Árpád
-3 °C
4 °C
Index - In English In English Eng

Ami történt, nekünk a legfájdalmasabb

„Ha lesz is IMF-megállapodás, nem számítok arra, hogy ebben az évben lesz” – mondja Jelasity Radován, az Erste Bank elnök-vezérigazgatója, aki szerint egyébként is kicsi az esély arra, hogy eredményes lesz a hiteltárgyalás. Tavaly a magyar Erste vesztesége több volt, mint előtte 1998 óta az összes nyeresége, profitot még idén sem várnak, az államilag támogatott forinthitel bevezetéséről hamarosan döntenek. A válság előtt azért adták a bankok szakmányban a devizahitelt, mert mindenki azt várta, hogy itt hamarosan euró lesz.

A kormányfő mostanában gyakran beszél a jó és rossz multicégekről. Az Erste jó vagy rossz multi?

Jó multi. A bank tavaly 600 millió euró tőkét hozott Magyarországra, most pedig megvásárolta a BNP Paribas privátbanki üzletágát, továbbra is fenntartja a magas magyarországi kitettségét, ami jelzi, hogy elkötelezett és hosszú távon az is marad.

A tőkepótlás kényszer volt, nem választás.

Igen, részben kényszer is, de nem szabad elfelejteni, hogy a végtörlesztés és más devizahiteleseket segítő lépések a magyar államnak semmibe se kerültek, és az árfolyamrögzítéshez kapcsolódó gyűjtőszámla konstrukció is jelentős terhet jelent a bankoknak. Sok más országban, ha hasonló döntések vannak, az az államnak is pénzébe kerül. Itt az állam a bankokra még egy fabatkát sem költött.

Miért is tenné? Az Erste például egyáltalán nem magyar bank.

Dehogynem, magyar bank. Itt vagyunk bejegyezve, a PSZÁF, illetve az MNB felügyel minket, egy ember kivételével nem csak a menedzsment, hanem az összes kollégám is magyar. Ami a csoportot illeti, a központ Bécsben van, a többségi tulajdonosok meg intézményi befektetők a világ összes részéről.

Akkor mivel magyarázza, hogy a célkeresztbe kerültek?

Ezt a kormány illetékeseitől kellene megkérdezni.

Azért sokszor egyeztettek, biztosan ismeri az érveiket.

Az elmúlt egy évben megtanultam, hogy itt Magyarországon mit jelent az a kifejezés, hogy egyeztetés. Nagyon szűk keretben és kevés időt hagyva az embert tájékoztatják a tervekről, illetve tényekről.

Magyarul diktálnak.

Maradjunk a speciális egyeztetés kifejezésénél, ahol a lehetőségek elég szűkösek. De hogy korrekt legyek, azt is hozzá kell tegyem, hogy a kormány részéről látunk kompromisszumkészséget is.

Miben?

Például a tranzakciós illeték kapcsán. De megértem, hogy a politikusok Magyarországon is megpróbálnak a bankellenességből politikai tőkét kovácsolni.

Ennél talán többről van szó. A miniszterelnök nemrég azt mondta, hogy fele részben magyar tulajdonú bankrendszert szeretne.

Magyar állampolgárként, magyar adófizetőként én ezt száz százalékosan megértem.

Ezek szerint a kormányfő székében ön is ilyeneket mondana?

Hogy erre válaszolhassak, tudni kellene, hogy ezek a magyar bankok miben fognak másként működni, mint a többségi külföldi tulajdonban lévők. Mivel részleteket az úgynevezett magyar bankrendszerről nem tudunk, ezért eléggé nehéz erről véleményt mondani. Az biztos, hogy a külföldi bankok rengeteg pénzt fektettek be Magyarországon abban bízva, hogy hosszú távon is jelentős gazdasági hasznuk lesz. Ehhez képest az utóbbi két évben drasztikusan megváltoztak a következő öt-tíz évre vonatkozó kilátásaik.

Pont ezért nem jön kapóra Orbán terve? Nem lenne egyszerűbb azt mondani, hogy akkor legyen félig magyar a bankrendszer, mi pedig inkább kimegyünk innen a sok pofon után?

