Kevesebbet eszünk, mint tíz éve

A KSH a napokban jelentette meg a legfrissebb, a hazai élelmiszerfogyasztásról szóló adatait, amivel 2010-ig tekinthetjük át, hogy miből mennyit eszünk, vagyis adatokból következtethetünk arra, hogy mennyire táplálkozunk egészségesen. A statisztikai jelentés a húsok és zsírok mellett a tej, tojás, zöldség-gyümölcs, kávé, szesz és dohányfogyasztásunk áttekintésére is alkalmas.

Egészen pontosan nemcsak rólunk van szó a felmérésben, hiszen beleszámolták az itt vásároló külföldieket is (de ők vélhetően nem vittek kezelhetetlen torzítást a rendszerbe). Emellett az egy főre eső adatoknál az éves átlagnépességgel számoltak, tehát úgy érdemes az adatokat nézni, hogy egy felnőtt ember átlagosan mindenből többet fogyaszthat az itt megjelölt értékeknél, hiszen ritka az olyan csecsemő, aki több liter tömény szeszt inna, vagy fél mázsa húst enne egy év alatt.

A disznó évtizede

Csaknem 20 kilóval fogyasztunk kevesebb húst, mint 1990-ben: 73,1 kilóról 56,7-re esett az egy főre eső fogyasztás. Ezen belül a legfeltűnőbb az, hogy fokozatosan újra megszerettük a disznót, ami 2010-re meg is előzte az addig egyeduralkodó baromfit. Bár ez azért nem akkora újdonság, mert a rendszerváltáskor még az összes itthon megevett húsnak több mint fele sertés volt.

A legdrámaibb visszaesést a ló- és juhhúsfogyasztásunk szenvedte el egyébként, a 90-es szintnek kevesebb, mint az egynegyede fogyott tavaly. Azt is hozzá kell tenni, hogy a mérés a húsoknál lehet a legpontatlanabb, mert a húsiparban lehet az említett élelmiszeripari ágazatok közül a legnagyobb a feketegazdaság aránya.

Emellett a visszaesés miatt nem érdemes a vegetáriánusokat hibáztatni, hiszen az arányuk a legtöbb becslés szerint legfeljebb 1 százalék körül lehet a teljes népességben Magyarországon.

Tej, túró, tejfel

A tej- és tejtemékek fogyasztása az egész évtizedben hullámzóan alakult, de azt lehet mondani, hogy az elmúlt öt évben hozzávetőleg stagnált. Ehhez persze érdemes figyelembe venni azt is, hogy míg a legtöbb élelmiszer áfája jelentősen nőtt, addig a tej és a tejtermékek áfája 2009 közepétől kedvezményes, 18 százalékos kulcs alá tartozik. Tehát fogyasztás valószínűleg itt is visszaesett volna, ha nincs ilyen jellegű állami beavatkozás az árba.

Viszont érezhetően kevesebb tojást eszünk, 2010-ben fejenként átlagosan ez 235 darabot tett ki, ami egy tucattal kevesebb mint egy évvel korábban, és pontosan negyvennel kevesebb, mint 2000-ben. Azóta ráadásul soha nem látott szintre drágult a tojás, miután nem sikerült megfelelően felkészülnünk az uniós tyúkketrecekre való áttérésre.

Zsír volt Kádár alatt

A zsírfogyasztásunk az évtized végére lett a legalacsonyabb, különösen állati zsírokból veszünk magunkhoz kevesebbet, főként a korábban kiugróan népszerű sertészsírból. A zsírok megoszlása is látványosan eltolódott, 14 kiló állati zsír és 20 kiló növényi zsiradék jutott egy emberre 2010-ben, ez állati zsírból alig több mint a fele az 1990-es fogyasztásnak, növényi eredetűből pedig majdnem a duplája.

A termelés is jócskán átalakult, nem túlzás azt mondani, hogy a rendszerváltás előtt zsírnagyhatalom voltunk, például gyakorlatilag nem importáltunk sertészsírt, míg évi 100 ezer tonna ment külföldre. Mára a 80-as évekbeli szinteknek nagyjából az egyharmadát termeljük meg, és az utóbbi években a disznózsír-behozatal is jócskán felülmúlta a kivitelt.

