Béla
8 °C
15 °C

Gyurcsány vagy Orbán alatt voltunk-e jobbak?

2012.10.16. 10:31
A kormány szerint van jó és rossz hitelmegállapodás az IMF-fel, a rossz az, amit Gyurcsányék csináltak 2008-ban, a jó az, amire ők készülnek most. A magyarázatuk szerint azért van erre lehetőségük, mert a gazdaság jobb állapotban van, mint négy éve volt. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. A pénzünk ugyan tényleg több, azonban a főbb gazdasági mutatóink többsége rosszabb, mint 2008-ban volt: magasabb az államadósság, a munkanélküliség, rosszabbak a beruházási adatok, és már benne vagyunk a recesszióban.

„Van rossz IMF-hitel és van jó IMF-hitel, a kormány a jóra törekszik” – ezt a leegyszerűsített megkülönböztetést először Varga Mihály tárca nélküli miniszter használta egy hónappal ezelőtt a kötcsei pikniken. Az érvelés szerint a szocialista-kormány 2008-ban rossz megállapodást kötött a Valutaalappal, most az Orbán-kormány jó alkura törekszik, ezért is halogatja a hitelszerződés aláírását.

A 2008-as IMF/EU-hitel

Négy éve Budapest azután fordult a Nemzetközi Valutaalaphoz, hogy a Lehman Brothers bankház 2008. szeptember közepén bejelentett csődje elmélyítette a gazdasági-pénzügyi világválságot, a tőke pedig menekülni kezdett a feltörekvő piacokról. A különösen kockázatosnak tűnő magyar eszköztől is szabadulni próbáltak az alapkezelők, a forint árfolyama elszállt, az euró harminc forinttal drágult, az állampapírpiacról eltűntek a vevők, az ötéves lejáratú kötvények hozama 12 százalékra ugrott, a tízéves papírokat is csak 10 százalékos hozam mellett lehetett eladni. Az IMF-hitelhez végül 5-6 százalékos kamattal sikerült hozzájutni.    A két hitelfelvétel közt egyébként tényleg van különbség. 2008-ban nagyjából húszmilliárd euró mértékű készenléti hitelt vettünk fel, most a korábbi közlések szerint nagyjából 15 milliárd eurós készenléti-elővigyázatossági hitelt kérhetünk, az Európai Bizottság legutóbbi levele szerint ennél kevesebb is elég lehet.

Orbánék magyarázatának a lényege annyi, hogy most jóval nagyobb a kormány mozgástere, mint az MSZP-nek négy évvel ezelőtt, mert a gazdasági helyzet is jóval kedvezőbb. A kormányfő nemrég a parlamentben is boncolgatta a témát. Szerinte Magyarországnak az a jó megállapodás, amely minél több munkahelyet teremt. Kifejtette, hogy Magyarország sikeres, „ma erősebb, nagyobb mozgástérrel rendelkezik, mint 2008-ban. Ezért nem is kell olyan megállapodást kötni". Szerinte most túljegyzik az államkötvényeket, ezért nincs szükség egy MSZP-IMF-típusú megállapodásra.

Erősebb? Miben?

A túljegyzés igaz, az állampapírjainkat veszik, az államadósság finanszírozása biztonságban van – ebből a szempontból Orbánék tényleg megtehetik, hogy húzzák az időt, ha ez valójában nagyon is költséges (részleteket ebben az elemzésünkben olvashat).

A kormány egy vizsgálóbizottságot is felállított a 2008-as hitelfelvétel körülményeinek az átvilágítására. A dolognak persze különösebb eredménye nem lett, a kérdés tehát kérdés maradt: vajon tényleg jóval kedvezőbb a gazdasági helyzet, és erősebbek vagyunk, mint 2008-ban? Ezért taktikázhatunk most és voltunk kényszerhelyzetben akkor? Egyáltalán van értelme ennek a megkülönböztetésnek?

Az erő nyomában

Nézzük az alapoktól. A gazdasági növekedés 2008-ban is siralmas állapotokat mutatott, és most is azt mutat. A gazdaság, ha csak kicsivel is, de akkor legalább nőtt, most 2009 után először, újból recesszióban vagyunk.

A 2008-as relatív, EU-átlaghoz viszonyított pozíciónk jobb volt: akkor kicsivel vertük a 27 tagország növekedési átlagát, ezzel szemben most jelentősebb leszakadást látunk. Igaz, akkor egy meredeken csökkenő pályán voltunk, most annál valamivel kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtunk.

 

Azt mondhatjuk, hogy a világválság előtt is nagyon gyengén teljesített a gazdaság, majd egy óriási recesszió következett, a tartós növekedést pedig az Orbán-kormány sem érte el. Ezt persze a nemzetközi gazdasági helyzet sem támogatta.

