Mátyás
3 °C
15 °C
Index - In English In English Eng

Az IMF szereti az ortodox magyart?

Ez történt a gazdaságban az év 25. hetében

2012.06.24. 18:05
A megnyugvás hete volt ez a világgazdaságban, hiszen a görög választásokat követően sikerült gyorsan kormányt alakítani, méghozzá olyan erőkkel, amelyek nem utasítják el a megszorításokat és az eurókat. És a megnyugvás hete volt ez itthon is, úgy tűnik, sikerült a jegybanktörvény ügyét olyan mederbe terelni, hogy hamarosan megkezdődhessen a hiteltárgyalás a nemzetközi szervezetekkel. A forint május óta nem látott csúcsra, idei rekordja közelébe erősödött.

Már-már korszakváltásként értékelhető Varga Mihály IMF-ügyi miniszter (volt pénzügyminiszter) megjelenése a gazdaságpolitikában. Úgy fest, Varga néhány hét alatt sínre tette a tavaly november óta húzódó IMF-tárgyalás megkezdését a jegybanktörvény körüli vita rendezésével.

Az ortodox ember

Hétfőn a parlament visszavonta az EKB és az IMF-által kritizált jegybanktörvényt, az új módosításokat, ahogy Varga szerdán bejelentette, csütörtökön vitték a parlament elé, két héten belül pedig a zárószavazás is meglehet.

Az IMF jelezte, hogy vizsgálja a változtatásokat Brüsszellel és a vitában legmarkánsabb álláspontot képviselő Európai Központi Bankkal együtt. Ha ezúttal minden rendben lesz – amire nagy az esély, legalábbis erre utal Simor András MNB-elnök nyílt támogatása –, a zárószavazás után akár már júliusra időpontot kaphatunk a hiteltárgyalás megkezdésére. Ez persze nem feltétlenül jelentene villámgyors megállapodást. Mégis, az elmúlt hetek történései az eddigiekhez képest óriási előrelépést jelentenek.

Kérnek. Adunk?

A tárgyalások megkezdésének és a hitel folyósításának a feltételei azonban nem ugyanazok. Utóbbi esetben a Valutaalap több területen részletekbe menő átalakításokat kérhet. A kiszivárgott – de hivatalosan soha meg nem erősített, igaz, nem is cáfolt – vitás pontok egyike az egykulcsos szja-ra épülő adórendszer lehet. Az adórendszer átalakítása ráadásul pont most, a jövő évi költségvetési törvény véglegesítésével párhuzamosan zajlik.

Elképzelhető, hogy a tárgyalásokon nehézségekhez vezetne, ha az IMF olyan feltételeket szabna, amiket csak a már lezárt és elfogadott szabályok átírásával, szélsőséges esetben csak egy új költségvetés összerakásával lehetne teljesíteni. (Londoni elemzők szerint egyébként a tartós bizalomhoz gazdaságpolitikai reformokra is szükség lesz.)

Vitás pontok az egykulcsos adótól és az IMF-megállapodástól – talán nem teljesen – függetlenül már most is vannak. Varga a héten keményen kritizálta Matolcsy legújabb csodafegyverét, a tranzakciós adót (illetéket), ami az eredeti 130 milliárdos szintről 280 milliárd forintra ugrott, sőt, az NGM szerint valójában évi 322 milliárdos terhet jelent. Ez az IMF-ügyi miniszterünk szerint cégeket űzhet el az országból.

Fejőstehenek, Matolcsy

Az NGM a több szakmai fórumon is felmerülő észrevételekre semmit nem reagált, sőt, kiderült, hogy az adó nem is lesz kőbe vésve, a terhelés pedig szerintük nem lesz kikerülhető. A költségvetési törvény tervezetéből az is kiderült, hogy a néhány hét alatt két és félszeresére emelkedő sarc mellett a bankadó fele is megmarad. De könnyen lehet, hogy még ezekkel együtt sem sikerült egy normális költségvetést összeraknia Matolcsyéknak: az Állami Számvevőszék szerint nem megalapozott a jövő évi adók harmada, és veszélyben van az önkormányzatok működése is.

A bankok mellett a gyógyszergyártókból is ellenség lett. A kormány elképesztő mértékű adók kivetését tervezi, a legfontosabb termékek drágulhatnak, a sarcolás – ahogy a bankoknál is – végső soron a felhasználóknak fájhat.

Száguldó árak

Eközben a megélhetés egyre drágább, a statisztikák szerint sokat veszített a bérünk az értékéből: az átlagosan 142 ezer forintos havi nettónk ugyan 1 százalékkal több a tavalyinál, de eközben az árak 5 százalékkal nőttek. A GKI egyik felméréséből az is kiderült, hogy sosem éreztük ilyen kevésnek a pénzünket, mint mostanság, egy cikkünkben pedig utánajártunk, hogy hogyan nem lehet egymilliót keresni pár óra munkával.

Az életszínvonal esését az alacsonyabb jövedelmi kategóriákban a minimálbér emelésével próbálja fékezni a kormány, de kiderítettük, hogy ez isvisszafelé sülhet el. Miközben a minimálbér emeléséről a többség azt gondolja, hogy a szegényeknek jó, valójában a kormánynak segít, de nekik is inkább csak politikailag, miközben az emelések valójában munkahelyeket tüntetnek el.

Pannon blama

Pedig eltűnnek azok maguktól is. Egyetlen beszédes adat: áprilisban tovább csökkent az építőipar, az első négy hónapban majdnem 10 százalék volt a visszaesés. Az építőipart eközben a NAV is húzza, az adóhivatal egyre több cég adószámát függeszti fel, a végelszámolások majdnem a duplájukra nőttek (luxuslakásokra azért még van igény, egy elemzés szerint felívelés jöhet a lakáspiacon). A csődhullám az IT-cégeket is elérte, a fizetésképtelenségi eljárások 65 százalékkal nőttek, a multik leépítései és kormányzati lépések az okok.