Drága nekünk a zöldség-gyümölcs

Mielőtt azonban nagyon megörülnénk, hogy egészségesebben élünk, hozzá kell tenni, hogy zöldségekből és gyümölcsökből szintén sokkal kevesebbet eszünk. 2010-ben 190 kilót ettünk fejenként, ami 30 kilóval kevesebb, mint tíz évvel előtte.

A zöldség-gyümölcs árak egyébként különösen ingadoztak az évtized során, ami leginkább az időjárás, és ezáltal termésátlagok változékonyságával függ össze. Azt is hozzá kell tenni, hogy 2010 különösen rossz évnek számított, a zöldségtermés 30 százalékkal, és a gyümölcstermés is 13 százalékkal esett vissza.

Ehhez is kapcsolódik a jelentős mértékű drágulásuk, a friss zöldségfélék átlagos fogyasztói ára 2010-re 25 százalékkal, a gyümölcsöké 7 százalékkal emelkedett, miközben az élelmiszerek átlagos áremelkedése csak 3,2 százalék volt. A legtöbb gyümölcs és zöldség ára egyébként 2000 óta több mint duplájára emelkedett, ami messze meghaladja az összesített inflációt.

Ki kell emelni még azt is, hogy a hazait kezdjük inkább kedvelni, legalábbis a gyümölcsök fajtáját illetően, mert a fogyasztásban egyre nő a hazánkban is termeszthető gyümölcsök aránya a déligyümölcsökkel szemben. A jellemzően drágább déligyümölcsökből 2007-ben még fejenként 18 kiló fogyott, az azt követő három válságos év során ez 2010-re 11 kilóra esett.

Kevesebbet italozunk

2010-ben is csökkent az alkoholfogyasztásunk, mint az azt megelőző három évben folyamatosan.  Borból lényegében ugyanannyit, fejenként 23 litert ittunk, mint egy évvel korábban, de a sörfogyasztás visszaesése folytatódott (a sörszövetség adatai szerint aztán tavaly megállt a romló tendencia). Húsz éve még egy magyar torkán átlagosan több mint 100 liter sör csúszott le évente, de a 2010-es 7 literes visszaesést is beleszámolva tavalyelőtt már csak 66 litert ittunk.

Ezzel meglehetősen kevés sört fogyasztó országnak számítunk, összehasonlításképp a németek 2008-ban 110 litert is megittak fejenként, a világelső csehek 150-et is, de még a szomszédunkban, a románok is 90 liter fölött ittak.

A sörfogyasztás közép-európai visszaesése egyébként általános jelenség, a cseh sörgyárak szövetsége szerint változik az emberek életmódja, azaz jobban oda kell figyelniük a munkaidejük hatékony kihasználásra. Emellett a szocializmusban felnőtt, lényegesen nagyobb sörfogyasztó generációk is fokozatosan kikopnak, a fiatalok pedig már inkább boroznak.

Az égetett szeszesital-fogyasztás is visszaesett tíz százalékot, így egy magyar már csak 3,1 liternyi töményet iszik évente, ami alig több mint heti egy feles. Ezzel némi átmeneti növekedés után visszajutottunk az 1998-as szintre. De itt is erős lehet a mérési hiba gyanúja, hiszen az égetett szeszeknek akár a negyedét is kitehetik a feketén forgalmazott italok.

Különösen, hogy Magyarországon a pálinka a legnépszerűbb rövid, aminek a hamisításában is figyelemreméltó hagyományaink vannak. Ráadásul az Európai Bizottság által múlt héten szóvá tett 2010-es pálinkafőzéses szabadságharcunk jelentős mennyiségű töményt vonhatott ki a statisztikailag mérhető, kereskedelemben kapható forgalomból; igaz, ennek hatása 2010-ben még csak töredékesen volt látható.

