Ökölbe szorított kézzel várjuk az IMF-et

Budapestre érkeznek az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap delegációi, hogy július 17. és 25. között egyeztetést folytassanak a magyar hatóságokkal az új nemzetközi hitelkeret előkészítése érdekében. Gyors megállapodás nem várható, a tárgyalások megkezdéséig vezető út is rögös volt, és még csak most jön a neheze. A lehetséges törésvonalak már most látszanak, a kérdés, hogy ki és miből enged majd a végén.

Mit akar a kormány?

A kormány határozott álláspontja, hogy Magyarország finanszírozni tudja magát a piacról, vagyis el tudja adni fenntartható hozammal az állampapírokat. Tehát nincs szükségünk közvetlenül az IMF pénzére, a hitelkeretet csak egyfajta védőhálóként használnánk, a piacok megnyugtatására. A megállapodás eredményeként a befektetők várhatóan kevésbé találják kockázatosnak az országot, hajlandóak lesznek kisebb hozam mellett is magyar állampapírt venni, és a kamatkiadásokon éves szinten 100-150 milliárdot spórolunk. (A költségvetés 109 milliárddal számol.)

Csakhogy a Nemzetközi Valutaalap szinte biztosan nem ad Magyarországnak olyan típusú csomagot, amelyet a kormány korábban emlegetett. Az elővigyázatossági (PCL), illetve a rugalmas (FCL) konstrukciókat stabil alapokkal rendelkező államok vehetik igénybe krízis kezelésére vagy megelőzésére. A valutaalap azonban jó előre kikötötte, hogy ezek szóba sem jöhetnek, kizárólag úgynevezett SBA alapon hajlandóak velünk tárgyalni. Ez a szigorú kontrollt jelentő készenléti hitelmegállapodás; a 2008-as hitelválság során Magyarország mellett más államok, például Izland és Görögország is kötöttek ilyen megállapodást az IMF-fel.

A konstrukciónak létezik olyan verziója is, amikor az ország csak elővigyázatosságból köt ilyen szerződést, de a rendelkezésre álló összeget csak akkor hívja le, ha hirtelen romlani kezd a helyzete – ez az elővigyázatossági készenlétihitel-megállapodás (P-SBA). Ilyet Magyarország az 1990-es években többször is kötött az IMF-fel, és akkor a hitelkeretnek végül tényleg csak a töredékét hívtuk le. Úgy tűnik, a magyar tárgyalódelegáció – belátva a realitásokat – már megelégedne ezzel a típusú hitellel is, és korábban a valutaalap is jelezte, hogy lehet szó erről.

Az SBA alapú csomagnak a feltételei is keményebbek. A valutaalap, amely az Európai Bizottsággal közösen ül le Magyarországgal a tárgyalóasztalhoz, a pénzért cserébe fenntartható költségvetést, átfogó reformokat vár, azok végrehajtását pedig folyamatosan ellenőrzi és értékeli. A hitelnyújtás időtartama jellemzően 1-2 év, a visszafizetés határideje 3,5-5 év.

Mit kér cserébe az IMF?

A Nemzetközi Valutaalap országjelentései alapján viszonylag egyértelmű, hogy mit várnak a magyar kormánytól. Általánosságban az adórendszer átláthatóságnak növelését szokták elvárni, legutóbb az egykulcsos szja kétharmados bebetonozását és a minimálbér jelentős megemelését is kritizálták, ezen kívül a tömegközlekedés és az önkormányzati rendszer reformját sürgették. Vélhetőleg nem ezek lesznek a legizzasztóbb kérdések, és bár egyes részletekben kemény alkudozásokra lehet számítani, több ponton is komolyabb arcvesztés nélkül engedhet a kormány.

Az egykulcsos adó kivétele a kétharmados törvényből például nem jelenti, hogy alapjaiban szeretnék felrúgni a teljesen még el sem indult rendszert – hiszen az egykulcsos szja valójában most is egykétkulcsos rendszerűként működik, a havi 202 000 forint fölötti jövedelmeket idén még terheli a félszuperbruttó –, a kérdés tehát sokkal inkább szimbolikus, mint makrogazdasági jelentőségű.

Más lenne a helyzet, ha – és erről több találgatás is napvilágot látott – az egész egykulcsos rendszer újragondolását kérnék, ezzel ugyanis lényegében az elmúlt két év teljes hazai gazdaságpolitikája alól húznák ki a talajt. A kormány egy ilyen kérésnek nagyon nehezen tudna engedni, ugyanakkor komoly esély van arra, hogy erre nem is lesz szükség.

