Zsófia
15 °C
23 °C
Index - In English In English Eng

Visszafelé sülhet el Orbánék csodafegyvere

2012.06.21. 07:52 Módosítva: 2012.06.21. 07:59
A minimálbér emelése az Orbán-kormány egyik kedvenc eszköze: úgy tud vele elvenni, mintha adna. Régen a szegények támogatására vezették be, ma már alig érinti őket, miközben csökkenti a foglalkoztatást és növeli az adóelkerülők számát. A szavazók azonban szeretik, míg a kormány többletbevételhez jut rövid távon, egyaránt terhelve a papíron minimálbéres vállalkozót és a tényleg rosszul élőket.

Legyen-e több a minimálbér? – szól kicsit egyszerűsítve a kormány kérdőívének egyik kérdése. A választópolgárok válasza alighanem borítékolható, a minimálbér bevezetését és emelését közvéleménykutatások szerint a szavazók nagy többsége támogatja. Gyakran még azok is, akik valójában vesztenek vele, a minimálbér negatív gazdasági hatásai ugyanis inkább csak rejtetten jelennek meg. Azt, hogy bizonyos szakmákban egyre nehezebb bejelentett munkahelyhez jutni, csak kevesen kötik össze azzal, hogy nagyobb lett a minimálbér.

 

Az inkább politikai, mint gazdasági hasznokat hozó módszert Orbán Viktor már az első kormánya idején is előszeretettel alkalmazta, a korábbi alig több mint 20 ezer forintról 2001-ben 40 ezer, majd egy évre rá 50 ezer közelébe emelte, majd a második Orbán-kormány a bő 70 ezres minimálbért 90 ezer fölé. A nemrég postázott Nemzeti Konzultáció 2012 keretében pedig a további emelésről kéri ki a kormány az emberek véleményét.

Csökkenti a foglalkoztatást

A minimálbérrel kapcsolatos foglalkoztatási aggályok egyidősek a minimálbér feltalálásával, egységes rendszert a harmincas évek végén az Egyesült Államokban vezettek be először. A bizonyos szektorokban előírt kötelező bérrel az alacsonyan képzett munkavállalók életkörülményeit szerették volna javítani, a kétség azonban már akkor felmerült: éppen azokat érinti hátrányosan, akiknek a segítésére kitalálták.

A minimálbér eredete

Az Egyesült Államokban az 1938. évi méltányos munkanormákról szóló törvény volt az első lényeges, országos szinten elfogadott munkavédelmi jogszabály. Rendelkezései között szerepelt a minimális bértétel, amely alá nem lehetett az órabért csökkenteni. A minimálbérre vonatkozó rendelkezések azt a célt szolgálták, hogy a munkabér fejében minden egyes dolgozónak méltányos bért garantáljanak, és így csökkentsék a szegényeget. Amikor annak idején a törvényt elfogadták, a minimálbért óránként 0,25 dollárban állapították meg, a hatálya pedig a munkavállalók 43 százalékára terjedt ki, elsősorban feldolgozóipari, bányászati, építőipari munkásokra vonatkozott.

Ennek oka az, hogy az alacsony iskolázottságú, alacsony termelékenységű munkavállalókat kevésbé éri meg foglalkoztatni akkor, ha a többet kell nekik fizetni. Ha az alacsony bérű dolgozók iránti kereslet rugalmas, akkor a minimálbér emelés csökkenti az alacsony bérű dolgozók összkeresetét.

Ráadásul az egységesen alkalmazott minimálbér foglalkoztatási hatásai éppen azokban a régiókban lesznek a legkedvezőtlenebbek, ahol a legalacsonyabbak a megélhetési költségek, a helyi bérekhez és árakhoz viszonyított úgynevezett reálminimálbér ugyanis ezeken a helyeken a legmagasabb. (Ha vannak olyan szektorok, ahol a minimálbér-előírás nem érvényes, a foglalkoztatás teljes vesztesége kisebb.)

Rejtett hatások

Ha több bért kell fizetni a munkavállalónak, drágább lesz a termék előállítása, a drágább termékből pedig kevesebbet vásárolnak, a cég csökkenti a termelését, vagy olcsóbb termelési megoldásokat keres adott esetben dolgozókat küld el. A gyakorlatban azonban nem mindig elbocsátásokat hoz a minimálbér – mert például időközben nő a gazdaság és ezáltal a foglalkoztatottság –, hanem az új munkaerő felvételét lassítja.

Azt pedig csak kevesen látják, hogy minimálbéremelés nélkül – hasonló bővülés mellett – csak három vagy mondjuk tíz új munkás tudott volna elhelyezkedni ugyanannál a cégnél. Ebből fakad részben a minimálbéremelés népszerűsége is, kevesek kollégáját rúgták ki csak azért, mert nőtt a minimálbér, holott a legális foglalkoztatást kétségkívül csökkenti.