Egy bank csak akkor tud kivonulni a piacról, ha vevő is van. Úgy tudom, már ma is sok eladó bank van, de mi biztosan nem tartozunk közéjük.

Hát pont itt jöhet be a képbe az állam, mint vevő, nem?

Tény, hogy soha nem voltak ilyen olcsók a bankok. Ha az állam szeretne vásárolni, akkor ennél jobb időszakot nem találhat hozzá.

Az Erste terjeszkedésének is az az oka, hogy minden nagyon olcsó?

A BNP Paribas magyar privátbankjának megvásárlása nagyon pragmatikus döntés volt. Organikus növekedéssel a privátbanki üzletágban nehéz lenne egy 50-60 milliárdos állományt szerezni, ezért döntöttünk úgy, hogy átvesszük a cég 400-500 ügyfelét. De azt, hogy ezért mennyit fizettünk, nem mondhatom el.

Ön volt jegybankelnök Belgrádban. Ez nyilván egészen más pozíció, mint egy kereskedelmi bankot vezetni, de hogy emlékszik, ott volt több konfliktusa a politikával és az állammal, vagy most itt?

Az mindenhol jellemző, hogy addig van béke a jegybank és a kormány között, amíg a központi bankot a kormánnyal baráti kapcsolatban lévő ember vezeti. Az új szerb kormány egyik első lépése például az volt, hogy leváltották az utódomat két év után, és a legnagyobb párt alelnökét ültették a helyére. Azért itt ennél jobb a helyzet. Minden konfliktus ellenére Simor András végigüli a hatéves jegybankelnöki mandátumát. Noha itt is sokat bütyköltek a jegybanktörvényen, ahogyan azt szinte minden kormány eddig is tette az utóbbi két évtizedben, de nem volt idő előtti csere, mint mondjuk a PSZÁF élén. Ez azt jelenti, hogy itt még vannak határok.

Vannak határok, például az IMF. De velük is a gazdasági mozgástér bővítése miatt harcol a kormányunk. Mit gondol, mikor lesz így megállapodás?

Ha lesz is megállapodás, nem számítok arra, hogy ebben az évben lesz. De a megállapodásnak úgy egyébként is eléggé kevés esélyt adok.

Miért?

Mert ahhoz két fél kell. Az IMF akkor tud segíteni, ha az, aki segítséget kér, megmondja, hogy mit kér, és mit ad cserébe. A bankoknak érdekükben áll a mielőbbi megállapodás, ezért, amikor hozzánk jönnek, mindig a megállapodásról győzködjük őket. Ebben is maximálisan a magyar kormány deklarált érdekeit szolgáljuk.

Ezek szerint önnel is találkozott az IMF idelátogató delegációja?

Az összes nagyobb bankot megkeresték. Érdeklődtek a nem fizető ügyfélállományról, a hitelezés helyzetéről, a terveinkről és arról, hogy mit gondolunk a magyar gazdaságról.

És ezt megelőzően a bécsi anyabankjuk nem panaszkodott azért kicsit a Valutaalapnál Magyarországra?

Az anyabankok helyett a piacok beszélnek arról a legjobban, hogy mi történik az országban. A piac az országkockázati feláron, a forintárfolyamon és a kamaton keresztül küldi az üzenetet arról, hogy mit gondol a magyar gazdaságról. Ezt az IMF is pontosan látja. Az anyabankoknak ezért közvetlenül nincs hatása arra, hogy mit mond vagy gondol egy országról a Valutaalap.

RDA 3096

A magyar kormány képviselői rendszeresen sejtetik, hogy az IMF valójában a nemzetközi bankok érdekeit képviselve lép fel, amikor velük tárgyal.

A világban már van olyan nemzetközi intézmény, ami a kereskedelmi bankok érdekeit képviseli, ez az Institute of International Finance. A Valutaalapnak viszont országok a tulajdonosai, egyben a magyar állam is, ezért az IMF a magyar érdekeket is szolgálja. Ha ezzel az ország nincs megelégedve, akkor van rá lehetősége, hogy ezt orvosolja.

Hasonlót Orbán Viktor is mondott már.

Akkor ebben egyetértünk.

Az Erste első számú vezetője, az Ön főnöke az egyetlen, aki nemzetközi szinten többször és egyértelműen kritizálta Orbánékat.

