntetlen, hogy az új Széll-tervet miként fogadja a piac. Török – aki ott volt a dokumentum publikálásával egy időben tartott minisztériumi háttérbeszélgetésen is – azt mondta: az NGM becslése szerint jövőre 58 százalékos súlya van a bevétel oldali egyenlegjavításnak, a lépések 42 százalék pedig a költségvetés kiadási oldalát érinti (az elemzők és a piacok is jellemzően a kiadásoldali kiigazításokat kedveli).

Ezen múlnak a következő hónapok

A tét nagy, ennek a csomagnak a megítélésén múlik a túlzott deficit eljárás folytatása és az IMF-megállapodás sorsa is. Török szerint sok szerkezeti intézkedést is tartalmaz a csomag és a felvázolt makropálya is reális. Ugyanakkor tény, hogy minden adóelvonás rontja a növekedési kilátásokat (a csomagban féltucatnyi új adó bevezetését rögzíti a kormány, de ezek Török szerint nem vezetnek majd jelentősebb növekedési áldozatokhoz), illetve ennél is nagyobb baj, hogy sok szerkezetinek szánt lépés kapcsán bizonytalan a megvalósulás.

Az elemző példaként említette az elektronikus útdíjat, amit a kormány tavaly is tervezett, de semmi nem lett belőle. Pozitívum, hogy az állam több önkormányzati intézmény üzemeltetését is átveszi, itt viszont csak akkor lehetne megtakarításokat elérni, ha ezeket az állam tényleg hatékonyabban tudná üzemeltetni. Szintén előrelépés lenne, ha a kétezer fő alatti településeken tényleg bezárnák a polgármesteri hivatalokat és az önkormányzati funkciók fele járási hatáskörbe kerülne. A probléma itt szintén az, hogy nehéz számszerűsíteni ezeknek az intézkedéseknek a hatásait (a kormány itt idén 60 milliárdos, jövőre 90 milliárdos megtakarítást vár), rizikós lenne megbolygatni ezeket a számokat.

A számok hozhatók, a szerkezet rossz

Összegszerűen a jelenlegi ismert forgatókönyveket figyelembe véve a számok hozhatóak, a hiány csökkenthető, ez elég kell legyen Brüsszelnek – fogalmazott az NGM elemzői prezentációja után a Concorde makroelemzője, Samu János. Szerinte a csomag problémája az, hogy jelentős mértékben adóemelésre épül, a gerincét ez adja a programnak, emiatt erősen függ a konjunktúrától. Ez azt jelenti, ha lenne egy erősebb gazdasági visszaesés külföldön, akkor a magyar költségvetés kevésbé lesz ellenálló.

Szerinte a másik probléma, hogy a dokumentumban nincs kifejtve pontosan, hogy az egyes részterületeken honnan lesz a megtakarítás, és a minisztérium képviselői ezt maguk sem tudják. Példaként a gyógyszerkassza 40 milliárdos megkurtítását említette, amiről a háttérbeszélgetésen sem derült ki, hogy milyen arányban osztoznak a terheken a gyártók és a betegek. A program sok pontja tehát nincs publikus, kézzel fogható információkkal alátámasztva, a részletes intézkedések sincsenek bemutatva.

Ez mi?

A Költségvetési Felelősség Intézet Budapest vezetője, Romhányi Balázs szerint a pénzügyi tranzakciós adó a bankok nyereségét fogja részben rongálni az áttételes hatások miatt. Ezzel tovább csökken a magyar gazdaság növekedési mozgástere és szűk keresztmetszet lesz a pénzügyi forráshoz jutás. „Ha minden pénzügyi tranzakciót megadóztatnak, a pénzügyi kultúra szintje is csökkenni fog.”

Romhányi szerint a kormány a Brüsszeli bizottságot a holnapi megbeszélésen kész tények elé állítja. „Ezek után mit tudna mondani Barroso, hiszen érdemben nem tud majd reagálni, mert nem tudják elolvasni addig, ezért holnap fölösleges lesz találkozni”. Romhányi szerint ezzel eldőlt, hogy április végéig nem lesz tárgyalási időpont.

A piacnak szüksége lesz arra, hogy ezt az egészet megeméssze és rájöjjön arra, hogy hol vannak benne a nehéz pontok. Az, hogy az elejére odateszünk egy táblázatot, amibe beleírjuk a várt számokat, nem elég, mert a piac már nem bízik nagyon a kormány ígéreteiben.