Bizonyos cégek még profitálhatnak is a béremelésből, elsősorban azok, akik a termelésük során kevesebbet költenek az összköltségből bérekre, mint a versenytársak. Hiába emelkedik minden vállalat költsége, ha az egyiknél kisebb mértékben nő, mint a versenytársaknál, ott a kötelező béremelés lényegében a termékük iránti keresletet ösztönzi. Kedvelt példa erre a szénbányászat: a mélyművelésű bányák termelés költségeinek nagyobb hányadát adja a munkásoknak fizetett bér, mint a külszíni fejtésnél, ahol nagyobb szerepet kap a gépi munka, a bér kötelező növelésével relatíve olcsóbbá válik az utóbbi technológia. Minél drágább a bányász, annál inkább nő a versenyhátrány a mélyművelésnél.

Vitatott hatások

A foglalkoztatással kapcsolatos aggályokat egyébként empirikus kutatások nehézkesebben igazolják, mint az elmélet, nincs egyetértés a közgazdászok között a minimálbér foglalkoztatásra gyakorolt hatásai kapcsán. Az elemzések többsége azonban inkább negatívnak tartja, de a mértékéről is viták folynak.

Kertesi Gábor és Köllő János egy 2004-es tanulmányban a 2000-2001 évi adatokat használva úgy becsülte, hogy az 5-20 fős cégekben egy éven belül mintegy 12 000 állás szűnt meg a 2000-ben végrehajtott emelés hatására, ráadásul szakértők azt is kimutatták, hogy a nem több mint nyolc osztályt végzettek foglalkoztatása különösen nagy mértékben esett vissza. Hogy a negatív foglalkoztatási hatással az Orbán-kormány is tisztában van, azt jól mutatja a kabinet nemrég felvetett javaslata, miszerint differenciált – a fiataloknak is alacsonyabb összegű – minimálbért vezetnének be annak érdekében, hogy minél több pályakezdő jusson álláshoz.

Európa nem egységes

Törvényben meghatározott minimálbér az unió 27 országából 20-ban van. Bulgáriában 123 euró a minimum, Luxemburgban 1758 euró. A tagállamok többségében a minimálbér éppen a megélhetéshez elég, Ausztriában, Dániában, Finnországban, Olaszországban és Svédországban nincs minimálbér, itt kollektív szerződésekben rögzítik a legalacsonyabb béreket, Németországban és Cipruson ez szektoronként eltérő.

A szegénységet nem igazán csökkenti

Hogy miért ragaszkodik a kormány egyáltalán a minimálbérhez? A hivatalos kommunikáció szerint azért, mert az visszaadja a munka becsületét, csökkenti az egyenlőtlenséget, a szegénységet. Orbán Viktor többször deklarálta, hogy a kormány önértéket tulajdonít a munkának, azt önmagáért is meg kell becsülni a megtermelt értéken felül. A minimálbért ajánlja a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet is, eszerint a minimálbér alapvető célja a méltányos bérküszöb érvényesítése.

Csakhogy a világ sokat változott az utóbbi száz évben, meglepő módon a minimálbéresek egyáltalán nem jelenítik meg jól a legszegényebb réteget. Vagyis ha a „munka becsületét” növeli is az emelés, a szegényeken nem segít.

Egy, a kilencvenes években készített vizsgálat szerint a minimálbért keresőknek mindössze 22 százaléka él szegény családban, vagyis egy emelés nem jól célozza a legszegényebb réteget. Magyarországon a minimálbéresek többsége nem családfő, hanem második, vagy harmadik kereső a családban, míg a legszegényebbek többségének egyáltalán nincs munkája. Arra pedig a minimálbér lényegében soha nem volt alkalmas, hogy megfelelő jövedelmet biztosítson egy egyedül élő embernek: 1992 óta a nettó minimálbér összege soha nem érte el a létminimumot.

Ugyan 2000 és 2002 között, amikor az akkori Orbán-kormány duplájára emelte a minimálbér összegét, az a létminimum 92 százalékára ugrott, azóta folyamatosan csökken ez az arány, az elmúlt években ráadásul gyorsulva nyílt-nyílik az olló. Ez a tendencia pedig idén folytatódik, hiszen a nettó minimálbér a bruttó összeg drasztikus növelése ellenére is alig változik az egészségügyi járulék növelése és az adójóváírás megszüntetése miatt, a létminimum viszont az inflációval továbbra is növekszik.

 

Kell a pénz

Ha tehát a szegénységet nem csökkenti, sőt, az alacsonyan képzetteket kimondottan nehéz helyzetbe hozza a minimálbér emelése, miért szereti mégis a kormány? A válasz prózaibb, mint a munka becsületének visszaadása: komolyabb népszerűségvesztés nélkül lehet vele növelni a költségvetés bevételeit a növekvő adóbevételen keresztül. Egyes kalkulációk szerint például egy további 20 százalékos emeléssel évi 120 milliárdot nyerhetne az állam.