Ennek megvan az oka. A különadók, az árfolyamrögzítés, a végtörlesztés ugyanis senkinek sem fáj jobban, mint az Erstének. A bankok között mi tartozunk a legnagyobb befektetők közé amióta megvettük a Postabankot. Ezért minden, ami az utóbbi években történt, nekünk a legfájdalmasabb. Treichl úr ezért volt többször is kritikus. De ismétlem, a kritikákkal szemben ott van a tőkeemelés és a BNP-bevásárlás. Ezekre a befektetésekre ugyanaz az Andreas Treichl bólintott rá, aki sokszor kritizált is. Egy bankárnak pragmatikusnak kell lennie. Én egyébként a kritikáiból sokkal inkább azt olvasom ki, neki is az az érdeke, hogy Magyarország megítélése minél jobb legyen.

Treichl úrnak nyilván nem csak az ország megítélése, hanem az is nagyon fáj, hogy a budapesti leány nagyon veszteséges. Ki állja a számlát?

A bankcsoport életében tavaly volt az első veszteséges év, amikor a tulajdonosok, az elvárt közel egymilliárd eurós nyereség helyett 700-800 millió eurós veszteséget kellett, hogy elkönyveljenek. Elsősorban Magyarország és Románia miatt. Ez egy horribilis összeg, ami miatt lényegében újra kellett tőkésíteni a bankot tavaly. A veszteségünk miatt 600 millió eurót kaptunk. Ez a többi bankhoz képest is példátlanul sok, viszont mi nem húzzuk szét a veszteségeinket több évre, inkább mielőbb rendet akarunk tenni. Mi ezen gyorsan túl akarunk lenni, szakítani akarunk a múlttal, a földön szeretnénk járni és tisztán látni. A piac például most megint arról beszél, hogy újból, sokadszorra több banknak is friss tőkére van szüksége. Ahogy Szerbiában mondják: ha az ember a kutya farkából egy centit vág tízszer, az tízszer fáj, ami sokkal rosszabb, mintha egyszerre tíz centit vág le.

A tőkeemeléssel a könyvek kipucolása megtörtént, vagy még idén is veszteség lesz?

Idén nulla körül szeretnénk zárni az évet, és a tulajdonosi elvárás sem a profit, hanem az, hogy megváltoztassuk a bankot. Jelenleg úgy tűnik, hogy ez sikerülhet, de a végső szó továbbra is a politikáé lesz.

Az Erste vesztesége, amiről beszélünk, 152 milliárd forint volt tavaly. Ez hány évi profitot vitt el?

Többet, mint amennyit az 1999-es Mezőbank-vásárlás óta profitként elkönyveltünk.

Ez durva, de ebben a bank is hibás.

A magyarázat az, hogy miközben a mérlegfőösszegünk és egyben magyarországi tőkénk is jóval kisebb, mint az OTP-é, több svájci frankos és euró alapú hitelt folyósítottunk, mint ők. Ezért van az, hogy a kormányzati lépések a devizahitelek terén senkinek sem fájnak jobban, mint nekünk.

A Bécsben kitűzött profitelvárásokat teljesítették, ezért öldöklő versenyre keltek az ügyfelekért. Ebből az következett, hogy túl olcsón kínálták a devizahiteleket és laza volt a hitelbírálat is.

Treichl úr, többekkel együtt, már 2008 tavaszán is arra figyelmeztetett, hogy a túlzott devizahitelezés veszélyes dolog.

És még ezután is csinálták egy rövid ideig, sőt, élen jártak benne.

Azt nem szabad elfelejteni, hogy a keretrendszert az állam adta meg.

De a hibás állami szabályozást miért nem korlátozták a saját érdekükben? Kisebb lett volna a növekedés, viszont most nem lennének rekordveszteségek sem.

Ezt egy olyan embertől kérdezi, aki egy szomszédos ország keretrendszeréért volt felelős, és ahol az egész ország svájci frank alapú hitelállománya a negyede annak, amit itt egyedül az Erste helyezett ki.

Nem azt mondtam, hogy ön személyesen felelős, hiszen csak egy éve van itt. Csak a véleménye érdekelne.