Bod Péter Ákos volt jegybankelnök szerint 2006 óta nem nőtt a gazdaság, a kormány túl sok konfliktust vállalt. A legújabbat egyébként éppen a már emlegetett munkafronton: miközben még nem is hatályos a Munka törvénykönyve, a foglalkoztatási, a munkavédelmi, vagy a munkaügyi ellenőrzésről szóló passzusokat is megváltoztatná Matolcsy.

A gazdasági kilátásokat illetően egyébként a kormányközeli Századvég is egyre pesszimistább, az intézet elemzői szerint kisebb növekedés és nagyobb hiány lehet, mint amekkorát a kormány vár. Ezért nem is véletlen, hogy Matolcsy sokadik új programjával állna elő, amivel mindenáron serkentené a növekedést.

Nem szilárd halmazállapot

És még a pálinkás szabadságharcunknak is vége. Brüsszel hosszas vizsgálódás után közölte, hogy az adómentes szeszfőzést meg kell szüntetni, de a telekomadó, a bolti különadó és az Erzsébet-utalvány még megúszhatja – pontosabban Brüsszel egyelőre nem léptette tovább az uniós eljárást, hanem további tájékoztatást kért a magyar kormánytól.

Az uniós bíróság szintén a héten azt mondta ki, hogy csak akkor tagadható meg az áfalevonás, ha az adóalany tudta, hogy adócsalásban vesz részt – mindez a NAV-nak okozhat komoly fejtörést –, illetve az is eldőlt, hogy az EU-ból érkező 150 milliárd forintnyi felzárkóztatási támogatást mégsem veszik el. Utóbbi Matolcsy szerint azt jelenti, hogy komoly szövetségi, baráti háló alakult ki Magyarország körül.

A hét másik jó híre, hogy újra a sör felé fordult a magyar: megállt a visszaesés, tavaly 3,8 százalékkal nőtt a fogyasztás. Kevésbé boldogító, hogy főleg az alsó kategóriás söröket vesszük.

A forintot a fentiekből egyetlen rossz hír sem érdekelte, a befektetők – főként az IMF-megállapodás közeledésére koncentrálva, illetve a kedvező görögországi fejlemények miatt – több hónapos rekordszintre erősítették a devizánkat. A hét elején még az volt a hír, hogy 290 alatt van a forint, a hét közepére a jó formának köszönhetően már 286 alá süllyedt az árfolyam, a 285 alatti szintet pedig már a nagyon kapós lett a forint címmel tálaltuk. (Aztán az egész hetes erősödést pénteken egy kisebb visszafordulás követte, amit a tőzsde is követett.)

   25. heti záró  24. heti záró
 BUX 17 232   17 256
 OTP 3535  
3540
 Mol 16 200   16 160
 Richter 36 500   36 500
 Magyar Telekom 451   457

Német-görög

Eközben Európa a görög kormányalakítással és az eurózóna jövőjével volt elfoglalva. A hét elején nagyon hamar elolvadt a görög öröm, csak rövid időre lélegzett fel a világ az európártiak múlt vasárnapi választási győzelme után.

Végül a kormányalakítás meglepően gyorsan ment, de a pesszimizmus megmaradt. Egy befolyásos athéni elemzőház szerint év végén bukhat az új görög kormány, valójában semmi nem dőlt el a választásokon, forró ősz vár az országra. Eközben Merkel német kancellár azzal lohasztotta a hangulatot, hogy bejelentette, a görög vezetésnek végre kell hajtani vállalásait, a reformprogram keretfeltételei nem változhatnak, nincs szó harmadik segélycsomagról.

A szigor magyarázata, hogy például a közös eurókötvény bevezetésével – amivel csillapítani lehetne a finanszírozási feszültségeket – a németek és a stabilabb országok fizetnék a gyengébb eurótagok kockázatait. Ez nem csak az érthető belpolitikai (a német adózóknak ehhez nincs kedvük), hanem a gazdasági hatások miatt is zavarhatja Merkelt: miközben hároméves mélypontra került az euróövezet gazdasága, a német gazdaság lassulása várható.

Merkelen ugyanakkor igen nagy a nyomás: az eurózóna reformjáról tárgyaló G20-ak bankuniót sürgettek, az USA is a gazdasági élénkítés pártján áll. Igaz, az amerikai központi bankként működő Fed ennek ellenére nem juttatott több mesterséges pénzt a piacra. Kína és Oroszország ugyan szívesen adna több pénzt a valutaalap baj esetén mozgósítható tartalékaiba, de meg is kérnék az árát.

A pénzre ennek ellenére szükség lehet, mert például Spanyolország egyre nagyobb bajban van. A héten tovább emelkedtek az állampapírhozamok, egy elemzés szerint 62 milliárd euróra lehet szükség a bankrendszer feltőkésítéséhez. A világ nagybankjaival is baj van: a tíz legnagyobb pénzintézetből hetet visszasorolt a Moody's a globális tőkepiaci kockázatokra hivatkozva.

A hét második felére a spirálszerű negatív események, illetve a G20 tanácskozás hatására Merkel is enyhébb hangot ütött meg: bejelentette, hogy a bajba jutott államok a közös európai mentőalapból kaphatnak kölcsönt, a jövő heti EU-csúcsra pedig 130 milliárd eurós gazdasági élénkítő csomag összeállítását ígérte.