Csakhogy a minimálbér emelése csak akkor növelheti a költségvetési bevételeket, ha az adóelkerülés mértéke változatlan. Azonban elképzelhető, hogy egyes munkaadók a minimálbér emelésére adóelkerüléssel válaszolnak, vagyis az emelés hatására megnő a zsebbe fizetés aránya. Az informális foglalkoztatás növekedésével pedig könnyen negatív is lehet a költségvetési hatás. Nem véletlen, hogy az OECD 2008-ban éppen a minimálbér csökkentését javasolta a fehérítés érdekében.

Úgyis csak trükköznek?

A költségvetésre gyakorolt hatás tehát kérdéses, rövid távon azonban hozhat jelentős pluszokat. Ráadásul a kormány valószínűleg úgy érzi, a minimálbéresek sarcolására minden jogalapja is megvan, azok jórészt úgyis csak fiktív minimálbéresek. Vagyis olyan szürke gazdaságba tartozó munkavállalók, akik csak formálisan vannak minimálbérre bejelentve, a fizetésük egy részét zsebbe kapják, komoly károkat okozva ezzel az államháztartásnak, itt az idő, hogy többet fizessenek.

Ez a megközelítés azonban rendkívül hátrányosan érinti azokat, akik ténylegesen minimálbért keresnek, vagyis a munkavállalók legrosszabb helyzetben lévő rétegét. Hogy pontosan hányan lehetnek azok, akik valóban trükköznek, mert például zsebbe kapják a fizetésük nagyobb részét, és hányan becsületesek, akik tényleg csak ennyit keresnek, nehezen becsülhető.

Hányan kapnak pénzt a zsebbe?

Egy korábbi kutatás szerint a minimálbérrel érintett szegény háztartásokban a 2001-2002-es minimálbér-emelések környékén jobban csökkent az élelmiszer-fogyasztás, mint a hasonlóan szegény, de nem minimálbéres háztartásokban, amiből arra lehet következtetni, hogy a tipikus minimálbéres munkavállaló bérének egy részét zsebbe kapja. Benedek Dóra és szerzőtársai 2006-ban szintén a háztartási költségvetési kutatás alapján azt találták, hogy az átlagos minimálbéres háztartás nem fogyaszt többet bejelentett jövedelméhez képest, mint egy hozzá hasonló helyzetű, de nem minimálbérre bejelentett dolgozó háztartása.

Egy másik, 2007-es tanulmány a kisvállalatoknál elcsalt bérek mértékét és csaló munkavállalók számát próbálta becsülni, eszerint 2005-ben több mint 450 ezer ember volt valótlanul minimálbéren vagy az alatt bejelentve és csak a kisvállalati alkalmazotti kör 500 milliárd forint bérjövedelmet titkolt el, valamint több mint 300 ezer azoknak a dolgozók száma, akiket munkaadójuk a valóságosnál kisebb munkaidőre jelentett be.

Más módszertannal Köllő János alacsonyabbnak becsülte az alkalmazottak eltitkolt jövedelmét. Szerinte ha minden, jelenleg minimálbéren alkalmazott dolgozót arra az átlagbérre jelentenének be, amit a hasonló képzettségű, foglalkozású, munkatapasztalatú, de nem minimálbéres munkavállalók kapnak, akkor a járulékbevételek 8,5 százalékkal, az szja-bevételek pedig 9,7 százalékkal nőhetnének, és összesen a GDP 1,3 százalékának megfelelő többletbevétel keletkezne.

A fele volt csaló?

Gyakori hivatkozási alap Elek Péter becslése is, aki szerint 2003-ban a minimálbéren alkalmazott munkavállalóknak nagyjából fele volt fiktív minimálbéres, és a minimálbéren bejelentettek átlagos valódi bére a minimálbér nagyjából 170 százalékára rúgott. Elek tanulmányának fontos megállapítása, hogy a csalók aránya szektorálisan eléggé eltérő, a legnagyobb arányban az építőiparban, a szállításban, pénzügyi szolgáltatásban kapják zsebbe a fizetést, az 5-10 fős vállalkozásoknál a legnagyobb a csalás valószínűsége, a nagyvállalatoknál a legkevesebb.

 

Vagyis ha a kormány valóban a csaló minimálbéresek ellen akar fellépni, akkor az egységes, minden munkavállalóra vonatkozó fehérítő intézkedéseknél – például a járulékalap emelésénél – sokkal hatékonyabb, ha az adóhatóság célzott ellenőrzéseket végez a jellemzően problémás cégkörben.

Elek felmérése szerint a minimálbéremelés legnagyobb vesztesei a mezőgazdaságban, halászatban, személyi szolgáltatásban, villamosenergia-, víz-, gázellátásban, nagy cégeknél dolgozó munkások lehetnek, ugyanis itt a legnagyobb annak a valószínűsége, hogy a munkavállaló ténylegesen minimálbért kap. A kötelezően adandó összeg emelésével várhatóan az ő foglalkoztatásuk csökken a legnagyobb mértékben. Ők azonban nem alkotnak megragadható, szervezett politikai csoportot, érdekérvényesítő képességük alacsony, miközben adott esetben azzal sincsenek tisztában, miért lenne jobb nekik, ha nem lenne olyan magas a minimálbér.