Ha az állam meghatározza a keretrendszert, ezen belül az a természetes, hogy a lehetőségeket megpróbálja mindenki maximálisan kihasználni. Azok a bankok, akik 2006-2008 között nem adtak devizahiteleket, jelentős versenyhátrányba kerültek. Arról az időről beszélünk, amikor még mindenki biztosra vette az euró gyors bevezetését, az országba ömlött a külföldi tőke és a refinanszírozás fillérekbe került.

Viszont a konzervatívabban hitelező bankokkal most nincs akkora baj.

Amikor nagy ütemben hiteleztünk, még nem tudtuk, hogy lesz végtörlesztés és ehhez hasonló rendelkezések. Akkor mindenki azt gondolta, hogy 2011-2012-ben már az eurózóna tagjai leszünk, ami csökkenti a svájci frank, és megszünteti az euró hitelek árfolyamkockázatát. Ebben az időszakban az országkockázati felár néhány bázispont volt, ami azóta több százra emelkedett. Nem mondom, hogy a bankoknak nincs felelősségük, de ismétlem, a szabályrendszert az állam határozta meg.

A deviza-eladósodás okait vizsgáló parlamenti albizottság idén februárban készített egy jelentést, amiben a felelősöket kereste. Ezt olvasta?

Nem.

A jelentés szerint a bankok úgy tették a devizahiteleket a központi termékükké, hogy a „kezdetektől tisztában voltak a kockázatok aránytalan megosztásával”. A szerződések úgy épültek fel, hogy a rendszerszintű kockázatokat az ügyfelekre lehessen terhelni, miközben azt is pontosan tudták, hogy az emberek nem képesek a kockázatok reális felmérésére.

Az Európai Központi Bank akkor elnöke Jean-Claude Trichet 2008-ban sokszor elmondta, hogy a bankok a kockázatokat alulbecsülik, a hitelekbe foglalt rizikóprémiumot pedig meg kellene emelni. Mondani jó, de csinálni még jobb lett volna.

Ha még az EKB is figyelmeztetett a veszélyekre, miért nem fékeztek?

Csak azt tudom mondani, amit eddig. Mindenki azt várta, hogy Magyarországon pár évben belül euró lesz, ami automatikusan megoldotta volna a problémák jelentős részét.

Az önkormányzatokat is ugyanez a várakozás vezette oda, hogy frankban és euróban adósodjanak el?

Itt más a helyzet. Az önkormányzatok voltak azok, akik tenderek kiírásán keresztül kérték a devizahitelezést. Ezt a problémát még meg kell valahogy oldani. De a témáról mindenki hallgat. Amikor egy éve Magyarországra érkeztem, beválasztottak egy munkacsoportba, de azóta sem léptünk ebben előre.

Hódmezővásárhellyel azért nagy harcot vívtak.

Jelenleg minden bank egyedül próbálja az önkormányzati hiteleit megoldani, de szerintem az volna a jobb, ha találnánk egy általános formulát, ahogy például a megyék adósságára is találtunk ilyet. Ez az államnak is érdeke, hiszen kevés a közpénz, jobb lenne, ha az önkormányzatok a bankokon keresztül finanszíroznák magukat. De nehéz úgy a jövőbe nézni, ha a múlt gondjait még nem oldottuk meg.

Most milyen magas a nem törlesztő lakossági és vállalati hiteleik aránya?

Számokat nem mondanék.

A magyar gazdaság 2006 óta lefelé megy vagy stagnál. Ehhez képest önök még talpon vannak, miközben a következő évek kilátásai is rosszak. Mitől lesz jobb?

Matolcsy úr szokott mindig a növekedésről beszélni, nos, ez a bankrendszernek is fontos lenne. Amíg van növekedés, addig van hitelezés, a rossz hiteleket is gyorsabban rendezni lehet, mert van rájuk vevő, és egyben a külföldiek érdeklődése is nagy. Ha a gazdaság megindul lefelé, és nincs semmi kiszámíthatóság, mert nem lehet tudni, hogy mi történik holnap, akkor a bankok sem tudnak jól működni. Ha a gazdasági helyzet javul, akkor nekünk is jobb dolgunk lesz.