A hazai adópolitika egyik legtöbbet hangoztatott hibája a sűrű jogszabályváltozás. Ha vannak is hibái az egykulcsos szja-nak, meggyőző lehet a magyar félnek az az érve, hogy legalább hagyják néhány évig kifutni a rendszert, ezzel még mindig kevesebb kárt szenved a gazdaság, mintha újabb drasztikus újratervezés kezdődik. Ráadásul a frissen bejelentett 300 milliárdos munkavédelmi akciótervvel a kormány jórészt éppen a minimálbér-emelés és az egykulcsos szja áldozatait segíti, vagyis a rendszer korrekciója részben már meg is kezdődött.

A munkahelyvédelmi akcióterv tartalma egyébként is vélhetőleg főbb pontjaiban egybeesik az IMF elképzeléseivel: az adókedvezményekkel a kormány olyan problémákat próbál megoldani, amelyekről már hosszú évek óta beszélnek a nemzetközi szervezetek. A valutaalap már 2007-ben is arra hívta fel a kormány figyelmét, hogy a versenyképességet rontja a munkát terhelő adók magas szintje, ami rontja a hazai foglalkoztatási kilátásokat. Helyette inkább a fogyasztási típusú adók és a vagyoni típusú adók növelését javasolták. Várhatóan még a gazdaságélénkítő szándékkal sem lesz bajuk, újabban az IMF képviselői is egyre gyakrabban hangoztatják a növekedés kérdését.

A saját bankunk

A valutaalap mindezek ellenére sem lesz könnyű tárgyalópartner, és hogy miért nem, arra éppen Orbán Viktor adta meg a választ egy korábbi rádióinterjújában, amikor az IMF-et egyszerűen egy banknak nevezete, amelyhez most hitelért fordulunk. Mint a bankok általában, úgy az IMF sem csak egyszerű szívjóságból ad kölcsön az országoknak, hanem azzal a reménnyel, hogy ezt a pénzt kamatostul visszakapja. Tehát segítő célzat ide vagy oda, elsődleges céljuk mégis csak az, hogy a hitelt felvevő ország olyan költségvetési pályára álljon, amely csökkenti annak a kockázatát, hogy esetleg később nem fogja tudni visszafizetni a kölcsönt.

A magyar költségvetési fegyelem nagyon rövid életűnek bizonyult, a tervezett költségvetés meglehetősen ingatag. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) az adóbevételek egyharmadát nem látja megalapozottnak, a Költségvetési Tanács (KT) szerint már a kiindulóponttal is baj van, mert a kormány túl optimista pályával számol. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) stábja szerint a hibás helyzetértékelés nagyjából 120 milliárd forinttal dobja meg a hiánycélt.

Számításuk szerint – ha a 300 milliárdos csomag hatását nem számoljuk – a költségvetési törvényjavaslatban szereplő 2,2 százalék helyett 2,8 százalék lesz a hiány, és ha maradéktalanul töröljük az összes tartalékot, akkor is csak 2,4 százalékra mérséklődik. Ez a kalkuláció arra utal, hogy a csomaggal együtt a hiány már könnyen átlépheti az unió által elvárt 3 százalékos célt, vagyis veszélybe kerülnek a Széll Kálmán-terv 2.0 vállalásai is.

Az időközben bejelentett 300 milliárdos terv fedezetéül ugyanis a kormány olyan forrásokat nevezett meg, amelyek leginkább a költségvetési kozmetikázás kategóriájába tartoznak. Bejelentették, hogy adót vetnének ki a Magyar Nemzeti Bank egyes műveleteire, átmenetileg kölcsönvennének a tartalékokból, és nagymértékben megadóztatnák a Magyar Államkincstárat is – ezek azonban a költségvetési körbe tartoznak, vagyis csak az egyik zsebből a másikba tenné át az állam a pénzt (bár időt például nyerne azzal, hogy ha az adó miatt az MNB veszteséges lenne 2013-ban – márpedig minden bizonnyal az lenne –, akkor ezt a mínuszt csak 2014-ben kellene visszapótolnia a költségvetésnek).

