Új világ jöhet, kevés hitellel

Kiss J. László, a Magyar Külügyi Intézet tudományos igazgatója az intézet hétfői rendezvényén elmondta, hogy a háború utáni Németországot a jól kiépített szociális rendszer és a külpolitikai tartózkodás jellemezte, amin belül gyakran a kereskedelempolitika helyettesítette a valódi külpolitikát, de meghatározó volt az összetartozás is a Nyugattal. Szerinte az ország az integráció pénztárosaként működött, ami nyilvánvalóan nemcsak Európa, hanem a saját érdekét is szolgálta.

Kiss úgy gondolja, hogy ezeken területeken az elmúlt évek lényeges változásokat hoztak. A szociális rendszer átalakítása már Gerhard Schröder kancellári tisztsége idején, 1998-ben megkezdődött, abban az időszakban, amikor Németország elkezdte a külpolitikájában hangsúlyosabban képviselni a saját érdekeit. Szerinte Németországban általában a pártok közötti konszenzus jellemzi a külpolitikát.

A legjelentősebb átalakulás mindenesetre a németek Európa-politikában figyelhető meg, ami a második világháború óta nem nagyon változott, hiába rendeződött át a külső környezet. Mostanra azonban az eredeti "európaibb Németországból németebb Európa lett". Hozzátette, hogy véget ért a romantikus politika korszaka, amikor Németország a háborúban győztes hatalmaktól lehetőséget kapott, hogy a gazdaságban megszerezze a vezető szerepet. Ekkor még a befolyását az adta, hogy a német erőforrások erősítették az európai integrációt.

A válság szerinte fordulópontot jelentett, mert a német társadalom euroszkeptikussá vált, a kormány azonban továbbra is támogatja az integrációt. A válságkezelésben a tagállamok strukturális reformokra, szigorú takarékossági politikára kényszerülnek, és ezzel szerinte a német megközelítés, a spórolás érvényesül. Kitért arra is, hogy a német alkotmánybíróság nem állíthatja meg az integrációs folyamatot, mivel Németországban az unió továbbfejlesztése egyre inkább politikai és nem jogi kérdés.

Kiss Soros Györgyöt idézte, amikor arról beszélt, hogy a német Bundesbank idejét múlt szervezet lett, mert az infláció kezelésére jött létre, most azonban a defláció a veszély, annyian menekítik Németországba a pénzüket.

A német alkotmánybíróság szeptember 12-én úgy döntött, hogy Németország csatlakozhat a költségvetési szigort és adósságcsökkentést előíró fiskális paktumhoz, és részt vehet az állandó euróövezeti válságkezelő rendszerben, az ESM-ben is, de ehhez biztosítani kell, hogy nem hárul rá nagyobb teher az eredetileg tervezett 190 milliárd eurónál.

Európa második embere

Kiss szerint ezzel az EKB gyakorlatilag inflációs bankká válna, hiszen a kötvényvásárlásokkal az euró elértéktelenedése ellen küzdene. Szerinte az is gondot okozhat még, hogy az EKB mostani terveivel Mario Draghi, a bank elnöke Európa második legfontosabb emberévé válna Angela Merkel német kancellár után.

Elmondta, hogy szerinte az EU-válság legfőbb vesztesei a parlamentek, ugyanis az ő rovásukra erősödött leginkább az Unió.

Rácz Margit, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontjának (MTA KRTK) kutatási igazgatója szerint az a fő probléma, hogy a gazdasági és monetáris unió jelenlegi formájában alkalmatlan arra, hogy szorosabb integrációt alakítsanak ki benne. Úgy gondolja, hogy akik szorosabb unióról képzelődnek, leginkább a saját érdekeik mentén vízionálnak.

Szerinte a görög államcsődveszély jelentette az első kihívást a válságban, ugyanis kiderült, hogy a kialakult helyzetet a piac nem tudja kezelni. A déli tagállamok életszínvonala az olcsó hitelek révén közeledett az északiakéhoz, de a versenyképességben, a termelékenységben megmaradtak a különbségek. Azt mondta, a déli országok jelenleg egyenesen leszakadnak az északiaktól, és kérdéses, hogy ki finanszírozza az adósságukat. A válságkezelés fő kérdése tehát valójában a finanszírozás.

A válság következtében olyan világ alakul ki, amelyben a bankkonszolidációnak még hosszú ideig nem lesz vége, ezért takarékosságra van szükség, a németek pedig ebben nagyon jók. Azzal szemben, hogy a választások előtt mindent megígért, már Francois Hollande francia elnök is nyíltan megszorításokról beszél, mert a piac takarékosságra kényszeríti az országokat. Rácz szerint egy olyan, új világ jön, ami alacsony hitelezéssel működik, mert senki nem mer befektetni. Ez végső soron szerinte is takarékosságra kényszeríti majd a piacokat.

Kőrösi István, az MTA KRTK tudományos főmunkatársa arról beszélt, hogy Németország eddig is az integráció fő finanszírozója volt, és az is marad. A gazdasági és monetáris unióból a monetáris rész megvalósult, a gazdasági azonban elérhetetlen távolságban van, ennek az az oka, hogy a tagállamok az euróövezeten belül is eltérő gazdaságpolitikákat alkalmaznak. Ez szerinte érthető, hiszen a különböző gazdasági helyzetekre nem lehet ugyanazt a választ adni.

Kőrösi úgy gondolja, hogy az integráció fejlesztésénél a gazdasági realitásokat jobban figyelembe kellene venni, mivel a válság elmélyüléséhez az is hozzájárult, hogy korábban ezt nem tették meg.