Kannaszámra isszuk az olasz bort

2012.08.13. 01:13
Katasztrofális helyzetben van a magyar bortermelés, az elavult szőlészetek, az elhatalmasodó feketekereskedelem, az olcsó importborok és az utóbbi három év csapni való időjárása és a szabályozási környezet egyaránt sötét jövőt vetítenek előre. Az alsó kategóriákban már most több külföldi bor fogy, mint magyar.

Hiába büszke a magyar a borára, a boltban már inkább az olaszt veszi, ha az olcsóbb. Márpedig olcsóbb: az alsóbb kategóriákban már akár 200 forintért kaphatunk kannás importbort, minőségre pedig nem is biztos, hogy rosszabb, mint a drágább magyar asztali.

A minőségi magyar bornak persze továbbra is van piaca, de az csak kis részét adja a termelésnek, a magyar csúcsborászat termékeit a lakosság 5 százaléka képes megfizetni, és egy 3 ezer forintos bor már prémiumterméknek számít. Az olcsó borok között a magyar már egyre kevésbé rúghat labdába. A hazai szőlősgazdák és borászok egész egyszerűen lemaradtak a versenyben, idén már több külföldi bor érkezhet az országba, mint amennyit mi külföldön eladunk.

Az időjárás sem kedvezett

"2010 egészen tragikus év volt az ágazat szempontjából, volt olyan időszak, hogy az Alföldön hónapokon keresztül állt a víz, egyes vidékeken az időjárás 50 százalékos termeléskiesést okozott, holott már 15-20 százalékos kiesés is drámainak mondhat. Magyarország bortermelése 2 millió hektoliter alatt alakult, mondta Varga Péter, a Varga pincészet tulajdonosa.

Egy ilyen év után maga a szőlőnövény is rossz kondícióban van, idő kell ahhoz, hogy visszaálljon a termelés a korábbi szintre, részben ez magyarázza, hogy 2011 is gyenge év volt és a kilábalást az idei év sem hozhatja el. A nagy fagyok miatt az átlagos 3,5 millió hektoliternél akár 20 százalékkal is kevesebb bor készülhet. Hiába bírja ki a szőlő akár a mínusz 18 fokos hőmérsékletet is, az idei tél annyira kemény hidegeket hozott, hogy egyes helyeken nem csak a vesszők és a rügyek fagytak el, hanem a tőke is – főleg az Alföldön és Dél-Dunántúlon – ezeket mind újra kell nevelni.

A kieső termelés felhajtja az árakat, már az előző években is átlagosan 10-10 százalékkal emelkedett a bor ára a polcokon, idén hasonló mértékű emelés várható. Az árérzékeny, alacsonyabb kategóriás borokat kereső fogyasztók így könnyen fordulhatnak az import borok felé. A kannás, pet-palackos márkáknál már most is az olasz, spanyol boroké a főszerep, a literenként 200 forintos borokkal a magyar szőlőből készült termékek nehezen veszik fel a versenyt.

Az Agrárgazdasági Kutató Intézet adatai szerint a belföldön termelt borok értékesítése 34 százalékkal visszaesett 2012 első félévében a tavalyi év hasonló időszakához képest. A fehérborok értékesítése 38, a vörös és rozé boroké 30 százalékkal maradt el az előző évitől.

Lemaradtunk, mint a borravaló

„A vásárló sokszor azt sem tudja, hogy nem magyar bort iszik, a címkén ugyanis jellemzően nem a termőhely neve, hanem egy fantázianév áll, és még a palackozás is nálunk történik. A bor származási helyénél csak annyi szerepel, hogy Európai Unió, ez ebben a kategóriában nagyon gyakran olasz bort jelent” – mondta Varga.

A prémium kategória nincs ennyire kitéve az import borok nyomásának, előállításuk ugyan költségesebb, de jellemzően az árrés is magasabb rajtuk, fogyasztóik pedig a kevésbé árérzékeny rétegből kerülnek ki. Ők azonban a teljes borfogyasztás néhány százalékát adják, az ágazatot az asztali borok piaca uralja.

 

A borászatban jók vagyunk, a szőlészetben nem

De nem csak az időjárás tehető felelőssé azért, hogy a magyar borok versenyhátrányba kerültek, pusztán a több napsütés nem magyarázza, hogy miért kerül még szállítással együtt is kevesebbe egy olasz, mint egy magyar bor. „Az időjárás csak pillanatnyi probléma, a háttérben ennél sokkal súlyosabbak a gondok” - állítja Varga Péter. Szerinte utólag már jól látszik, hogy a magyar szőlészet nem volt felkészülve az Európai Uniós csatlakozásra. A borászat már rendben volt, de a szőlőtermesztés több évtizedes lemaradásban volt az európai versenytársakhoz képest.

A korszerűtlen technológiák, az elöregedő és időben nem pótolt tőkék, az iparág szerkezete, az elmaradt fejlesztések oda vezettek, hogy a magyar gazdák nem tudták tartani a tempót a külföldiekkel. Hiába van és volt állami támogatás a szőlőtermesztésre, tavaly fordult elő olyan először, hogy a keret teljesen kimerült, korábban még az adódó lehetőségeket sem használta ki mindenki, állítja Varga.

Egyre több bor jön külföldről

Évek óta jelentősen nő a külföldről behozott bor aránya, az alsóbb kategóriás termékek között - amelyek a forgalom jelentős részét adják, már alig akad olyan, amelyikben ne lenne nem hazai szőlőből készült bor is keverve, mondta Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára.