Arról már nem is beszélve, hogy az IMF könnyen úgy értékelheti, a kormány a jegybank adóztatásával újra az MNB függetlenségét csorbítja, a jegybanktörvény körüli több mint féléves huzavona után pedig fel lehet készülni az elhúzódó tárgyalásokra. Ez azonban lényegében azt jelentené, hogy továbbra is magas szinten maradnak a kamatkiadások, ezzel pedig az Orbán-csomag egy másik forrása apadhat el, a kormány ugyanis éppen a csökkenő kamatkiadásokból pótolná vissza a munkahelyvédelmi tervre a tartalékokból elköltött 100 milliárdot.

És még ez volt a könnyebb

Tehát már az IMF-et sem lesz könnyű meggyőzni arról, hogy kiszámítható, megbízható, jó adósok vagyunk, de még nehezebb lesz az Európai Bizottsággal és az EKB-val, ahol az IMF-nél felsorolt feltételek mellett még a politikai szempontok is megjelenhetnek. Ilyen lehet az egyes szektorokat terhelő adók mértéke és vélt diszkriminatív jellege, a Költségvetési Tanács szerepének erősítése, a jegybank függetlenségének erősítése, de olyan régi ügyek is előkerülhetnek, mint a telekomadó, a tyúkketrec, vagy akár a pálinkaügy.

Az Európai Bizottság legutóbbi jelentése szerint a most bevezetendő tranzakciós adó lesz a 2013-as növekedés legnagyobb akadálya, ennek lesz leginkább negatív hatása a magyar gazdaságra. Árt a vállalkozásoknak, és a lakossági fogyasztást is csökkenti majd, vélekednek Brüsszelben. Jelentésükben úgy vélték, a válságadók átalakításából létrejövő új adók – például a telefonadó – is akadályai lesznek a növekedésnek.

Korábban a miniszterelnök azt is egyértelművé tette, hogy szükséges és elkerülhetetlen a tranzakciós adó (indokolatlan kormányzati szóhasználattal illeték) MNB-re történő kiterjesztése, amit szerinte az EKB sem vétózhat meg. Hogy a kormány esetleg mégis számol azzal, hogy ha megállapodást akar, engednie kell a tranzakciós adóból, jelezheti, hogy az abból korábban emlegetett 380 milliárd helyett már csak 240 milliárdot vár. Az NGM korábban 240 milliárdot remélt az államkincstártól és az MNB-től. Most úgy számolnak, hogy a két szervezet 116 milliárd forintot fizethet összesen.

Jöhet a vagyonadó?

Kérdés, hogy ha a kormány a kitervelt adókat nem tudja átverni a delegáción, miből egyensúlyozza majd ki a költségvetést. Erre az IMF és az EU válasza is viszonylag határozott: vagyoni típusú adókból. A kormány nem szívesen operál vagyoni típusú adók bevezetésével, holott a fogyasztási adók emelésén kívül ezt javasolja a legtöbb szervezet.

Az Európai Bizottság legutóbbi, hazánkkal foglalkozó jelentése megállapítja, hogy a munkaerőtől a fogyasztás felé mozdultak az adóterhek, de a vagyoni típusú adók szintje szerintük még mindig alacsonyabb a kívánatosnál. Az Eurostat adatai szerint az uniós átlag 2010-ben 3,1 százalék volt a magyarországi 1,1 százalékkal szemben. A fogyasztási adók további emelése helyett a vagyont terhelő adók mellett szólna az is, hogy nálunk a fogyasztási adók egyébként is hagyományosan magasak, 2010-ben csak Dániában volt nálunk magasabb (és azóta már nőtt is a felső áfakulcs).

Ez lehet a tárgyalások egyik legkényesebb kérdése, a Fidesz ugyanis egyelőre mereven elzárkózik ettől a vagyoni adóztatástól, arról nem is beszélve, hogy korábban azt ígérték, több új adó már nem jön.  „Az ingatlanadó vagy a vagyonadó kérdése szóba kerülhet az IMF-fel folytatandó tárgyalásokon, de ebben a magyar kormány nem enged" – mondta a tárgyalásokat magyar részről vezető Varga Mihály múlt héten. Szerinte olyan jellegű adót, mint az ingatlanadó, Magyarország jelenleg nem tud bevezetni, mert ehhez nincsenek meg a feltételek, ebben az ügyben alkotmánybírósági döntés is született.

Bár a tárca nélküli miniszter őszi megállapodásra számít, nem véletlen, hogy egyes elemzők már most a tárgyalások elhúzódását, mások egyenesen azok kudarcát vizionálják. Mujtaba Rahman, az Eurasia Group londoni elemzője pénteki helyzetértékelésében azt írta, hogy tovább csökkent a megállapodás megkötésének esélye.