Ultrakonzervatív gazdaságpolitika kell!

Kátyúban a magyar gazdaság, mondják a Takarékbank vezető elemzői, Suppan Gergely és Oszlay András. Szerintük a gazdaság idén 0,8 százalékkal zsugorodhat, amivel még mindig az optimistább elemzők közé tartoznak, még úgy is, hogy az előző negyedéves előrejelzésükön rontottak.

Hátul, még hátrébb

A régió egyik legrosszabb gazdasági teljesítményét mutatjuk fel. A gazdasági világválság előtti utolsó jó év (2007) gazdasági teljesítményét még jövőre sem érjük el, miközben az infláció éveken át a 3 százalékos célnál jóval magasabb volt, illetve még most is az.

Ráadásul az MNB előrejelzése szerint jövőre is 5 százalék lehet. A Takarékbank elemzői azt mondják, ez azt a kormányzati kommunikációval ellentétes szakértői álláspontot erősíti, hogy nem csak a külső környezettel van baj, hanem komoly belső szerkezeti bajok vannak a magyar gazdasággal. Ezekre pedig nem jók az unorthodox gazdaságpolitikai válaszok.

	GDP (2007 = 100)		Árszínvonal (2007 = 100)		Államháztartás adóssága (GDP %-a)
	2011	2013e	2011	2013e	2007	2011	2013e
Bulgária	102.3	105.3	123.2	130.4	18.2	16.3	17.4
Csehország	102.5	103.3	111.0	117.2	29.0	41.2	45.5
Horvátország	93.7	93.4	112.3	119.0	49.7	45.0	49.6
Lengyelország	115.7	121.8	115.4	122.7	45.0	56.4	54.5
Lettország	83.2	90.3	123.3	129.4	9.0	42.6	40.9
Litvánia	94.1	100.7	122.2	129.8	17.0	38.6	40.0
Magyarország	96.8	97.1	120.4	132.7	65.9	80.8	74.4
Oroszország	105.5	114.6	147.7	164.8	6.5	10.5	12.0
Románia	101.1	104.2	127.8	136.2	13.2	33.3	37.9
Törökország	113.6	121.9	135.7	156.2	42.2	40.0	38.0

Az persze igaz, hogy a külső környezet nem kedvező. Az elemzők szerint eddig a német gazdaság teljesítménye mentette meg az eurózónát a technikai recessziótól, ami akkor van, ha a gazdaság két egymást követő negyedévben esik. A gond, hogy a harmadik negyedévben Németország is recesszióba csúszhat, így az, hogy ott végül lesz-e visszaesés vagy sem, az utolsó negyedév teljesítményén múlik. Ha Németország is botlik, akkor nem marad olyan gazdasági térség, ami megtámasztaná az eurózóna teljesítményét.

Mindez a magyar gazdaság strukturális bajaira rátesz pár lapáttal, a rossz külső és belső környezetnek pedig nagyon súlyos reálgazdasági hatásai vannak.

Csak rosszat mondhatunk

Természetesen a külső környezet javulása vagy romlása nem a kormányon múlik, ezért érdemes lenne a határokon belül a lehető legjobb gazdaságpolitikát folytatni, hogy ne mi legyünk az az ország, amelyik tartósan lefelé lóg ki a régiós gazdaságok sorából.

A gond, hogy most az is csak ábrándnak tűnik, hogy a régióval tartsuk a lépést. A fogyasztás és a beruházások éves szinten csökkennek, a mezőgazdasági termelés az aszály miatt meredeken zuhan, az építőipar zsugorodás folytatódik, a szolgáltatások a pénzügyi szektor vezetésével szintén esnek - olvassuk a bank elemzésében. Suppan az építőipar kapcsán viccesen meg is jegyezte: az ágazat annyira mélyponton van, hogy lassan egy rövidebb útszakasz felújítása is láthatóan megdobja az építőipari adatot. Ennél a valóság nem sokkal jobb: az első félében 780 lakás épült, ez az 1920-as éveket idézi, korábban ez a szám 2-3000 volt, mondta Suppan.

Az inflációt az adóemelések és az élelmiszer illetve üzemanyagárak a magasban tartják - az MNB szerint a csökkenő kamatpályával az inflációs célt 2014 második félévében sem fogjuk elérni. A munkanélküliség is magas marad, a foglalkoztatás ugyan enyhén nő, de szinte csak a közmunkaprogramnak köszönhetően.

A költségvetés nagyon rossz állapotban van, a konvergenciaprogrammal ugyan idén elérhető a hiánycél, a piac szerint 600 milliárdos kiigazítás kell. A Takarékbank ebben optimistább, az elemzés szerint a jövő évi 2,2 százalékos hiánycélhoz a 300-350 milliárdos kiigazítás is elég.