A KSH statisztikái szerint 2011-ben 513 285 hektoliter import borászati termék érkezett az országba 26 millió euró értékben - többségében hordós bor - , ebből 456 358 hektoliter jött Olaszországból. 2010-ben még csak 173 618 hektoliter érkezett. Érzékeltetésül: tavaly nagyjából annyi import bor érkezett az országba, hogy egy teljes éven át, mintegy 200 ezer ember ihatott volna meg belőle egy-egy pohárral hetente.

Mindeközben az export csökken, 2010-ben még 813 838 hektolitert exportáltunk, tavaly már csak 586 751 hektolitert. A hagyományos piacok, Lengyelország, Szlovákia és Németország mellett a prémium kategóriával foglalkozó pincészetek megjelentek a brit, az amerikai, de még a kínai piacokon is. Ugyanakkor az exportnál is hatalmas a verseny, a chilei, ausztrál, kaliforniai, és Új-Zéland-i borok is komoly vetélytársként jelentek meg.

 

A nemzetközi piacon eleve főleg a minőséggel tudunk ringben maradni, mennyiségre ugyanis nem termelünk sokat: a franciák, az olaszok és a spanyolok több mint tízszer annyi bort termelnek évente, mint mi, de még Románia és Portugália is előttünk áll.

Nem vonzó a pálya

Az ágazat problémái hatására a termőterület is látványosan csökken, míg a 80-as években még 200 ezer hektár területen termeltek szőlőt Magyarországon, addig az unióba való belépésünkkor ez már csak 87 ezer volt és azóta további 20 ezer hektárral csökkent. Egyes kalkulációk szerint az elöregedő, nem pótolt tőkék miatt a zsugorodás 40 ezer hektárig meg sem fog állni.

Pénzt kapott, aki abbahagyta

A 2008-as uniós borágazati reform egyik fő célja a bortúltermelés leépítése volt. Megszüntették az asztali borok lepárlására fizetett támogatást és egy hároméves tőkekivágási programot hirdettek, amelynek keretében külön támogatásokat adtak a 3-4 hektáron, vagy annál kisebb területen gazdálkodóknak a termelésből való kilépésre. A hatékonyabb bortermelő gazdaságoknak így több pénz állt a rendelkezésükre az ültetvények és a pincék modernizálására, minőségi borok előállítására, hogy Európa továbbra is tartsa vezető helyét ebben a szegmensben. A borreform végrehajtása óta 165 ezer hektár szőlőültetvényt vágtak ki 2008 és 2010-2011 között az Európai Unióban, a közösségi bortermelés pedig 10 millió hektoliterrel, körülbelül 6-7 százalékkal csökkent.

A belföldön termelt borok ára 2012 első félévében 17 százalékkal emelkedett az egy évvel korábbihoz képest. A fehérborokat 21, a vörös és rozé borokat csaknem 14 százalékkal drágábban értékesítették. A vörös és rozé tájborok ára nőtt a legnagyobbat, 15 százalékkal. Jelenleg Magyarországon az AKI Páir adatai szerint a tavalyi 16 964 forint után már 17 496 forint egy hektoliter vörös, vagy rozé asztali bor feldolgozói értékesítési átlagára, a fehérbor hektoliterenként 17 859 forintba kerül, míg tavaly ugyanez 13 487 volt. Tájboroknál 25 776 forint a rozé és vörös hektoliterének átlagára a 2011-es 22 456 forint után, fehérbor 27 065 forintba kerül a tavalyi 21 141 forint után.

Horváth szerint a szőlőtermesztés már egyre kevésbé vonzó befektetés, hosszú távú gondolkodást igényel, kiszámíthatatlan gazdasági környezetben nem szívesen kezd bele senki. Az  unió – a túltermelés csökkentéséért – a tőkekivágást támogatja, míg újak telepítését nem, pedig az ültetvények többsége 25 éves vagy még annál is idősebb. A kivágási program hatására jelentősen lecsökkent a magyar termőterület, a privatizációval pedig megszűntek a korábbi integrátorok, a gazdák közül egyre többen hagyták abba a termelést, a fiatalok számára nem vonzó pálya a szőlő.

Nagy a feketekereskedelem

Részben az ágazat rendezetlenségének is volt köszönhető, hogy megnőtt a feketekereskedelem. Mára ez az egész szőlő és bortermelést alapvetően meghatározó problémává vált. Kimutathatóan a forgalom mintegy 45 százaléka feketekereskedelemből származik, az ágazat ennél is nagyobb, 60-65 százalékos arányt becsül. Érdekes tapasztalat, hogy például azokon a vidékeken, ahol történetileg kevesebb pincészet van – például a dél-balatoni területen és Mátraalján – a statisztikák szerint arányaiban több bort termelnek, mint azokon a környékeken, ahol sok a pincészet, például Eger, vagy Badacsony vidékén.

A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa korszerű nyilvántartást és kemény ellenőrzési rendszert vezet a szőlőről és a megtermelt borról is, az illegális kereskedelem térnyerése elsősorban szabályozási okokra vezethető vissza. Gyakran előfordul például, hogy a gazda a megtermelt szőlőt még lejelenti és bekerül a rendszerbe, a megtermelt bornak azonban már csak egy részét jelenti be, így az adóbevételek is jelentősen elmaradnak a lehetségestől.

Horváth Csaba úgy véli, a feketekereskedelem nem nagyobb a borok forgalmazásában, mint a magyar gazdaság más ágazataiban, a fehérítés szerinte általános gazdaságpolitikai feladat, csak az adóterhek mérséklése lehet megoldás. A korábban létező, majd később megszűntetett borzárjegy kapcsán úgy vélte, annak költségei magasabbak voltak, mint a haszna, egy minőségtanusító jegy bevezetésén viszont el lehetne gondolkodni, bár ebben nem egységes a szakma.



  • Tippek
  • Bankszámla