Csomagolócégbe száll be az állam
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Magyar cikkek
A Széchenyi Tőkebefektetési Alap (SZTA) beszáll szegedi Eno-Pack nevű cégbe, kisebbségi tulajdonosként, egyfajta állami kockázati tőkésként fellépve. A vállalat üvegeket, dugókat, címkéket és diszcsomagolást szállít a magyar bortermelőknek és pálinkaházaknak.
Az SZTA-tól érkező 49,9 millió forintos kisebbségi tulajdonszerzés hozzásegíti a társaságot, hogy - pályázati forrásokra és önerejére is támaszkodva - saját nyomdát hozzon létre Szegeden. A speciális nyomdagép megvásárlása mellett több alkalmazottat is felvesznek majd, és alapanyagokra is futja majd az állami pénzből.
Gyanús az egész koncepció
A Széchenyi Tőkealap-kezelő Zrt. a magyar állam 100 százalékos tulajdonában álló gazdasági társaság, amelynek tulajdonosi jogait a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség gyakorolja. Az alapkezelő 14 milliárd forintot használ majd fel kockázati tőkésként, azaz az állam fog magának befektetési lehetőségeket keresni, várhatóan olyan területeken, amiket a magántőke nem tart elég jónak ahhoz, hogy befektessenek.
A kétezres évek elején is voltak ilyen próbálkozások, amik a tapasztalat alapján csak azért nem vezettek a verseny komolyabb torzulásához, mert az állami beavatkozás jóformán teljesen hatástalannak bizonyult. Az MTA tanulmánya szerint nagyon sok érv szól amellett, hogy a nem kéne beleszólnia az államnak a vállalkozások szintjén a döntéshozatalba, sikeresebb lehet a a közvetett, piaci szereplőkön keresztüli támogatás.
A közlemény nem tér ki arra, hogy a magyar államnak milyen jogai lesznek kisebbségi tulajdonosként. A kétfős társaság saját tőkéje tavaly 29 millió forint volt, 187 millió forintos árbevételükből 5 milliós eredményt értek el.
Ellenérvek serege
Ha az állam lép fel kockázati tőkésként, akkor az MTA szerint túl sok kockázat gyűlik össze, a hasznok pedig nem bizonyítottak. Hosszasan lehetne sorolni a veszélyeket ezért csak néhányat mutatunk be:
- Ha az állami "befektetési szervezetek a magánbefektetők versenytársaiként lépnek fel a piacon, elnyomva és lassabb fejlődésre kárhoztatva a kockázatitőke-ágazat magánforrásokkal dolgozó szereplőit. Ha az állam a piacinál puhább követelmények mellett vállalkozik befektetésre, a magánfinanszírozók orra elől olyan projekteket halászhat el, amelyeket a magánszféra amúgy is finanszírozott volna, tehát a magánszférának végül csak a rosszabb projektek maradnak."
- "A második érv az állam közvetlen részvétele ellen, hogy az állami befektetések és támogatások nyújtása mindig magában hordozza a visszaélés lehetőségét", a személyesen preferált vállalati körökhöz lehet így jóval könnyebben nagy mennyiségű pénzt juttatni. Különösen, ha nincsenek átlátható, ellenőrizhető kritériumok.
- "A harmadik érv az állami közvetlen részvétel ellen az állami tisztviselők alkalmasságának kérdésessége a befektetések kiválasztására", hiszen a bérük nem függ jelentősen a munkájuk sikerességétől, illetve az állami vállalatok rendszerint jóval költségesebben és lassabban végzik el azt, amit a magánszektorbeli társaik.
- "További ellenérv, hogy a közvetlen állami befektetés érzékeny a politikai
vagy más érdekcsoportok által kifejtett nyomásra" és választási ciklusokra is, hiszen a kockázati tőkebefektések jellemző időtávja 4 évnél sokkal hosszabb.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