Az ország a GDP- és fogyasztási mutatók alapján a 2006-2007-es szinten van. Emellett jelentősek az állam adósságai, az infláció 5-6 százalék, az alapkamat most 6,75-re csökkent. Ez a régióban példátlanul rossz pozíció. Ilyen alapokon építkezni óriási kihívás, és ezt figyelembe véve a kormány valóban nincs könnyű helyzetben.

És mikor lesznek újból olcsó hitelek?

Most van támogatott forinthitel. Ebbe kell kapaszkodnunk. Hosszú távon csak a hitelezéssel tudunk talpra állni. A tulajdonosunk megérti, hogy egy-két éven keresztül a bank az elvárásoknál kevesebbet hoz a konyhára, de ez hosszú távon nem fenntartható Szóval hitelezés nélkül egyetlen bank sem tudja túlélni a krízist hosszú távon.

Ilyen támogatott hitelt most csak három bank kínál, az Erste nincs közöttük.

Még folynak az egyeztetések házon belül, de az Erste nagy valószínűséggel szintén elérhetővé teszi a konstrukciót.

De az állami támogatás pár év alatt kifut, és megint csak a nagyon drága hitelek maradnak, legalábbis most ezt látjuk.

A hitelek árát az  állampapírok hozamához kell igazítani, illetve hozzá kell tegyünk egy kockázati prémiumot, amikor hitelezünk. Ezekből továbbra is magas kamatok adódnak. Ha majd a hozamok csökkennek, olcsóbb hitelek lesznek. Mi lennénk a legboldogabbak, ha 6-7 százalékért tudnánk adni ingatlanhitelt. De ezt nem lehet megtenni akkor, amikor a betétekre 8-9 százalékot fizetünk. A 6-7 százalékos ingatlanhitel nekünk azt is jelentené, hogy azon a több ezer lakáson, amin a nem törlesztő ügyfelek miatt rajta ülünk, pillanatok alatt túl tudnánk adni, hiszen lennének vevők.

Ilyen kamatkörnyezetben csak az vásárol, akinek készpénze van, de ők nincsenek sokan. Majd ha az infláció két-három százalék lesz, az MNB alapkamat pedig négy százalék, akkor nem kell állami támogatás, és sok hitel lesz. De sajnos a kormány a gazdasági problémák többségét bevételnöveléssel oldja meg, aminek inflációs hatása van. Amikor ennek vége lesz, akkor lesznek olcsó hitelek.

Amiről beszél, az nagyjából a rendszerváltás óta tart. Szóval ne legyünk optimisták?

Egy olyan országban élünk, ahol a gazdaságpolitika évtizedeken keresztül a gazdasági problémákat inflációval akarta megoldani. Emiatt az infláció olyan mértékben beégett a rendszerbe, akkora az inflációs várakozás, hogy nem lehet elérhető áron forinthiteleket állami támogatás nélkül kihelyezni.

A bevételnövelést említette, amire egy egészen új példa is van, a tranzakciós illeték. A mostani a végleges formája, vagy lesznek még meglepetések? Nagyon ingatag a jövő évi költségvetés.

Reméljük, hogy ez a végleges forma, de az ördög a részletekben rejlik. Az idő gyorsan halad, tehát a következő négy hónapban a részletekben is meg kell egyezni, illetve technikailag is fel kell rá készülni. Amikor az ügyfeleink februárban megkapják a januári számlakivonatot, abban már minden információnak benne kell lennie. A banktechnikai felkészülés, ami egyszeri költség, jelenlegi, előzetes számítások szerint százmillió forintot visz el.

És a bankok ellen folyó perekben nem lát rendszerszintű kockázatot? Egyesek az egyoldalú szerződésmódosításokat támadják, mások a devizahiteleknél alkalmazott átváltási marzsokat. Ezeket az ügyeket követi?

Az Erste Bank az elsők között lépett együttműködésre a Békéltető Testülettel. Remélem, hogy a devizahitelezéssel kapcsolatos problémákat nem pereskedéssel, hanem a gyűjtőszámlahiteleken keresztül tudjuk megoldani, és semmilyen peres ügyben nem lesz kellemetlen meglepetés a következő pár hónapban.