A Kopint-Tárki sommás összevetése jól érzékelteti a bajokat: a magyar gazdaság teljesítménye 2012-ben a 2005-össel lesz azonos, vagyis az utóbbi hét év a gazdasági növekedés szempontjából elveszett.

A javulás morzsái

Nemcsak az általános növekedésben nem javultunk, más makrogazdasági mutatóink sem jobbak most, mint négy évvel ezelőtt. Sőt, sok területen most rosszabbul állunk. A munkanélküliség magasabb, a növekedési kilátásainkat meghatározó beruházások szintje alacsonyabb, és az államadósság elleni harc sem hozott áttörést. A költségvetés jobb állapotban van, mint 2008-ban, de a 400 milliárdosra tervezett Matolcsy-csomag gyengeségei miatt most is sok a bizonytalanság.

Az infláció tavaly év végén, amikor Matolcsy váratlanul jelezte, hogy az IMF-hez fordulunk,  alacsonyabb volt, mint 2008-ban. Ez kedvező, de az előny az elmúlt háromnegyed évben teljesen elveszett, és az IMF–EU-hitel szempontjából nem is túl lényeges, ráadásul mostanra lényegében abba a magasságba emelkedett, ahol 2008 végén volt.

Amiben tényleg javultunk, az a folyó fizetési mérleg egyenlege: a hiány többletbe fordult. Márpedig ez egy fontos dolog. Ez egy ritkábban használt, de a pénzügyi egyensúly kapcsán nagyon fontos mutató. Ennek a javulása azonban nem a mostani kormány érdeme, inkább kényszerű okokkal magyarázható. Röviden: a rossz gazdasági körülmények miatt a lakossági fogyasztás zuhan, a belső kereslet alacsony, így a behozatal lassabban bővül, mint a kivitel. Ez a külkereskedelmi mérlegben jelentős többletet eredményez, ami folyamatosan növeli a folyó fizetési mérleg többletét.

 FONTOSABB MUTATÓK  2008  2011/2012*
 Munkanélküliség 7.8 10.9
 Infláció 6.0 3.9/5.8*
Beruházások (volumenváltozás az előző évhez képest)
2.9 -3.6/-5.9*
 Költségvetési (ESA) egyenleg -3.7 4.2/-2.8*
 GDP volumenváltozása 0.9 1.6/-1.4*
 Folyó fizetési mérleg -7.3 1.4/2.1*
Államadósság (GDP %-ban) 73 80.6
 (forrás: KSH; NGM; MNB becslés-inflációs jelentés*)

Megfojt az adósság

A mérlegjavulással szemben az egy helyben toporgást támasztja alá egy másik kevésbé használt, de szintén nagyon fontos mutató: a teljes külső adósság mérete az államadósság mellett a vállalatok és a háztartások (bankrendszer) eladósodottságát is mutatja. Ez a piacoknak azért nagyon fontos, mert ebből lehet következtetni egy ország (tehát nem csak a szűken vett kormányzat) teljes pénzigényére.

Minél nagyobb az eladósodottság, az ország annál jobban rá van szorulva a finanszírozókra. A pénz ugyan jöhet belső megtakarításokból is, de nálunk ebből jóval kevesebb van az adósságoknál. Ilyenkor külföldi megtakarításokat kell idecsábítani, ami drága és nehéz, egy komoly pénzpiaci pánikhelyzetben pedig akár el is lehetetlenülhet. Megint csak azt látjuk, hogy ezen a téren sem javult sokat a helyzet, igaz, a kibontakozó tendencia legalább biztató.

 

Orbánék azt elmondhatják, hogy az irányítást akkor vették át, amikor éppen rekordot döntött az adósságszint, ebben az értelemben tényleg nem voltak könnyű helyzetben. Azt is elmondhatják, hogy azóta a tavalyi harmadik negyedévi megugrást leszámítva az eladósodottság folyamatosan csökken (a megugrás azért volt, mert nagyjából 10 százalékot gyengült a forint). De mindezzel együtt is tény: még mindig a 2008-as szint fölött van a mutató, ami a régióban a legrosszabb pozíciót jelenti.

Az látszik, hogy a pénzügyi és gazdasági mutatók alapján mérlegelő befektetőknek ma sem tűnhet vonzóbbnak Magyarország, mint négy évvel ezelőtt. Sőt, ha a táblázatban szereplő 2011/2012-es adatokat vetjük össze, akkor több soron is romlás látszik. Így még csak azt sem lehet mondani, hogy a helyzet az elmúlt egy évben javult akkorát, ami alátámasztaná Orbán Viktor erősebb gazdaságról szóló parlamenti beszédét.