Merre van a kiút?

Érdekes összevetni a helyzetünket a csehekével. A gazdaság ott is zsugorodik a kormány megszorításai miatt, 2008-tól az ország növekedési pályája hasonló a miénkhez (azelőtt nálunk jobb volt). Viszont a cseh és a magyar helyzet csak első ránézésre hasonlít. Ott a megszorítások főként a lakosságot érintették, a lakossági fogyasztás visszaesése sokkal nagyobb volt, mint nálunk, viszont a beruházási rátájuk nem zuhant akkorát, mint a magyar. Ott nem vezettek be unorthodox gazdaságpolitkát.

A fentiek miatt a cseh gazdaság középtávú kilátásai sokkal jobbak, egy konjunktúra - ami előbb-utóbb biztosan eljön - sokkal gyorsabb ütemre pörgetheti fel a gazdaságukat, mint a magyart.

A Takarékbank elemzői azt mondják, bár most mindkét országban visszaesés van, de hosszabb távunk nálunk is sikeresebb lett volna egy a szociális transzfereket sokkal inkább megvágó ultraortodox, ultrakonzervatív gazdaságpolitika, mint a mostani. A kiút tehát ebbe az irányba lehet, de egy ilyen váltásra a választások előtt bő másfél évvel semmi esély.

Ezért nem lesz felpörgés

Persze a felvázolt kiút sem járható könnyen, és nem csak azért, mert komoly társadalmi feszültségekhez vezetne.

A lakosság a válság előtti években nagyon eladósodott, a hitelek kiáramlása a megtakarítások növekedésénél sokkal gyorsabb volt. Az úgynevezett hitel/betét arány 2009-ben volt a csúcsponton, ekkor 100 egységnyi betétre közel 150 egységnyi adósság jutott. A válság okozta hitelstop miatt ez az arányszám évek óta javul, de még mindig 120 környékén van, de egészséges és fenntartható a 100-as szint környéke lenne.

Ez az egyensúlyi állapot azt jelentené, hogy az ország belső megtakarításaiból tudná fedezni az eladósodottságát. Amíg ezt a szintet nem érjük el és a banki mérlegalkalmazkodás (hitelleépítés) folytatódik, belső kereslet nincs és nem is nagyon lesz. A hazai vállalkozások egy ilyen helyzetben csak az exportra építhetnek, külföldön viszont egy maroknyi céget leszámítva a többség nem rúg labdába, így ők sem fogják húzni a gazdaságot és nem fognak beruházni, illetve munkahelyeket teremteni.

Jó megoldás a kamatcsökkentés?

Az MNB monetáris tanácsa (Simor András elnök és két alelnöke kivételével) a kilátástalannak tűnő helyzetet kamatcsökkentéssel orvosolja. Ez reményeik szerint növelheti a hitelkeresletet és beindíthatja a gazdaságot, ami a munkahelyteremtésben is segítene. Emmelett olcsóbbá válhat az adósságfinanszírozás, ami költségvetési megtakarítással és csökkenő államadóssággal jár.

A Takarékbank szerint viszont a monetáris stimulus nem fog segíteni. Amíg ugyanis a hitel/betét arány javulása miatti hitelszűke tart, az alacsonyabb kamatszint nem fogja felhúzni a gazdaságot.

A kamatvágásoknak inkább csak veszélyei vannak - mondják. A lazítást most a nemzetközi befektetői hangulatjavulás teszi lehetővé. Az alacsonyabb kamatszint ugyan követi a határidős kamatok esését (ez jelzi, hogy a piac csökkentést várt és még újabb vágásokat vár), így mondhatjuk, hogy ez a piackövető magatartás, viszont mindez csak addig tartható fenn, amíg a támogató külpiaci hangulat fennmarad, vagy a forint nem gyengül nagyobbat. A baj, hogy a külső hangulat nagyon törékeny, így mit tesz majd a jegybank, ha romlik a helyzet? - tették fel a kérdést az elemzők. A jegybank hirtelen kamatot emel?

Az emelkedő inflációs kilátások miatt sem szerencsés a kamatvágás. Amíg a jegybank fő célja az infláció letörése, addig nem jó, ha emelkedő infláció mellett csökken a kamat, ez ugyanis az MNB-be vetett bizalom meggyengüléséhez vezethet. Vannak ugyan országok, ahol az inflációs célkövetés felpuhítása nem nem riasztotta el a befektetőket, de az elemzők szerint mi túl kis ország vagyunk ahhoz, hogy most ezzel kísérletezzünk. A piaci körökben azonban más vélemények is megfogalmazódnak.