Kávé és cigaretta

A kávéfogyasztásunk szintén negyedik éve csökken, 2010-ben 2,3 kg fogyott fejenként. Ez átlagosnak számít a világban, a legnagyobb fogyasztók a skandináv országok, fejenként tíz kiló körüli átlagokkal.

Bár a dohányáruk nem tartoznak az élelmiszerek közé, érdemes lehet vetni rájuk egy pillantást, ha a fogyasztási szerkezetből szeretnénk következtetni az egészséges életmódunk szintjére. A dohányosok kitartóak, 1993 óta 1,4-1,6 kiló között füstölünk el évente. Ez azok tükrében valójában erősödésnek is felfogható, hogy azóta lényegesen drágábbak lettek a dohányáruk, sokat szigorodtak a dohányreklámozási szabályok és párszázezerrel kevesebben is vagyunk azóta. Magyarország egyébként erősen dohányos országnak számít, a lakosság csaknem egyharmada rendszeresen dohányzik.

Ezért hízunk el

A szénhidrátbevitelünk mára optimális szintre csökkent, de zsiradékokból még mindig az ajánlott mennyiség több mint másfélszeresét esszük meg. A termékcsoportok arányai az energiabevitelben továbbra sem változtak, így a hazai fogyasztás több mint felét a gabonatermékek és a zsiradékok tették ki, az állati eredetű élelmiszerek – azaz a hús, hal, tej, és tojás – pedig a fogyasztás közel negyedét.

Egy főre jutó napi tápanyagfogyasztás	2009	2010	2005-2009 átlaga	Ajánlott
Energia, kJ	13 199	12 750	13 481	10 886
Fehérje, g	100	96	102	80
Zsír, g	143	136	145	85
Szénhidrát, g	371	363	381	370

A cukor- és mézfogyasztás a tápanyagbevitelünk tizedét képezte, míg az alacsony kalóriatartalmú zöldség- és gyümölcsfélék – beleértve a krumplit és az egyéb növényi eredetű élelmiszereket – 14 százalékát adták a napi tápanyagfogyasztásnak.

Élelmi anyagok fehérjetartalma	Fehérjetartalom (g/100 g)	Biológiai érték (szervezeten belüli hasznosulás)
Anyatej	1,2	100
Tojás	13,5	100
Tehéntej	3,4	88-95
Marhahús	17-21	88-92
Sertéshús	16-21	84
Baromfihús	21-25	82
Halhús	15-22	80-92
Keménysajt	26	85
Burgonya	2,5	73
Bab, borsó, lencse	22-26	56-72
Rizs	8	63-67
Búzaliszt	12	53
Ajánlott mennyiség	55 (g fő/nap)

(Forrás: Országos Húsipari Kutatóintézet)

Összességében némileg egészségesebben étkezünk, de ez inkább annak tudható be, hogy a válság óta mindenből egyre kevesebbet veszünk. Stagnálni tudtak a tej és tejtermékek, de a kedvezményes áfa nagyot dob rajtuk. A cigit sem tudtuk eddig letenni, hiába voltak áremelések, súlyosbodó korlátozások. Kitartóan borozunk, de összesen szeszesitalokból egyre kevesebbet iszunk, legalábbis a legális forgalom keretein belül. Zöldségekből, gyümölcsből, zsiradékokból, tojásból vagy húsokból érezhetően csökkent a fogyasztásunk és ezen belül is az olcsóbb termékek felé tolódott el preferenciánk.

Táplálkozás-egészségügyi szempontból a folyamat inkább kedvező lehet, bár a zöldségek-gyümölcsök komoly visszaesése meglehetősen rossz jel. Kérdéses emellett, hogy mennyiben változtak meg a preferenciáink valójában, és mennyiben okozhatja a változásokat az, hogy a pénztárcánk számít egyre kevésbé vastagnak. Utóbbi esetben ugyanis könnyen visszatérhetünk a korábbi, egészségtelenebb fogyasztási szokásainkhoz, ha újra jobban megy majd a sorunk.