Budapestnek nem kellett, most bevezetnék mindenhol

30 milliárd forintos bevételre számít a kormány a jövőre bevezetendő közműadóból, amelyet az ország minden városában bevezetnének. A közműadó ötletét korábban a Századvég vetette fel és eredetileg csak Budapestre vonatkozott volna, ebből finanszírozták volna a BKV veszteségének egy részét.

Akkor a sajtóban az terjedt el a sarcról, hogy azt azok a cégek fizetnék, amelyek telkei alatt közművezetékek futnak, ennél azonban már akkor is valószínűbbnek tűnt az a verzió, hogy az új adó inkább egy olyan extraadó-féle, amit azok a cégek fizetnének, amiknek az alépítményei, azaz közmű- vagy kábelvezetékei, -alagútjai a fővárosi anyaföldben futnak.

A hírek arról szóltak, hogy az adót forint/méterben állapítanák meg, érintettjei pedig kábeltévés, informatikai vagy telekommunikációs cégek, valamint a vízművek, a csatornázási művek, elektromos és gázművek lehetnek. Úgy számoltak, hogy az adó bevezetése 15 milliárdot hozna a fővárosnak. Persze nem tudni, hogy Matolcsy által felvetett, minden településre vonatkozó adó mennyiben hasonlítana a korábbi ötletre, annyi biztos, a főváros napirendjéről akkor lekerült a közműadó, és nem is véletlenül.

Iparági szakértők a közműadót már korábban is furcsállták, a vezeték- vagy csőhossz alapján meghatározott sarc ugyanis meglehetősen igazságtalan lenne, a különböző szolgáltatóknál a vezetékek hossza az iparági jellegzetességektől függően jelentősen eltér, más hálózat kell egy gázműnél, más egy csatornázási közműnél, ráadásul a cégek a vezetékeken gyakran nem is csak a saját fogyasztókat látják el. Komoly nehézségei vannak tehát annak, hogy a vezetékeket adóztató rendszert megfelelően kialakítsák, az Indexnek nyilatkozó szakértők szerint, ha a kormány mindenképpen a közművektől akar pénzt beszedni, több értelme lenne például egy árbevétel-alapú adónak.

Az RSM DTM elemzése szerint ugyanakkor a közműadó gondolata annyiból kifejezetten életszerű, hogy a jelenlegi ágazati különadóknak is az a lényegük: olyan ágazatot terheljenek, ahol van profit és nem mozdítható a tevékenység, valamint a teher olyan mutatóra vetüljön, ami kevéssé manipulálható. E feltételeknek az új közműadó tökéletesen megfelel, az ilyen beruházások, ingatlanok ugyanis nem mozdíthatók és olyan tételekkel sem lehet csökkenteni az adókötelezettséget, mint mondjuk a menedzsment díj.

Adótechnikai szempontok alapján tehát szólhatnak érvek a közműadó mellett, a közművek adóztatása azonban önmagában is kérdéseket vet fel. Mivel a kormány kemény korlátokat szab annak, hogy a cégek megemelkedett költségeiket a fogyasztókra terheljék a rezsiköltségekben, a legvalószínűbb, hogy a közművek a szabadpiaci fogyasztóikat terhelik majd, növelve ezzel azok termelési költségeit.

Vagyis a közműadó egy részét végsősoron mindenképp a lakosság fizeti meg, illetve az adó hatására a rossz műszaki állapotban lévő közművek régóta halogatott fejlesztéseiket halogatják tovább. Az elmaradó karbantartások pedig hosszú távon szintén a fogyasztókat terhelik, komoly gondokat okozva ezzel az egyébként sem túl jó helyzetben lévő önkormányzatoknak is.

A részletszabályok megismeréséig nehéz megbecsülni, hogy a kormány terve mennyire reális, hogyan lehet azt végrehajtani, egyáltalán a bevételként várt 30 milliárd forint megalapozott-e. Az NGM kérdésünkre közölte, a közműadó nem átmeneti adó lesz, hanem hosszú távra terveznek vele.