Sajnos még csak azt sem mondhatjuk, hogy a kilátásaink lettek jobbak. Amíg magas az adósságszint és Európa is szenved, addig a növekedés sem indulhat be igazán. Az adósság és az adósság kamatterheinek a törlesztése ugyanis elszívja annak a pénznek egy jó részét, amiből fogyasztani, beruházni, vagy takarékoskodni lehetne. Ezért, amíg az adósságleépítés tart, addig nem nő, és nem is nagyon nőhet a gazdaság – a részletesebb elemzésért kattintson ide.

Csak tessék, csak tessék

Az tehát, hogy most a kormánynak van tere a taktikázásra, nem a gazdaság megerősödésével, hanem két egyszerű pénzügyi tényezővel magyarázható: több tartalék van a kormányzat számláján (részletek itt) és a Magyar Nemzeti Bank számláján most, mint 2008-ban volt. Sokkal több.

 

A nemzeti bank devizatartaléka 2008 októberében 18 milliárd euró alatt volt, ez az IMF-hitelének lehívásával az egyik hónapról a másikra 5 milliárd euróval nőtt. Az első nagy ugrást hónapról-hónapra sok kicsi követte. A devizatartalékok szintje egy évvel ezelőtt már több, mint a duplája volt a válság előtti szintnek, és bár azóta csökken, de még mindig nagyon magas. A 2008-as válság sűrűjében érték kritikák az MNB-t az alacsony tartalékszint miatt, most viszont már olyan hangokat is lehet hallani, amelyek szerint az MNB túlbiztosítja magát.

A devizatartalékoknak az adósságtörlesztésben van kulcsszerepe. Az államadósság közel felét az állam devizában vette fel, amikor ennek a lejáró részleteit törleszteni kell, akkor szükség van devizára. Ha a piacok befagynak és sehonnan nem tudunk devizát szerezni, akkor az államadósság kezelő a nemzeti banktól veheti meg a szükséges mennyiséget. Ha sok a tartalék, az ország devizaigénye hosszabb időtávra is garantált, ez biztonságot teremt. Ha a spekulánsok bajt szimatolnak, jellemzően arra az országra szállnak rá először, ahol a magas adósság mellé kevés tartalék társul. 2008-ban az EU-n belül bennünket találtak meg először, mi voltunk a leggyengébb láncszem.

A pénzhegyről szebb a kilátás

Az MNB mellett a kormánynak is sokkal több a készpénztartaléka, mint négy évvel ezelőtt. A pénz a Magyar Államkincstár nemzeti banknál vezetett számláján van, néhány kivételtől eltekintve itt folyik át az állam összes bevétele és kiadása, és az állampapír kibocsátásokból beérkező többlet is itt köt ki. Az egyenleg ugyan hónapról-hónapra százmilliárdokkal változik, de az biztos, hogy a kormánynak rövid távú likviditási gondjai nincsenek. A számlán szeptemberben 1800 milliárd forint volt.

 

Nem így 2008-ban: az akkori 415 milliárdos egyenleg az IMF-hitelfelvétellel egyik hónapról a másikra négyszeresére (!) ugrott, és ezután is nőtt, hónapokon át. Az akkori pánikhelyzetben szerzett keserű tapasztalatok miatt a kormány a mai napig nagyon ügyel arra, nehogy kifusson a pénzéből. Ha ez megtörténne, és ezzel párhuzamosan a világban is rosszra fordulna a hangulat, a gazdasági mutatóink alapján ugyanakkora bajban lennénk, mint 2008-ban voltunk.

Egy ilyen helyzetben nem lenne idő a taktikázásra. A fizetésképtelenség elkerülése érdekében a mielőbbi megállapodás lenne Orbánék egyetlen választási lehetősége.

Nem vagyunk erősebbek, a pénzünk több

A gazdasági különbségek alapján semmi értelme a leegyszerűsített összehasonlításnak, illetve Orbán ebből levont következtetése sem helyes. A 2008-as válság előtt a befektetők a kirívóan rosszul gazdálkodó országokat sem büntették nagyon, így minket sem, aztán egyik hétről a másikra fordult a helyzet.

A megítélés változásának gyorsasága mérvadó abban a tekintetben, hogy egy kormánynak mennyi ideje van alkudozni a Valutaalappal, Brüsszellel vagy bárki mással. Ha a pánik felkészületlenül ér egy országot, ahogy minket ért, akkor gyorsan kell dönteni. Ilyenkor kevesebb tér nyílik az egyezkedésre, mint nyugodt piaci körülmények között. Orbánék nem az erősebb gazdaság miatt húzhatják az időt, hanem, mert a 2008-as válság tapasztalatai miatt felkészültebbek vagyunk, több a rendelkezésre álló tartalék.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!